Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

G022ZES­1980. május 11., vasárnap Csurka István: r Általános bölény Az „általános bölény” egy magyar színházi szakkifeje­zés. Azt a régi sablonokkal dolgozó férfi színészt, illetik vele általában, aki valamely hőst külsősége« eszközökkel, nagy, de üres mozdulatokkal, valódi bölénybőgés helyett ál-bölénybőgéssel játszik el; aki a Férfi helyett mindjárt a Világ Urát hozza, aki vér­gőzös bordalokat bömböl ak­kor is, amikor csak értelme­sen kellene beszélnie. Az ál­talános bölény nehézsúlyú léptei alatt sohasem roppan meg a világot jelentő desz­kák egyik szála sem, mert az általános bölénynek nincs is súlya, s hiába, hogy takarást nem tűr, s minden szavát a rivalda felé fordulva mondja, egyenest a közönségnek, megjelenése nincs, senkiben nyomot nem hagy, s még ha kimenetére sikerül is nyílt­színi tapsot provokálnia, fél perc múlva senki sem em­lékszik rá. Az általános bö­lénynek nincs valódi meg­győződése, az általános bö­lény ingatag, félénk és tu­datlan, és mindezt bölény­kedéssel, bölény-bőgéssel és bölény-fölénnyel és ál-bö- lény-méltósággal leplezi. Akarja leplezni. Csak általá­ban bölény, valójában nyu­szi. A meghatározás természe­tesen nemcsak színészekre és színészi játékmódokra áll. Színházon kívüli magatartá­sokat is meghatározhatunk vele, életbeni, társadalmi já­tékfelfogásokat, pontosabban azt a szerepfelfogást, aho­gyan az ember az élet által rárótt szerepét eljátssza. A magyar életben igen sok ál­talános bölény mozog. Ezt ugyan statisztikai kimutatá­sokkal nem tudjuk igazolni, de reméljük, az alanti felso­rolás mindenkit meggyőz. Mi­lyen általános bölényeket is­merünk ? Általános bölény család­apa. Gyermekei bőgnek he­lyette, mert pofónnal nevel, nem pedig példával. Általános bölény osztályve­zető helyettes. Semmit, nem ír alá. Általános bölény Trabant- tulajdonos. Dühösen dudál. Általános bölény házmes­ter. Csak a lakbért szedi be, a lépcsőházat nem mossa föl. Általános bölény gebines kocsmáros. Elvileg mélyen egyetért a kocsmáját zajosan benépesítő részeg általános bölényekkel abban, hogy a közéletben tisztaságnak kel­lene uralkodnia. (Megjegy­zendő, hogy az alkohol idő­szaki-általános bölényt csi­nál néha egészen jóravaló egyedekből, de ugyanakkor az is, hogy minden igazi al­koholista általános bölény.) Általános bölény újító. Koppintó. Általános bölény téeszel- nök. Mélyen vallásos, hisz a csodákban. Általános bölény labdarú­gó-szakember. Nagyon szere­ti a focit. Általános bölény hírma­gyarázó. A Trabant-tulajdo- nos általános bölénnyel szemben finoman dudál, de nincs döntő befolyással a vi­lágpolitikára. Általános bölény tervező­mérnök. Hej, ha csak kará­mokat, tervezne... Általános bölény vitalezá­ró. Deus ex machina. Általános bölény népműve­lő. Tesz-vesz, oda kéne visz- szatenni, ahonnan kiemelték. S végezetül, de nem utol­sósorban az általános bö­lény sógor, akiben természe­tesen a szóban forgó állatfaj összes tulajdonságai kijege- cesedendettek. Mindebből a felületes szemlélő könnyen azt a következtetést, vonhat­ja le, hogy az -általános bö­lény, az általános magyar bö­lény elsősorban férfi. Hát, nem! Nő is lehet általános bölény. Ha elfogadjuk és be­látjuk, márpedig be kell lát­nunk, hogy az általános bö~ lénység immár magyar nem­zeti sajátossággá fejlődött ki, akkor az is nyilvánvaló, hogy a nemzet szám szerint is na­gyobbik felének ebben a fej­lődésben ugyancsak részt kellett vennie. Ne töltsünk el fölöslegesen sok időt. a női általános bölénység meg­határozásával se, hiszen elég itten ,az egyidejűleg futtatott bikák számára utalnunk, s máris előttünk áll a nőnemű általános bölény, pontosab­ban az általános bölény-te­hén. amelyik persze nem feltétlenül tehén. Továbbmenve: egész csa­ládok, különféle kisebb-na- gyobb közösségek, együtte­sek, csapatok is akadnak, amelyek általános bölény­ként viselkednek, méghozzá eléggé szánalmasan, mint va­lami jól táplált, de rosszul szelídített, illemre nem taní­tott állatkerti bölény-banda. Egész nap kérődző, vakaród- zó részlegeket, alosztályokat, önállóságot hirdető alkotó- műhelyeket sorolhatunk ide, amelyek napi tevékenysége az állatkerti bölény napi te­vékenységével azonos. Van úgy, hogy az állatkerti bö­lény napjában háromszor is odacammog a göcsörtös ka­rámgerendához, és hozzáfe­ni, hozzádörzsöli magát, hogy csak úgy szakadnak le róla a csimbókok! Mit kell tudnunk még az általános bölényről? Az álta­lános bölény (továbbiakban ált. böl.), történelmi szükség- szerűség. A bölényirtó, bö- lényv eszejtő és bölényhiá­nyos magyar századok során alakult ki, Ha egy igazi bö­lényt kiüldöznek a rengeteg­ből, megvakítják, megbék­lyózzák, ha hálóba kerül, bármilyen hősi erőfeszítéssel tépdesi is a szarvával a há­lót, az utódjáról már nem igazi, hanem csak ált. böl. válik. Az általános bölény is hálóba kerül élete során ter­mészetesen, de ő már nem büszke, és roppant szarvát villogtatja önvédelme során, hanem csak a farkával csap­kod. Az ált. böl. mindig bőg. Az igazi csak célszerű bőgéseket hallat Ha a társát hívja, ha éhes, ha szomjas, ha veszélyt sejdít. Az ált böl. ezzel szem­ben minden ok nélkül is min­dig bőg. Az ált. böl.-nek üldözési mániája van, az ált. böl.-t mindig veszélyeztetik. Lété­ben. Általában. Létbizonyta­lansága kétségkívül jogos és gyógyíthatatlan. Az általá­nos bölény-létbizonytalanság, gal az általános bölény-szo­ciológusok foglalkoznak, ala­posságukat azonban nagy­mértékben gátolja saját lét­bizonytalanságuk. Az ált. böl. mindig éhes, mert állítólag szándékosan éheztetik. Ebben van némi igazság, főleg ami a szelle­mi táplálkozást illeti. Ugyan­is a szakácsok is többnyire ált. böi.-ék, és étlapjuk fő­száma egy bizonyos generál­szósz, amit az ált. böl. első­sorban azért nem szeret, mert kérődző állat, s bizony, bizony nincs annál zamatta- lanabb, mint egy felkérődzött generál-szósz. Mindezeken felül az ált. böl.-nek akadnak jó tulaj­donságai is. Ilyenek: jószán­dékú, majdnem tisztességes, melegszívű, szerencsétlen. A többséget a körülmények te­szik ált. böl.-nyé. Legfőbb mentsége, hogy neki, mint egy kiveszőben levő fajta tagjának, állandóan szem előtt kell tartania, hogy ha igazi bölény módjára visel­kedik, csak a kiveszését si­etteti. Ez persze lehet tév­eszme és tévút is, mert. az ellenkezője még nincs kipró­bálva. Egynémely igazi bö­lény tett ugyan egy-két hal­vány kísérletet, de rajtavesz­tett. A bölénykedés Itt apáról fiúra száll. A magyar teme­tők általános bölény-teme­tők, s nekrológjában a leg­több kis életű, meghajszolt, összetört általános bölény megkapja, hogy igazi bölény volt, sőt, Utolsó Bölény volt. Ez általában egy általános­ságban leélt általános bö­lény-élet általános jutalma, végkielégítése. Utolsó bö­lénynek nyilváníttatni a leg­nagyobb kitüntetés. Élő bö­lényt, még ha az is, életében sohasem nyilvánítanak utol­só bölénynek. Végezetül mit mondha­tunk? Sorsunkat, mely álta­lában nehéznek mondatik, kétféleképpen viselhetjük el: bölény-tartással vagy általá­nos bölény-szánalmaskodás- sal. Rajtunk áll, hát miért ne válasszuk a szebbiket, ha egyszer úgyis mindegy Szitás Erzsébet: Leányfe] Szitás Erzsébet: Ház Tihanyban Képeink a Füzesgyarmaton szüle­tett, Budapesten és Ti­hanyban élő Szitás Er­zsébet festőművész alko­tásai. Szitás Erzsébet 1939-ben végezte el ösz­töndíjasként az Iparmű­vészeti Főiskolát, 1940- ben a Nemzeti Színház jelmeztervezője lett, 1947 és 1950 között Do- manovszky Endre tanít­ványa volt. Több egyéni kiállításon mutatkozott be megyénkben is, töb­bek között Békéscsabán, Füzesgyarmaton, Szeg­halmon és Békésen, Cso­portos kiállításon szere­pelt a budapesti Ernst Múzeumban, a Műcsar­nokban és a békéscsabai Alföldi Tárlatokon, Olaj­képeket és akvarelleket fest, de szívesen rajzol szénnel és ceruzával, li­nómetszetein pedig újab­ban mitológiai témákat dolgoz fel. Százhetvenöt éve halt meg Friedrich Schiller Nem sok klasszikusnak járt ki olyan széles körű meg­emlékezés világszerte, mint Friedrich Schillernek, halála 175. évfordulóján, ez év má­jus 9-én. Életműve annyira gazdag és átfogó, hogy messze túl­nő az igényes, értő megem­lékezések határain; s bár nem szerencsés, gyakran el­kerülhetetlen közelítés vá­lasztja külön a klasszikus drámaírót, versek és balla­dák költőjét a nem kevésbé ’»lentős színházi, esztétikai, irodalomelméleti és filozófiai esszék, történelmi tanulmá­nyok szerzőjétől. Schiller egész élete során együtt foly­tatta költői és teoretikusi te­vékenységét — s mindket­tőt művészi fokon. A legtöbb szó azonban még ma is vagy a Haramiák, az Ármány és szerelem, a Fiesco, a Don Carlos, a Wallenstein-triló- gia, a Stuart Mária, Az Or­leans! szűz, A messinai asz- szony és a Teli Vilmos szer­zőjét dicséri. Valamivel ke­vesebb jut az ódaköltőnek, pedig ki ne ismerné Az örömhöz sorait : „Gyűlj ki, égi szikra lángja, Szent öröm, te drága, szép! Bűvkörödbe, ég leánya, Ittas szívünk vágya lép. Üjra fonjuk szent kötésed, Mit szokásunk szétszabott.” A modernebb Schiller-ta- nulmányok számottevő ré­sze azt a Schillert állítja középpontjába, aki Johann Wolfgang Goethe munkatár­saként működött a weimari évek alatt. A sorrend örök­ké: Goethe és Schiller, so­sem fordítva — Goethe és Schiller, a két nagy német, akik nemzeti klasszikájukat a világirodalom klasszikus korszakai közül egyedülálló rangra emelték. Szokás ezt a barátságot és közös alko­tást Arany János és Petőfi Sándor kapcsolatával és együttműködésével összeha­sonlítani. Az irodalomtudó­sok között olyanok is akad­nak szép számmal, akik Schillert csupán Goethe ár­nyékának, szenvedő máso­dikként, szinte mártírként tüntetik föl. Hozzátehetem, nem minden ok nélkül. „A sors velem mostohán bánt, milyen könnyedén hordozta őt a sorsa, és nekem meny­nyire meg kell küzdenem mindenért még most is ...” írja Schiller „befutott” évei­ben. Friedrich Schiller szegény szülők gyermekeként szüle­tett 1759. november 10-én Marbachban, míg Goethe nemesi családban, tehát már a „von Goethe” ölébe hul­lott. Schiller a német nyelv területén szerzett kimagasló érdemeiért kapott nemesi cí­met 1802-ben. Apja felcser volt a Württembergs herceg hadseregében, anyja otthona biblián és Klopstock versein nevelte fiát. Az érzékeny lel­kű, gyenge gyereket már a latin gimnázium merevsége, dogmái megviselték, a stutt­garti katonai akadémia, a híres, vagy inkább hírhedt Karlsschule pedig csaknem összeroppantotta. Itt született meg első drámájának, a Ha­ramiáknak ötlete, s nem vé­letlen, hogy alcímnek ezt adta: In Tyrannos (A zsar­nokság ellen). Jogi és orvos- tudományi tanulmányai be­fejeztével a herceg ezredor- vossá nevezte ki, de miután Mannheimban megnézte a Haramiák színházi előadását, „kaszárnyafogságra” ítélte és eltiltotta a „komédiázástól”. Schiller szülőföldjét elhagy­va Mannheimon át Frank­furtba szökött, s ezzel meg­kezdődtek hontalanságának és a létfenntartásért folyta­tott küzdelmének keserű évei. De már nem ismeret­len irodalmi körökben, drá­máin és azok színreállításán dolgozik; igyekszik, mert sze­retne Weimarba kerülni, ahol olyan hírességek alkotnak, mint Wieland, Herder és fő­leg Goethe. A kortárs és klasszikus irodalmi tanulmá­nyok mellett történelemmel és filozófiával foglalkozik, ta­nulmányokat és értekezése­ket publikál, melyek közül ekkor legfontosabb A har­mincéves háború története volt, amelyben rávilágított a * német nép szétszakítottságá- nak okaira; hamarosan meg­hívják a jénai egyetemre, de a fiatal és tehetséges törté­nészprofesszor továbbra is megfeszített erővel dolgozik. Nagy port ver fel a Mi az egyetemes történelem és mi­ért tanulmányozzuk című ér­tekezése 1789-ben, a nagy francia forradalom évében. A rengeteg nélkülözés és a túlzott hajsza meghozza „gyümölcsét”: súlyosan meg­betegszik, s élete végéig a tüdőbaj örökös görcsei, szú­rásai, fájdalmai kísérik. 1793-ban a Hórák című iro­dalmi folyóirat társszerkesz­tőjének megnyeri Goethét, a nagy tekintélyű minisztert és írót. Weimarba költözik, ahol a világirodalom remekeit, Goethe és saját drámáit ál­lítja színre. A Demetriust már nem fejezheti be; 1805- ben egy újabb roham végez vele — alig negyvenöt éve­sen, de így is fantasztikus életművet adva a német és a világirodalomnak. Mint drámaíró és drama­turg rengeteget tett a német nemzeti színház megterem­téséért. A francia forrada­lom valóságából, Kant filo­zófiájából okulva és a né­met viszonyokat) látva a mű­vészetben vélte fölfedezni az egyetlen lehetőséget a társa­dalmi haladásra, a történel­mi fejlődésre. Ahogy A szín­pad mint morális intézmény című írásában is mondja, a színházat képesnek látja ar­ra, hogy a rfémet népet egy- gyé kovácsolja, a szétszórt fejedelemségekből egy hazát hozzon létre. Hitte, hogy a jó drámaírók nemzeti öntu­datra nevelhetnek, s attól már csak néhány lépés az egységes nemzet. Schiller klasszikus iroda­lomelmélete nemcsak a klasszika embereszményé­nek, hanem a klasszikát kö­vető romantika esztétikájá­nak kialakulásához is nagy­ban hozzájárult. Nem vélet­len az sem, hogy pont a né­met klasszika és a német ro­mantika a leginkább világ- irodalmi rangú korszak, pá­ratlan a nemzeti irodalmak együttesében. Schiller nagy idealista volt, de könnyű nekünk a vissza­pillantás, ma már tudhat­juk, hogy a művészet — bár sokat tehet —, egymaga nem képes társadalmi rendszere­ket átalakítani. Nélkülözhe­tetlen viszont a társadalmi tudat formálásában, az egyé­niség gazdagításában. Szóra­koztató, informáló és nevelő hatása legfontosabb, de még ezeken túl sok mindenre al­kalmas. Schiller korát — de még mai költőket is —meg­hazudtoló, hallatlan hitet és hatalmat szentelt a művé­szet hatásának. A legna­gyobb célt ruházta rá: a sza­bad, erkölcsös ember — az ő szavával a „szép”, a mi fogalmunkkal a „teljes” — ember megteremtését. Az egész emberiség sorsát az irodalom kezébe helyezte. Óriási feladat: az emberisé­get nevelni, humanitásra ta­nítani. Napjainkban egyre több szót ejtünk a teljes emberről, és a jövő társa­dalmáról, a legfejlettebbről, ahol az egyén társadalom­beli kibontakozása központi cél. Talán nem is volt Schil­ler annyira idealista? Niedzielsky Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents