Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-14 / 111. szám
1980. május 14., szerda Kapcsoljuk az olimpiai versenyeket rádió New York-i tudósítójának, Kulcsár Istvánnak híranyaga, melyet a rádió a reggeli összeállításban sugároz. Ezután folyamatosan késő estig rendre jelentkeznek a rádió és a tévé hazai és külföldi tudósítói. Ide kapcsolják a Magyar Rádió megyei tudósítóit Salgótarjánból, Szegedről, Zalaegerszegről, Debrecenből, Pécsről, Győrből, Szolnokról, Veszprémből, Miskolcról és Békéscsabáról, akik napi anyagaikat a déli és esti krónika számára e központon át juttatják a stúdióba. Ide érkeznek naponta az eurovíziós és intervíziós hírcserék anyagai; a sport- közvetítések, vetélkedők riportereinek és természetesen a tévé most folyó karmesterversenyének műsorait is e központon keresztül juttatják a hallgatókhoz. Ide futnak be az Erkel Színházból, a Zeneakadémiáról, a Vigadóból, a fővárosi színházakból és a Népstadionból kiépített kábelek. A posta szakemberei már egy éve készülnek az idei nyári moszkvai olimpiai játékok közvetítésére. Műszaki lebonyolítása szintén ennek a most üzembe helyezett új központnak a feladata A szovjet társszervekkel nemsokára felállítják Moszkvában a magyar tévéstúdiót, amely a versenyek idején kapcsolja a tévé és rádió riportereit a legkülönbözőbb helyszínekről. A híranyagokat, a helyszíni közvetítések hanganyagát kábelen, mikrohullámú adón és műholon át juttatják Budapestre. A képanyagokat egyenesen a Széchenyi-he- gyi országos mikrohullámú központba küldik. Messze határainkon túl Kevesen tudják, hogy a nyugati- és a dél-európai országok rádióhallgatóihoz, tévénézőihez is ezen az új magyar rádióközponton át jutnak el az olimpiai tudósítások, hírek a Szovjetunióból. A Magyar Posta új létesítményének igen nagy nemzetközi jelentősége is van, mert a délkelet-európai országok, Románia, Bulgária, részben Jugoszlávia és Gö- rögorszáz ezen a központon keresztül bonyolítja le az Észak- és Nyugat-Európából érkező rádió- és tévéközvetítéseinek többségét. Magyarország ezzel az új létesítménnyel az európai rádiózás és tévéközvetítések egyik fontos központja lett. Bermann István A 12. sz. Dallos Ida Szakmunkásképző Intézet nőifodrász-tanulói tanműhelyben tartják gyakorlati foglalkozásaikat. Műszakonként tizenöt első- és másodéves szakmunkástanuló, heti három alkalommal vesz részt a szakmai gyakorlatokon (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) A bádoglavórtól a zuhanyozóig Az 1950-es évek elején, amikor a gyulai téglagyárban dolgoztam, a szociális ellátás tetőfokának számított, ha a bádoglavórba meleg vizet tudtunk szerezni a mosakodáshoz. Persze, ennek már majdnem 30 éve. Azóta óriásit fejlődött a szociális ellátottság valamennyi munkahelyen. Vagy mégsem mindenütt? Hogy igen-e vagy nem, erre próbáltak választ keresni a gyulai járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai, akik az utóbbi évek fejlődéseit kutatták a közelmúltban. A vizsgálat négy gazdasági egységre terjedt ki, a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárára és dobozi üzemére, a Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregységére, a Gyulai Kötőipari Vállalatra, valamint a Szellőzőművek sarkad! gyáregységére. A népi ellenőrök a vizsgálatok során egyebek között megállapították, hogy a gazdasági egységek anyagi lehetőségeikhez mérten jelentős összegeket használtak fel az üzemegészségügy és a szociális ellátás megvalósítására. A pénz tekintélyes részét üzemi konyhára, üzemorvosi rendelőre, öltözőkre és az ehhez kapcsolódó szociális létesítményekre, valamint a munkavédelemre és munkaruha-ellátásra fordították. Például Sarkadon az utóbbi 4 esztendőben az orvosi rendelő kialakítására, a szociális létesítmények karbantartására, öltözőkre, mosdókra, zuhanyozókra több mint, 2 millió forintot költöttek. Az idén készül el a női öltöző, az üzemorvosi rendelő. Megoldottnak tekinthető a dolgozók üzemi étkeztetése. Az ebédlők és tálalókonyhák nagy része megfelel az egészségügyi követelményeknek, ez aló] egyedül a gyulai Vízgépészeti Vállalat Béke sugárúti telephelyének tálalókonyhája kivétel. A szociális létesítmények döntő többsége kielégítőnek mondható, azonban nem mindenütt ilyen megnyugtató a helyzet. Sajnos, a Szellőzőművek sarkadi gyáregységénél még mindig két „tábori W. C.- csoport” található, amelyek természetesen már nem felelnek meg az alapvető higiénés követelményeknek. A vígépészetnél túlzsúfolt az öltözőhelyiség, és a szellőzés sincs megoldva. A falak sa- létromosak, a vakolat má- ladozik. Itt sem megfelelő az udvari W. C.-k állapota. Ugyancsak kifogásolható a mosdók tisztasága a harisnyagyár' gyulai gyáregységénél is. A Gyulai Kötőipari Vállalatnál a női dolgőzók létszámához viszonyítva indokolatlanul kevés a női mosdók száma. A vizsgálat megállapítása szerint az egységek mindegyike rendelkezik munka- védelmi szabályzattal. Ezeket általában be is tartják. A népi ellenőrök ,a sarkadi gyáregységben több dolgozót megkérdeztek arról, milyennek tartják a védőruha-ellátást. A válaszok nem voltak egyértelműen kedvezőek. Igaz, azt. is el kell ismerni, hogy ebben a gyáregységben — az egyik legártalmasabb munkakörnek minősülő festőműhelyben — új eljárást vezettek be, amelynek eredményeként sokat javultak a munkakörülmények. Érdekes képet, mutat az ,a statisztika, ameiy a táppénzes napok számát mutatja, az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések okán. Az utóbbi három esztendőben a táppénzes napok száma a harisnyagyárban meghaladta a 100 ezret, a vízgépészeti vállalatnál csaknem 20 ezer napot, a Gyulai Kötőipari Vállalatnál a 35 ezer napot, a Szellőzőműveknél a 20 ezer napot. Ehhez kapcsolódik az üzemegészségügyi szolgálat tevékenységének vizsgálata, amelynek a személyi és tárgyi feltételei biztosítottak valamennyi üzemben. Tájegységi KRESZ-vetélkedő Szeghalmon Május 18-án, vasárnap délelőtt 9 órától Szeghalmon rendezi meg a Békés megyei és a szeghalmi járási közlekedésbiztonsági tanács, valamint az MKBT verseny- és rendezvényszervező szakbizottsága az V. tájegységi KRESZ-vetélkedőt. A versenyen részt vesz a berettyóújfalui járási és városi, a karcagi városi és járási, a püspökladányi járási és a szeghalmi járási KBT csapata. A verseny helyszíne a szeghalmi művelődési központ és környéke. A vetélkedőt négy kategóriában bonyolítják le, úgymint kerékpáros, segédmotor-kerékpáros, motorkerékpáros és személygépkocsi egyéni és csapat értékelésben. A versenyzőknek először tesztlapokat kell kitölteniük, majd ügyességi versenyen vesznek részt. Végül szabályossági versennyel fejezik be a vetélkedőt. Kategóriánként az egyéni első három helyezettet díjazzák. A csapatok serlegeket kapnak. A legmagasabb pontszámot elért KBT-csapat elnyeri a tájegységi kupát. A hagyományokhoz híven a rendezőség reméli, hogy színvonalas vetélkedőt fog látni a jól felkészült versenyzők közreműködésével. Esetlen esetek A GELKA-ban vagyok. Sietek, azaz sietnék. A kiszolgáló személyzet, miután a pénztárosnak röviden elmeséli milyen szép egy bizonyos lakás, ahol éppen nem voltak otthon, végre hozzám fordul, meg a hajszárítóhoz, amit behoztam. Rossz, azaz rossz volt, azóta megcsinálták. Akkor mi bajom van? Hát... — Majd megnézi a kolléga — mondja. A kolléga jön, forgatja, zúgatja. {Mert zúgni, zúg még.) — Pillanat, majd benn megnézem — s ezzel eltűnik. A hajszárító is. A kiszolgáló személyzet is. Most majd megmondják mennyi lesz, aztán majd érte jövök — meditálok, öt perc, tíz perc, senki. Néha egy- egy ember ki (be) jön. Én csak várok. Végre a hölgy jön a hajszárítóval, pénztáros nélkül. Kezében még valami eltört műanyag szerkentyű. Már kicserélték. — 34 forint lesz, van annyi apróban? Hogy ne kelljen visszaadni... — teszi hozzá. Leszurkolom a pénzt. „Számlát nem kapok?” — A kolléga ezt csak úgy, a saját anyagából csinálta. Ez aztán az önzetlenség, csak én vagyok makacs. „Munkaidőben” — gondolom, s csak ennyit nyögök ki újra: „—És akkor számla nem jár?” — De. Tessék akkor várni — válaszol nem éppen szolgálatkész hangon. Elmegy a kedvem a számlától, de a szolgáltatástól még inkább, nem várok. — Ha probléma van, vissza lehet jönni — hallom még kifelé menet. Nincs probléma, ha lenne sem mennék vissza. Jön a jó idő, majd a napon megszárad a hajam. * * * „Pót-olom” a kávét. Így olvasom a békéscsabai 100-as kirakatában. Ez aztán a re-klám a jav-ából. N. Á. nemcsak az ország bármelyik pontjával, hanem az egész világgal. Egyetlen gombnyomással jelentkezik New York vagy Algír, Belgrad és Havanna, Madrid és Moszkva. Egyidejűleg 80 helyszíni közvetítést lehet a berendezés segítségével lebonyolítani. Mindehhez több száz szolgálati áramkör is kapcsolódik, ezek a helyszínen dolgozó riporterek fülhallgatójához és a közreműködő műszaki személyzethez vezetnek. A vonalak kapcsolása a vezérlőpultról egyetlen gombnyomással történik. Az automatikus kapcsolóberendezés és a vezérlőpult Siemens-gyártmányú, a kiegészítő szerelvényeket, a szolgálati áramkörök berendezéseit a posta saját tervezői és kivitelezői készítették. Innen továbbítják a nagy távolságról érkezett műsorokat a fővárosi Bródy Sándor utcai rádióstúdióba, Háttérben a műszaki áramkörök kapcsolóközpontja 1966-ban választották külön a rádió- és a tévé-közvetítések kábeleit az interurbán telefonösszeköttetések kábeleitől és kiépítették a speciális zenei áramköröket, amelyek teljesen torzítás- és zajmentesen alkalmasak a sztereoadások közvetítésére, és magas fokú zenei élvezetet tesznek lehetővé a hallgatók számára. A posta régi kézikapcsolásos- elektroncsöves erősítői már nem feleltek meg a kor követelményeinek, és 1970-ben megkezdődött az országos és nemzetközi közvetítésekre alkalmas zenei kábelhálózat rekonstrukciója. A munkát a kábelhálózat kiépítésével kezdték, és ezután került sor a napokban átadott Siemens-gyártmányú rádióközpont üzembe helyezésére. A mostani rádióközpont a réginél sokkal nagyobb kapacitású, 480 zenei áramkör köti össze ezt a központot, és az ott összeállított napi adásműsort ugyancsak ez a berendezés közvetíti a solti nagyadóhoz, és az ország valamennyi adóállomásához. A tévéműsoroknak csak a hanganyaga érkezik a helyszínről ide, a képsorokat ugyanis mikrohullámú ösz- szeköttetéssel juttatják egyenesen a Széchenyi-hegyi adóba, majd onnan a tévé stúdiójába, ahol a képanyagokat rögzítik, szerkeszik, feldolgozzák. lelentkeznek a tudósítók Jelenleg naponta 30—60 tévé- és rádióközvetítésben működnek közre a Posta Helyközi Távbeszélő Igazgatóság dolgozói. Kora hajnalban elsőként érkezik meg a Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hír: a Posta Helyközi Távbeszélő Igazgatóságán új rádióközpontot helyeztek üzembe. Mányoki Zsolttól, a rádióközpont csoportvezetőjétől érdeklődtünk, mi a jelentősége a rádiózás és a tévéadások szempontjából ennek a 36 millió forintos beruházásnak? — Mint ismeretes —mondotta —, hazánkban a 20-as években indult meg a rádiózás, és akkoriban a posta építette ki a stúdiótól az adóig a műsorok sugárzásához szükséges vezetéket. A rádiózás fejlődésével egyre több úgynevezett „külső helyszínt” kapcsoltak, fut- ballpályát, színháztermet és ezzel új korszak nyílt: a helyszíni közvetítések korszaka. A külső helyszíneket akkoriban egyszerű telefon- vonal kötötte össze a stúdióval, ugyanígy a vidéki közvetítések helyszíneit is. Új rádióközpont a postán Béla Ottó Rádióközvetítés előtt bemérik a vonalakat (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS)
