Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

X980. június 11, szombat MHilUl-fíTd A közöny bátorít! — Már megint tönkretették ezt a kocsit — dohog a Keleti pályaudvaron az érkező szerelvényt átvizsgáló la­katos, és bosszúsan fog hozzá a jegyzőkönyv megírásá­hoz. így megy ez nap mint nap. Egyre több kár kerül a jegyzőkönyvbe: hiányzó ablakokról, izzólámpákról, tük­rökről ... Ezek mind olyan felszerelési tárgyak — kü­lönösen az ablakok és a villamos jelfogók —, amelyek­nek pótlásáig ki kell vonni a kocsit a forgalomból. Te­hát ácsoroghat a kocsi a javítóvágányon, az utasok meg szidják a MÁV-ot, hogy zsúfoltság van, kevés a kocsi ekkora forgalomhoz.... A MÄV Vezérigazgatóságán elmondották: évente csak­nem öt és fél millió forint anyagi kárt okoznak a vasúti kocsikban a garázdák, a vandálok. Nem egyszerűen lo­pás a vasúti kocsik fosztogatása, hanem vandalizmus. Statisztikai adatok szerint egy év alatt csaknem 40 ezer villanyégő „tűnt” el a kocsikból, melyekről tudniillik azt is, hogy ún. bajonettzárasak, 24 voltosak, tehát ott­hon nem használhatók. Ablaküvegből 4732 táblát törtek be sörösüveggel vagy kővel egyetlen esztendőben. Aki ilyet tesz, igazán nem törődik azzal, hogy az utasok, köz­tük kisgyermekek megfáznak a jéghideg, ablaktalan ko­csiban. Egyesek a borotvacsatlakozókra vagy a tükrök­re „specializálják” magukat. Az előbbiből 1282 darabot, az utóbbiból 1595 darabot szereltek ki egy év alatt. Ki tudná összeszámolni, hány ülést hasogattak fel, hány akkumulátort vittek el, és mennyi értékes, kül­földi behozatalból származó félvezetőt, diódát loptak ki a kapcsolószekrényből? Azt mondhatja valaki: ezt nem lehet utazás közben ellopni, mások szeme láttára. Saj­nos, mégis előfordul. Sokan szemet hunynak, félelemből, gyávaságból, nem szólnak a vasúti személyzetnek vagy a rendőrnek. A közöny bátorítja a vandál pusztítókat. A vandálok általában éjszaka „dolgoznak”. A sötét tároló vágányokon álló kocsikba behúzódnak a „csöve­sek”, és a vasút képtelen a szerelvények őrzését megol­dani. A rendőrséggel rendszeresen tartanak éjszakai raz­ziákat. A múlt évben 1000 személyszállító vonatot ellen­őriztek. A rendőrök 15 ezer személyt igazoltattak, 211-et előállítottak, 24-et vettek őrizetbe, 161 személy ellen tet­tek szabálysértési feljelentést, és 2000 személyt a hely­színen megbírságoltak. A vandál kártevőkkel szemben a törvény szigorával kell fellépni. Csakhogy az a bökkenő, hogy az új BTK felemelte a károk értékhatárát, és a legtöbb esetben — 1000 forint alatti kisebb károkról van szó, és ilyen eset­ben csak szabálysértési eljárást lehet indítani. Ha a kis károk értékéhez hozzászámítanánk a vasúti kocsik for­galomkieséséből származó népgazdasági veszteséget is, akkor hamar el lehetne venni a vandálok kedvét a pusz­títástól. Az utazóközönség pedig ezt várja! Bermann István Autósboltok a kutak mellen A gépkocsi-kirándulások nagy nyári szezonjára újabb 13 töltőállomásnál rendezett be az ÁFOR kis autós­boltot. Üj boltot nyitottak Mezőtúron, Kecskeméten, és rövidesen megkezdi az áru­sítást a szentendrei és a bog- lárlellei töltőállomás új au­tósboltja is. A korábbinál tíznél több helyen, összesen 25 boltjukban már Lada, Skoda, Wartburg, Moszkvics és Trabant akkumulátorokat is beszerezhetnek a vásárlók. A korszerű hazai termé­keken túl importfelszerelési cikkekkel is bővítették a vá­lasztékot. Így a többi között légkörmérővel ellátott szov­jet lábpumpákat, olasz gyárt­mányú panoráma tükröket, különböző fejtámlákat, biz­tonsági gyermeküléseket, va­lamint Champion, Paai és Marelli gyújtógyertyákat is árusítanak. Így már több mint 230-féle cikkből válo­gathatnak az autósok. A leg- • nagyobb 24 töltőállomás boltjánál gumiabroncsot is tartanak. Társadalmi munka Eredmények A közelmúltban Szegfű István titkárhelyettes a kongresszusi és a felsza­badulási évforduló tiszteleté­re indított településfejlesztő társadalmi munkáról tájé­koztatta a Hazafias Népfront megyei elnökségét. A HNF OT és a Sziklai Sándor Szo­cialista Brigád felhívásáról, valamint a megyei pártbi­zottság, illetve a végrehajtó bizottság határozatáról, a termelő üzemek, intézmé­nyek kollektíváinak csatla­kozásáról, a felajánlásokról, az országos mozgalommá te­rebélyesedő önkéntes segít­ségnyújtásról, az előkészítés és a szervezés egyes fázisai­ról időközben mi is közöl­tünk híreket, tudósításokat lapunkban. A népfronttestületek első­sorban a lakóterületek és a munkahelyek környékén szorgalmazták a társadalmi munkát, s igyekeztek minél nagyobb számban bevonni a felnőtt lakosságot ezekbe az akciókba. Éppen ezért a tár­sadalmi szervek, a tömeg­szervezetek és a szövetkezeti szektorok által párhuzamo­san meghirdetett és elvég­zett feladatok értékelésekor a népfront csak a lakóterü­leteken és a munkahelyek környékén elért eredménye­ket vette figyelembe. A he­lyi tanácsoktól kapott tájé­koztatás alapján megállapí­tották, hogy Békés megye valamennyi települése csat­lakozott a felhíváshoz. Ily módon a középtávú tervben szereplő 81 millió forint ér­tékű, 1980. évi társadalmi munkafelajánlást a XII. párt- kongresszus és felszabadulá­sunk 35. évfordulója tiszte­letére további 42,5 millió fo­rinttal kívánják városaink, községeink túlteljesíteni. A többletvállalások fele már megvalósult, a másik felét 1980. III. és IV. negyedévé­ben fogják teljesíteni. Az általános iskolák, a gyermekintézmények, a víz-, közműhálózat fejlesztésével; az utak, járdák építésével; a lakókörzetek, játszóterek, parkok, sportudvarok stb. karbantartásával kapcsolatos munkálatok; valamint a kongresszusi és felszabadu­lási felajánlások együttes ér­tékösszege 1980-ban várható­an meghaladja a 123 millió forintot. A vállalások teljesítése fő­ként azokon a munkahelye­ken jelentett gondot, ahol sok a bejáró dolgozó. Más eset­Franciska néni a bírói pulpituson A Berettyó tőszomszédsá­gában meghúzódó aprócska parasztház előtt friss tégla­rakás árulkodik a háziak szándékáról. Hamarosan már a múltté lesz az aprócska ké­mény, a kis ablakok, s talán még a rozzant kerítést is új köntösbe öltöztetik. A ház egykori gazdáját — mert az épületet nemrég megvásárolta tőle egyik lá­nya — szinte mindenki is­meri Szeghalmon. Az apró termetű, özvegy Boruzs Já- nosné — mert hiszen róla lesz szó — a tőle megszokott vidámsággal fogad, s szinte az első percekben beugrat huncutul. Mert kérdésére, hány évesnek találom, bi­zony, kerek 15 esztendőt té­vedtem. Pedig az idén már a nyolcvanegyedik nyár mele­gét várja. Az Akasztópusztán eltöltött nehéz cselédévek, a négy gyermek, majd az ál­lamtól kapott soványka, de saját föld gondjai alig lát­szanak meg a külsején. Ta­lán a járása... Az viseli magán az átélt évtizedek ter­heit. — Most már könnyű éle­tem van. Akkor k;elek, fek- szek, amikor kedvem tartja. Igaz-e? — néz helyeslést vár­va a lányára, Emmára. — Bezzeg, amikor az akasztó­pusztai kastélyban mindenes cseléd voltam! Nem ismer­tem én a pihenést. Mikor meg a négy gyerekre a föld­osztáskor kaptunk kilenc hol­dat, naponta oda-vissza 30 kilométert tettem meg. Le­het, azért is hálátlankodik annyira a lábam... 1952 nagy fordulatot ho­zott — a pusztán csak két elemit járt — Franciska né­ni életében. Talán éppen a mindig jól és jókor vágó eszének, sugárzó vidámságá­nak köszönhette, hogy felfi­gyeltek rá a faluban. Belé­pett a kommunista pártba, megválasztották népi ülnök­nek — amit ma is lelkiis­meretesen lát el —, tagja lett az MNDSZ-nek, folytatása­ként a községi népfront nő­bizottságának, s annak ide­jén tiszta lelkiismerettel igyekezett segíteni a megszo- rultakon, mint a tagosító bi­zottság tagja. S ki ne felejt­sem! Ma is lelkes népi el­lenőr. — Hajaj! Sok mindenben benne voltam én. De szeret­tek a népek, mert mindig a becsület útját jártam. Emlék­szem, egyszer, s többet az­után sem, az ötvenes évek közepén, elhívtak a végre­hajtóhoz becsüsnek. Na, egy napot nagy nehezen végig­csináltam. Este aztán nem írtam alá a jegyzőkönyvet. Mert megmondtam én akkor is, amit nem szerettem! Elő­vettek aztán, hogy képzelem én ezt! Nem hagytam ma­gam, jól kipakoltam. Mert annál a szegény családnál legfeljebb csak a pucér fe­nekű gyerekeket foglalhat- tuk-- volna le ... — S a beszolgáltatásnál? Nem szerzett haragosokat? — firtatom a múltat. — Dehogy! — méltatlan­kodik őszintén Franciska né­ni. — Az uram vadőr volt, én meg mentem vele nyulat hájtani. Láttam ám én min­denkinek a földjét, hogy te­rem! Aztán, amikor megkér­dezték, vetett-e ez meg az, én mindjárt mondtam az igazat... Már hogyan akar­ják behajtani rajta a ter­mést — mondtam —, amikor olyan szikes a földje, hogy a tücsök is éhen megy el on­nan ... Az asztalra kikészített el­sárgult oklevelek legtöbbje Boruzs Jánosné, a népi ül­nök tevékenységét köszönik meg. Huszonnyolc esztende­je végzi lelkesen ezt a mun­kát is. — Hát, én eleinte csak fü­leltem, azt se tudtam, mi fán terem az ülnökség. A férjem, mert ő is az volt, mondott csak valamit róla. De már nem úgy van, mint régen. A kezdőket tapasztal­tabbak segítik, s járnak ül­nökakadémiára. 1963-ban én is sikerrel végeztem el. Szó­val az úgy van, hogy elő­és gondok ben viszont az egyes válla­latok képviselői azt nehez­ményezték, hogy a lakosok munkája nem elég szaksze­rű. Ezért elsősorban saját dolgozóikat kérték fel a ten­nivalók elvégzésére. Ezek a jelenségek kevésbé, ám a márciusi szabad szombato­kon tapasztalt szervezési hiá­nyosságok már annál inkább közrejátszottak abban, hogy „ez az akció, kezdeményezés nem érte el célját”. Sajná­latos az is, hogy elég kevés pénz gyűlt össze a gyermek- intézmények fejlesztésére a megyei egyszámlán. Mindezek a gondok, nehéz­ségek ellenére a HNF me­gyei titkárhelyettese azon az állásponton volt, hogy a két nagy eseménnyel összefüg­gő, terven felül vállalt tele­pülésfejlesztő társadalmi munka értéke „hűen tükrözi megyénk lakosságának, ten- niakarását, hovatartozását, elkötelezettségét és szűkebb hazájukhoz, lakóhelyükhöz való kapcsolódását”. —y—n Orosházán, a Belinszkij-lakótelepen kedves ismerősnek szá­mít Drávái József, hiszen a környékbeli parkokat ő gondoz­za a városi tanács kommunális üzemének megbízásából. A rönkvár és környéke, a szépen virító rózsák, mind az ő keze munkáját dicsérik Fotó: Veress Erzsi Postai kézbesítő Endrődön Balogh Lajos, az endrődi postahivatal egyesített kéz­besítője 1973 óta postás. A hírlapterjesztésben 5 éve ki­magasló az eredménye. Marsi Jánosné, a hivatal hírlapfelelőse így jellemzi őt: — Szorgalmas körültekin­tő. Napi-, hetilapokból, va­lamint folyóiratokból havon­ta 18—20 ezer forint forgal­mat bonyolít le. Ezért több mint 1000 forint jutalékot kap. Előfizetés-gyűjtésben és totó-, lottószelvények eladá­sában is az első. Gardi Lajosné, a postahi­vatal vezetője ugyancsak el­ismeréssel beszél Balogh La­josról és megjegyzi: — Természetesen így a ke­resete is jó. * * * — Ma hány napilappal in­dult? — kérdezem Balogh Lajostól. — Induláskor 110 Népsza­badság, 102 Békés megyei Népújság, 13 Népsport, 11 Népszava és 1 Magyar Nem­zet volt a táskámban. — Ebből mennyi az előfi­zetéses példány? — Huszonnyolc Népsza­badság, 33 Népújság, 2 Nép­szava és 10 Népsport. A többi áruspéldány, mint a 22 Sportfogadás, a 76 Füles és a 30 Törd a Fejed című hetilap, illetve folyóirat. — Nem szokott visszavin­ni ebből? — Ritkán, csak akkor, ha valaki nincs otthon vagy a munkahelyén, az üzemben. — A többség — mint hal­lom — nem előfizető. Miért? — Megszokták, így szere­tik. Naponta fizetnek. Ha éppenséggel nincs pénz va­lakinél, én előlegezem a lap árát. Egy-két hét múlva megkapom. Olyankor 1—2 forint ráadás is van. Sok ki­csi pedig sokra megy. — Ráadás a jutalék is... — Igen. Nem is lehet pa­naszom a keresetre. Persze ehhez az emberekkel való jó kapcsolat nélkülözhetetlen. Alkalmazkodom a szokása­ikhoz, kívánságaikhoz. A munkámat igyekszem szol­gálatnak tekinteni. — Hogy ajánlja az újsá­gokat? — Reggel, kezdéskor átné­zem a lapokat. Tájékozó­dom a fontosabb események­ről, tudnivalókról. Sokakat érdekel például az Endréd­ről szóló minden írás, a lot­tó tárgynyeremény — vagy a gépkocsinyeremény-lista. Ezek megemlítésével aján­lom a lapokat. Valótlant so­ha nem mondok. — Úgy tudom, hogy a ci­pészszövetkezet is az útvo­nalába esik. — Igen. Ez egy olyan ipari üzem, ahol elég jó a dolgo­zók keresete. Műveltebbek, és a világ dolgai iránti ér­deklődésük nagyobb az átla­gosnál. Mindenkit ismerek, tudom, hogy kinek mit és hogyan kell ajánlani. Meg­szoktak ez emberek, és sokan csak tőlem fogadnak el új­ságot. * * * — Történt valami emléke­zetes a szolgálata idején? — Kezdő postás koromban egy asszony 500 forintossal a kezében odajött hozzám, hogy kifizesse az 50 forint tv-számlát. Leszámoltam 450 forintot, amit a számlával együtt átadtam neki, de ak­korra már eltüntette a pén­zét. Amikor kértem, kiabál­ni kezdett: hányszor kellene magának az én 500 forin­tom? Ebből kellően levon­tam a tanulságot. Azóta nem is csapott be senki. De én sem csaptam be mást. Sőt! — Egyszer egy vasárnap el­adtam valakinek 6 lottószel­vényt, ami 30 forintba ke­rül. Az illető 500 forintossal fizetett, visszaadtam tehát 470 forintot. Otthon azonban észrevettem, hogy az 500-as- hoz egy másik 500-as ragad. Számoláskor ki is derült a többlet. Hétfőn szabadnapos voltam, kedden elvittem a pénzt a jogos tulajdonosához. A tévedést ő is észrevette, de nem nyugtalankodott. Tudta, hogy visszaadom az 500-ast. Hát, talán ez is hoz­zátartozik ahhoz, hogy a kéz­besítőt viszontbecsüljék. * * * — Otthon, munkaidő után mivel foglalkozik? — A feleségem a diákott­hon gazdasági vezetője. A körülményeink nem olyanok, hogy háztáji földdel vagy állattartással foglalkozhat­nánk. A szabad időt újság- olvasással, rádióhallgatással színestv-nézejssel töltjük. Minden nyáron külföldi uta­záson-, veszünk részt. Tavaly például Olaszországban jár­tunk, az idén Jugoszláviába megyünk. — További tervei? — Másfél év múlva nyug­díjba vonulok. Szeretnék továbbra is újságárusítással foglalkozni, mégpedig egy bódéban, amit a cipészszö­vetkezet telephelyének a be­járatánál kellene létrehozni. Remélem, megvalósul ez az „álmom”. Egyelőre nemigen tudom az életemet munka nélkül elképzelni... Pásztor Béla szőr végighallgatjuk a tár­gyalást, aztán amikor a bíró befejezte a beszédét, meg­kérdezi tőlünk, akarunk-e mi is kérdezni. De nem ám olyat, amit ő már feltett! Most válás a divat. A leg­többször ilyen tárgyalásokon veszek részt. — Aztán komolyan veszik-e ' a bírók a népi ülnököket? — kacsintok a lánya felé. — Ajaj! — nevet huncu­tul.— Próbálja meg ne ven­ni! Mert ha ott vagyok, én is bíróság vagyok — teszi hozzá önérzetesen. — Mond­ta is az egyik ügyvéd: — Franciska néni mindig jó­kedvű, de ha összeráncolja a homlokát, akkor biztosan nem ért valamivel egyet. — Megbánta-e már vala­melyik döntését? — Nem én! — vágta rá. — Igaz, eleinte sajnáltam a tudatlan embereket, de az­tán belejöttem. Ha bűnös, hát bűnhődnie kell. És kész! Na — teszi nevetve hozzá —, mondta is már nekem a me­gyei bíróság elnöke: — Bo­ruzs néni, maga már egy né- piülnök-műemlék. Sokan jönnek most is hozzám ta­nácsot kérni. De nem lehet ám nekem semmit se kibe­szélni! Tartom is magam. Csak a legutóbb, az egyik perben egy szép nagy ház tulajdonosa azzal fordult a bírósághoz, hogy a mellettük szégyenleteskedő nádfedeles öreg házat bontsák le. Ab­ban meg két kis magamfajta öreg cseléd lakik. Na, jött is az ember megkérdezni, hogy velük ezután már mi lesz, s én bizony megmondtam, hogy nyugodtan alhatnak. Ha látta volna, milyen boldog arccal ment el! — töröl ki egy együttérző könnycseppet a szeméből... Franciska néni egyik leg­kedvesebb élménye 1969 nyarához fűződik. Akkor Budapesten, a népi ülnökök országos értekezletén hall­hatta Korom Mihályt. Ezt ma sem felejti... Az új vá­lasztáson, igaz, már nem in­dulhat. Hiába, az idő eljárt felette. Fiatalok lépnek a he­lyébe. A hírt beszélgetés közben a lánya kottyantotta el. Franciska néni sírva fa­kadt, aztán könnyéin át — mint az eső után az első nap­sugár — elöntötte a remény­ség: — Nem baj — szipo­gott —, népi ellenőrre to­vábbra is szükségük lesz. A kertajtóban pedig már a ré­gi huncutsággal mesélte, hogy a-másik lánya az épít­kezés idejére Pestre akarta vinni. Azzal vigasztalta, hogy az ablakból a Dunára lehet látni. Franciska néni nem hagyta magát elcsábítani. — Nem kell nekem a Du­na, mikor itt van egy lépés­re a Berettyó, s azt nemcsak nézhetem, de kiülhetek a partjára is. És itt vannak az emberek, akik lépten-nyo- mon megkérdezik: — Na, hogy, s mint, Franciska né­ni? B. Sajti Emese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents