Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
o 1980. június ZZ., vasárnap A háziasszonyok gondjai. Vologya szőke volt és törékeny A gyulai temetőben Vologya sírjánál az édesanya, Anna Ivanovna Csudova még egyszer virágot helyez el a sírra M egoldásra váró gondjaink soriban „előkelő” helyet foglalnak el a nők termelő munkája és családanyai, háziasszonyi hivatásuk összeegyeztetésének problémái. A család ellátását segítő szolgáltatások helyenként alacsony színvonala még mindig aránytalanul sok terhet ró a nőkre, megnehezíti számukra a második műszakot. Egy nemrég készült életmódvizsgálat feltárta, hogy egy háziasszony heti bevásárlásai során összesen 50— 60 kilónyi élelmiszert cipel haza családjának. Az ország néhány megyéjében végzett felmérés tanúsága szerint vannak vidékek, ahol — a szolgáltatások fejletlensége, a mélyhűtött és készételek szerény választéka, illetve a felsoroltakkal szembeni előítéletek miatt — még mindig heti 40—45 órát fordítanak a dolgozó nők házimunkára! Az naponta csaknem egy teljes műszak, a második. A kereskedelem, a szolgáltatóipar gondjai közvetlenül nehezítik a háziasszony, a családanya életét is. Magam is megfordultam olyan, a fővárostól távol eső megyékben, ahol a kereskedelmi ellátás legtöbb problémája közös tőről fakadt: nemhogy a falusi üzletekben, már a megyeszékhelyen megszakadt a hűtőlánc. Ha mégis akadt egy-egy nagyközség, élelmiszerboltjában hűtőpult, illetve hűtőszekrény, akkor az árukészlet hiányzott hozzá. Ezért fogadtuk örömmel a hazai hűtőipar tárolókapacitásának bővítéséről érkezett híreket. A hűtőházi raktározási lehetőség 5 év alatt 50 százalékkal nőtt, a gyorsfagyasztott áruk gyártókapacitása mintegy 20 ezer tonnával bővült. A békéscsabai és a Dunakeszi Konzervgyár új tésztaüzemet kapott ebben a tervidőszakban, az eredmény: 16 ezer tonnával több, jó minőségű száraztészta. A készételválaszték bővítését szolgálta a Budapesti Konzervgyár húsüzemében végrehajtott rekonstrukció, ezzel évente 2100 húskonzerv gyártását oldották meg. A szőnyegtisztítás háztól házig szolgálat kiterjesztése, a Patyolat ágyneműkölcsönző akciója, a szarvasi gyorsrizs vagy a mélyhűtött palacsinta egy-egy apró állomása a második műszak megkönnyítésének. Ha ennyi minden történt nem egészen öt esztendő alatt, miért nem vagyunk mégsem elégedettek? Tovább kellene lépni vásárlási, tárolási, főzési, étkezési szokásainkban; mert mi tagadás, ezek nem éppen korszerűek. A Magyar Nők Országos Tanácsának egyik munka- csoportja nemrég széles körű vizsgálatot végzett Budapest két kerületében, valamint Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád és Somogy megyében a fogyasztói szokások alakulásáról. A vizsgálat azt kutatta, milyen módszerekkel takarékoskodnak a háztartási munka során az idővel, az energiával és a pénzzel? A tapasztalatok szerint a városi értelmiségi családok gyakrabban veszik igénybe a háztartási munkákat könnyítő szolgáltatásokat, használnak félkész- és készételeket, s ezzel időt nyernek; a vidékiek inkább a pénzükkel takarékoskodnak. Olyan módszereket, amelyekkel egyszerre takarékoskodhatnának idővel, energiával és pénzzel, a családok nem ismernek. A megvizsgált vidékeken minden család mindennap legalább egyszer — de inkább többször — vásárol élelmiszert. Kénytelen, hiszen amíg a kisvárosokban, községekben különböző napokon, különböző időpontokban kapják a boltok a zöldséget, a húsárut, a mirelitet, a tejet-tej terméket és a pékárut, addig mindenért külön kell elmenni. Ahová pedig hetente egyszer-kétszer érkezik friss áru, ott a nagyobb beváslások a szállítás napjára torlódnak. A lakótelepeken más,a gond: a lakásokban nincs megfelelő tárolóhely a nagyobb bevásárlásokhoz. A legtöbb lakás éléskamra nélkül épült, s az sem ritka, hogy a 120 literesnél nagyobb hűtőszekrény elhelyezése is gondot okoz. Néhány esztendeje még nagy reményeket fűztünk az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok házhoz szállítási akciójához. Nos, a kezdeti fellendülést azóta mindenütt lefékezte a kiszámíthatatlan áruellátás, a nem megfelelő propaganda és a munkaerőgondok. Megállapíthatjuk, hogy a második műszak tekintélyes részét a főzés tölti ki. Több családban főznek naponta — vagy legalábbis kétnaponként —, mint ahányban hétköznap rendszeresen otthon ebédelnek, tehát szervezett étkeztetésben részt vevő családok nagy részében is rendszeresen főznek otthon. Sajnos, nemcsak az ízlés, a tárolási szokások is konzervatívak. A hűtőszekrények mélyhűtőjében — ha egyáltalán használják — a megkérdezettek legtöbbje mirelitet és legfeljebb egy hétre beszerzett húst tárol. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy noha 1979-ben már a háztartások 80 százaléka volt ellátva hűtőszekrénnyel, ezek túlnyomó többsége régebbi típusú, úgynevezett egycsillagos készülék volt, melyben nem is lehet hosszabb ideig ételt tárolni. Nem lenne teljes a második műszakról festett kép, ha nem szólnánk az ipari szolgáltatásokról. Sajnos, a lehetőségek és az igények ma még nincsenek összhangban. Részint előítéletek miatt — „az én uram bele nem feküdne olyan ágyneműbe, amit a Patyolat mosott!” —• másrészt viszont, az alacsonyabb jövedelmű családok számára e szolgáltatások még az ártámogatás mellett is drágák, és fióküzleteik is távol vannak. A leginkább fejlődő szolgáltatások egyike a textil- tisztítás. Az V. ötéves tervben folytatódik a hálózat bővítése, illetve korszerűsítése a szalonrendszerrel, az ágyneműcserével és a mozgószolgálattal. 1979 tavaszán 1200 felvevőhely működött az országban; az utóbbi években megnyitott 130 szalon közül 100-at vidéken hoztak létre. E szolgáltatás igénybevételét nagy szóródás jellemzi, mert míg a fővárosi lakosok fejenként 5,6 kilogramm mosást és 2 tétel vegytisztítást vesznek igénybe, addig az országos átlag 1,87 kg textilmosás és 1 tétel vegytisztítás. E nehéz házimunkát minél több korszerű, időt és energiát felszabadító, automata mosógép gyártásával lehetne megkönnyíteni, mert ma az ilyen gépek aránya a háztartásokban mindössze 5 százalék. A z otthonok falain kívülről jövő segítség természetesen önmagában nem lehet elég. A nők munkába állásának általánossá válása óta szükség van a családon belüli szemlélet- változásra a munkamegosztásban. Az igazságosan elosztott terhek könnyebbé teszik az egész család életét. Nyíri Éva — Hogy milyen volt a fiú? Törékeny és szőke, csendes, jó tanuló. Legjobban a matematikát szerette. Még a középiskolában sem volt elképzelése, hogy mi szeretne lenni. Lehet, hogy belőle is építészmérnök lett volna, mint az apjából. Amikor tanult, otthon mindig bekapcsolta a rádiót, hallgatta a zenét. Nagyfiúnak számított már, mégis úgy sírt, mint egy lány, amikor az apja megkapta a behívót. Még szótlanabb, csendesebb lett. Volt a szomszédban egy kislány, Verácskának hívták. Együtt jártak az iskolába is, barátság szövődött közöttük, amolyan diákszere- lemféle. Később már nem érdekelte annyira a zene, a híreket hallgatta, legtöbbször a nagy háborúról. Amikor levelet kaptunk a frontról, az apjától, miután elolvastam, elkérte, és bement a szobájába. Egy nap, 1944 tavaszán — akkor volt 18 éves — elébem állt: — Mamács- ka, jelentkeztem a frontra. — összecsaptam a kezem, elsírtam magam. De hát, ilyen az élet, ez a rendje, hogy az apa után a legidősebb fiú is elhagyja a szülői házat, ha fegyvert kell fogni. Taskentból Szamarkandba vitték az önkénteseket kiképezni. Nem sokkal később kaptam tőle egy levelet, hogy kiképzés után viszik őket a frontra, nem Tasken- ten keresztül jönnek. Felültem a vonatra, hogy legalább még egyszer lássam Vologyát. A jegyet Szamar- kandig váltottam. Amint odaérkeztem, mondták, hogy a vonat már elment a katonákkal. Nagyon el voltam keseredve, hogy nem találkozhattam a fiammal. Még jobban búsultam, amikor visszatértem Taskentbe. A szomszédasszony már várt rám. — Anna — mondta. — Itt járt Vologya, amíg te Szamarkandban voltál, és itt hagyta az óráját, hogy adjam oda. Azt mondta, ha meghal, ez legyen a tied. A szomorú hír 1944 végén vagy 1945 elején érkezett: „Fia, a Magyarországért vívott felszabadító harcokban hősi halált halt.” — És mi lett Verácská- val? Ö is kapott több levelet Vologyától. Mindig átjött, megmutatta nekem. Aztán sokáig várt még rá, majd később férjhez ment, elköltöztek Taskentból. Hallottam, hogy született két gyermeke, már unokája is van. Tőle tudtam meg — nekem nem írta meg — , hogy Vologya kitüntetést is kapott a háborúban. Az apja is megsebesült, szerencsére csak könnyebben. Neki is Berlinben ért véget a háború, de utána még nem jött haza. Befejeződött a kisdobos- és úttörőjáték Befejeződött az országos úttörő- és kisdobos játék: több mint 200 gyermekközösség nyerte el — az úttörő akcióprogramban idén először meghirdetett verseny során — a kitüntető „Könyvbarát Örs” címet. A közművelődési játékra először nevezési lapjaikat küldték be a gyerekek a rendezőkhöz: a Magyar Úttörők Szövetségéhez, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének. Érdeklődésük' szerint maguk találták ki azt a három feladatot, amelynek teljesítésével a „Barátunk a könyv” elnevezésű játék versenyzői lettek. Az iskolaév végéig számoltak be vállalkozásaik' sikeréről, újabb könyvélményeikről. Iskolájukban irodalmi délutánokat, vetélkedőket és „mini” íróolvasó találkozókat szerveztek. A „Könyvbarát Örs” címet elnyerők szeptemberben kapják' majd meg jutalmaikat, amely várhatóan terjedelmes könyvcsomag lesz. Két évig ott maradt, segíteni az újjáépítést. Amikor megkaptuk a gyulai megyei kórház MSZBT- tagcsoportjának a levelét, hogy jöjjek el megnézni Vologya sírját, nagyon meghatódtam, hogy a magyarok mennyire őrzik szívükben a felszabadulásért életüket feláldozó szovjet katonák emlékét. Eljött velem a középső fiam, Gennagyij felesége is, meg az unokám. Nagyon hasonlít Vologyára. Ö is szőke, vékony gyerek. Úgy érzem, hog ez volt az utolsó találkozásom Vologyával. Öreg vagyok már és fáradt. De nyugodtan halok meg, mert láttam a fiam sírját, amely úgy néz ki, hogy talán én sem gondoznám jobban. Köszönök mindent a — Hová ballag Juliska néni? — A KGST-piacra. _ ... ? — Nem érti? Hát az ócs- kásokhoz, nézek valamit a románoknál. Tudja, kedves, olyan olcsón adják a portékát, hogy megéri turkálni. * Szombat van. Nézem a nyüzsgő emberáradatot. Táskák, szatyrok verődnek a lábamhoz. A földre rakott ósdi holmik között újnak látszó csecsebecsék, fehérneműk. Számokat rajzolnak a levegőbe, magyar és idegen szavak röpködnek. Egy feltűrt farmernadrágos fiatalember méltóságteljesen sétál a sátrak között: piciny tálcán üvegpoharakat kínál. Mesebeli öreganyó kíváncsian furakszik a tömegben. — A Gyura mondta, hogy vegyek a fiának kék atlétatrikót, meg bugyit. Adott 100 forintot, mit gondol, elég lesz? Nagy lókötő az a Gyura. Elzavarta az asszonyt és a gyerekeket, most kedveskedni akar nekik — dünnyö- gi, és megmutatja fogatlan ínyét. A barna asszony körül nagy a csoportosulás. — Mit adnak itt ingyen? — kérdezem a kalapos férfitől. — A fene tudja, majd kimagyar embereknek, a gyulaiaknak ezért a vendégszeretetért, amelyben részünk volt egy hétig. Üj kiadvánnyal gyarapodott a már népszerűvé vált statisztikai zsebkönyvek családja. A Vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv áttekintést ad az utóbbi két évtizedben nagy fejlődést elérő népgazdasági tevékenységről. derül — szól félvállról, és pillantásra sem méltat. Az árus karján hímzett terítő, női ruha, kezében műanyag zacskóban fésűk. — Nyolcvan — kiabál át a fejeken az ősz hajú hölgy, miközben ujjain mutatja a nyolcast. — Nem látok semmit — dühöng a kövérkés asszonyság —, miért nem rakja ki az árut? — Megbolondult? — repri- kázik a másik. — Jó ideje figyelem, lopnak, mint a güzü. Az előbb az egyik nő eltette a ruhát, és nem fizetett. — Csak most szól, maga szerencsétlen!? Talán még örül is neki ... — Hagyjon engem békén, törődjön a saját dolgával — vörösödik el, és sarkon fordul. * A piaci irodán nagy a sürgés-forgás. A hatósági emberek (rendőrök, pénzügyőrök) udvariasan, precízen dolgoznak. A bőrkabátos, pepitasapkás, nagy darab ember magába roskadva ül a sarokban. — Hogy került ide? — FA és Zöld alma szappant árultam, egyet 50 forintért. — Láttam, két szatyor volt a kezében, abból „szolgált Gyártóra talált a baby-respirátor Nagy jelentőségű magyar találmány, az újszülöttek lélegeztetésére alkalmas készülék gyártására vállalkozott a Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet. Papp László és Nagy László villamosmérnökök, valamint dr. Kiszel János, az 1-es számú nőgyógyászati klinika docense, közösen dolgozták ki azt az életmentő készüléket, mely az újszülötteknél gyakori légzési zavarok elhárítására, a rendellenes légzés szabályozására szolgál. Az új baby-respirátor az eddigi használt, több egységből álló külföldi készülékekkel szemben egy táskarádióhoz hasonló méretű, hálózati árammal, elemmel és akkumulátorral egyaránt működik, ezáltal szállítható, sőt tökéletesen sterilizálható is. Használatához nem szükségesek klinikai körülmények, így mentőautóban, hordozható inkubátorral együtt is alkalmazhatják. A baby-respirátor prototípusa az 1-es számú nőgyógyászati klinikán már sikerrel vizsgázott, s az idei tavaszi BNV-n OKISZ-díjat kapott. A Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet már elkészítette a műszaki dokumentációt, ennek alapján a napokban megkezdik a technológia kialakítását, a gyártáshoz szükséges szerszámok elkészítését. Az év második felében megkezdődik a sorozatgyártás, a 0- szériában tíz lélegeztető készüléket gyártanak. Az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalattal kötött megállapodás alapján 1985-ig a hazai kórházak számára ösz- szesen 200-at készítenek. A zsebkönyvben részletes adatok találhatók a beruházásokról, a munkaerő és szociális ellátottság helyzetéről, továbbá a különböző felhasználói igényeket kielégítő víztermékek: ivó-, ipari, mezőgazdasági stb., valamint a hévizek termeléséről és elhasználásáról. ki”. Nem félt, hogy elkapják? — Bepaliztak, szívességből vállaltam, most aztán ... — Honnan szerezte az árut, hiszen ezek originált nyugatnémet csomagok, ösz- szesen 100 szappan volt bennük? — Négyszobás lakásom van Gyulán, hármat kiadtam az IBUSZ-nak. Állandó jugoszláv vendégeink vannak, ők bíztak meg. — Tudja, hogy ez már devizabűntett? — Persze. Mindent beismerek, őszintén. Intézzék már el, hogy szabálysértés legyen. Mit szól a főnököm ehhez? Arról jobb nem beszélni. A bő szoknyás öregasz- szony a sezlonon szipog, mellette szanaszét üvegpoharak, kerámiák. Zsebéből gyűrött ötven- és százforintosokat húz elő. — Több nincs? Int, hogy egy szót sem ért az egészből. Megérkezik a tolmács; aki rábeszéli: mégis jobb lesz, ha a többit is előszedi. Benyúl a blúza alá, és egy marék papírforintot dob az asztalra. Közben három nő érkezik. Egy eladó és két vevő. — Mit adott el? — Fonalat, törölközőt, tea- kiöntőt. Ez a két nagykés megmaradt. — A papírjai szerint a gyereknek is jönnie kellett volna, hol van? — Kórházban, Nagyváradon. — Hol dolgozik? — Kertészetben. A fizetésem 1200 lej havonta. Ritkán jövök ide, Lökösházán Csencselök Kép, szöveg: Béla Ottó Vízgazdálkodási statisztikai zsebkönyv
