Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

1980. május 7., szerda o A tervezettnél nyolc hónappal korábban, április 29-én ünnepélyes keretek között nyitották meg a Veszprém megyei Deákiban az or­szág legkorszerűbb bauxitbányáját. A teljesen gépesített bauxitbá­nya 836 millió forintos költséggel épült. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat kollektívái az V. ötéves terv folyamán már harmadszor nyerték el a Kiváló Vállalat elmet, amelyet az ünnepélyes avatá­son vesznek át (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) í/jrx/xx/xxy/////////////////>/////////yyy > Esztétikusabb gáznyomás-szabályozó állomások Kiérdemelték a kiváló címet Birkahús, gyapjú, birkatej — Szeghalomból A Szeghalmi Állami Gaz­daság megyénk egyik leg­nagyobb juhtenyésztő gaz­dasága. Az ágazat évek óta szép eredményeket ér el, ho­zamaival gyarapítja a gaz­daság árbevételét. A juhte- lepeken mintegy 8 ezer. anyabirkát és ennek szapo­rulatát, csaknem 16 ezer bá­rányt tartanak, hizlalnak. Ezenkívül az állami gazda­ság évente mintegy 10 ezer felvásárolt bárányt hizlal a Gyapjú- és Textilalapanya­got Forgalmazó Vállalatnak. Az elmúlt napokban a gaz­daságban befejezték az ál­lomány nyírását: mintegy 12 ezer jószágot szabadítottak meg bundájától. Egy-egy bir­káról 5 kilogramm jó mi­nőségű gyapjút nyírtak, s kilogrammját 110 forintért értékesítették a kikészítő gyáraknak. A pecsenyebárány-hizlalás is jó üzletnek számít: az idén mintegy 17 ezer hízóbá­rányt exportálnak a közel- keleti országokba, valamint Franciaországba és Görögor­szágba. Az állami gazdaságban egyébként befejező szaka­szához érkezett az ötezer fé­rőhelyes anyajuhtelep teljes kivitelezése. A 30 millió fo­rintos költséggel megvalósu­ló komplex juhtelepet a leg­korszerűbb technikai felsze­relésekkel látják el, többek között egy ALFA—LAVAL juhifejő gépet helyeznek üzem­be. Az új telepről évente mintegy 150—160 ezer liter jühtejet adnak majd a fel­dolgozó iparnak. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békés­csabai II. számú téglagyárá­ban egyhangúlag Zahorán Györgyöt választották meg vezető főbizalminak, öt, aki 1962 óta volt az üzemi bi­zottság titkára, és mindvégig a többség nagy megelégedé­sére töltötte be ezt a funk­ciót. Beosztása: művezető a tég­laprésnél. Harminc dolgozó munkáját szervezi, irányítja. Naponta reggel 5-től délután 2-ig dolgozik a munkaköré­ben. Sokszor 2 óra után is bennmarad, amikor mint ve­zető főbizalmi a gyár dolgo­zóinak az ügyeivel foglalko­zik. — Milyen változást je­lent az új szervezettség? — kérdezem tőle. — Eddig a 360-as létszámú gyárban a szakszervezeti munkát 9 fős üzemi bizott­ság irányította, most a szak- szervezeti bizalmi ülés a „csúcs”, amelyen 14 bizalmi, 14 bizalmihelyettes, 4 főbi­zalmi és 4 főbizalmi-helyet­tes vesz részt. S ott vagyok én is a helyettesemmel, Ár- delean Mihálynéval. Meg kell említenem, hogy van még gazdasági, nő-, termelési és bér-, ifjúsági és sport-, vala­mint munkavédelmi reszort­felelős és egy 3 tagú TT-bi- zottság. Az utóbbi elsősor­ban a segéllyel, az üdüléssel, a nyugdíjjal kapcsolatos fel­adatokat intézi. — Most eredményesebb a szakszervezeti munka? — Még nem tudok véle­ményt mondani, de az biz­tos, hogy így közvetlenebb a kapcsolat a dolgozókkal. Az üzemi bizottság tagjainak az 50 százaléka művezető volt, nemegyszer azonban a bizal­miaknak éppen velük támadt kisebb-nagyobb nézeteltéré­sük. Pedig a legfontosabb a bizalmiak és a művezetőig közötti jó kapcsolat, a ki­egyensúlyozottság. Az én partnerem Lipcsei Mihály Leáldozik a városképet csú­fító gáznyomás-szabályozó építmények napja. Ennek ér­dekében fogott ugyanis ösz- sze az ÉVM, a NIM, az OMFB, az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság, a Fő­városi Gázművek és a váro­si mélyépítés fejlesztésére alakult célprogrambizottság. Közös pályázatot hirdettek, hogy mozgósítsák az érde­kelt szakembereket a kör­nyezetbe jól beilleszthető, korszerű gáznyomás-szabá­lyozó állomások tervezésére. A városképbe illesztéssel pá­rosítva kell gondoskodni egy­úttal az építés és a szerelés egyszerűsítéséről. Eddig ugyanis „nem szeretem mun­ka volt” az általában egye­gyárvezető, akivel rendsze­rint közös nevezőre jutok. — Előfordul nézetelté­rés? — Néha vitatkozunk. Nem­rég például, amikor a szo­cialista brigádok éves mun­káját értékeltük, a szakszer­vezet az egyik brigádnak ezüstkoszorús jelvény oda­ítélését javasolta. A gyárve­zető a bronzkoszorús jelvény mellett kardoskodott. Végül is kellő érvekkel — bevon­va a versenyfelelőst is — sikerült őt meggyőznünk az igazunkról. — Mi a véleménye a bi­zalmiakról? — Mintegy 85 százalékukat választották újra. Nem egy közülük 20 éve tevékenyke­dik ebben a tisztségben. Jól tájékozottak valamennyien, és szívesen vállalják társaik megbízatását, ami nem is olyan könnyű feladat. Mert itt senkinek nincs semmifé­le külön kedvezménye. Mun­kaidő alatt dolgozni kell. Tel­jesítménybér van. Bizalmi­értekezletet is műszak után tartunk. Igyekszünk példát mutatni, hogy mások se von­janak ki senkit a munkából. — Ha jól kihasználják a dolgozók a munkaidőt, bi­zonyára kevesebb a túl­óra. — Régebben nem enged­tünk sok túlórát. Most is ar­ra törekszünk, hogy ne le­gyen több, csak amennyit a kollektív szerződés megen­ged. Ám rendszerint a leg­jobbakat túlóráztatják, hogy ne álljanak a gépek, tehát valóban legyen termelés. Emiatt olykor vita támad. Talán jobban meg kellene osztani a túlórákat. De ha beleképzelem magam a gaz­dasági vezetők helyzetébe, mégis igazat kell adnom ne­kik. A gyár, a közösség ér­deke is az, hogy jó eredmény legyen. Csak ennek alapján lehet a béreket emelni, a ter­melőberendezéseket fejlesz­teni, a szociális körülménye­ket javítani. dileg tervezett nyomásszabá­lyozó állomás kivitelezése, mert hagyományos módon kellett építkezni, s nem él­hettek a korszerű szerelés­technológiai módszerekkel, amelyekkel az elosztó háló­zatot szerelték. Ezért most fontos követelmény az egy­ségesítés, s az építményszer­kezetek előregyártásának megoldása is. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők a mélyépítési kutatásfejlesztési irodán, s a kész terveket legkésőbb október 15-ig kell postára adni. A bíráló bi­zottság legkésőbb december 6-ig teszi közzé a pályázat eredményét. dolgozókkal — Van fejleszteni való? — Jócskán van. Éppen most folyik az alagútkemen- ce rekonstrukciója, ami augusztusban készül el. Ak­kor majd egy műszak he­lyett kettő lesz. A régi 4-es kemencében a termelés meg­szűnik, a dolgozók onnan ide kerülnek át. A gyárban csak az egyik hagyományos téglaprésnél lesz még nehéz fizikai munka, de egy-két év alatt annak is vége szakad. Persze az új nem mindig tetszik az embereknek. így volt ez akkor is, amikor a kis- alagútkemencénél elkez­dőd ott a munka. De hamaro­san bebizonyosodott, hogy fél erő sem kell hozzá, a bér pedig nem kevesebb. Műszak után pihentebben mennek haza, tudnak olvas­ni, szórakozni, kertészkedni, és nem alusznak el tévéné­zés közben. — Milyenek a szociális körülmények? — Azokon is van javítani való. Terv már készült. Űj szociális létesítmény épül majd, fejlesztjük a gyári óvo­dát, bölcsődét. De mindeh­hez ugyancsak pénz kell. Ezért hangoztatjuk: dolgoz­zunk gazdaságosabban, ered­ményesebben, hogy mielőbb megvalósíthassuk ezt a ter­vet is. — Mivel törekednek még elősegíteni a munka ered­ményességét? — Pártfogoljuk az újító­kat, biztatjuk őket, és szor­galmazzuk a gyors ügyinté­zést. Talán részben ennek tulajdonítható, hogy a bé­késcsabai II. sz. téglagyár­ban eddig is szép sikereket ért el az újítőmozgalom. A legfontosabb feladatunknak azonban az igazságosságra való törekvést tartom. Való­ban munka szerinti, diffe­renciált legyen a bérezés, a jutalom, s az részesüljön ki­tüntetésben, aki a legjobban megérdemli. Pásztor Béla BÉKÖT: KEVESEBBŐL TÖBBET Jól megfigyelhető a válto­zás a Békéscsabai Kötöttáru- gyár termékszerkezetében. Egyre több az olyan divatos, korszerű anyagból készült termék, melyen a Békéscsa­bai Kötöttárugyár emblémá­ja látható. Sőt egyre több BÉKÖT-ös termékkel lehet találkozni Európa nagy áru­házaiban és a kisebb divat­boltokban egyaránt. Pedig az utóbbi évek a kö­töttárugyárban sem teltek könnyen. Az olajárrobbanás odavezetett, hogy emelke­dett a műszálak ára, meg­nőtt a kereslet a természe­tes alapanyagok iránt, így azok is drágultak. Nem volt egyenletes az alapanyag-ellá­tás sem, az importszállítmá­nyok gyakran késtek. Ilyen helyzetben csak egyet lehe­tett tenni: csökkenteni az anyagfelhasználást úgy, hogy közben növekedjen az ér­ték. Másképpen mondva ez azt jelenti, hogy munkaigé­nyesebb, drágábban eladha­tó termékeket kellett gyár­tani a kötöttben. Ez az elképzelés remekül bevált. Tavalyi árbevételük 672 millió forint volt, 10 szá­zalékkal több, mint egy év­vel korábban. Jól sikerült az export is. Csak a dollár el­számolású külföldi szállítá­sok bevétele 230 millió fo­rintot tett ki. A növekedést úgy érték el, hogy a létszám csak 3,7 százalékkal emel­kedett, a többlet kétharmad része tehát a termelékeny­ség fokozásából származik. Ennek megfelelően növeked­tek a fizetések is. Ma a Bé­késcsabai Kötöttárugyár az ország 96 hasonló profilú vállalata között a második helyen áll a fizetési rangsor­ban. Igaz, ez az egyetlen gyár adja az iparág exportjának egyharmad részét, a mara­dékon osztozik a többi. Sen­ki sem csodálkozott tehát, hogy a Békéscsabai Kötött­árugyár elmúlt évi eredmé­nyei alapján megkapta a Ki­váló Vállalat kitüntetést. Tegnap, kedden Orosházán tartotta küldöttközgyűlését a Dél-Békés megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége. Az értekezlet mun­kájában többek között részt vett, s az elnökségben fog­lalt . helyet Apáti Nagy Gá­bor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános el­nökhelyettese és Lehoczki Mihály, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. Az írásos beszámolóhoz Horváth Pál, a szövetség tit­kára fűzött kiegészítést, s tet­te azt teljessé. A jelenlevők így átfogó képet kaptak a szövetséghez tartozó 36 kö­zös gazdaság és 7 közös vál­lalat elmúlt évi tevékenysé­géről. A szövetséghez tartozó mezőgazdasági üzemek 141 ezer 465 hektáron gazdálkod­nak, s a kedvezőtlen időjárás ellenére is szövetségi szinten igen kiemelkedő eredménye­ket. értek el. Például búzából csaknem 1,6 tonnával, kuko­ricából 1,2 tonnával, cukorrá, pából 5 tonnával volt maga­sabb a hektáronkénti ter­mésátlag az országosnál. A szövetség tsz-ei kukoricából ZALKA TSZ: KIEMELKEDŐ NYERESÉG Nagybánhegyesen, a Zalka Termelőszövetkezetben az év végi mérlegkészítés után elé­gedettek voltak az emberek: 33,5 millió forint nyereség egy 3 és fél ezer hektáros termelőszövetkezetben bi­zony szép eredmény. Külö­nösen azért, mert olyan ta­vasz után jött a siker, mint amilyen az 1979-es volt. Belvíz, fagy tizedelte a ve­tést, a pesszimisták azt hi­hették, a föld nagy részén nem terem kalász. A cukor­répát is csak rosszul meg­művelt talajba tudták el­vetni. Mégis az év végi szám­adáskor az derült ki, hogy az ágazatok — a növényter­mesztést ért károk ellenére — rendre teljesítették fel­adataikat. így érhette el az árbevétel a 393 millió fo­rintot, csaknem 10 százalék­kal meghaladva a bázis szintjét. Az időjárás viszontagságai ellenére is szépen fizettek a növényi kultúrák. A búza 5,2, a kukorica 7,2 tonnát adott hektáranként. így a kö­zös gazdaság eredményéhez ez a főágazat 18 millió fo­rinttal járult hozzá. Az állattenyésztésben a te­henészet és a baromfitartás a főszereplő. A félezer tehén átlagosan 4722 literes tejho­zamot adott, és ez 17 száza­lékos többlettej-értékesítést tett lehetővé. Csökkent a bor- júelhullás, és alacsonyabb lett a tej önköltségi szintje is. A baromfitenyésztésben egy tyúk 167 tenyésztojást adott, és a csirkék között 97 százalék volt az első osztá­lyú minőség aránya. Nyere­ségük összességében több, mint 35 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, így nyugodt szívvel pályáz­hatták meg a Kiváló Ter­melőszövetkezeti címet, amit eredményeik alapján megér­demelten vehettek át. 42 ezer hektár átlagában 7,7 tonna feletti hozamokat, ta­karítottak be A növényter­mesztés összességében tavaly 3 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Az állattenyésztést to­vábbra is a növekedés jel­lemzi : az üzemek termelési értéke, szövetségi szinten 5 százalékkal nőtt. Gyarapo­dott a szarvasmarha-állo­mány, nőtt a tehénlétszám. A/, egy tehénre jutó tejho­zam tavaly csaknem 100 li­terrel volt magasabb az elő­ző évinél, ennek ellenére mégis elmaradt a megyei át­lagtól. A szövetség közös gazdaságai a kisüzemekkel együtt 14 ezer 430 vágómar­hát értékesítettek. A sertésállomány is nőtt, ennek eredményeként az üzemek 376 ezer hízót adtak a feldolgozó iparnak. A ba­romfiágazat az utóbbi esz­tendőben stagnált. A beszámoló feletti vitá­ban a felszólalók többek kö­zött az elért eredményeikről szóltak: rámutattak, hogy a tervezettnél 8 százalékkal magasabb volt szövetségi szinten a gazdaságok árbevé­tele, ami elsősorban a ter­melékenység növekedéséből származik. VIHARSAROK HTSZ: NEM CSAK SZERENCSE A halhoz szerencse kell, tartja a mondás, de tegyük hozzá rögtön: azért a hoz­záértés sem árt. És ha a ket­tő párosul, akkor olyan jól lehet zárni a gazdasági évet, mint ahogy azt a gyomai Vi­harsarok Halászati Termelő- szövetkezet tette. Nyereségü­ket 6 millió 300 ezer forint­ról csaknem 9 millióra nö­velték, miközben termelési értékük alig 4 millió forint­tal növekedett. Ügy tűnik, hogy tavaly végre a gyomai halászok mellé szegődött a szerencse is. Nagyobb arányú hal- pusztulás nélkül úszták meg az évet, és jól szaporodott az állomány is. A telepített ivadékok hozták, amit vár­tak tőlük, és ez együttesen azt jelentette, hogy a ter- mészetesvízi-halászat 426 ezer forint helyett 1 millió forint feletti nyereséget ho­zott. Belépett a nyereségter­melők közé a gácsháti ha­lastó 1 millió 333 ezer fo­rinttal, és csaknem ugyan­ennyit hozott a fehérháti halastó is. De jól dolgozott a halfeldolgozó — 1 millió 238 ezer forint nyereség — és a gombüzem, mely egy­magában 4 millió 100 ezer forinttal járult hozzá a nye­reséghez. Nagyon jók a szövetkezet hatékonysági mutatói. Az egy főre jutó termelési ér­ték 252 ezer forint volt ta­valy, szemben a megelőző 217 ezer forinttal. Az ugyan­így számított eredmény 24,5 ezer forintra emelkedett 16 ezer 600-ról. A 100 forint költségre jutó eredmény 8,2 forintról 11,2-re emelkedett. A 100 forint eszközre jutó termelési érték 240 forint volt, szemben a halászati termelőszövetkezet 117 fo­rintos országos átlagával. így nem meglepő, hogy szép eredményeikért kiváló cím­mel tüntették ki őket. Csatári Béla hozzászólásá­ban a megye és az ország mezőgazdasági termelését vetette össze. Mint mondot­ta: országosan tavaly a me­zőgazdaság 3—4 százalékkal elmaradt a tervétől, ezzel szemben mégis több termé­ket adott a népgazdaságnak, mint egy évvel korábban. Békés megyéről szólva a me­gyei pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy ,az ágazat termelése mérsékeltebb üte­mű volt, 1,5 százalékkal ter­melt többet, mint az azt megelőző évben. Szólt a tar­talékok fokozottabb feltárá­ról, a vezetés színvonalának javításáról, a meglevő esz­közök gazdaságosabb, haté­konyabb kihasználásáról. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese hozzászó­lásában az ország mezőgaz­dasági üzemeinek tavalyi munkáját vázolta. Elmondta, hogy a közös gazdaságok az elmúlt évben 6 milliárd fo­rinttal növelték termelési ér­téküket, az egy tsz-tagra ju­tó jövedelem 5 százalékkal magasabb a korábbi évinél. Szólt a TOT főtitkárhelyette­se arról a jelenségről, mely során néhány szövetkezet alaptevékenységénél erőtelje­sebben nőtt a kiegészítő te­vékenység aránya. —sz— így látja a vezető főbizalmi Közvetlenebb a kapcsolat a Küldöttközgyűlés a Dél-Békés megyei TESZÖV-nél Értékelték az elmúlt év eredményeit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents