Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

1980, június 22., vasárnap IgNdUH&TH Barátaink életéből nem fele ebből származik. Tőlük tanulni nem szégyen! Az udvariasságot, a segítő­készséget tehát együtt „árul­ják-” a gyönyörű tájjal. A Kvarner-öböl szikláira épí­tett sétaút itt-ott a part menti villák, nyaralók kertje alatt kanyarog, így az arra járónak egy pillanatra sem kell eltávolodnia a tenger­től. No és az illatok! Virág­zik a mandula, a japán birs, a védett botanikus kertben a kamélia. A magasra nyúló ágakon piros, vörös és na­rancsszínű virágok pompáz­nak. De áttelelnek itt a. pál­mák, a cédrusok, kaktusz- és -banánfák. Az 1500 méteres hegykaréj védi a környéket a hófellegektől, a viharos szelek már szelídítve érkez­nek ide. Egy éjjel mégis zú­gó viharra ébredtünk. Hara­gos hullámokat vetett az Adria, vize fátyolos zöld szí­nűre változott. A szerpenti­neken, a testes fenyőtörzsek között gyíkként futott végig az esővíz. Reggel kisütött a nap. A strandolok ellepték a partot, a lapos sziklákat. A motoros bárkán a kormá­nyos matróznótába kezdett. A bazársoron megkezdődött a válogatás, az alku. Millió Jugoszláviát mindig törté­nelmi múltjáért, népeinek küzdelméért csodáltam. A bronzkorszakbeli illír, kelta törzsek, az adriai partvidé­ken a görögök alapítottak kolóniákat. Majd a rómaiak építettek virágzó provinciá­kat, amelyeknek késői ma­radványai: a paloták, az am­fiteátrumok. Ma is lenyűgö­zik a látogatókat. Aztán jöt­tek a szlávok. Az Al-Duna vidékére, Dalmáciába, a Szá­va, a Dráva- partjára. Ez volt számomra Jugoszlávia, a Balkán szépséges, sokarcú országa, ahol az utazó ren­tengert látni, hajókázni a végtelennek tűnő vizen, sé­tálni, pihenni. Figyelni min­denre: az üzletek kirakatá­ra, a nyüzsgő piacra, a fü­gét, halat áruló kofára, a bőszoknyás, füstölt gomolyát kínáló asszonyokra. Nézni az Adria nyárkék vizét, az Iszt­ria félkaréját, a könyökhaj­latában meghúzódó Opatijá- val. Rijekától egészen azal- bán vizekig szinte egyetlen pálmasor a jugoszláv tenger­part, a levegő a mediterrán virágoktól balzsamos. A szik­lás parton szállodák, luxus­nyaralók százai, a vizekben A sétaút a part menti villák kertje alatt kanyarog geteg természeti adottsággal találkozik. Lankás tenger­parttal, dombvidékkel, ro­mantikus hegyekkel, nagy­szerű műemlékkel, antik ro­mokkal, bizánci stílusú ko­lostorokkal. * Ahol megállni, megpihenni régi századok vigaszos dicsőségében egyet jelent az erőt adó félisme­réssel: rám is jut egy kevés abból a fényességből, amiről elgondolkodni, el-eltűnődni fölöttébb szép és kívánatos. Nemrég jártam Jugoszlá­viában. Volán-buszon, IBUSZ-csoporttal, kedves, jókedvű medgyesegyháziak- kal. Nyugdíjasokkal, terme­lőszövetkezeti tagokkal. Zö­mében olyan emberekkel, akiknek idős korukra ada­tott meg, hogy világot lássa­nak. A lehetőséget kihasznál­ják, hiszen közülük többen 70 évesen már jártak a Szov­jetunióban, Romániában, a hazai tájakról nem is be­szélve. A program csakeny- nyi volt: hegyet, völgyet, sok-sok sziget emelkedik, bá­mulatba ejtve a látogatókat. A modern aszfaltutakon autócsodák száguldoznak: Mercedesek, Volvók, Fiatok, Zasztavák. Milyen messzire eljut az ember, ha földrajzi értelem­ben nem is olyan nagy a távolság! Itt van mindjárt az előbb említett Abbáziának titulált világhírű üdülőhely: Opatija. Az Opát-rend temp­lomáról elnevezett hajdani halászfalu. Hol van ma már a falu, és az akkori halá­szok? A település első szállo­dáját 1884-ben építették ép­pen magyar vállalkozók, az­tán luxushotelek egész sora létesült a parti sziklákon. A 20 kilométeres szakaszon egymást érik a hotelek, a kávéházak, az éttermek. A szállodákban 4 ezer embert tudnak elhelyezni. Vannak különleges igényeket kielé­gítők, mint a fürdőmedencé­vel, játékkaszinóval felsze­relt Adriatic, a Grand, vagy Opatijai utcakép, háttérben a patinás Hotel Szlávija a Párizs Hotel. Patinás a Szlávija, s vannak kisebbek, mint a Marina, és a mi lak­helyünk, a Hotel Icici. Mond­ják: szolid üdülőhely lett az egykori luxushelyből. Nem tudom, így van-e. Minden­esetre nagyon sok nyugatné­met, dán, holland, ' olasz, francia utazóval találkozik itt a magyar turista. Az is igaz: lépten-nyomon nyugdí­jasokkal, idősebb emberekkel futhat össze a part korláttal védett sétányán. Beszélget­nek, kártyáznak a kávéházak asztalainál, ebédelnek, vacso­ráznak a patikatiszta, udva­rias, szdlgálatkész, idegen nyelven is beszélő felszolgá­lókat felvonultató éttermek­ben. Mindenkit meglepett, amikor az utolsó napon bú­csúztatásunkra felsorakozott az egész személyzet, élükön a főnökkel, kellemes utazást kívánva. Néhányan csodál­koztak ezen, hiszen bármeny­nyire is szomorú: idehaza nem kényeztetnek el ben­nünket a vendéglátóipari dolgozók. Vajon véletlen- e a szívélyes fogadtatás, a szín­vonalas kiszolgálás? Aligha. Az itteniek a turizmusból él­nek, nekik ez, ha úgy tet­szik, létkérdés. Megélhetésük fő forrása, jövedelmük csak­csecsebecse, népművészeti tárgy cserélt gazdát. Aki erre jár, nem mu­laszthatja el megnézni a ju­goszláv tengerpart legna­gyobb kikötőjét, a 160 ezer lakosú Rijekát. A régi Fiume fontos iparváros, északi köz- igazgatási és kulturális köz­pont. Szabad kikötője a ten­gerrel nem rendelkező or­szágok — így hazánk — szá­mára is nagy forgalmat bo­nyolít le. Lenyűgöző látvány az óriási dokk, a .hatalmas hajók, az égbe emelkedő da­ruk. Érdekes és szép a köz­vetlenül a tenger mellett el­helyezkedő stadion, az ódon vasútállomás. Az ősi város­házán 300 évig tartotta ta­nácskozását a városi ma­gisztrátus, most zeneiskola­ként működik. Az I. század­ban emelt római kapu mel­lett van a XVI. századból származó oszlop, amelyen a város patrónusának, Szent •Vitusnak a domborműve lát­ható. Nem tudom, eljutok-e még valaha ide. Az Adria sós vi­zét, a tömött kaméliavirágok illatát, a jól öltözött, mosoly­gós embereket, a medgyesi világjárókat sohasem felej­tem. Seres Sándor A híres bazársor előtt a szabadstrand A szerző felvételei Kuba' Az együttműködés 20 éve Kubában a szocializmus építése elválaszthatatlan a Szovjetunióhoz fűződő sok­oldalú és gyümölcsöző kap­csolatoktól. Húsz évvel ez­előtt újították fel a két or­szág közötti diplomáciai kap­csolatokat, s ma a Szovjet­unió Kuba legjelentősebb külkereskedelmi partnere: részesedése az ország külke­reskedelmi forgalmában el­éri a 60 százalékot. 1960-ban az évi forgalom értéke alig 160 millió rubelt tett ki: az 1979. évet a külkereskedők 4,2 milliárd rubeles ered­ménnyel zárták. Ma az együttműködés ki­terjed az élet szinte minden területére. Aligha található Kubában olyan tartomány, ahol ne üzemelnének szovjet segítséggel felépített, vagy modernizált vállalatok, ne alkalmaznának szovjet gyárt­mányú gépeket és berende­zéseket. Az elmúlt húsz év alatt a Szovjetunió 170 ipari létesítmény felépítéséhez és rekonstrukciójához nyújtott hathatós segítséget, a mosta­ni tervidőszakban (1976— 1980) pedig 1 milliárd rubel értékben szállított, illetve szállít gépeket és berendezé­seket. A következő tervidőszak­ban — 1981—86 — szovjet segítséggel kezdik el az or­szág első, 880 megawatt ka­pacitású atomerőművének építését. Ezenkívül az évi 1,3 millió tonna kapacitású kohászati üzem, valamint számos más létesítmény épí­tését is megkezdik. Viszon­zásképpen Kuba évente több millió tonna nyerscukrot, kö­zel 50 ezer tonna citrusfélét és számos más áruféleséget szállít a Szovjetunióba. Az elért gazdasági eredmé­nyekben nem kis szerepet játszottak a Szovjetunió ál­tal nyújtott kamatmentes hi­telek, amelyeket Kuba 1986- tól kezd el törleszteni áru- szállítások formájában. (BUDAPP.ESS — PRENSA Uttörötáborozás Penzában A. Alekszejev, a tanulóif­júság üdültetését szervező megyei bizottság elnöke ér­dekes, tartalmas cikket je­lentetett meg a Penzenszka- ja Pravdában. A nyári szü­net — amint írja — az ak­tív pihenés, a társadalmilag hasznos munka, a kirándu­lás, a sportolás és a környe­zet megismerésének ideje. Ezen a nyáron 76 városkör­nyéki táborban turnuson­ként több mint 16 ezer gyer­mek üdültetésére nyílik le­hetőség. A szakszervezeti bi­zottságok, a gazdasági egy­ségek, a Komszomol-szerve- zetek, a szülői munkaközös­ségek sok pavilont építtet­tek, illetve újíttattak fel. Sok helyen új játszótereket, sportpályákat létesítettek a fiataloknak. Mindezek elle­nére, még mindig akadnak olyan táborok, amelyekben hiányoznak a szakkörök in­dításához szükséges feltéte­lek. Az üdülés körülményeinek .javításában a kellő tapasz­talatokkal rendelkező peda­gógusokon kívül orvosok, if­júsági vezetők, zenével és testedzéssel foglalkozó szak­emberek is közreműködnek. A termelő munkában élenjá­ró dolgozók is felkeresik a diáktáborokat. A vezetők nagy figyelmet fordítanak a munka becsületére, tisztele­téi való nevelésre. A sze­mélyiségformáló és magas emberi értékeket kialakító­fejlesztő tevékenységhez több Románia Ifjú könnyűbúvárok Nem mindennapi szakkört működtet a romániai Cons­tanta város úttörőháza. A szakkör tagjai fiatal köny- nyűbúvárok. Télen a gyere­kek a városi úttörőparkban végzik edzéseiket, nyáron pedig a tengeren vagy .a tengerparti tavaknál. A szakköri foglalkozáso­kon az ifjú könnyűbúvárok gyarapítják történelmi és régészeti ismereteiket, ta­pasztalt oktatók vezetésével kutatják a tengert, tanul­mányozzák a Fekete-tenger élővilágát. A gyerekek egy része archeológiái kutatá­sokban is részt vesz. A szak­kör egykori tagjai közül so­kan a Constantái tengerésze­ti líceumban folytatják ta­nulmányaikat. vállalat és gyár nyújt segít­séget. Például a Frunze ne­vét viselő üzem úttörőtábo­rában a múlt nyáron 250- nél több gyermek sajátította el a kerékpárszerelést. A gyár 10 biciklit, két mope­det és különféle alkatrésze­ket bocsátott a diákok ren­delkezésére. Ugyanakkor a dolgozók aktívan támogat­ták az elméleti és a gyakor­lati képzést. Másutt mint­egy 500 úttörő tanulta meg a fotózás .alapjait, « többen rádiószakkörökben tevé­kenykedtek. A Berjozka út­törőtáborban autóvezetésre és KRESZ-re oktatták a fiatalokat. A hazaszeretetre, a hon­védelmi ismeretekre való nevelés és a tömegsport kérdésére szintén nagy hangsúlyt fektetnek a peda­gógusok. A turizmus viszont csak lassan kezd kibonta­kozni. A legfőbb cél az, hogy , azoknak a gyermekeknek, akik nyáron a városokban maradnak, megfelelő progra­mot, hasznos időtöltést, szer­vezzenek. Gyakrabban kel­lene rendezni vidám össze­jöveteleket, versenyeket, ki­állításokat stb., az erre al­kalmas helyeken. A szák­szervezeti bizottságok min­den tőlük telhetőt megtesz­nek azért — fejezi be cik­két szerző —, hogy a tábo­rozásban részt vevő gyer­mekek, fiatalok friss erővel kezdjék majd el az új tan­évet. -y-n NDK Mosúmedvék az NDK erdeiben Az erdészek mintegy 400- ra becsülik a mosómedvék számát a Német Demokrati­kus Köztársaság erdőségei­ben. Egyedei annak a 25 ál­latnak a leszármazottai, amelyek 1945-ben egy Ber­lintől keletre fekvő állat- farmró] szöktek meg. Ez az Amerikában honos medvefaj ragadozó, és ezért nem él­vez védelmet. „Étlapján” a fakéregtől a halig, nyúlig, madártojásig sok minden szerepel, rendkívül ügyesen szerzi meg élelmét, mesteri­en úszik és mászik. Nehéz vadászni rá, mert csak este vagy éjszaka jár élelme után, és igen jó a tájékozó­dó képessége.

Next

/
Thumbnails
Contents