Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

1980. május 1., csütörtök o NÉPÚJSÁG Mezökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ A harmadik zászló Exportra készítik a libamájat az ÁFÉSZ kunágotai baromfi- vágodájában Fotó: Veress Erzsi Az 1967-től kibontakozó munkaversenyben először 1968-as eredményei alapján érdemelte lei a Kiváló Szö­vetkezet címet a Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ. Ennek megismétlésére 1971- ben és 1972-ben is sor ke­rül, sőt, 1972-ben elnyeri a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnökségének vándorzászlaját, amelyet a rákövetkező esztendőben is megőriz a kiváló címmel együtt. Nem kisebb az 1974- es teljesítmény sem, s egy esztendővel később már a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlóját is át­vehetik. A mozgalom az ötödik öt­éves tervidőszakban is tö­retlen maradt a szövetkezet­nél: az első év eredményei alapján kiváló, 1977-es tel­jesítményével pedig elnyeri a kollektíva az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Jubileumi Zászlaját, és 1979 májusában ismét kiválóak lesznek. A felsorolás talán már ön­magában is jelzi, hogy aMe- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ a kovácsházi járás említett tíz községének éle­tében — az áruval való el­látásban, a kistermelők te­vékenységének szervezésé­ben — igen magas színvona­lon játszik szerepet. Amel­lett, hogy árbevétele több, mint öt százalékkal nőtt 1979-ben, 1978-hoz képest, és meghaladta az egymilliárd 62 millió forintot, a szakcso­porti termelés fejlesztésével, a kistermelők támogatásával azt is elérte, hogy csaknem 273 millió forint értékű áru­val tudta bővíteni népgazda­ságunk exportját. Részleteiben vizsgálva az ÁFÉSZ tevékenységét, az is kiderül, hogy a bolti kiske­reskedelemben, a vendéglá­tásban, szolgáltatásokban. 1979-ben rendre felülmúlták egy évvel korábbi teljesít­ményeiket. Mind emellett fölvásároltak 14 ezer 700 ton­na különböző mezőgazdasági terméket, ebből 4170 tonná­nyit exportra szállították, miközben üzleti kapcsolata­ik 12 termelőszövetkezetre, 44 ÁFÉSZ-ra, 21 szakcso­portra és 3500 kistermelőre terjedtek ki. Túl a kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalom megszervezésén és bonyolítá­sán, 1979-ben húsz és fél millió forint értékben pap­lant és párnát állítottak elő a felvásárolt toll feldolgozá­sával, 17 és fél millió forint­ban seprűt, 4 és fél millió forint értékben üdítő italt gyártottak, és feldolgoztak 87 millió forint értékű ba­romfit. S végül még egy adat: négy év alatt kétszer annyi devizát termeltek ki, mint a IV. ötéves terv alatt. Ha semmi más nem állna itt, csak' az eddigiek, akkor is kitűnhetne: munkájával a Mezökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ méltóvá vált a har­madik zászlóra is. Az idei májuson — a tervidőszak­ban harmadszor — ismét egy vörös zászlóval, a belkeres­kedelmi miniszter és a KPVDSZ vándorzászlajával gazdagodik a mozgalom, amelyhez 1976-tól 1979-ig mintegy 4300-an csatlakoz­tak a szövetkezetnél. Ez azt jelenti, hogy évente több mint ezren neveztek be a versenybe, melyben az utób­bi négy évben 2067-en értek' el helyezést, 291-en érdemel­ték ki a Kiváló Dolgozó cí­met, hárman lettek a Belke­reskedelmi Minisztérium ki­váló dolgozói, öten pedig a Munka Érdemrend különbö­ző fokozatait érték el. Gratulálunk a kollektívá­nak! k. E. P. Mai Gutenbergek így készült az ünnepi újság — Ha Gutenberg látna benneteket, elöntené a sárga irigység — jegyeztem meg az egyik nyomdásznak. — No- no! — figyelmeztetett —, eb­ben a szakmában nem divat az irigység. így hát kiigazítom az állí­tásomat azzal, hogy Guten- berg legfeljebb csodálkozna, és örülne, hogy utódainak mennyivel könnyebb a dolga, mint neki volt. Nyomdászokról van szó, az újságírás nélkülözhetetlen- jeiről. Munkájukat a miszti­kum övezi, és az ebből ere­dő homály fedi. Ezt elhessenteni meghívom önöket, kedves olvasóinkat egy sétára. Nézzük meg, ho­gyan készül az ünnepi újság. *8$ Az újságíró tördelőszer­kesztőnek ma végre köny- nyebb dolga van. Megjaví­tották a nyomdában a telex­gépet, így minden friss hír azonnal a kezébe kerülhet. Ez nagyon fontos, hiszen ha­marabb készül el a kettes oldal, ami jórészt külpoliti­kai híreket tartalmaz, s ezért legutoljára áll össze. Közel két hétig a szerkesztőségből kellett átvinni a nyomdába a híreket, s ez az ottani át­futási időt is megnyújtotta. A május 1-i 6zám 16 olda­las, riportunk megírásakor, azaz április 30-án az anya­gok 90 százaléka már itt van a nyomdában. Kilenc oldal készen van, ezek kéziratait még napokkal ezelőtt leadta a szerkesztőség, hiszen egyet­len műszák alatt nehéz len­ne összeállítani egy ünnepi számot a jelenlegi feltételek között. De nézzünk körül. A kéz­irat első állomása: a gépsze­dők. öten vannak, mind­egyikük egy hatalmas „író­géppel” dolgozik. A szöve­get gépelik, a berendezés ve­szi a jeleket, és a sok apró ólomlemez egyik élére for­mázza. a betűket. Sipos And­rás, Kerepeczky László, Mol­nár József és Sallai Zoltán alkotja most a gépszedőcso­portot. — Bacsa András ma vizs­gázik — mondja egy ciga­rettaszünetben Sallai Zoltán. — Mindennap pihen az egyikünk — teszi hozzá. Teljesítményben dolgoz­nak. Ezer betűért 4 forint 50 fillér a fizetségük. Egy sor­ban 27 leütés van, egy ol­dalon átlagosan — ez a ké­pektől is függ — pedig 500 sor található. Napi átlagos produktumuk 1500 sor. — A minőség is befolyá­solja a bérünket — magya­rázza beszélgetőpartnerem. — Ha 100 sorban már három hiba is van, azért levonás jár. Ha azonban csak egy té­vesztés van, már prémiumot is kapunk. Ismerkedjünk most meg a kéziszedőkkel. Ketten van­nak. A mettőr, a lapot elő­állító csapat főnöke Fehér László. A tördelőszerkesztő által leadott tükör szerint ő rakosgatja a fémsablonba az ólomsorokat. Gyerekkora óta, húsz éve dolgozik a nyom­dában. ö igazán értékelni tudja a mai, megújult Dürer Nyomdát. — Mikor még a Szent Ist­ván téren állt az üzem, bi­zony igen nehéz dolgunk volt — emlékezik. — Példá­nak csak annyit, előfordult, hogy az egerek megrágcsál­ták a kéziratokat... — Megvan az első oldal — derül fel a mettőr arca, a most érkezett kézirat láttán. — Visszatérve a nyugalom­ra — folytatja —, csak any- nyit, hogy nem mindig van ez így. A nagy, országos ese­mények idején olyan a sze­dőterem, mint egy megboly­dult méhkas. Az MTI még 23-24 órakor is adja az anyagokat. Összehasonlításképpen: ál­talában kilenc órakor fejezi be adását a távirati iroda. A tördelőszerkesztő akkor adja az utolsó friss híreket, s fél tizenkettőkor már kinyomják az első újságokat. Marosi Károly a címeket szedi. Ha azonban úgy ala­kul, hogy szorítja a csapatot az idő, segít a mettőrnek is. ö is, akárcsak a kollégái, minden megerőltetés nélkül olvassa a fejtetőre állított szöveget, a tükörírást. Lépjünk be a korrektori szobába. Szabó Gábor és Fe­hér Lászlóné fogad. Gábor, miután feláll, meg­dörzsöli a szemét. — Teljesítményben dolgo­zunk. Ezer betű elolvasásáért két forintot kapunk. Naponta átlagosan 140 ezer betű a norma. Ennek azonban csak a felét fizetik meg. — Hogyhogy? — Minden cikket kétszer kell átnézni. Először külön- külön mindegyiket, aztán, ha már kész az oldal, együtt az egészet. — Olvasnak újságot egyéb­ként is? — Igen, csak amit itt. hi­vatalból már átnéztünk ter­mészetesen kihagyjuk olva­sás közben. Ha a korrektor hibátlan­nak találja a kefelevonatot, ami az ólomba öntött cik­kekről készül, akkor azt Ba­kó Lajos egy fóliára nyom­tatja. Ez a műanyag lap az­tán Nun József, a montírozó keze alá kerül. Az ő mun­kája nagyjából olyan, mint egy dekoratőré, ö ragasztja rá a fóliára a díszítőkerete­ket és az egyéb kellékeket. — Meddig tart a munka­ideje? — Mint a többieknek — feleli. — Ez egészen ponto­san azt jelenti, addig va­gyunk bent, míg az első új­ságot nem nézzük át. — Ez nagyon fontos — toldja meg Űtvenezren a versenyben ...... 1- v A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez Békés megyében 4220 munka­brigád csatlakozott, összesen 50 500 brigádtagot állítva sorba népgazdasági feladataink, társadalmi céljaink tel­jesítéséért és túlteljesítéséért, a kiemelkedő esemény, az évforduló méltó megünneplésre. A 4220 munkabrigádból 3150 már elnyert valamilyen címet, fokozatot a mozgalom­ban, s a szocialista brigá­dokban tömörült csaknem 40 ezer Békés megyei dolgo­zó felajánlásaival, pótvállalá­saival e fokozatok megőrzé­sére, túlszárnyalására készült a kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny indítá­sakor. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának kezde­ményezésére a munkaver­senyt összehangoló megyei bizottság most felmérte a mozgalom eddigi teljesítmé­nyét, és az eredményeket ér­tékelve, összegezte a továb­bi feladatokat. Jél indult A felmérésből egyértelmű­en kiviláglik, hogy a válla­lati kollektívák és a szocia­lista brigádok 1979-ben — a korábbi évekhez hasonlóan — az üzemi tervek eredmé­nyes végrehajtásának előse­gítésére dolgozták ki válla­lásaikat- Már ezek a felaján­lások is tükrözték, hogy a mozgalomban részt vevők a párt Központi Bizottságának állásfoglalása alapján első­sorban a gazdálkodás ered­ményességén igyekeznek ja­vítani kezdeményezéseikkel. Az 1979. augusztus elejé­től tömeges méretekben ki­—, hiszen volt rá példa, hogy csak akkor vettük észre, hogy az egyik nagybetűs cím fordítva volt a lapon. Ha az úgy megjelenik!... Nem jelent meg „úgy”, mint ahogy sok mást is ész­revették már az utolsó pil­lanatban. A hiba jellegétől függ, hogy olyankor csak a montírozónak kell korrigál­ni, vagy a gépszedőktől kezd­ve mindenki végigzongoráz- za a rá eső részt. — Együtt sírunk, együtt nevetünk — mondja találóan Major Gyula fotós, ö Köké­ny essy Ágnes váltópárja; egyikőjük délelőttös, a má­sikójuk délutános. A fotós sincs irigylésre méltó hely­zetben, mostanában... Ismét feltűnik Marosi Kar­csi, és sokat sejtetően az órájára néz. Értem, már csak ez a pár sor hiányzik, gyor­san benézek még a forma­készítőkhöz. A fóliák idekerülnek, Csu- varszki Annához, ö Kovács Ilonával van párban. A mű­anyagokról egy gép segítsé­gével ráfényképezi az olda­lakat a fémlemezekre. Azo­kat előhívja, az egész műve­letsor nem tart tovább 20 bontakozó munkaversenyben így a vállalások túlnyomó többsége a munkahelyi fel­adatokkal összhangban szü­letett meg. E feladatok meg­fogalmazásában jó iránytű­nek bizonyult a megyei párt- bizottság célkitűzéseket ösz- szefoglaló ajánlása, illetve az SZMT-elnökség feladatterve, amely a vállalati szakszer­vezeti szervek munkaver­sennyel kapcsolatos teendői­hez adott útmutatást. A brigádok, valamint a brigádtagok vállalásainak és pótvállalásainak végrehajtá­sát értékelve, azt állapíthat­ta meg az SZMT elnöksége, majd a munkaverseny me­gyei operatív bizottsága, hogy ‘azok rendre megvalósultak, a kollektívák nagy többsége el­érte, vagy jól megközelítette a maga elé tűzött célokat. Érdemes ezekből a célokból, méginkább a teljesítések nyo­mán született eredmények­ből néhányat csokorba gyűj­teni, a tapasztalatokkal együtt. űz idő: pénz A gépek, szerszámok, mű­szerek kihasználtságának nö­velése első helyen szerepelt a kezdeményezésekben, s a szocialista brigádtagok tö­rekvései ebben nem is ma­radtak hatástalanok, bár az anyag- és alkatrészellátás hi­Veress Erzsi felvétele percnél, aztán viszi a gép­mesterhez. — Már csak a kettes és az ötös oldal hiányzik — tájé­koztat. Most már tényleg be kell fejeznem a cikkírást. — Rendkívüli dolog nem történt, átlagos nap volt a mai — mondja a mettőr —, és diktál: — Írd le azt is, hogy a lapnyomó gép keze­lője, Betkó György (váltó­társa: Markos János) és a két segítő Kiss Gyula, vala­mint Salát András még nincs itt, ők 22 óra körül érkez­nek majd. A gépmester ada­golja a festéket, rajta is sok múlik, hogy milyen küllem­mel jelenik meg holnap a lap. — A kisegítők mit csinál­nak? — Mit? — emelgetik a mázsás papírtekercseket, el­szedik, kötegekbe rakják az újságokat: Belép a Marosi, mese nincs, vége a riportnak, azt azonban még leírom, hogy az idén, sorrendben harmad­szor, ismét elnyerte a Kiváló Vállalat címet a Dürer Nyomda, s ebben a laposok munkája is benne van. Horváth István bái nagyon sok kollektívát hoztak kellemetlen helyzet­be a versenyben. Központi kérdésként sze­repelt a brigádok körében a minőségjavítás is: egyfelől a javításra visszavett áruk ará­nyának csökkentésére, más­részt pedig az első osztályba sorolt termékek részesedésé­nek növelésére vállalkoztak a mozgalomhoz csatlakozók. Érdemes megemlíteni, hogy a minőségjavítás a Dél-Al­földi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál 5,7 millió forintl tál gyarapította az ered­ményt. Az Ingatlankezelő Vállalatnál létrejött önkor­mányzati brigádok munkája ellen immár három éve nem jelentettek be minőségi ki- főgást. A Gyulai Kötőipari Vállalatnál 23 százalékkal emelkedett az első osztályú termékek részaránya, a Pa­tyolat Vállalathoz érkező reklamációk pedig 42 száza­lékkal csökkentek. Ez a néhány kiragadott példa is érzékelteti, hogy a brigádok tagjai megértik a hatékony gazdálkodás, a mi­nőségjavítás jelentőségét, bár a követelmények világos meghatározásában még min­dig óriási tartalékok rejle­nek a mozgalmat illetően. Hasonlóan kedvező a kép az anyag- és energiatakaré­kosságban, a munkaidőalap kihasználásában- Az idézett felmérésbe közvetlenül be­vont 2800 brigád együttesen 20 millió forint értéket ta­karított meg a kongresszusi és jubileumi munkaverseny folyamán. Ez a terület az egyébként, amelyen a válla­lásokat messze meghaladó teljesítmények születtek. A Baromfifeldolgozó Vállalat háromnegyed millió forintot ajánlott fel például, ezzel szemben 4 milliós megtaka­rítást ért el. Normaóra-meg­takarításban a forgácsoló­gyár, illetve az építőipar jár az élen. Az előbbinél 28 ezer, az utóbbinál 40 ezer normaórával kevesebbet for­dítottak az előirányzottnál a tervteljesítésre. S ezzel a sornak még nincs vége, hiszen szólnunk kell a költségek csökkentésében példát adó gabonaforgalmi vállalatról, a hulladékhasz­nosítást megoldó baromfifel­dolgozóról, az exportmunká­ban kitűnő Orosházi Üveg­gyárról, Gyulai Húskombi­nátról, Békéscsabai Kötött­árugyárról, MEZÖGÉP-ről. Nem hagyhatjuk ki — mun­kaversenyről szólva — az újítómozgalmat sem, amely­ben a 8- számú Volán a tég­la- és cserépipari vállalat, az IKV, a kereskedelem és vendéglátás brigádjai jeles­kedtek kiváltképp. Újítanak is A brigádok, a versenyző kollektívák a termelési fel­adatok végrehajtásával egy időben jelentős szerepet vál­laltak különböző társadalmi célok elérésében is. Kezde­ményezői voltak a munka- fegyelem megszilárdításának, a pályakezdők, az új dolgo­zók gyors beilleszkedésének segítésében, társadalmi mun­kájukkal pedig a gyermekin­tézmény-hálózat és település- fejlesztés jelentős tényezőivé léptek elő. Az építőipar há­rom vállalatánál a felaján­lott 15 ezerrel szemben 37 ezer óra társadalmi munkát teljesítettek, de á ugyanilyen figyelemre méltóak a me­gye brigádjainak kommunis­ta műszakjai, amelyeket a Sziklai-brigád felhívásához csatlakozva szerveztek. örvendetes végül az a tény — miként az operatív bi­zottság is megállapíthatta —, hogy a verseny lendülete nem tört meg, amit az idei első negyedév eredményei is igazolnak. Nagyon fontos, hogy az értékelés és ösztön­zés rendszerének tovább­fejlesztésével a vállalatoknál ébren tartsák a brigádok kezdeményezőkészségét: nép­gazdaságunk intenzív fejlő­désének óriási, kimeríthetet­len tartalékát­Kőváry E. Péter Cikkünk kefelevonatát ellenőrzi a mettőr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents