Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
NÉPÚJSÁG 1980. június 22., vasárnap J minimagazin II HÚSKOMBINÁTBAN Első ízben tavaly ősszel látogatott el ipari nagyüzembe, az Orosházi Üveggyárba a Népújság és a Lapkiadó Vállalat KISZ-szervezete, s a látottakról, hallottakról a Minimagazinban adtunk számot. Második látdgatásunk színhelye a Gyulai Húskombinát, ahol június 13-án jártunk. Az új nagyüzem, amelynek építését az egész megye, sőt, az ország figyelemmel kísérte, 3 éve készült el. Nagy várakozással, kíváncsian tekintettünk az üzemlátogatás elé, és hallgattuk Csíki József vezérigazgató tájékoztatóját, s nem csalódtunk. Korszerű nagyüzemet ismerhettünk meg, a jobbra törekvő, munkájukat szerető, a közösségért cselekvő emberekkel találkoztunk. Csoportunkat Szilágyi Gergely, a húskombinát pártbizottságának titkára, Csótya János KISZ-bizottsági titkár és Gurzó Mária, a szakszervezeti bizottság politikai munkatársa fogadta és kalauzolta. A Minimagazin hasábjain most beszámolunk arról, hogyan élnek, dolgoznak a fiatalok a húskombinátban. Bemutatkozás Milyen a vállalatnál a KISZ-élet? Ennek bemutatására Csótya János KlSZ-bi- zottsági titkárt kértük, aki a következőket mondta el: „Vállalatunk 2 ezer 200 dolgozójának csaknem a fele ingázó, s ugyanennyire tehető a harminc év alattiak száma. Dolgozóink közül 335-en nálunk KISZ-tagok. Ifjúkommunistáink 11 KlSZ-alapszervezet- hez tartoznak, melyeket 5, illetve 7 tagú vezetőség irányít. A vállalati KISZ-mun- kát a KISZ-bizottság fogja össze. A kombinát munkájában meghatározó a fiatalság tevékenysége. Az üzemrészekben 56 szocialista brigád dolgozik, mintegy 1200 taggal A szocialista brigádok közül 10 az ifjúsági szocialista brigád, melyek mintegy 180—190 fiatalt tömörítenék soraikba. KISZ-tagjaink közül ötvenketten tagjai a pártnak. Fiataljaink az elmúlt években letették névjegyüket már a húskombinát kivitelezése során, ugyanis KISZ- védnökséggel, határidő előtt készült el az ország legnagyobb kolbászgyára. A védnökség kiterjedt a beüzemelésre, s az ezt követő időszakra, ami gyakorlatilag napjainkban is él: a védnökséget kiterjesztettük a zavartalan alapanyag-ellátásra, az export növelésére, az anyag- és energiatakarékosságra. A közelmúltban megszerveztük és elindítottuk a KISZ-radarakciót. A 29 ra- darfelelős már több baleseti forrás felszámolására, újításra, munkaszervezésre hívta fel a vállalat vezetőinek figyelmét. Fiataljaink nemcsak a munkában, hanem a tanulásban és a politikai képzésben is az élen járnak. Évről évre egyre többen tanúinak közép- és felsőfokú tanintézetekben, szép számmal vesznek részt a politikai képzésben, mely több irányú. Az ifjúsági vitakör hallgatóinak száma megközelíti a kettőszázat, a Kilián- körnek 32 ipari tanuló, az aktivisták körének 20 fiatal a tagja. Minden esztendőben 10—15-en járnak marxista— leninista esti középiskolába, ez évben 9 KISZ-tagunk tanul marxista—leninista esti egyetemen, s öten szakosítóra járnak. Az egyéves pártiskolán két fiatalunk tanul. Vállalatunk KISZ-esei között sok a „régi motoros”. Van néhány KISZ-tagunk, aki az 1957-es KlSZ-zászló- bontás óta tagja a KISZ- szervezetnek, de sok a 10— 15 éves tagsággal rendelkező is. Az elmúlt évben mind vállalati szinten, mind pedig az ifjúsági mozgalomban megszűnt a fluktuáció, így egyre stabilabb, megbízhatóbb munkásgárdával és KISZ-tagsággal dolgozhatunk.” Szakmunkásból „köpenyes” Első hallásra furcsállot- tam, hogy egy húsipari nagyüzemben valaki gépész üzemmérnök. Ezt szóvá is tettem, mire kísérőm, úton a tmk-ba, megmagyarázta, mennyire fontos .a húsipari gépek, berendezésék karbantartása, gyors javítása. A főépülettől tisztes távolban húzódó műhelyben Pusz- tafi Pétert keressük. „Melós- ból lett diplomás. Remek fiú, érdemes kifaggatni” — ajánlották a KISZ-vezetők. Nyílt tekintetű, szerény fiatalember Péter. A húskombinát az első és máig egyetlen munkahelye. Húsipari gépszerelőként, 1969-ben itt állt munkába, aztán leérettségizett. Az akkori KISZ-titkár tőle is megkérdezte: „Az érettségizett szakmunkásoknak egyetemi előkészítő tanfolyamot szerveznek. Nincs kedved hozzá?” Volt kedve. — Ügy éreztem, van ben-, nem annyi, hogy nekivágjak — emlékszik vissza • —, amúgy is tervem volt a tanulás, de levelezőn sokkal nehezebb lett volna, mint így, a nappali tagozaton. Ugyanis az előkészítő után felvettek a Szegedi Élelmi-' szeripari Főiskola gépész szakára, ahol 3 év után üzemmérnöki képesítést kaptunk. öten kezdtük, mint gépészek, de mire végeztünk, csak ketten maradtunk. Eleinte szokatlan volt együtt a többi, közvetlenül érettségi után a főiskolára bekerült fiatallal nekünk idősebbeknek, de gyorsan „befogadtak”. A 3 év alatt az akkori keresetem 85 százalékát kaptam Nagy segítség volt ez a lehetőség. — Elmentél, mint munkás, és visszajöttél, mint diplomás mérnök... — Igen, mint „köpenyes”. Nálunk így mondják — veti közbe a kérdést meg sem várva. — Visszavártak a régi kollégák, drukkoltak, hogy sikerüljön, soha nem éreztem, hogy most már más szemmel néznek. — Művezető vagy ,a tónkban. Szerinted hogyan lehet a vezetői tekintélyt, megszerezni? — Szaktudással és emberséges magatartással... Az írások szerzői: B. Sajti Emese, Kőváry E. Péter, Nagy Ágnes, Szekeres András, Tóth Ibolya. A fotókat készítette: Veress Erzsi flz utánpótlásért A megye húsipari szakmunkásképzése nemrég még Csongrád megyei irányítással folyt. Békés megyében csak kihelyezett tagozat működött. Ez természetesen az üzemek, vállalatok utánpótlás-biztosítását megnehezítette. Végre az 1979—80-as tanévben engedélyt kapott arra Békés megye, hogy megyei irányítású képzést folytathasson a húsipari szak- mában. A napjainkban bekövetkező lényeges változásokról a húskombinát oktatási előadója, Veres Irén tájékoztatott bennünket. — Pillanatnyilag Szabad- kígyóson folyik a húsipari szakmunkástanulók képzése. A jövő esztendőtől viszont a Gyulai Kertészeti Szakközépiskola veszi át ennek a szakmának a " képzését. A köztudatban tévesen" hiszik, hogy viszonylag könnyen elsajátítható szakmáról van szó. Növekvő népszerűségét az idei kétszeres túljelentkezés is bizonyítja. A szakmunkásképzésbe természetesen húskombinátunk szakemberei is részt vesznek. Vállalatunk minden erővel támogatja — hiszen érdekében áll — a húsipari szakmunkásképzést. Azt hiszem, óriási eredményként könyvelhetjük el a gyulai fut- ballpálya közelében épült, július 1-ével átadásra kerülő 100 személyes szakmunkás-kollégiumot. A tárgyalások — az üzemeléssel, fenntartással kapcsolatban — most folynak a gyulai városi tanáccsal. Ügy hiszem, vállalatunk ezzel országosan is ritkaságszámba menő példát mutatott. De egyéb téren is kötődünk az iskolákhoz. A Gyulai 2-es számú Általános Iskolával már néhány évvel ezelőtt szerződést kötöttünk a nyolcadik osztályos tanulók közhasznú munkavégzésének segítésére. A kapcsolat lényege: segíteni az ifjúság munkára nevelésében. A diákok egy tanítási évben 12 alkalommal 4 órát töltenek a húskombinátban. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyerekek megismerik a jól végzett munka örömét, hiszen ezért jutalmat is, elismerést is kapnak. Nemrég egy kis versenyt is rendeztünk közöttük a csomagolóműhely részfeladatairól. Ügy vélem, ha kellőképpen tervezett ez a tevékenység, akkor a gyerekek munkára nevelése, személyiségfejlesztése sikerrel járhat. S nem is tagadjuk, hogy szombati ittléteikkor jelentősen fellendítették a termelést a csomagolóban. S az utánpótlás tervezett biztosításához az is hozzátartozik, hogy vállalatunk jó kapcsolatot alakított ki a megyei pályaválasztási intézettel-. Az idén 57 tanuló tesz szakmunkásvizsgát ebben a szakmában. S nagyobb elismerést el sem képzelhetnénk, mint azt, hogy ebből 50 úgy nyilatkozott: mint ifjú szakmunkás, nálunk szeretne dolgozni... „Más világ ez” A feldolgozó üzem vezetője, Pallagi Ferenc mindösz- sze 31 éves. Biztos kézzel irányítja a 280—300 fős üzem termelését. Azt mondják róla. lezser, „belevaló” srác és jó vezető. Ezek után azt hinné az ember, hogy beleszületett a szakmába, pedig... — Vájár az első szakmám, de volt egy üzemi balesetem Oroszlányban. Hazajöttem. Az öcsém itt dolgozott, így eljöttem ide segédmunkásnak. Jó volt a brigád, hát úgy döntöttem, maradok. 1972-ben letettem a szakmunkásvizsgát. Más világ ez, mint a bányász élet! Ott 8 órán át csak a közvetlen munkatársát látja az ember, ha látja, itt nagyobb a mozgás. — Hogyan lettél üzemvezető? — Én is jelentkeztem 1975- ben a szakmunkások egyetemi előkészítőjére, és 1976- ban fel is vettek a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola technológiai karára. Nos, így lett Pallagi Ferenc bányászból élelmiszer- ipari üzemmérnök. FMKT — nyitás Matula László, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának titkára mondja: — Harmincán, harmincötén veszünk részt rendszeresen az FMKT munkájában. Eddig főleg szervezési kérdésekkel foglalkoztunk: megrendeztük például a csontozási versenyt, különböző vetélkedőket, szerveztünk a védnökségi munkában, támogatást adtunk az Alkotó Ifjúság pályázaton részt vevőknek, tavaly 8 fiatal 17 munkáját értékelték, ebből rendeztünk kiállítást. Egy KISZ-tagunk, Ba- ráth László a füstölés korszerűsítéséről szóló szakdolgozatával a tröszti pályázaton második helyezést ért el. De szólhatnék még arról, hogy szereplünk az újító mozgalomban, tavaly januártól a balesetforrások'at feltáró KISZ-radar kiépítésében is szerepünk volt, mindez azonban együttesen is azt mutatja, hogy alapvetően az üzemi élet kialakításában, a gárda egységbe kovácsolásában vállaltuk magunkra a feladatot, figyelembe véve azt, hogy itt egy nagyon fiatal, a termelést éppencsak hogy megkezdő üzemről volt szó. Ez a legelső korszak azonban szép lassan lezárult, s így az FMKT-nak is át kell értékelnie munka- módszereit. Abból indultunk ki, hogy a fiatal műszakiakat és közgazdászokat a húskombinát termelési feladatainak jobb megoldására kell ösztönöz-' nünk. Itt körülbelül 120 tagú a műszaki és közgazdasági gárda. Ebből következik, hogy az FMKT-nak, ahogy mondani szokták, nyitnia kell. Ne csak azok kapcsolódjanak be a különböző általunk kezdeményezett munkákba, akik tagjai a tanácsnak, hanem a kívülállóak is. Megkezdtük az üzemi veszteségforrások felmérését. Ha majd megvan a lista, fontossági sorrendet állítunk föí, és a témakörnek megfelelően igyekszünk a hozzáértőkből — üzemmérnökökből, közgazdászokból, technikusokból, szakmunkásokból — csapatot szervezni a legjobb megoldás kidolgozására. Ez a felvétel az üzemlátogatáson készült, ahol Szilágyi Gergely kalauzolt bennünket n „helytörténészek” Először június elején találkoztam velük. A csabai múzeumban, a Hazai tájakon vetélkedőn kiválóan szerepelt 5 fős csapatuk. Most országos versenyre készülnek, aztán a vállalat történetét szeretnék megírni. Mi az, ami lelket önt a kis társaságba, ez izgatott... Csak hármójukat találtam a „száraz áruban”. Báff- fi- Barnabás, KISZ-titkár, Tóth Sany mérlegszerelő és Pavelka Márti, művezető örömmel mesélték a vetélkedő történetét. — Belemenős társaság a miénk — kezdi Barna (mindenki csak így nevezi). — Elég feldobni egy témát, hogy srácok ezt vagy azt kell csinálni, s már jelentkeznek is. Ezzel ugyanígy voltunk. Az első fordulóra különböző városokból bélyegzőket kellett gyűjtenünk. Ácsán táboroztunk' éppen, s ott egy csomóra szert tehettünk ... — Utána már nem volt megállás — veszi át a szót Márti. — A második, az írásbeli fordulóra 15 kérdést kaptunk. Testvériesen megosztoztunk, aztán indulás a szélrózsa minden irányába. „Ki volt az utolsó sárréti boszorkány?” Erre válaszoltunk legkésőbb. De ezt inkább Barna mesélje, övé volt ez a kérdés ,.. — Hát itt a gyárban volt elég lány és aszony, ki tud választani közöttük boszorkányt — nevet, majd komolyra fordítja a szót. — Az utolsó előtti nap mentem át Szeghalomba, motorral. Megtudtam, hogy két ottani asszonyság, a nevüket már nem is tudnám így hirtelen megmondani. A Jan- tyik Mátyásról szóló kérdések után a békési múzeumba mentem. Ott éppen valami átalakítás volt, hétfőre akartak visszarendelni. Én meg csak szívóskodtam, nekem már most is késő. így aztán 5 ember segédkezett ... — De az én geszti, Arany- emlékházi sztorim sem utolsó — folytatja Márti. — Épen meccs volt, mikor átmentem. Kihalt az egész falu. Valami nőhöz kalauzoltak, az meg szegény nyakig a lavórban, hajat mosott, Végül nagy nehezen bejutottunk, de akkorra már sötét volt. Villany meg egy szál sem. Néztél már múzeumot gyufalángnál? Mi egy egész dobozzal elégettünk, mire körülnéztünk. Végre a kevés szavú Sanyi is megszólal: — Nekem a gyulai dolgokat kellett felkutatnom. A volt kisvasútról, meg az első kút fúrásáról szóltak a kérdések. Micsoda nyomozást rendeztünk ... Végül egy munkatársam, Soproni Imre bácsi segített, régi iratokat talált othon, azt hozta el. A megyei vetélkedőt már megnyerték. Most az egész országon kell „osztozniuk”, területek és témakörök szerint. Pályázati rejtvény VII. T á B 0 R K A N N A S A K á L N Y A R A R A J T A D A L 0 L E L // 0 N Y A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból képezzetek új, értelmes szavakat, és írjátok be a jobb oldali tábla megfelelő sorába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a jobb oldali tábla első függőleges oszlopába kerülő betűk egy földrajzi nevet adnak eredményül. A megfejtés első betűje egyben pályázatunk hetedik betűje is. Most, a hetedik fordulón, beküldendő a földrajzi név. Kérjük, hogy a megfejtéseket szerda estig postai levelezőlapon küldjétek be. A levelezőlapra írjátok rá: „Minirejtvény”. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtői közül könyvet nyertek a következő pajtások: Medvegy János, Szarvas, Dózsa Gy. u. 16/1. Sáró Attila, Orosháza, Budai N. A. u. 16. sz. Zsilinszki Anikó, Békéscsaba V., Landler Jenő u. 91. sz. Hegedűs Hajnalka, Mezőhegyes, Sztálin út 2. Sütő Klára, Újkígyós, Széchenyi u. 41. sz.
