Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. június 15., vasárnap © 0 közismert Pannonhalma Éppen egy évszázaddal a honfoglalás után, 996-ban érkeztek az első bencés szerzetesek arra a helyre, amelyet sokáig • Szent Márton dombjának neveztek, mivel a legenda szerint azon a környéken született a névadó. (A domb aljában elterülő községet viszont már régen Pannonhalmának mondták, de egészen 1965-ig Győrszent- márton volt a hivatalos neve.) Hogy mikor kezdődött a mai Pannonhalma története, arról máig is vannak viták. Valószínű ugyanis, — s a környéken talált régészeti leletek ezt bizonyítják —, hogy a rómaiak, s a még régebben itt lakott népek' is emeltek épületet a dombtetőn. A szerzetesek azonban eleinte kezdetleges, barlangszerű lakásokban rendezkedtek be. Ám már egy évvel I. István királlyá koronázása után templomot avattak, s máig megvan a kolostor birtokait leíró alapító- levél ugyanebből az évből. A látogató ma Pannonhalmán együtt látja a legrégibb és a legújabb korokat. A várfalak előtt — autóparkoló. Élő bizonyítéka annak, hogy Pannonhalma iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Félóránként indulnak idegenvezető irányításával a csoportok a sok százados látnivalók megtekintésére — s közben az épületegyüttes legújabb részéből magnózene hallatszik: gimnázium és diákszállás van ott. Bármilyen „bibliai szegénységben” kezdték Pannonhalma történetét az alapítók, későbbi utódaik nem szűkölködtek a világi javakban. Magyarország első királya már óriási birtokokat adományozott a dombtetőn mind jobban felvirágzott apátságnak abból az alkalomból, hogy — bizonyára nemcsak lelki, hanem fegyveres segítségükkel is — nagy győzelmet aratott Koppány vezér fölött. Két évszázad elmúltával pedig már olyan erős lett a várfalakkal körülvett apátság, hogy — egyedül az országban — ellent tudott állni a tatár támadásnak is. Oros apát bizonyára kiváló katona volt, hogy ezt a rendkívüli fegyvertényt vezetni tudta — de gazdának sem volt utolsó: a levéltárban ma is megvan az a Vörös Könyv, amelyben bőrbe kötve összegyűjtötte a kolostor vagyonára vonatkozó okleveleket. Ám írásos bizonyíték szól arról is, hogy már I. László király idejében, a XI. század második felében hetvennél több kötet könyvet őriztek a bencések. Kétszer pusztult el a könyvtár — előbb a törökök martaléka lett, majd II. József rendfelosztási törvénye nyomán hordták szét a fóliánsokat —, ma mégis egyike az ország legnagyobb gyűjteményeinek: az itt őrzött kötetek száma meghaladja a 300 ezret. Egyedülálló látványosság a pannonhalmai könyvtár. Két emelet magas termében évszázadok felbecsülhetetlen értékű szellemi terméke van együtt. Felsorolni is sok volna azokat a ritkaságokat, kódexeket, kézzel írott könyveket, ősnyomtatványokat, amelyek egyetlen példányára csodálkozhat rá a látogató. A levéltárban gondosan őrzik — és másolatban is csak üveg alatt mutatják — a híres Tihanyi Alapítólevelet, amely 1055-ben kelt és 58 magyar szót őriz, mint legrégibb nyelvemlékünk. Különlegesen nagy értékű a pannonhalmi apátság pénz- és éremgyűjteménye is: az itt őrzött 15 ezer darab között vannak római pénzek, de hiánytalanul öszXVI. századból származó Mária-oltár a bencés főapátság templomában (MTI-fotó — KS) szegyűjtöttek minden pénzdarabot, amelyet valaha Magyarországról és Erdély területén vertek. Érdekes módon — talán ehhez kevésbé értettek a pannonhalmai bencés szerzetesek? — a képtárban kevés a valóban nagy értékű alkotás. A festmények többsége nagy mesterek tanítványaitól, és kisebb, alig ismert művészektől származik. Viszont külön helyiségben őrzik Benczúr Gyula kitűnő alkotását: a Vajk megkeresztelését. A hatalmas könyvtárterem mennyezetén Minervának, a tudományok római istenasz- szonyának képe — némi ellentmondásban a katolikus egyházi előírásokkal. Oldalt pedig a görög, a latin és a magyar irodalom nagyjainak portréi — amelyek sorában a látogató meglepetéssel felfedezheti Werbőczi István képmását. (Utóbbi, mint a híres-hírhedt „jogi” mű, a parasztság röghöz kötését kimondó Tripartitum szerzője került az alkotók galériájába.) Tény, hogy a pannonhalmai apátság tudós gyűjtői nem voltak elfogultsággal vádolhatok', hiszen a páratlan értékű gyűjteményben a névtelen karthauzi barát feljegyzései, a XVIII. századi teljes Szentírás és más, katolikus egyházi emlékek mellett olyan „eretnekségek” is fennmaradtak, mint Luther Márton röpiratának első kiadása vagy Heltai Gáspár Krónikája. » Érdekes — bár nem nagy — a szoborgyűjtemény. A szabadtéri, többségében egyházi jellegű szobrokon kívül néhány érdekesség a termeket díszíti. így Fadrusz Jánosnak Rónay Jácint püspökről készített szobra, Boldogfalvi Farkas Sándor Teleki Pál portréja, Kisfaludi- Stróbl Zsigmondtól pedig egy Herczeg Ferenc-portré. Irodalomkedvelők, képzőművészet iránt érdeklődők, az építőművészet barátai, numizmatikusok egyaránt megtalálják Pannonhalmán azt, ami legjobban érdekli őket. De nyújt élményt a természetbarátoknak, a botanikusoknak is. Az apátság 40 holdas parkja valósággal körülöleli a hatalmas épülettömböt, s benne 750 értékes fa- és cserjefajta található. Közte az a platán, amelyet Kazinczy Ferenc ültetett. Tulajdonképpen maga Pannonhalma is Kacinzy emlékét idézi: ezt a helységnevet először, levélcímként a nyelvújítás nagy alakja írta le. Várkonyi Endre Cjonnan feltárt és rekonstruált középkori kerengő a főapátság épületében A népművészet hagyományai Tótkomlóson A szlovák tájházban járva a véletlen úgy hozta, hogy megismerkedtem Dénes Anna naiv festővel. Az ott levő falakra, kemencére — s ki tudja, még mi mindenre — festett virágok (főként rózsák) az ő keze munkáját, ügyességét dicsérik. A díszítésnek ezt a módját — amint mesélte — édesanyjától tanulta. Az általa használt anyag egyszerű összetételű: porfesték, tej, mész és víz keverékéből áll. A népi bútorok esetében viszont olajfestéket használ, és a rajtuk látható minták sokkal színesebb, gazdagabb, változatosabb motívumválasztásról tanúskodnak. Nagyjából ezeket lehet látni lakásában is. Jelenleg mintegy 150, többnyire 60x40 centiméter méretű alkotása van. Elmondása szerint 1976- ban farostlemezekre kezdett festeni. Még abban az évben, majd 1978-ban a Gyulán rendezett kiállításokon díjat nyert velük. Elsősorban a Eddig mintegy húsz kakukkos órához készített Karasz János szekrénykéket hétköznapi életből vett jeleneteket, a múlt emlékeit, né. pi szokásokat, ünneplő embereket, ismerősöket, utcarészleteket, virágokat stb. örökítette meg. Ottjártamkor A szlovák tájház e^ik szobájának belseje éppen egy aratást ábrázoló képen dolgozott. Dénes Anna szereti az élénk, eleven színeket, s a sötét és világos árnyalatokat. Tehetségének kibontakozásában, kézügyességének fejlesztésében nem kis szerepet játszik az, hogy rendszeresen látogatja a Békéscsabán működő Gyopár Klub foglalkozásait. Ezt bizonyítják egyúttal ceruzavázlatai is. A rajzlapokat gondosan összegyűjti egy nagy dossziéban. Férje, Karasz János szintén nyugdíjas. Jól felszerelt műhelyében falióra-szekrényeket javít, illetve sok régi óraszerkezethez készített és készít körtefából érdekes £a- ragványokat. Kedvenc hobbija a barkácsolás. A népi bútorok tökéletes kicsinyített másától a hangszereken át a kerti traktorig sok mindent ő maga csinált. Szinte irigylésre méltó ez a precizitás, ez az aprólékos munka, s nem utolsósorban a szépre, az ízléses formára való törekvés. A házaspár lakása valóságos kis múzeumnak is beillik... A gabona tárolásához használt hombár a tájház udvarán Dénes Anna naiv festő képei előtt Kép, szöveg: Bokovinszky István
