Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. JÚNIUS 1., VASÁRNAP Ára: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM Gusztáv és Koncz Zsuzsa a Szaljuton Űrfényképek hazánkról Negyedik közös munka­napját kezdte meg tegnap reggel a Szaljut—6 űrkomp­lexumon a Popov—Rjumin és a Kubászov—Farkas űr­páros. A földi irányítási köz­pontban kapott tájékoztatás szerint az űrhajósok egész­ségi állapota jó, hangulatuk, munkakedvük és munkabí­rásuk kitűnő. Anatolij Jegorov, a repü­lésvezető orvosbiológiai kér­désekkel foglalkozó helyet­tese, az orvostudományok doktora, aki tegnap reggel beszélgetett az űrhajósokkal, sajtótájékoztatón elmondot­ta, hogy a két „vendég” könnyen alkalmazkodott a súlytalanság körülményei­hez. A mindenre kíváncsi új­ságírók részletes tájékozta­tást kértek az űrkomplexum személyzetének táplálkozási szokásairól. Jegorov meg­említette, hogy a több mint másfél hónapja űrkonyhán élő Popov és Rjumin 1—1,5 kilogrammot hízott. Ami az étrendet illeti, a nemzetközi űrpáros érkezése alaposan megszínesítette a menüt, kiegészítve azt a hagyományos magyar ételek­kel. A 70 fogásból álló ét­rendben, amely a legkénye­sebb .gasztronómiai igénye­ket is kielégíti, egy-egyétel minden hetedik napon is­métlődik csak. Az űrhajósok naponta négyszer étkeznek, összesen 3100 kilokalóriát vesznek magukhoz. Az „ űrállomás minden szállítója, legyen az progressz vagy ember vezet­A 8. sz. Volán békéscsabai központjában tegnap reggel sportversenyekkel kezdődött a már hagyományos Volán­nap. Ez alkalommal részt vettek a vetélkedőn a zvo- leni CSAD dolgozói is, akik népes küldöttséggel Jozef Golian igazgató vezetésével pénteken érkeztek Békés­csabára. Délelőtt 10 órakor Jozef Golian nyitotta meg a zvoleni asszonyok díszítő- művészeti kiállítását a bé­késcsabai központ KISZ- klubjában, majd a n.agy sze­relőcsarnokban törzsgárda- ünnepségen vették részt a vállalat dolgozói és család­tagjaik. Ünnepi beszédet Bácskai László szb-titkár mondott, majd Vándor Pál, a 8. sz. Volán igazgatója ad­ta át a Volán Tröszt Kiváló Dolgozója kitüntetést Bárdos Gábornak és Hajnal György­nek, a 40 éves szolgálatért járó törzsgárdajelvényt Csa­bai Mihály nyugdíjas busz­vezetőnek, aki egymillió ki­lométert vezetett baleset nélkül. Jánosik Elek darab­árus dolgozó 35 évi munká­jáért kapott törzsgárdajel­vényt, és rajtuk kívül még 496-an, mintegy 700 ezer fo­rintos pénzjutalommal együtt. Az ünnepséget vidám kul­túrműsor követte, majd to­vább folytatódtak a sportve­télkedők. Ma a zvoleniek a szarvasi arborétumba láto­gatnak el, és aztán elbú­te űrhajó, igyekszik további különlegességgel elősegíteni a menü változatosságát. Legutóbb Rjumin fokhagy­mát kért, és vittek fel al­mát és más friss gyümöl­csöt is. A „magyar csomag­ból” a szovjet kollégáknak különösen a sertéspörkölt, az aszpikos marhanyelv és a libamájpástétom ízlik. Olga Kozarenkót, a moszk­vai orvosbiológiai intézet professzorát, aki hosszú ide­je foglalkozik az űrhajósok pszichológiai problémáival, megkérdezték, mi a helyzet a dohányzással az űrben? Mint elmondta, az orvosok ebben a tekintetben szigo­rúak és következetesek vol­tak. Valerij Rjumin, a há- zigazda-űrpáros fedélzeti mérnöke sok évi erős do­hányzás után indult első út­jára a kozmoszba, ahol már csak biztonsági okokból is szigorúan tilos rágyújtani. Az érdekes az — fűzte hoz­zá Olga Kozarenko, hogy a megváltozott környezetben a legerősebb dohányosok szá­mára sem okoz problémát a mostanában már néha hosz- szú ideig tartó absztinencia. Ugyanez vonatkozik a sze­szes italok fogyasztására is. Az űrhajósok a napi ösz- szesen két és fél órás étke­zésen és az egyórás szabad foglalkozáson kívül a zsúfolt munkaterv miatt nagyon ke­vés szabad idővel rendelkez­nek — mondotta Kozarenko. Mindamellett valamelyes le­hetőség azért van olvasásra: Popov és Rjumin egy Zos- csenko-kötetet vitt magával csúznak vendéglátóiktól. A 8. sz. Volán dolgozói szep­temberben készülnek cseh­szlovákiai látogatásra. a Szaljut—6 előző lakói ál­tal felvitt verseskötetek mel­lé. A regénykönyvtárat nem bírná el az űrállomás amúgyis szűkös térfogata. A fedélzeti videomagnetofon se­gítségével viszont könnyűze­nei, esztrád- és sportműso­rokat nézhetnek meg. A Szojuz—36 vitt‘magával töb­bek között egy Sallai—Regö- czy bemutatót, Gusztáv-rajz- filmeket, s egy videokazettát Koncz Zsuzsa és Kovács Kati számaival. Az idei hűvös tavasz, a sze­szélyes időjárás az egész országban késleltette a me­zőgazdasági munkákat. Má­jus utolsó hete végre ked­vezett a földeknek, s a fel- melegedés hatására minde­nütt biztató képet nyújt a határ. Az Alföldön, a Du­nántúlon, és az északi me­gyékben egyaránt dolgoztak a hét végén a földeken, hogy behozzák az elmaradást. Csongrád megyében kielé­gítően fejlődik a növényzet; a búza kifejezetten sűrű ál­lományú, ami jó jel, igaz, fokozott növényvédelmet is igényel, hiszen a párás le­vegő a sűrű növényzet kö­zött elősegítheti a liszthar­mat képződését. A szántóföl­di zöldségfélék — paradi­csom, fűszerpaprika — ülte­tését csak május közepén kezdték el, az azóta eltelt két hétben annyira előreha­ladtak a munkával, hogy már csak néhány száz hek­tárra kell kihelyezni a pa­lántákat. A Jászságban és a Tisza­zugban is kihasználják a kedvezőre fordult időjárást, folyamatosan palántázzák a Tegnap délelőtt az űrné­gyes ismét tudományos kí­sérleteket végzett. Popovék a földfelszín különböző kép­ződményeiről készítettek fel­vételeket. Farkas Bertalan is foglalkozott ilyen jellegű megfigyelésekkel, hogy egy későbbi időpontban, amikor az űrállomás Magyarország területétől délre halad el, a rendelkezésre álló rövid idő alatt is elvégezhesse megfi­gyeléseit és fényképeket ké­szíthessen. Mivel az áthala­dás időpontjában igen ala­csony napállás mellett kell dolgozni, a Kárpát-medence részletes geomorfológiai tér­képének elkészítéséhez szük­séges felvételek nagy részét az állandó személyzet vállal­ta magára. (A hét űreseményeiről ké­pes beszámolónk a 2. olda­lon.) kertészeti kultúrákat. A jászfényszarui Béke Tsz 400 hektárnyi zöldségtermőföld­jébe nyolc nagy teljesítmé­nyű palántázógép rakja a zsenge palántákat. A paradi­csom kiültetését már befe­jezték, csak a paprikáé és a dinnyéé van hátra. Papriká­ból főleg az édes fajtákat te­szik földbe, ezeknek nagy a keletjük külföldön. A jász­berényi Zagyvamenti Tsz-ben ugyancsak befejezték a pa­radicsompalánták kiültetését, és jelenleg a paprika-, illet­ve dinnyepalántákkal fogla­latoskodnak. A hajdúsági termelőszövet­kezetekben a lucerna és a fűtermés betakarítására moz­gósítottak minden erőt az el­múlt napokban. A Kisalföldön a cukorré­pa és a kukorica növényápo­lásán dolgoztak a gépek, és teljes lendülettel folytatták a lucerna betakarítását. Borsod megyében is teljes üzem volt a lucernaföldeken. A betakarítás a befejezésé­hez közeledik, a lucernaliszt- készítő üzemek több, mint 30 helyen teljes kapacitással dolgoztak. A Pesti Barnabás Élelmiszeripali Szakközépiskola sütőipari tanműhelyeiben évente százöt­ven tanuló igyekszik elsajátítani a kenyér és a péksütemény készítésének tudományát (MTI-fotó — KS) Volán-nap Békéscsabán Hétvégi munka a földeken Virágerdöbe öltöztek a katedrák KMBúnius első vasárnapja sok éve a nevelők ünnepe. I Óvónőké, tanítóké és tanároké az általános isko- Hfli Iákban csakúgy, mint a középiskolákban vagy az egyetemeken, főiskolákon. Jelzi az ünnep, hogy közel már a vakáció — ismét maga mögött tudhat a nevelő és a ta­nítvány egy tanévet. Nem könnyű tanévet, tesszük hozzá mindjárt. 1968. és 1975. között évente 150—170—190 ezer csecse­mő látta meg a napvilágot, ezt követően viszont ismét csökkenő volt a gyermeklétszám. A görbe felfelé ívelése annyit jelent: a nyolcvanas évek közepéig a korábbi idő­szaknál mintegy 300 ezerrel több kisdiák koptatja majd az általános iskolák padjait. (A hullám természetesen to­vább halad később a középiskolákba is, előre vetítve már az ottani, későbbi teendők sorát.) Jelen pillanatban az óvodák és az általános iskolák bi­zonyulnak szűkeknek: az óvónők, illetve a tanítók hely­zete a legnehezebb a pedagógusok csaknem kétszázezres társadalmában. A gyarapodó gyermeklétszám — örömünk forrása a te­lepülésstruktúra, változásaival egyidejűleg sokféle módon okoz problémákat, vet fel megoldandó kérdéseket az is­kolai életben. A nagyvárosok, illetve a nagyobb települé­sek lakótelepein már jelenleg is harmincöt—negyven kis­diák kerül egyazon osztályba. Szűkek az amúgyis sok he­lyütt szűkre méretezett tantermek, kevés a napközis fé­rőhelyük, s nem elegendő az étkezési lehetőség. Mindez hatványozottan tapasztalható az óvodákban is. Másutt, főleg kis településeken ugyanakkor elnéptelenedő kisis­kolák megszüntetésé, körzethatárok módosítása okoz ide- ig-óráig feszültségeket. A tantestület és a szülők is ér­zékelik a változásokat és kihatásaikat. Üj, korszerűbb matematikaoktatás, -új tantervek, átdol­gozott nevelési tervek, folyamatosan változó tankönyvek, mindez csak néhány példa arra, hogy a férőhelygondok­kal együtt pezseg, forr, sok szempontból átalakul az ok­tatás. Tessék csak elgondolni; ezernél több új tankönyv kerül a „fogyasztókhoz” ezekben az esztendőkben folya­matosan az általános és a középiskolákban. Fakultációra kerül sor a gimnáziumokban, 11 napos tanítási rendet terveznek a középiskolák számára is, átdolgozott tantár­gyak és újfajta tanítási módszerek, pedagógiai kísérletek jelentkeznek. Igen, már a felsorolás is soknak tűnik, pedig a teen­dőknek még korántsem jutottunk a végére. Az elvégzen­dő munka oroszlánrésze — rájuk, a nevelőkre hárul... Próbára tesz erőt és idegeket, teherbírást és tűrőképessé­get. Mert az új tankönyv sok korábbi módszer és anyag­rész változását is jelenti. A fakultáció tömérdek szerve­zést? a módosított tanítási ciklusok sűrítettebb órarendet, a nagy létszámú gyermekcsoportok nagyobb intenzitású, tanórai munkát igényelnek és még több odaadást, fára­dozást jelent mindez a pedagógusok számára. Nevelők egymás közt, sokszor megvitatják helyzetüket, gondjaikat, teendőik alakulását. Most, a közelgő szakszer­vezeti kongresszust megelőző számvetések során, például a legtöbb tantestületben, szakszervezeti és más fórumon esik szó az oktató- és nevelőmunka távlatairól, a megol­dásra váró kérdésekről. Természetes, hogy a tanév végére a fáradság érzete is felerősödik: hogy nemcsak a diák várja a kiérdemelt vakációt, hanem a tanító, a tanár is. A nevelőtársadalom minden törekvése, erőfeszítése azt jelzi, hogy igyekszik megbirkózni a gondokkal. Az iskola és a család közös munkája nyomán — ha las­san is —, de formálódnak, tökéletesebbé lesznek a neve­lés módszerei, a korszerű világnézetű, megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező ifjúság alakításáért egyre többet tesz a nevelők nagy tábora. katedrákat borító virágok — szeretetről és háláról tanúskodnak. Diák és szülő köszönetéről. Ifjú ne­velőknek és évtizedek katedrái tapasztalatait már maguk mögött tudó idős pedagógusoknak egyformán ki­jut a figyelmességből. Fáradozásukat megköszöni, méltá­nyolja az állam, a társadalom is a legjobbaknak kijáró jutalommal, kitüntetésekkel; a pedagógusok őszinte meg­becsülésével. Várkonyi Margit

Next

/
Thumbnails
Contents