Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1980. június 15„ vasárnap Panaszkodik a gyerek... Éviké első osztályos. Talpraesett, s már az első napokban a legjobbak közé verekedte magát. Aztán úgy íélévtájt egyre gyakrabban aludt el az órákon, gyönyörű fekete szeme reggelenként az esti sírások nyomát viselte magán. Aztán egyszer a nyaka körül jól kivehető fojtogatási nyomokkal érkezett az iskolába. Ahogy leült a tanító néni, elcsigázott arccal kibotorkált hozzá, és sírva kapaszkodott a nyakába: — Tanító néni, ugye te szeretsz engem? — hüppögte. Természetesen a tanítás megakadt» A pedagógus érezte, most nagyobb szükség van e megbolygatott kis lélek meghallgatására, mint az egyébként ugyancsak szorító tananyag elvégzésére. A gyermek, érezve a simogatást, szeretetet, kifakadt. — Apukám már nem szeret, anyukámat nagyon megverte, s azt mondta, nem is az ő gyereke vagyok. Értem sose jön el az iskolába, csak a testvéremet viszi el. Tudom, Vein egy másik nénije a dolgozójában. Azért nem szeret. Tanító néni! Ezután már mi lesz velem? ♦ Lacika már másodikos. Az iskolából hazafelé menet elájult az utcán. A gyerekek kétségbeesve futottak a tanító nénihez, akinek hosszas faggatására Lacika bevallotta, hogy egy csomó gyógyszert vett be. A tanító néni hazavitte a gyereket, hiszen a gyógyszer fajtáját is fel kellett kutassa ahhoz, hogy érdemben segíthessen az orvosnak. Hazafelé ménét aztán Lacika — bár régóta hordozza magában a még egy felnőttet is megviselő terhet —, végre megnyílt, s elpanaszolt mindent tanító nénijének. — Tetszik tudni, az én anyukám úgy iszik, hogy még hányni is szokott. Ilyenkor Józsi bácsi megveri. Sokszor jön éjszaka haza, és én addig a szomszédoknál al- szorrí. S tessék elhinni — mondta elgyötört arccal —, olyan fáradt vagyok mindig, mert éjjel jön értem, hogy menjünk haza. S a gyógyszert is azért vettem be, mert ez a Jóska bácsi csak a lánytestvéreimet szereti, engem mindig üt-ver. Lacika ellenőrzőjében eddig jóformán csak fekete pont sorakozott. Otthoni helyzetét az iskolában ba- sáskodással, verekedéssel próbálta kiegyensúlyozni. Szüksége volt rá, hogy valamiért figyeljenek rá, hogy valamivel kivívja társai „elismerését”. ♦ Az első osztályos Eszterke egy idő óta kócosán, rendetlenül esik be az utolsó pillanatban az osztályba. Csendes, talán túl hallgatag is. Néha,, még a táskája is hiányzik. A tanító néni fésüli meg mindennap, sőt, néha még egy-két holmiját is kimossa. Különösen azután viseli rendszeresen gondját a gyereknek, mikor kiderült: az apa italozása miatt válnak a szülők. A gyerek arcán rendre kiül az átélt gyöt- relmes éjszakák okozta rémület. Az órákon gyakran elalszik. S a napköziből csak hosszas^Tcitérők után baktat haza. S ez a vézna, cseppnyi gyerek az ajtót mindig félve nyitja ki... ♦ Sajnos, az előbb említett példákat hosszasan sorolhatnám. A veszélyeztetett gyerekek száma — s hányról nem is tudunk! — egyre szaporodik. Ezeknek a gyerekeknek az élete állandó rettegés, s hogyan is várhatnánk el tőlük, hogy az átvirrasztott, átszenvedett éjszakák után képesek legyenek a többi kis társukkal együtt haladni a betű- és számrengetegben! A gyermekkor sebeit később egész életen át viselniük kell. Az imént felsorolt esetekben mindig ott szerepelt a tanító néni szeretetet, megnyugvást, gondolkodást nyújtó alakja. A családból kitaszított gyerekek egyetlen biztos támasza. A gyerekek őszinték, nyíltak vele szemben. És sajnos, e szomorú tragédiáknak mindig fültanúja az osztályközösség is. A kis társak, akikből kérdések, addig ismeretlen érzések egész garmadát indítja el társaik szerencsétlen sorsa... De mit tehet a vigasztaláson, kitüntető gondoskodáson kívül a pedagógus? Joga-e — és mer szel — beavatkozni tanítványai családi életébe? Milyen eszközökkel, lehetőségekkel élve léphet fel a rábízott gyermekek érdekében ezekben a kirívó, szomorú esetekben? Történeteinkben — mert sajnos, mind igaz — a tanító nénik azonnal felkeresték a családot. Próbáltak a jó szó, a meggyőzés erejével hatni. Szomorú, de nem sok sikerrel. A következő lépés: bevonni a vizsgálatokba az iskola ifjúságvédelmi felelősét, aki a gyámüggyel hivatalos kapcsolatot tart fenn, s a nehezebb esetek megoldását már ily módon törvényes útra terelheti. Az iskola kötelességei közé tartozik az is, hogy feltérképezze minden gyerek családi hátterét. (Erre valók többek között a rendszeres családlátogatások.) Eddig hát a kötelesség. De ami ezen túl van, az már a pedagógus hivatásból eredő lelkiismereti követelmény. És ez a követelmény anyagi segítségadásban is realizálódhat (ingyenes étkeztetés, tankönyvsegély, kötelezés a napközire stb.), másrészt pedig erkölcsi természetű segítség- nyújtásban. A pedagógus elsődleges törekvése, hogy ezeket a gyerekeket a lehető legeredményesebben beillessze a közösségbe. Ez pedig elsősorban az osztályfőnök, s a napközis nevelő feladata. Történeteinkből az is kiderült, hogy ezekben az esetekben a gyerek eredménytelenségét a tanulásban a családi helyzet okozta. Ezért igyekszenek a pedagó-. gusok minden eszközzel sikerélményhez juttatni ezeket a sérült lelkű gyerekeket. A korrekció, amelynek során csak ezekkel a gyerekekkel külön foglalkozik a pedagógus, még több lehetőséget rejt magában. (Sajnos, e téma vizsgálatakor arra is fény derült, hogy a bíróság — még a gyermekek érdekében hozott ítéletről sem — tájékoztatja a gyámügyet, s ez is az iskolára vár!) A család szent. A köztudatban az él, hogy senkinek sincs joga beavatkozni mások „belügyeibe”. Vajon, ha a pedagógusok is ezzel a helytelen szemlélettel élnének, mi lenne az Évikék, Lacikák, Eszterkék sorsa? Ezért hiszem és vallom — amint a történeteinkben szereplő, nagyszerűen vizsgázott tanítónők tették — igenis joga van beleszólni, o- rábízott gyermekek érdekében —, a tabunak tekintett családi életbe is — a pedagógusoknak. Igaz, erre nincs törvény, de a lelkiismeret, a hivatás ezt diktálja. S az ilyen családok' környezetében élőknek is lelkiismereti kötelessége a segítségnyújtás. Mert e tragédiák itt zajlanak körülöttünk. S ha be is hunyjuk a szemünket: meg nem történtté nem tehetjük őket. S a gyermekeink — ahogyan az enyémek is —, számon- kérik tőlünk tetteinket. S nekünk válaszolni kell... B. Sajti Emese Dvorak Magyar szimfóniája az éterben Messze szárnyal a fanfárok hangja a rádióból: a Prágai tavasz koncertjét közvetíti Prágából. Dvorák VII. szimfóniáját játsszák. A bemondónő és hangtechnikus, akik a közvetítésnél közreműködnek, talán nem is sejtik, hogy régi magyar adósságot rónak le ezekben a percekben. Olyan művet közvetítenek, amelyet a csehek „Magyar szimfóniának.” neveznek, de amelyet nálunk, Magyarországon alig ismernek. Miféle adósságunk fűződik nekünk, mai magyaroknak Dvorák e művéhez? Érdekes, itthon sose hallott történet. A külföldi (és a magyar) zenei szakirodalom „londoni szimfóniaként” tartja számon ezt a négytételes kompozíciót, mert 1884-ben, amikor a Londoni Filharmóniai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Dvorákot, ő enA Prágai Tavasz koncertje a Szent Vitus katedrálisban (Fotó: CTK — KS) nek a szimfóniának megírásával és maga vezényelte londoni ősbemutatójával köszönte meg a kitüntetést. De hát akkor miért „Magyar szimfónia?” Mert a cseh zenetörténet e VII. szimfóniát mindig ezen a néven említi. Miért? Talán zenéje magyar motívumokra épül? Nem. Dallama itt-ott inkább cseh, a huszita népéneket idézi. És mégis: a nagy cseh komponista, a londoni bemutató előtt, ezt jegyezte a partitúra első lapjára: „Ajánlom a hős, a nagyszerű magyar nemzetnek”. Dvorák sem Prágában, sem Londonban nem csinált titkot abból, hogy a szabadságszerető, a szabadságharcos magyar népre gondol, a negyvennyolcas hősökre. S ha ezt tudjuk, akkor bizony számunkra már másképp zengenek a dvoráki rézkürtök, dübörögnek az üstdobok. Szabadságharcunknak ennél szebb emléket — külföldön — aligha állítottak. (firon) Napközisek a dombegyházi általános iskolában Vakáció előtt pár nappal Két szünet között az ecsegfalvi iskolában Az ecsegfalvi általános iskola ablakain kajánul kandikál be a kora nyári napsugár. Megcirógatja a gyerekek arcát, mintha csalogatná őket; gyertek, vár benneteket a nyár, a vakáció! ök mégis néma erőfeszítéssel figyelik a tanárt.,. De a szünetben csoportokba verődve tervezgetik, mi lesz, hogy lesz a nyári szünetben. Néhány hetedikes, nyolcadikos gyerek az udvar egyik sarkában ácsorog. — Én az idén dolgozni fogok az állami gazdaságban — mondja a nyolcadikos —. Bár végleges adatok még nincsenek birtokunkban, azt tudjuk már, hogy az idei könyvhéten csaknem 120 millió forintnyi könyv kelt el, a tavalyinál mintegy 20 százalékkal több — mondotta Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatója az MTI munkatársának. — Ügy ítéljük meg, hogy ez az eredmény — figyelembe véve az árváltozásokat is — minimális mennyiségi forgalomnövekedést takar. A fővárosban az Állami Könyv- terjesztő Vállalat üzleteiben, könyvsátrainál a tavalyinál 10 millió forinttal, 21 százalékkal több könyv — összesen 57 millió forintnyi — talált gazdára. A vidéki állami könyvterjesztő, a Művelt Nép mintegy 43 millió forint forgalmat ért el, amely az előző évinél 25 százalékkal több. A szövetkezeti könyvesboltok pontos forgalmi eredményét ma még nem ismerjük, számításunk becsült adat; eszerint ezekben az üzletekben mintegy 15 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva a forgalom; s így elérte a 18 millió forintot. — Az ünnepi könyvhét sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a 95 könyvheti újdonság 2,5 millió példányban, időben, zavaroktól mentesen eljutott az ország könyvesboltjaiba. Elmondhatjuk: a , könyvválaszték a könyvhét célkitűzéseinek megfelelően alakult. — Az idei könyvhétnek is sikerkötetei voltak, a már hagyományos antológiák: a Körkép ’80, a Rivalda 78—79, és az írószemmel 1979; a többi kelendő kötethez — Bogdán Zoli. — A keresetem meg hazaadom, anyu jobban tudja, hol a helye... — Én már eldöntöttem mire költőm a keresetem — kottyant közbe osztálytársa, Nagy Évi — Tudjátok. Szolnokra az egészségügyi szak- középiskolába megyek továbbtanulni, oda bizony sok minden kell majd. Ruhák, ez az, szóval elmegy majd az a kis pénz. Barna Pisti is most ballag, őt mégsem a továbbtanulás érdekli leginkább, hanem a nyaralás. — Nagy a> család, Nagy László, Szentmihályi Szabó Péter, Tandori Dezső, Ráth-Végh^István, Goldziher Ignác, Janikovszky Éva, Bojár Sándor, Slawomir Mro- zek, Joyce Carol Oates könyveihez — hasonlóan már az első napokban elfogytak. A sikerkönyvek kapcsán megjegyzem, hogy a Moldova György könyve iránti rendkívüli érdeklődésre számítottunk, de a tervezett 100 ezres példányszámot reálisnak tartottuk, s a könyv mégis teljesen elfogyott. Az ünnepi könyvhét végére több helyütt hiánycikké vált egyebek között a fiatal magyar prózaírókról és a fiatal magyar költőkről írott két tanulmánykötet, a Kalevala, Örkény István, Németh László, Ottlik Géza, Babits Mihály, Mocsár Gábor, Szabó Magda, Páskándi Géza, Tóth Judit, Bemard Malamud, Graham Greene és Hermann Ottó kötete. Végig nagy érdeklődés kísérte Vaszilij Suksin művét, a mai szovjet drámákat közreadó könyvet, s a Magyar Néprajzi lexikon harmadik kötetét is. . — Lényeges tapasztalata az idei könyvhétnek, hogy kulturális életünk jelentős eseményének társadalmi rangja tovább erősödött. Párt-, állami, társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében nyitották meg az ország több pontján a könyvhetet. A szegedi országos megnyitó mellett — 13 megyében rendeztek ünnepi megnyitót, 20 városban nyílt könyvutca, és mintegy. 5 ezer munkahelyen dolgoztak az üzemi könyvbizományosok. van kihez mennem. Egy hét Füzesgyarmaton apu unoka- testvérénél, négy-öt nap a bucsai nagymamánál, apu testvére meg Dévaványán lakik, ott is nagyon szeretek lenni. — Én meg sok-sok palacsintát sütök majd! — ábrándozik Dávid Kati. — Még anyut is én tanítottam meg feldobni, és úgy megfordítani ... Csák Pali azon töri a fejét, mit is mondhatna még, ami a többieken is túltesz, aztán kivágja: — Van egy hatéves gyönyörű kutyám, ugatós, de azért nem bánt senkit. Most lesz időm játszani vele. Becsengetnek. S ők visz- szazökkennek a „szomorú” valóságba. Elindulnak osztályaik felé. * Bencze Elemérnek, az iskola igazgatójának már kevésbé felhőtlen a nyári ter- vezgetése: — Az utolsó tanítási nap június 14-én lesz. A gyerekeknek ekkor kezdődik ,a pihenés, nekünk pedig az utolsó nekifutás. Az írásos dokumentumok rendbetétele, felkészülés a tanévzáró értekezletre, a szertárak ellenőrzése, selejtezése... Soroljam tovább? Júniusban rendezik meg a tantervi előkészítőt, s az új tantervekre a szakmai továbbképzést is. Így nagyjából júliusra kezdődhet meg a megérdemelt pihenés. Egy cseppet gondolkozik, aztán nagy sóhajjal folytatja: — A helyettesem és persze én ezután is gyakran benézünk majd. Figyelemmel kell kísérnünk a takarítást, a karbantartást. Nagy munka előtt állunk, hiszen eddig a pince minden vizet magába szedett, s így lesüllyedt az egész épület. Ezért mintegy 600 ezer forint ráfordítással, vasbeton. lemezékkel próbáljuk elszigetelni az épületet, és csatornákkal az utcára vezetni ,a vizet. Ha mindez meglesz, akkor talán én is elutazhatok a családommal a Mátrába. Ismét csöngetnek Egy órával kevesebb van már hátra. Negyvenöt perccel közelebb a vakáció .......Csak m enne gyorsabban az idő!” sóhajtoznak itt is, ott is a gyerekek. Eredményes volt az ünnepi könyvhét
