Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-08 / 106. szám
1980. május 8., csütörtök o EmJZBSsJ Legyen a természet vendége. Ez a jelmondata az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat kempingcikkeket ajánló 4 napos szabadtéri bemutatójának, amely tegnap, május 7-én nyílt Tieg a megye négy városában: Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason. Képünk Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján készült Fotó: Veress Erzsi B békehónap politikai célkitűzései megyénkben Kongresszus után Hz alkotás öröme A közelmúltban elkészült a HNF nemzetközi béke és barátsági munkabizottságának rendezvényterve. Noha a nyitóünnepséget a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulóján (május 9-én Gyomán, a Katona József Művelődési Házban) tartják, az eseménysorozattal kapcsolatos összejövetelek azonban már május 6-ával (papi békegyűlés) megkezdődtek Békéscsabán. Az említett testület a következőképpen határozta meg a béke és barátsági hónap politikai célkitűzéseit: „A békéért, a társadalmi haladásért folytatott tevékenységünk elképzelhetetlen a konkrét feladataink ismerete és azok végrehajtása nélkül. Ez az ügy mindenkitől, társadalmunk egészétől aktív részvételt, cselekvést igényel. Békemunkánkban tudatosítani kell, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében elért hazai eredményeink erősítik a szocializmus nemzetközi tekintélyét, vonzerejét, s egyben növelik a béke megőrzésének gazdasági, társadalmi és politikai bázisát.” Fontos az is, hogy az emberek millióinak egyik fő célja legyen a béke megőrzése és védelme. Ez jelentsen egyet a munkában, az üzemekben, a szövetkezetekben, a hivatalokban, az iskolákban való helytállással, valamint politikánk mellett való kiállással. Egyébként a Béke-világ- tanács Elnöksége 1980. május 8. és 11. között tartja ülését Budapesten. E testületnek az lesz a feladata, hogy a szeptember 23—27. között Szófiában rendezendő „A népek világparlamentje a békéért” világkonferenciát előkészítse. A tennivalók nem kis erőfeszítést kívánnak a békemozgalom részvevőitől. A HNF-bizottságok mindennapi tevékenységét hassa át a politikai célkitűzések valóra- váltásáért és a béke ügyéért érzett egyéni és társadalmi felelősség tudata. Az említett dokumentumban a HNF Békés megyei elnökségének béke és barátsági munkabizottsága többek közt azt is hangsúlyozza, hogy a „politikai célkitűzések minél több konkrét rendezvényben, akcióban jelenjenek meg, váljanak a hétköznapok gyakorlatává. Közös munkánk eredményeként el kell érnünk, hogy társadalmunk különböző rétegei körében még inkább elmélyüljön, erősödjön a békeépítés, a békeharc gondolata.” közelében Az orosházi Üj Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt a házigazdája a tegnap, szerda délelőtt a. Békés megyei fejlesztési hónap keretében megtartott takarmányozási tanácskozásnak. Az energiatakarékosság új feltételeket teremtett a takarmánygazdálkodás számára is — nyitotta meg a tanácskozást Horváth Pál, a MAE elnöke —, s a mai program a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáshoz nyújt segítséget. Deák Antal, a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatója elmondta, hogy az állattenyésztés költségeinek 60—70 százalékát a feletetett takarmány jelenti, s az ország 5,4 millió tonna évenkénti takarmányfelhasználásából Békés megye 463 ezerfel részesedik. A megye kiváló fajlagos takarmányfeln szórakoztatás színvonaláért Tegnap, szerdán délelőtt tartotta tisztújító ülését a Szórakoztató Zenészek Szak- szervezete Békés megyei bizottsága Békéscsabán, az SZMT székházában. Megyénk közel kétszáz zenészének képviseletében tizenöt, a korábbi üléseken megválasztott bizalmi és bizalmihelyettes hallgatta meg először a szak- szervezeti bizottság, majd a számvizsgáló bizottság jelentését, amelyet komoly vita után fogadott el. A vitában felszólalt Köves Tamás, a Zeneművészek Szakszervezete központi vezetőségének képviselője is. A beszámolókból kitűnt, hogy a szórakoztatás színvonalának fejlesztése lehet csak az elsődleges cél, amit a szervezett zenészeknek is szolgálniuk kell. Az SZB-nek még ma is fontos feladata a szervezettség növelése, a munkafegyelem erősítésének segítése. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a munkáltatók — tehát a vendéglátóipari vállalat, az ÁFÉSZ- ek — még szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a szak- szervezeti bizottság vezető aktivistáival. A munkakapcsolat a foglalkoztatók érdeke is, hiszen a vendég megnyerésében egyre nagyobb részt kell vállalniuk a zenészeknek. A megjelentek ezt követően megválasztották a bizottság vezetőit, és a munkabizottságokat. A Szórakoztató Zenészek Szakszervezetének elnöke ismét Bezzegh Dániel, titkára Palotai István lett. A számvizsgáló bizottság elnökévé Suki Antalt választották. Bébikonzerves üvegek Orosházáról Hiányt pótol és egyben importot helyettesít az Üvegipari Művek azzal, hogy orosházi gyárában már az idén 15 millió darab kétdecili- teres bébikonzerves üveg készül. A Kecskeméti Konzervgyár új részlegében idén őszszel kezdik el a gyermekételek gyártását. Eddig az egyre népszerűbb bébikonzer- vek külföldről — javarészt svájci és svéd importból — származtak. A hazai gyártás megindulásához kapcsolódik most rugalmasan az Üvegipari Művek. Az Orosházi Üveggyárban, ahol a kemencefelújítás miatt amúgy is pihenőre kényszerültek a gépek, néhány hónap alatt felkészültek az újfajta konzerv esüvegek gyártására, elkészítették az ehhez szükséges speciális szerszámokat és öntőformákat. használási mutatója a megyék közötti versenyben megőrizte első helyét. Demeter János, a MÉM mezőgazdasági főosztályának főelőadója állattenyésztésünk eredményeit ismertette. Az elmúlt évben az egy főre jutó 147 kilogrammos csontos hús előállításával a világ élvonalába kerültünk, s a tejtermelésünk négy év alatt ezerliteres növekedést ért el. ami Európában is egyedülálló. Szlovák György, a vendéglátó termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője az üzemben alkalmazott új kukoricatárolás tapasztalatait mondta el. A levegő- öblítéses módszerrel ízlete- sebb, magasabb fehérjetartalmú kukoricát nyernek, kisebb szárítási költséggel. A tanácskozást hozzászólások, majd üzemi bemutató zárta. L evelet, kaptam egy aggódó apától. A foglalkozása elektroműszerész, imádja a szakmáját, s — mint írja — rendkívüli módon örült annak, hogy fia is ezt a foglalkozást választotta. A minap azonban, egy bensőséges családi beszélgetés közben, az érettségi előtt álló szakközépiskolás ifjú töredelmesen bevallotta apjának, hogy kifejezetten utálja az elektroműszerészséget, s a háta is borsódzik arra a gondolatra, hogy életét ebben a szakmában kell majd leélnie. Levélíróm mólyen megdöbbent ezen ,a vallomáson, s nem is akart belenyugodni, kikérdezgette a fiát, s megdöbbenve fedezte fel, hogy a gyerek három és fél esztendei tanulás után szinte semmit sem tud leendő szakmájáról. Tovább nyomozott, s kiderítette, hogy a fiúnak a szakmai gyakorlatok vették el a kedvét leendő foglalkozásától. Annál a vállalajnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati felkészítése folyik, nagy a munkaerő- hiány, s a gyerekeket mindig azokon a területeken foglalkoztatják, ahová leginkább elkél a munkáskéz. így aztán a legtöbb esetben anyag- mozgatással foglalkoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyáltalán nem igénylő széria- és rutinmunkákat végeznek. Természetes — vallja levelében .az apa —, hogy minden szakmának, minden foglalkozásnak vannak rutinfeladatai. amelyeket jól be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármely foglalkozásban — az alkotás, az a tevékenység, ami megadja a munka szépségét, örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyermekeinket? Miért nem vezetjük rá őket az alkotás örömére? Miért nem adunk nekik olyan feladatokat, amelyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok válaszolni. Legkönnyebb lenne egy kézlegyintéssel — ..nem általános eset” — elintézni, s talán így is tettem volna, ha az elmúlt hetekben nem találkozom szembe ugyanezekkel a kérdésekkel. A kongresszusi felszólalások között meglepően sok foglalkozott a fiatalok és a munka kapcsolatával, a munkára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anyagi megbecsülésével. Vékony Judit, a pécsi tudományegyetem hallgatója az oktatás színvonalát és az élet körülményeit elemezve több ellentmondásra mutatott rá. Thernesz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pb-titkára ugyanezzel foglalkozva kijelentette: „Ügy tetszik, a vállalatok nem érdekeltek abban, hogy a szakemberekből a maximumot hozzák ki.” Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mennyi tartalékunk van a dolgozó ember teremtő, alkotó képességének, készségének kibontakoztatása terén. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadalmi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsülést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szolgáló százezrek. Tudom, a négynapos kongresszus több mint félszáz felszólalásából kiragadott néhány mondat, gondolat nem arra való, hogy bármit eldöntsön, bárki igazát bebizonyítsa. Az azonban a felszólalásokból is látszik, hogy a problémakör — az alkotó munkára nevelés és az alkotó ember nagyobb megbecsülése — társadalmunk élő, létező gondja. Hogyan is bánunk tehetségeinkkel? Néha egy-egy szélsőséges eset kapcsán az az érzése támad az embernek, hogy elbánunk velük. Jó és hasznos felfedezések, találmányok, újítások megvalósításának elszomorító kálváriája, a meg nem értéssel, a közömbösséggel való találkozása, vagy egy-egy tehetséges ember pozícióféltésből való félreállítása időnként joggal borzolja fel a közvélemény kedélyét. Számos példát találhatunk arra is, hogy a jól végzett alkotó munka nem kapja meg azt az anyagi és erkölcsi elismerést, amelyet megérdemelne. Az egyenlősdi, a munka szerinti differenciálás hiánya miatt arra érdemtelenek juthatnak viszonylag jó keresethez, s nem azok, akik tényleg megérdemelnék. Az ilyen esetek joggal keltenek felháborodást, s mutatnak rá arra, hogy társadalmunkban még nem tettünk meg mindent tehetségeink buzdítására. Baj az is — s ebben igaza van az aggódó apának —, hogy nagyon sokszor az alapokkal, a tehetségek kibontakoztatásával van a baj. A munkára, alkotásra nevelés feladata már az iskolában kezdődik, és a munkahelyen folytatódik. Meg kell adni a fiataloknak a megfelelő segítséget, ösztönzést ahhoz, hogy megismerjék jövendő szakmájuknak, foglalkozásuknak ne csak elméleti és gyakorlati alapjait, hanem ráérezzenek szépségeire, értelmére is. Csak így válhat belőlük munkáját szerető, munkájáért élő, alkotó ember. Az éremnek azonban két oldala van. Főleg a fiatal értelmiségiek körében hallja gyakran az ember azt ,a panaszt, hogy a kezdő szakemberek nemigen kapnak tudásukhoz. szakmai felkészültségükig illő komoly feladatokat, így aztán nem is áll módjukban megmutatni, mit tudnak, nem bontakoztathatják ki a tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztaltabb kollégákat kérdez az ember, ők már némiképp másként vélekednek. Azt mondják, hogy kettőn áll a vásár, jó, ha értelmes, tehetségéhez mért. feladatot kap a fiatal, de nem ajánlatos ezt tétlenül megvárni. A feladatoknak elébe kell mennie, meg kell keresni őket. Az igazán eredeti gondolatok, alkotások legtöbbször így születnek. Azért szükséges ezt most hangsúlyozni, mert minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy mindenki a maga területén, a maga munkájában többet és jobban dolgozzon, a köz javára bontakoztassa ki képességeit. Ez a követelmény azonban csak jókívánság marad addig. amíg nem sikerül mindenhol összhangba hozni az egyéni képességeket a munkahely elvárásaival. A munkahely — legyen fizikai, vagy szellemi — csak akkor várhat el többet ,a dolgozójától, ha megfelelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének kibontakozását. De sok múlik az egyénen is, akinek munkára, alkotásra nevelését már a7 iskolában el kell kezdeni. Karcagi László Kitünletés a mezöberényl Május 6-án, kedden este ünnepségre gyűlt a mezőbe- rényi Aranykalász Termelő- szövetkezet vöröskeresztes alapszervezete. Három éve alakultak, s ma már 133-an vannak. A termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése, a tagság olyannyira támogatja munkájukat, a mozgalmat, hogy immáron harmadik alkalommal nyertékel a termelőszövetkezetek részére alapított vöröskeresztes vándorzászlót. Az ünnepi taggyűlésen Varjú Sándor alapszervezeti elnök és Károlyi Györgyné titkár értékelte az elmúlt időszak eredményeit, tsz-véradóknak és ismertette a jövő feladatait. Ezután Fodor Sándor, a Vöröskereszt békéscsabai városi szervezetének titkára a „Vöröskereszt — mindenhol — mindenkiért” jelszó jelentőségét méltatta, amelyet a szervezet a világnap alkalmából fogalmazott meg. A mezőberényi tsz-tagok főként a térítésmentes véradásban jeleskedtek, ezért kapták meg, most már véglegesen is a vándorzászlót. A megyei vérellátó szolgálat főorvosa, dr. Rucz László adta át a zászlót és az arany, ezüst, bronz fokozatú kiváló véradóknak járó kitüntetést az arra érdemeseknek. i gyűlések Május 9-én, pénteken megyénkben az alábbi helyeken I lesz választási gyűlés. A Hazafias Népfront kéri a vá- : lasztópolgárok megjelenését. Békéssámson: a művelődési házban, 19 órakor. Tótkomlós: a Viharsarok Tsz művelődési központjá- : bán, 19 órakor. j Gádoros: az ÁFÉSZ-presszóban, 13 órakor. II világszínvonal
