Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
1980. június 22-, vasárnap o ÜHUUKTlW Magyarbánhegyesen hovatovább állandó vendég a/belvíz. Az elmúlt esztendőben a szántó 12 százalékán, 350 hektáron nem tudtak vetni. Most pedig, az Állami Biztosító kárbecslése szerint mintegy 800 hektáron tarolta a vetéseket kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb helyen levezethetetlen víz. Képünk a Medgyesegyházáról Mezőkovácsházára vezető országút mellett készült a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz kukoricatábláján Fotó: Kőváry E. Péter f rxxxxxx xxxxxxxxxxxxxx f ( ff (t f t f rt ff f rm f ff fftf / Szakmunkásképzés Végegyházán Gyoma, Győzelem Tsz Két oklevél A Hidasháti Állami Gazdaság 1400 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepéről szakmai berkekben több szó esik, mint a gyomai Győzelem Tsz évekkel ezelőtt megépített hasonló telepéről. A két gazdaság szarvasmarhatartása között kár lenne bármiféle rangsort felállítani, annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a gyomai Győzelem Tsz eredményeivel ebben az esztendőben két oklevelet is szerzett, Az első oklevelet a közelmúltban Nagybánhegyesen, a megyei tej termelési verseny értékelésekor vehették át. Második helyre kerültek tudniillik azon mezőgazdasági üzemek sorában, amelyek az előző esztendőhöz viszonyítva legjobban növelték az értékesített tej mennyiségét. Most az első negyedévben is bizonyították, hogy méltóak erre az elismerésre. Tudniillik az első három hónapban laknak a rokonaim. Tényleg nem szabad árulni? — A néni mit vásárolt? — Alsónadrágokat, kombinát, öt sportpapucsot. Higy- gyék el, mind az onokáim- nak adom. A másik asszony most pakol ki a szatyorból. A halom közepén könyv. A címe: Réztábla a kapu alatt. — Ajánlották, hogy milyen jó olvasmány, 100 forintot megér. Megvettem. A játékok, kávéskészlet közül Zöld alma és egy Lilien Milch szappan kandikál ki. — Ugye, még egyszer megszagolhatom? Komolyan, dísznek vettem — néz ártatlanul, és nagyot szippant az illatos levegőből. * — Jaj, mindjárt elájulok! — suttogja a sápadt, reszkető kezű fiatalasszony. — Hívjunk mentőt? — Az istenért ne, elmúlik — hadarja, miközben leül, megigazítja szőke hajfürtjeit. — Mikor volt Romániában? ' — Még tavaly, az útlevelem is elveszett, a költözésnél. — Akkor honnan van az idegen áru? — Megmaradt a múlt évről. Beteg vagyok, nem tudok piacra járni. Ahogy kilép az ajtón, újabb „vendégek” érkeznek. Alacsony és egy magas, szemüveges néni. Mindketten ócskások. A román állampolgároktól megvásárolt cikkek elborítják az asztalt. csaknem 560 ezer litert vittek a „vásárra”, szemben a tavalyi 440 ezer literrel. Ez több mint 24 százalékos növekedés, ami azért is örvendetes, mert az eredetileg tervezett mennyiséget is meghaladja 11 és fél százalékkal. A második oklevelet a Békés megyei Állattenyésztési és Takarmánygazdálkodási Felügyelőség igazgatója néhány nappal ezelőtt nyújtotta át a szövetkezet elnökének azzal az indoklással, hogy a gyomai Győzelem Tsz-ben sikeresen oldották meg egy időben az eredményes tej- és hústermelést a szarvasmarha-tenyésztésben. Ehhez társult a feltűnő módon javuló . takarmánygazdálkodás, utóbbiban külön figyelmet érdemel az abrakfogyasztás mérséklése. A gyomai közösben a 2200 szarvasmarhát évről évre növekvő mértékben a növénytermesztés melléktermékeivel — kukoricaszárból, cukorrépa-koronából, és nyersrépaszeletből készült silóval — takarmányozzák. Az idén 7 ezer tonna ilyen silót készítenek, s ez már az éves takarmányszükségletnek több mint a felét fedezi. — Miért bántanak engem? Oklevelet kaptam a jó munkámért, amikor dolgoztam. Idegbeteg a férjem. A napokban ünnepeljük a születésnapom, arra vásároltam. Ráment a nyugdíjam, mi lesz most velem. — Egy kicsit sok ez az ajándék. Van itt két liter konyak, egy üveg csokoládélikőr, hat törölköző, gyermekpizsamák, zománcedények, bébidoll, üvegdíszek, legalább 800 forint értékben. — Nem akartam továbbadni őket... — A szomszédjai mást mondanak. — Na, hallod, Margitkám? — fordul a mellette álló sorstársához. — Ami azt illeti, én is tudnék neveket mondani, de mennyit... * Dr. Szalai János vezérőrnagy, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka a közelmúltban megtartott tanácskozáson elmondotta, hogy évente 45 millióan lépik át a magyar határt, oda és vissza. A visszaélésekről tavaly 17 ezer jegyzőkönyv készült. Természetesen ennél sokkal több devizabűntettet és szabálysértést követnek el, sokszor azért, mert nem ismerik a jogszabályokat. Ez a Békéscsabán lezajlott ellenőrzés is példázza: a valóban megtévedt embereket figyelmeztették, hogy nem jó úton járnak, a megrögzött csen- cselőket viszont felelősségre vonták. A magyar áruk és a forint védelme is ezt kívánja. Seres Sándor Nem tartozik a nagy területű üzemek közé a végegyházi Szabadság Tsz. Lám, saját erőből mégis igen jelentős összeget ruházott be a mezőgazdasági szakmunkásképzés javára. A mező- hegyesi ipari szakmunkás- képző iskolával alakítgatták kapcsolataikat azért, hogy elnyerjék a bázisüzem rangját. A Dél-Békés megyei tsz-ek közül jelenleg csak a végegyházi tölt be ilyen szerepkört. Szénási Sándor, a tsz pártszervezetének titkára ezért igencsak meglepődött a következő kérdés hallatán. ,— Megéri-e a szövetkezetnek, hogy ilyen nagy anyagi áldozatot, erkölcsi elkötelezettséget vállal a szakmunkásképzésben? — Feltétlen megéri, mert ha a tanulók, különösen a harmadévesek foglalkoztatását jól szervezzük meg, akkor gyakorlatként évente 4—5 traktor fődarabcserés javítását is megcsinálják. A szerelőműhely dolgozóinak tehát munkakönnyítést jelentenek az ott „élesben” gyakorlatozó diákok. De vajon milyen, és ki garantálja munkájuk minőségét? A kérdés körbejár. Spiák Pál, szakoktató: • — A szövetkezet egy igen szép, és egyre jobban felszerelt tanműhelyt épített, persze mi is igen sokat dolgoztunk rajta és még meny-* nyit dolgozunk ... Most éppen az őszi parkosítás terveit tekintettük át. Nem tudom, látott-e a megyében rózsakerttel övezett gépesítési központot. Jövő ilyenkorra itt láthat. Ezt csak alátámasztó magyarázatnak szántam a kérdésre, mert akik ilyen környezetben dolgoznak, megszokják a rendet, a fegyelmet, a jó és pontos munkát. Ezt tehát maguk a tanulók, az iskola tanárai és szakoktatói garantálják. De hogyan is van ez a gyakorlatban? Ha az általunk javított traktor a mi hibánkból elromlik, ezt úgy isten igazából odadörzsölik az orrunk alá. Nem akarunk ilyen támadási felületet hagyni a munkánkon. — Természetesen nálunk nem mindent a tanulók csinálnak. A szövetkezet szakmunkásai, képzett szerelői segítenek a mit hogyan kell tenni-ben — vette át a szót Seres Mihály gépesítési fő- ágazatvezető, majd olyan neveket említett, akik maguk is a mezőhegyesi iskolában tanultak és most a szakoktatók mellett a tanulókkal foglalkoznak. Varali János, Császár András, Kulcsár Antal. Lipták Sándor, Lisz- kai József, Szkupeny Sándor, Kunos György és ifi. Seres Mihály, neve hangzott el. — De lehetne még másokat is idesorolni, hiszen a felnőtt szakmunkásoknak itt szívük van a fiatalokhoz — toldotta meg a nevek felsorolását Marosvölgyi Pál igazgatóhelyettes. Autóbuszba ülünk, és a gépesítési főágazat telepére tartunk. — Hogyan fogadta a tagság ezt a kezdeményezést? — kérdeztem Angus József ts!z-elnököt. v — A vélemények megoszlottak. Ezt a megosztottságot maguk a tanulók oszlatták szét, amikor egy-egy traktort vagy munkagépet jól kijavítva visszaadtak a termelésnek. A tanműhely valójában szép létesítmény. Tartozik hozzá egy szerelőműhely és egy kis oktatóterem. A műhelyben kijelölt közlekedő- utak, gépszerelőhelyek, szerszámok, gépek várják az őket működtető diákokat. Az oktatóteremben szerszámosládák, műszerek és a soron levő munkákhoz a szükséges alkatrészek sorakoznak a polcokon. Velünk tartott Magyaróvári Mihály, a mezőhegyesi iskola igazgatója is, áki amolyan szemlefélére érkezett Végegyházára. Június utolsó hetében szakmunkásvizsga lesz a tsz-ben. Azt nézte meg, hogy ennek feltételeit miként teremtették meg. — Ügy látom, minden rendben van, jöhet a vizsga, de előbb — fordul Angus József tsz-el nőkhöz — bemutatjuk a tanműhelyt a minisztériumból és a TOT- ból kirendelt bizottságnak. Nem kell szégyenkeznünk ... — Hogyan vetődött fel az a gondolat, hogy a végegyházi Szabadság Tsz a szakmunkásképzés bázisgazdasága legyen? Közelebbről: mi hozta a mezö- hegyesieket ide? A MÁV békéscsabai üzemfőnökségénél elmondták, az idén eddig kevesebb árut adtak fel a hozzájuk tartozó állomásokon a megye termelő cégei, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A máshonnan érkező rakományok mennyisége körülbelül megegyezik az elmúlt évek átlagával. Hozzátették, a szállítási munkájuk ugyan kevesebb lett, ám még így is túl vannak terhelve. A mezőgazdasági üzemek kéréseit ugyanúgy teljesítik, mint a múlt évben. így tehát továbbra is számolhatnak a fuvaroztatók azzal, hogy a vasutasok nem mindig akkor tudják a rendelkezésükre bocsátani a kocsikat, amikor éppen 'szükségük lesz rá. Hogy a kért időpontra megkaphassák a vagonokat, azért a vállalatok és a gyárak is sokat tehetnek. Mert a MÁV csak ak■ — Erről a legigazabbat Seres Mihály tudná mondani — jegyezte meg Spiák Pál. — Amikor a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben dolgoztam, közöttünk a kapcsolat már akkor kezdődött. Mi ott idejekcfrán felismertük: ha jó szakmunkásokat akarunk, akkor ezért a tsz- nek is vállalnia kell valamit. Később elkerültem az Új Alkotmány Tsz-ből, most meg itt vagyok. Megkerestek azzal, hogy tudunk-e valamit a szakmunkásképzés érdekében csinálni. Tudunk, és mi ezt csináltuk. — Miért nem vállal más is részt ebből a munkából? — Valószínű azért, mert nem keressük velük a kapcsolatot, úgy mint a végegyháziakkal — szólt közbe Magyaróvári Mihály, majd hozzátette —, nem is lénne célszerű erőinket tovább szabdalni. Ez a munka is igényel egy bizonyos koncentráltságot. Ügy érezzük, a végegyházi tsz jelentős részt vállalt a szakmunkásképzésből. Máshol kellene ezt esetileg elismerni. Tavaly négy új szakmunkás maradt a végzősök közül Végegyházán. A többiek a mezőkovácsházi, a nagy- bánhegyesi, a magyarbánhegyesi, a kunágotai és még ki tudná felsorolni, melyik szövetkezetben kaptak munkát. — A legnagyobb elégtétel azért az — mondotta Angus József tsz-elnök —, hogy a nálunk tanult fiatal gépesítési szakemberek a megye déli részén gazdálkodó szövetkezetekben erősítik a gépekhez értők táborát. kor képes kocsit adni, ha időben vissza is kapja azt, tehát, ha a megrendelő gyorsan kirakja az árut. Az mindenesetre már biztató jel, hogy egyre kevesebb kocsiálláspénzt fizetnek a megye üzemei. A Volán 8. sz. Vállalatnak is kevesebb a munkája az elmúlt évekhez képest. Jelenleg nincs is teljesen lekötve a kapacitásuk. Elmondták, ha a mezőgazdaság igényli, segítenek a betakarításban is. Tavaly nyáron az aratáskor részt vettek a szállításban, az idén még nem keresték meg őket ilyen igénnyel a téeszek, és az állami gazdaságok szakemberei. Most zömmel az építők megbízásait teljesítik, de már készülődnek az őszi szezonra, amikor is sok munka hárul rájuk a cukorrépa betakarításában. JEGYZET Árhoz kötött bér Néhány éve egy hatalmas állami gazdaságot volt módom meglátogatni a Szovjetunióban, Tallinn közelében. Annyi egyforma tehenük volt, hogy megszámlálni sem lehetett. Az állatgondozóknak pedig nem volt alapbérük. Annyi pénzt kaptak, amennyi tejet fejtek. Történetesen sok pénzt kaptak, mert sokat fejtek. A furcsa, de természetes bérezést az állami gazdaság igazgatója így indokolta: „Itt kérem a tejből származó árbevétel körülbelül két százalékban függ a gazdaság vezetésétől, két százalékban a tehenektől, 96 százalékban az állatgondozó1 tói. A literenkénti árbevétel bizonyos hányadát havonta kifizetem az egyes tehenészeteknek, ezek ebből bért fizetnek, és fenntartják saját eszközeiket, adminisztrációjukat. A tehenészetek is, az állatgondozók is egyenes tejbért kap^k.” És ha túl magas lesz a bérük, akkor ön rendezi a normákat? — kérdeztem én. Mire a válasz: „Miért, talán' változott a tej ára?” JVIikor hazajöttem, elfelejtettem az egészet. De most hallottam, hogy egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben a családok az általuk kezelt almafák terméséből származó árbevétel bizonyos százalékát kapják. Egyenes almabér. A metszést a család és a rokonság végzi. A növényvédelmi, a talajelőkészítési, a szállítási, tárolási és értékesítési munka a tsz-é. A szedéshez nem keli se katona, se diák. A bér aszerint ingadozik, ahogyan a termés és az ár. És még azt mondják, nem megy a munka szerinti elosztás! Persze, hogy nem, ha sem a vezetőség, sem a tagság nem akarja. Egyébként megy. És minden állatgondozó, minden almatermelő egész éven át babusgatja a teheneket, fákat, hogy minél többet hozzanak, mert közvetlen, szoros kapcsolat van a munka és az eredmény között. Az almánál persze kényesebb az árbevételhez kapcsolt bér, mint a tejnél, mert az alma árbevétele függ az időjárástól %és a világpiaci árak járásától is. De függ attól is, hogy a tsz központi brigádjai hogyan végzik munkájukat. Ma már a termelő kollektíva: szocialista vállalkozó, aki kockázatot visel számos, rajta kívül álló tényezőért is. Én igazán nem bánnám, ha sok gazdasági tevékenységnél bevezetnék az egyenes tejbért, almabért. S valahogyan úgy kellene az érdekeket egyeztetni, hogy miközben az egyén, a család megszedi magát, gazdagodjon tőle a vállalat, a szövetkezet is; és amilyen mértékben megszedi magát ez utóbbi, úgy gyarapodjon a nemzet, az állam, a költség- vetés is. Számos olyan háziipari, bedolgozói, háztáji tevékenység van, amely egy dollárt olcsón termel ki, a belőle származó munkajövedelem azonban nem tükrözi ezt, ezért kevés is a vállalkozó. Milyen jó is lenne itt az egyenes tejbér és alma- bér mintájára egyenes dollárbér — forintban. Én is nekilátnék a pecsenyebárány- és a gobelinkészítésnek. Dr. Pirityi Ottó Tavaly 29 millió liter tejet dolgoztak fel a sárréti tejüzemben, Szeghalmon. Megyénk 26 településének 360 kereskedelmi egységébe szállítják innen naponta a friss tejet és tejtermékeket Fotó: Veress Erzsi D. K. MOV is Volán: kevesebb áru (
