Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

1980. május 8., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! A KÖLTÉSZET ' . ■ napja A **»I6AN bócboö f &**?**■ y^,« ' Több tiszteletet érdemel József Attila, a hallhatatlan prole­tárköltő Fotó: Demény Gyula Fényt kérünk! Több aláírással érkezett le­vél Kunágotáról, a Jókai ut­cából. Amint írják, több mint fél éve nem ég a vil­lany a 22. házszám előtt. Több ízben fordultak a vil­lanyszerelőhöz, de csak pi­masz megjegyzést kaptak vá­laszul. Pedig az utcában sok az idős, rosszul látó ember. Fényt, világosságot kérnek a Jókai utca lakói Kunágotán. Táp helyett kuknricadara Szerkesztői üzenetek Havasi András, Békéscsa­ba, Kulich-ltp. 19. Egyetér­tünk önnel abban, hogy nagy bosszúság, ha nem nyílik ki az autóbusz ajtaja, amelyi­ken éppen le szeretnénk szállni. A javaslata is jogos: ki kellene írni, vagy be­mondani, ha rossz az ajtó. Utólag nem lehet megállapí­tani, valóban az ajtó volt-e rossz, vagy a buszvezető volt figyelmetlen. Egyet azonban meg lehet jegyezni: a busz­vezető is EMBER! Ö is vét­het, hiszen a városi nagy forgalomban idegfeszntő mun­kát teljesít órákon át. Ez persze nem jogosítja fel a durvaságra, de nem tudom, mit, hogyan csinálnánk mi az ő helyükben? Volna-e mindig elég türelmünk? Az pedig természetes, hogy jó előre jelezni kell, ha le aka­runk szállni, hiszen a meg­állásra fel kell készülni. Kicsi gombafejek rántva Egy régi kedves olvasónk arról írt, hogy nagyon szere­ti Békéscsabán a Fehér Ga­lamb vendéglőt. Tiszta, gyors és udvarias a kiszolgálás, mégis legutóbb savanyú száj­ízzel távozott. Az étlapról kinézte magá­nak: „Gombafejek rántva”. Azt gondolta, ezzel megebé­del kedvére, de éhesen ma­radt. A Fehér Galamb vezetői elmondták: ez valóban na­gyon drága étel, kínai gom- bakonzervből készítik, 8—10 szem jut az ötdekás adagba. De ha nagyobb adagot ad­nak, senki nem veszi meg. Nem az étterem érdeke, ha­nem a vendégé, hogy legyen választék. Egyébként is fél adag, újabban odaírják majd, hogy kis kínai gomba­fejek rántva... Válaszolnak az illetékesek Többen írtak rovatunknak arról, hogy jött a kémény­seprő, nem is csinált semmit, mégis be kellett fizetni a seprési díjat. Kérésünkre a Békés megyei Tüzeléstechni­kai Vállalat megvizsgálta a panaszt és többek között ezt írja: „ ... A kéményseprési te­vékenység kötelező szolgálta­tás. Ügy van szabályozva, hogy a kéményeket három- havonként kell tisztítani. Évente egy alkalommal a kormot is ki kell szedni az aknából, és négyévenként fe­lülvizsgálni műszakilag a kéményeket. Ügy intézkedtünk, hogy té­len gyakoribb legyen az el­lenőrzés, hiszen akkor na­gyobb az igénybevétel. Ha a kéményseprő kimegy, neki el kell számolnia az idejével. Ha a lakó nem engedi a munka elvégzését, akkor is fizetni kell, hiszen miből fe­deznénk kéményseprőink munkadíját? De ha a tüzelő- berendezés miatt gyakrabban kell kéményt tisztítani, azt is készséggel megcsinálja a vál­lalat.” Hol akad el a szolgáltatás? „Hol akad el a szolgálta­tás” — kérdezi rovatunkhoz írt levelében Patakfalvi Ist­ván orosházi lakos. — Az orosházi gázcseretelepen ugyanis megszüntették a sportgázpalackok cseréjét. Senkit meg nem kérdeztek, önhatalmúlag intézkedtek. Ráadásul az Univerzál ki­árusította a cserepalack- készletét, „természetesen” égőfejek nélkül! Most, ha va­laki égőfejhez akar jutni, akkor meg kell vásárolni a komplett készüléket potom 1200 forintért. Állandóan hirdetjük — ír­ja olvasónk —, hogy Ismerd meg hazádat, kell a kikap­csolódás, a mozgás stb. Egy kispénzű turista ha útra kei, jól jön a sportgázpalack. Ol­csóbb, ha a háziasszony ma­ga főz, ráadásul nem kell várakozni a vendéglőkben a kiszolgálásra, ezt az időt is a környezet megismerésére fordíthatja egy alföldi család mondjuk Zemplénben ... így aztán Orosházáról, ha valaki cserélni akar, vagy vo­nattal, vagy kocsival. beuta­zik Békéscsabára. Ha szeren­cséje van, kap töltött palac­kot, ha nincs...” Istenem! Ez van! Levélírónk azt kérdezi: hol szerezhető be az égőfej, és miért nem lehet Orosházán cserélni a kispalackokat, ami­re több százan igényt tarta­nának. Ezt mi is szeretnénk tud­ni... Miért kellett fizetni? ......Miért kellett fizet­nem?” — kérdezi többek kö­zött Kulcsár Andrásné békés­csabai lakos. 1979 novembe­rében a DÉMÁSZ-nál beje­lentette, hogy a Kazinczy u. 3. szám alól elköltözik a Ti­nódi u. 1. szám alá. Kérte, hogy az áramdíjat ezentúl is a 430-as számú átutalásos betétkönyvről emeljék le. Ezt a nyilvántartásba be is ve­zették. Á prilis 23-án azonban, amikor munkából hazatért, kikapcsolva találta lakásában az áramot. Rohant a hűtő- szekrényhez, amelyben a négytagú családnak kétheti hús és egyéb élelmiszer­szükségletét tárolta. Mondani sem kell, hogy kidobhatta a szemétbe. 162,75 forint mi­att — tévedésből — kikap­csolták a villanyát. Utólag kiderült ugyan, hogy a DÉ- MÁSZ ügyintézője tévedett, vele mégis megfizettették a 40 forint visszakapcsolási dí­jat. Levélírónk azt kérdezi — jogosan —: miért kellett fizetnie, amikor ő nem vé­tett, mindenben hivatalosan, szabályszerűen járt el. Ezt mi is szeretnénk tud­ni! Szamos László Tarhosról írt rovatunknak. Többek kö­zött elpanaszolja, hogy a tar- hosi takarmányboltban vásá­rolni akart egy zsák tápot. A termelőszövetkezetek takar­mánykeverő üzeme Kondoro­son címkét is ragasztott a zsákra, amely részletezi, mennyi a táp beltartalmi ér­téke stb., stb. Igen ám, de odahaza kiderült: nem táp, hanem kukoricadara van a zsákban. Márpedig egy zsák táp ára — amilyet ő akart vásárolni — 240,30 Ft, a ku­koricadaráé pedig 183 Ft. Becsapva érzi magát. Azért fogott tollat, mert vele har­madszorra fordult elő ez az eset. Kérdezi: szabad-e be­csapni a kistermelőt, aki húst termel a népgazdaság­nak. Köszönjük „ ... Szeretném megköszön­ni a segítséget azoknak a kiskatonáknak, akik Békés­csabán az Ör u. 7—8. számú épület között a fásításban társadalmi munkát vállaltak, így az amúgy is későn kez­dődő faültetés nem szenve­dett csorbát, nem kellett a facsemetéknek a tűző napon maradni. A katonáktól pél­dát vehettek volna az ör utca azon lakói, akik kima­radtak a parkosítási mun­kákból. Csávás Lajos Hogy a Volán dolgozói né­ha emberségből is kitűnőre vizsgáznak, arra két levél­írónktól idézünk: „...Május 2-án Békéscsabáról Kondo­rosra utaztam a 6.20-as au­tóbusszal. Sok csomagom volt, azt sem tudtam, visz- szafelé mikor indul busz. A kalauz nemcsak felszállni se­gített, hanem készséggel adott felvilágosítást a visz- szautazás lehetőségeiről. Gyurkó Jánosné, Békéscsa­ba... ” ......Május hatodikén Gyu­lán a tejporgyár előtt akar­tam felszállni a Békéscsaba felé induló autóbuszra. Még 100 méternyire lehettem, amikor kiindult a megállóból a jármű. Meglepődtem, hogy a busz mégis megállt előt­tem, és felszállhattam. Ami­kor Békéscsabán bekanya­rodtunk a Hunyadi térre, a vezető udvariasan közölte: végállomásra érkeztünk, ked­ves utasok, a viszontlátás­ra .....Egy régi olvasó.” Lá m, ők is Volán-dolgo­zók ... * * * K. M. aláírással kapott ro­vatunk hozzászólást a „Hány bőr van egy rókán?” címen megjelent írásra. Azt fesze­geti levelében, hogy mi tör­ténik akkor, ha a vállalat, intézmény „húzza” le ,a mun­kásokról a több rókabőrt. Végül megjegyzi: ha nem közli a Szerkesszen velünk rovat a levelét, megvan a véleménye az egész sajtóról. Kedves K M. Nekünk is megvan a véleményünk azokról a levélírókról, akik bírálnak, esetleg jogos közér­dekű bejelentést tesznek — de a teljes nevüket, címüket nem merik kiírni! Rovatunk ezentúl is csak a teljes név­vel, címmel ellátott levelek­kel foglalkozik. Nem esővíz, szenny lé! Békéscsabán, a Temető soron hónapok óta áldatlan állapo­tok uralkodnak. A lakásokból kikerülő szennyvíz egy része nem az elvezetőcsatornákba, hanem az utcára kerül, s oly­kor az úttest záróvonaláig is elér... Nem is szólva az „illa­tokról”, amelyek megkeserítik a környék lakóinak életét. Időnként egy tartálykocsi felszippantja a szennyvizet, de néhány napon belül ugyanaz a helyzet. Jó lenne, ha az il­letékesek végleges megoldást találnának erre Fotó: Béla Ottó Gyermekeik, barátaik körében ünnepelték aranylakodalmu­kat május harmadikán Békésen Báli Béla és neje. A mun­kásmozgalom régi harcosait ez alkalommal köszöntötték az MSZMP békési városi bizottságának képviselői is. Érdekes módon fél évszázaddal ezelőtt — amikor először mondták ki a boldogító igent — ugyancsak szombatra esett május harmadika, s ugyanebben a kis parasztházban ünnepelt a lakodalmi társaság, mint most Fotó: Juhos János OH# 8 ft 8 & ££ $$$ & $$$ 88 £ 3# 8 8888888 8 Rólunk megfeledkeztek... „Rólunk teljesen megfe­ledkeztek” — írja rovatunk­hoz küldött levelében Laczkó István békéscsabai lakos. — Az ideiglenes kormány fel­hívására 1945 februárjában ő is jelentkezett — mint so­kan mások — önként a Vö­rös Hadseregbe. Békésről huszadmagával indult Haj- máskérre, ahol igyekeztek kiképezni azokat az önkén­teseket, akik nem értettek a fegyverforgatáshoz. Most, a felszabadulás 35. évfordulóján sok kedves ün­nepségről olvasott, hallott. Miért éppen az egykori ön­kéntesekről feledkeztek meg. * * * Levélírónkat otthonában kerestük fel. Szikár terme­tű, tekintete nyílt, szavai őszinték. Több évtizede a Bé­késcsabai Forgácsoló- és Szerszámgyár dolgozója, szo­cialista brigádtag, a kerese­te is azt bizonyítja: megbe­csült munkása a gyárnak. Miért érzi mégis a mellő­zést? — A munkahelyemen na­gyon jól érzem magam, sze­retnek nemcsak a munka­társaim, hanem a vezetők is. Azt sérelmezem csupán, hogy egy ilyen jeles évfordulón miért nem emlékeztek meg rólunk Békésen. Nem kérünk mi pénzt, se kitüntetést. Egy kézfogás jólesett volna, egy baráti találkozó azokkal, akikkel együtt indultunk an­nak idején Hajmáskérre ... Jómagam akkor 22 éves voltam. Heten voltunk test­vérek, a hazaszeretetet — ha szabad így kifejeznem ma­gam — a muronyi határban cselédeskedő édesapámtól örököltem. Nem tudtuk ak­kor, hogy ha elmegyünk, vissza is jövünk-e egyálta­lán. Vállaltuk a veszélyt ön­ként. Felkészültünk arra, hogy amíg a háborúnak vége nem lesz, a szovjet hadsereg­gel együtt küzdünk. Szeren­csénkre 1945. május 9-én be­fejeződött a második világ­háború, 10-én felszólítottak mindenkit: aki továbbra is a hadseregben akar szolgálni, az jelentkezzék, aki nem, az hazamehet. Én úgy gondoltam: nem­csak katonákra, hanem két­kezi munkásokra is szüksé­ge van az országnak. Men­tem utakat, hidakat építeni, segítettem az országépítés­ben, a romok eltakarításá­ban, s csaknem 30 éve egy munkahelyen dolgozom. Sze­retném tudni, mi lett azok­kal, akikkel együtt jelent­keztünk a felhívásra, sőt együtt mentünk a pártba még 1944 őszén. Levélírónk kérésére felhív­juk az illetékes szervek szí­ves figyelmét. VISSZHANG ___________l „ Csatatér a DÉGÁZ után” címmel, lapunk 1980. márci­us 30-i számában megjelent írásra a Dél-alföldi Gázgyár­tó és Szolgáltató Vállalat ve­zetői Szegedről reagáltak. „... Vizsgálatot rendeltem el a cikkben észrevételezett hi­bák tisztázására, amelynek során a következőket álla­píthattam meg: Vállalatunk békéscsabai üzemegységének dolgozói, mint kivitelezők 1980. feb­ruár 27-én kezdték meg a békéscsabai MÁV vontatási telep gázellátását biztosító 160-as méretű KPE-vezeték- rendszer megépítését, a már meglevő Békéscsaba, Kazin­czy utcai vezetékről az Ihász utcán és a vasút feletti fe­lüljárón ót, a gáznyomás-sza- bályozó állomás utáni se- cundertolózárig. A beruházó MÁV Szegedi Igazgatóság, a kiviteli doku­mentáció jóváhagyója, a Szolnoki Kerületi Bányamű­szaki Felügyelőség a bontási engedélyt kiadta a békéscsa­bai Városi Tanács műszaki osztálya.” „.. .A vállalat dolgozói terv szerint és a hatósági, műszaki és technológiai uta­sítások megtartásával végez­ték — a cikkben említett — utcákban a gázvezeték épí­tését. Sajnos, a munkaárokba fektetés miatt szükséges, és elkerülhetetlen, hogy a nyom­vonalba eső utat, zöldöveze­tet, parkot megbontsuk, de ezt igyekszünk a fentiekben említett előírások megtartá­sával elvégezni. Az előzőekben említetteket a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztálya is elismer­te. A kivitelezés befejeztét kö­vetően — melyet előre meg­határozni nem áll módom­ban —, hiszen a munkák most kezdődtek el, a beruhá­zó valamely kertészeti vál­lalattal megállapodást kötött a parkosításra. Vállalatunk mindezekre külön is felhívja a beruházó figyelmét. Az ügyben mulasztást nem állapítottunk meg, így fele­lősségre vonást nem alkal­maztunk.” Dr. Varga János Olvasók kérik Harminc aláírással érke­zett levél rovatunkhoz Bé­késcsabáról, a Bessenyei ut­cából. A 8. sz. Volán Vál­lalattól kérik — amennyiben módjukban áll — szívesked­jenek áthelyezni az Otthon vendéglő elől az autóbusz- megállót. Itt ugyanis a két megálló közel van egymás­hoz, a következő pedig ezer méternyire, a Madách utca lezárása miatt. így sokat kell gyalogolni a Bessenyei utca lakóinak.

Next

/
Thumbnails
Contents