Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. június 22., vasárnap o Füzesgyarmat a földreform előtt Mint ismeretes, 1944 őszén megyénk az országban elsőként szabadult fel. E politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat hozó nagy jelentőségű esemény egyúttal lezárta hazánk történetének sötét korszakát is. Forradalmi úton kezdődhetett el az újjáépítés és a termelés. Akkoriban igen nehéz időket éltünk át. A háborús viszonyok miatt hatalmas búzaföldek maradtak bevetetlenül. E súlyos helyzetben a legteljesebb erőkifejtéssel kellett pótolni tavasszal mindazt, amit nem lehetett őszszel elvégezni. A gazdákra és a mezőgazdasági munkásokra „nemzetmentő feladat” hárult: áldozatkész tenni- akarással, küzdelemmel kellett biztosítani a jövő évi termést. Halászcsárda vagy iskolamúzeum? % Egyesek véleménye szerint: Békéscsabán, a Luther utca és a Hunyadi tér sarkán létesítendő halászcsárda zavarná a környező iskolákba járó tanulók és a templomi istentiszteleteket látogató hívők nyugalmát Kép, szöveg: Bukovinszky István Minden községben, így Füzesgyarmaton is a pártok létrejötte után a FÉKOSZ segítségével megalakult a mezőgazdasági bizottság. E testületben és a koalícióban részt vevő pártok egy-egy taggal képviseltették magukat. Közöttük volt: Frank Sándor, Szabó József, Papp Sándor, Fekete Imre, Csák István, É. Nagy Sándor, Nyilas János, Sári István, Smi- hák János, Daru István és Tóth Lajos. A, bizottság elnökének egy kiváló mezőgazdászt, Frank Sándort, a Wenchheim gróf akasztópusztai birtokának számvevőjét választották meg. Egyedül ő maradt a helyén, sőt még a környező uradalmakból is elmenekültek a szakemberek. Becsülték is ezért a gyarmatiak. Haladó gondolkozáséi, felvilágosult személyiséget láttak benne. Bizonyságul szolgál erre egy megsárgult levél, amelyet a Történelmi emlékezetünkben Eger ,a hősiesség példája. Tudjuk: Dobó István vezetésével a védők — katonák és köznépek, férfiak és nők — sikerrel ellenálltak a roppant török hadnak. Dp azért Egerben török emlékek is vannak! Vagyis h,a 1552-ben nem sikerült is, később bevette a várat a török Igaz, ekkor, 1596-ban már nem Dobó és katonái védték, hanem külföldi zsoldosok. így került a város kilenc évtizedre török uralom alá — tőlük csak 1687 végén foglalták vissza. A török uralom elején, de már a XVII. században építettek egy mohamedán templomot — dzsámit — s vele tornyot — minárét. A dzsámit később, a visszafoglalás után egy ideig katolikus templomnak használják, .aztán átalakítják, majd a múlt század közepe táján, amikor a közelben új templomot építenek, lebontják. Ellenben a minárét, szerencsére, mindmáig megtartották. A híres török világjáró, Evlia Cselebi, 1664-ben Egerben is járt. Így számos korabeli magyarországi nemezőgazdasági földmívelő szakszervezetnek írt: „Amikor a Pártok együttes határozata alapján megbíztak a községi mezőgazdasági bizottság működésének megszervezésével, irányításával járó felelősségteljes munkák végzésével, a mai romokban heverő mezőgazdaságunk el- hagyatottságunkban és elmaradottságunkban talán nem is lenne feltűnő, ha ez alól az amúgy is elég nagy elfoglaltságaim mellett kibúvó okokat kerestem volna. Ezt a legkényelmesebbnek látszó elintézést mégsem választom, mert szükségét látom, annak, hogy a rendkívüli idők teremtette helyzet... rendkívüli erőfeszítéseket követel minden tekintetben, különösen a mezőgazdaságban foglalkozóktól. Nemzetünk egész sorsa az újonnan felépítendő új haza minden lehetőségének megindulása attól függ, termelünk-e eleget ebben az évvezetesség sorában megemlíti ,azt a török templomot is, amelyhez tornyunk tartozott. Az idő tájt — a leírásból láthatjuk — Széles utcának hívták az utcát, ahol a mináré állt, (ma Knézich utca). A szépen helyreállított mináré az utc.a térré szélesedő torkolatában, szinte a vár tövében nyúlik a magasba, mint egy kihegyezett ceruza. Hegyes kősüvege nem az eredeti, hanem ,az 1897-es restauráláskor kapta. Hogy az eredeti milyen volt, nem tudni; 1897 előtt bádogkupolája volt, s azt Pyrker érsek készítette 1829- ben. Az építmény 35 m magas. Vöröses homokkő kockákból épült. Félköríves tetejű. Bejárata északról, a -Knézich utca felől van. Belsejében keskeny meredek csigalépcső vezet fe; a körerkélyig, ahova egy ugyancsak félköríves záródású ajtó nyílik az ellentétes oldalon. Az erkélyt vaskorlát veszi körül. Az elkeskenyedő tornyot a zömökebb alsó rész fölött, a körerkély alatt és a süveg alatt is domborművű kiképzések díszítik gyűrűszerűén, ben is a romokban heverő Magyarország, szegény hazánk felépítéséhez szükséges roppant nagy munkához. Ennek a gigantikus munkának az elvégzésére azonban elengedhetetlenül szükség van minden erők összefogására ..., azzal a kéréssel kerestem meg a t. Vezetőséget, hogy összejöveteleik, gyűléseik keretében minél többször mutassanak rá a mezőgazdasági termelés fontosságára, mellyel kapcsolatban különösen a falu és vidék népére nemzetmentő feladat vár. . Borzalmas éhínség, de talán halál vár a nemzetre, ha a föld népe tétovázva és nem minden erejét kifejtve végzi termelő kötelességét. Amikor arra kérjük t. Vezetőséget: legyen továbbra is mindenben a mezőgazdasági bizottság segítségére, megköszönve a közös cél, egy boldogcébb Magyar- ország felépítésére kifejtendő munkálkodásunkat.. ■ hazafias tisztelettel. Frank Sándor sk. mez. gazd. biz. elnöke Füzesgyarmat, 1945. febr. 14-én” A bizottság kezdettől fogva nagy ambícióval, s a hazaszeretet érzéseitől áthatva, lelkesen dolgozott. A tagokra háruló feladat nem volt könnyű. Munkájukat az 1945. január 23-án Debrecenben megjelent, Magyar Földmívelő Minisztérium 24 pontból álló rendelete segítette. Ennek 20. pontja kimondta, valamint növényi mintát utánzó és mértanias kőfaragások. Ma kereszt emelkedik a mináré csúcsán, ahol egykor nyilván félhold volt. Messze nem láthatott a körhogy „A termelési bizottságoknak abból az elvből kell kiindulni, hogy a termelés kötelező. Aki a földjét akár hanyagságból, akár rosszindulatból meg nem műveli, annak birtokát közmunka igénybevételével kell megművelni. Ebben az esetben a termés a község (város) köz- élelmezési alapja javára fordítandó”. A bizottság tagjai felkeresték azokat az uradalmakat, nagy gazdaságokat (Macskás, Hagymás, Gara-Papsziget, Hosszú-Csíkér, Varga-zug, Pázmán és a kertészszigeti Füle Zsigmond tanyája), amelyek abban az időben Füzesgyarmat községhez tartoztak. A helyszínen tájékozódtak a tényleges helyzetről, illetve arról, hogyan lehet bekapcsolni a termelésbe az ott levő földeket. E látogatás eredményes volt, mert nem kellett szankciókat alkalmazni. A gazdaságok erejükhöz mérten, a 3200 hold termőterületen az alábbiak megművelésére vállalkoztak: Macskás 150, Hagymás 500, Gara-papszi- get 180, Hosszú-Csíkér és Varga-zug 180, Pázmán 250 és Kertészsziget 300 kh. E fenti gazdaságok közül Papszigeten a szövetkezeti, Kertészszigeten a részes művelést, míg a többi helyen a kishaszonbéres termelést választották. A bizottságoknak sok mindent figyelembe kellett venni, többek között a gondnokok kirendelését, az elhagyott birtokok irányítását, a kishaszonbéres földek áren- dájának a megállapítását, a görbeszigeti ONCSA OFB földtulajdonosok földcseréjét, az egyes termelési fogatosok munkabérének a nagyságát, és így tovább. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén a nehézségek és a zavaros közbiztonsági állapotok ellenére is megindult a termelés. Szántottak-vetettek az emberek — megteremtve ezzel az új élet alapjait. A gyarmatiaknak a föld szere- tete, az „új honfoglalás” leendő reménye, s az élet győzelmébe vetett hit óriási erőt adott. A földhöz juttatás évszázados vágyának várható megvalósulása érlelte meg bennük a közös összefogást és az egymás segítésének gondolatát. E harcokkal teli időszak egyik kiemelkedő forradalmi lépéseként és eredményeként tarthatjuk számon azt a pillanatot, amikor — még ha nagy küzdelmek árán is — elkezdődhetett a termelés. Borbiró Lajos erkélyről az Allah dicsőségét kikiáltó müezzin. A közelben magaslik a vár, s völgyben nyújtózkodik a város. De .azt, sőt annak minden udvarát jól beláthatta. N. F. Békéscsabán a Hazafias Népfront városi bizottságának honismereti munkacsoportja ,a napokban ülést tartott. Ezen a testület tagjai beszámoltak arról, milyen stádiumban van az iskolamúzeum létesítésének ügye, s mi mindent sikerült eddig összegyűjteni a megszüntetett tanyai iskolák felszereléseiből. Az egykori bútorok, szemléltető eszközök, könyvek, dokumentumok stb megmentését és megőrzését a városi tanács javasolta néhány éve. Azóta egy-két épületet az Ingatlankezelő Vállalat vett át. A ma már muzeális értékű anyag egy részét más tanyai iskolákba szállították át, a másik része elveszett, illetve „elenyészett”. Például Csa- baszahadiból (ahol még mindig jelentős számú tárgyi 'emlék maradt meg) egy katedrát, egy szekrényt, néhány padot, faliképet a budapesti Munkásmozgalmi Múzeumba vittek el azért, hogy az úttörő szövetség fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon bemutathassák őket. A volt 6. sz. iskola padlásán helyezték el azokat a tablókat, szemléltető eszközöket, amelyeket 1945-ig használtak a tanítók. Hankó György nyugdíjas tanár, volt országgyűlési képviselő igen lelkes híve és nagy pártolója az iskolamúzeumnak. Sok régi fényképet, tankönyvet mutatott be „ízelítőül” a honismereti munkacsoport tagjainak azzal a szándékkal, hogy bizonyítsa, milyen rendkívül gazdag és érdekes kiállítást lehetne rendezni. Ugyanakkor hangsúlyozta: felelőt, lenség lenne idős pedagógusokat, egykori tanítványokat arra ösztönözni, hogy váljanak meg féltve őrzött emléktárgyaiktól. A honismereti csoport, ez a kis közösség a nemes feladatok végrehajtásában könnyen magára marad, ha nem segítenek a felsőbb szervek. Mi itt a lényeg? Jóllehet, a kismegyeri iskola felelne meg legjobban múzeum céljára, de maga az épület egyre siralmasabb képet fest. Ablakait betörték, sőt még a rézkilincseket is leszerelték valakik ... Vitrinekre lenne szükség ahhoz, hogy az értékes .anyagot biztonsággal lehessen őrizni. Vegyünk egyetlen példát arra, milyen féltett „kincsek” megóvásáról van szó. A Bach-korszak sötét éveiben tilos volt olyan gondolatokról, érzelmekről írni vagy beszélni, amelyekben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméi tükröződtek. A Békéscsaba környéki tanyai iskolák diákjainak dolgozatfüzeteiben — igaz szlovák nyelven — Pe- tőfi-versekről olvashatunk ... Most újra visszatérünk az elhelyezés problémáira. A vitában ugyanis többen felvetették, hogy a múzeumot a 7. sz. általános iskola egyik termében kellene berendezni. Mint hallottuk, ezzel az elgondolással a szlovák szövetség is egyetért. Természetesen ez nem azt jelentené, hogy a kismegyeri állandó kiállításra már nincs is szükség. Ott tanyai, és a 7. számúban pedig városi iskolamúzeumot kellene létesíteni. Volt, aki azt indítványozta: jó lenne ez utóbbiban berendezni egy korabeli tanítói lakást is. A bútorpk, az egyéb használati tárgyak összegyűjtése — mint jeleztük — nem okozhat különösebb gondot. Annál jobban kellene ügyelni viszont arra, hogy kizárólag szakemberek és volt tanítók bevonásával készüljön el a „forgatókönyv” az egyes helyiségekről. Az anyag kiválogatásával, rendszerezésével, valósághű elhelyezésével, az épület helyreállításával összefüggő feladatokon kívül számolni kell olyan kérdések megoldásával, mint például: ki lesz a fenntartó? Ki lesz .a teremőr és így tovább. Akad ugyanis egy-két példa arra, miért nem lehetett megnyitni időben némely kiállítást, vagy tájházat. Az okok többnyire a fentihez hasonló problémákra vezethetők vissza. Befejezésül — nem ,a teljesség igényével — utalni szeretnék arra, miért kapta ez az írás a fenti címet. Az eredeti elképzelés szerint íz evangélikus egyház volt magtára helyén halászcsárda épülne. Ezt a tervet azonban többen is ellenzik. Azzal érvelnek, hogy egy ilyen vendéglátó egység — funkcióját tekintve — egyáltalán nem illik bele a környezetbe. Feltételezhető, hogy a halászcsárda vendégei akarva-akaratlanul a közelben levő oktatási intézményekben ,a tanítást, a templomokban pedig az istentiszteletet zavarnák. Az iskolamúzeum, a szobrokkal, padokkal is ellátott park viszont pihenést, ki- kapcsolódást és kulturálódási lehetőségeket nyújtana a lakosságnak, s az idelátogató idegeneknek egyaránt. E kérdés végleges eldöntése most már valóban az illetékes szervekre és a hatóságokra vár... Az egri mináré (A szerző felvétele") Az eltelt évtizedek kedvező változása Füzesgyarmaton is egyértelmű. A helyi Vörös Csillag a megye egyik legnagyobb és leggazdagabb termelőszövetkezete lett. Ötször érték el a „Kiváló” címet, saját repülőgépük és helikopterük segíti az átlagon felüli termés elérését Fotó: Béla Ottó Hz egri mináré
