Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

1980. május 6., kedd Békéscsabán, a Mezőgazdasági Tervező és Beruházó Vállalat­nál nyílt meg az elmúlt héten Gaburek Károly festőművész kiállítása. Az AGROBER KISZ-szervezete által rendezett ki­állítást egy hétig tekinthetik meg a vállalat dolgozói és az érdeklődők. Az idén több Békés megyei alkotó is bemutat­kozik majd az AGROBER-nél Fotó; Gál Edit Apropó, matematika Pécsi víziók összehívták az iskolában az alsó tagozatosok közül a harmadikosok szüleit mate­matikai továbbképzésre. Mi­után gyermekem harmadi­kos, és némileg rontott a ma­tematika jegyén, továbbá napközis, ami azt jelenti, hogy nyolcvan százalékban az iskola foglalkozik a lá­nyom és a matematika kö­zötti kapcsolattal, elhatároz­tam, hogy megpróbálok kö­zel férkőzni ehhez a tan­tárgyhoz, hogy esetleges se­gítségemmel javítsunk vala­mit az osztályzaton. Gon­doltam, az sem árt, ha föl­frissítem magamban a ma­tematikai alapfogalmakat. S míg ezen morfondíroztam, bekászálódtam egy hátsó padba a zsúfolásig telt te­remben. Számomra idegen, komoly tanítónő állt a táblánál, és hozzákezdett okításunkhoz. Bevezető szavaiból kitűnt, hogy az óvoda és a középis­kola között az általános is­kola az összekötő kapocs, és amennyiben azt akarjuk, hogy gyermekeink esetleg az egyetemen is megállják he­lyüket, nem árt az össze­függéseket (pl. a matemati­ka terén) már az alsó tago­zatban feltárni, mert ily mó­don teremtődik meg a váz azokhoz a konkrétumokhoz, amelyeket a közép-, illetve felsőoktatásban rakosgatnak rá eme szerkezetre. A taní­tónő ezután felsorolta a har­madikos és negyedikes ma­tematika témaköreit; egyen­lőségek, törtek, negatív szá­mok, szabályjáték (függvé­nyek), halmazok, következ­tetések, relációk, egyenletek. Zsibbadtan ültem. Az egyen­letekkel a gimnáziumban is bajaim voltak, és azon imád­koztam, hogy egy idegen szavak szótára is elkelne hirtelen. És jöttek a példák. A törteknél ismerősökkel ta­lálkoztam; a fél almával, a negyed almával, ez még az én időmben is alma volt. A negatív számokon viszont el­merengtem, hogy mi vajon hányadik osztályban tanul­tuk? „Te érted?” — súgta egy ismerős anyuka, mire visszarévedtem a jelenbe. A táblán már a szabályjáték folyt, számomra teljesen sza­bálytalanul, és megfogad­tam, hogy a gyermekem ér­dekében soha többet nem bambulok el. Aztán karikák jelentek meg... Áhá, ezek csak a halmazok lehetnek! (elsőben kellett halmazkari­kákat csinálni), — húztam ki magam büszkén. A tanítónő egy feladatot írt fel a táb­lára. — Ki tudná megmondani az eredményt a kedves szü­lők közül? — kérdezte, ősz- szegömyedtem, és gyorsan elkezdtem körmölni. Az osz­tály, akarom mondani a szü­lők csendben voltak, — Kap egy ötöst, aki meg­mondja! — nógattak minket ösztönző módon a katedrá­ról. Lebőgött az „osztály”, kárörvendtem magamban, miközben „halmazoltam” a karikákat, hogy legyen vala­mi dolgom. Aztán csak meg- oldották a szülők a felada­tot, de amikor vége volt a továbbképzésnek, elkesered­ve tápászkodtam fel a pád­ból. — öregem! — mondta egy anyuka, teljesen férfia­sán egy másiknak — kezdek felnézni a gyerekemre! Csüggedten vánszorogtam át a lányom osztályába az osztály szülői értekezletére. Az ismerős tanító néni végig­nézett megtépázott sorain­kon, és huncutul elmosolyo­dott. — Nem kell azért meg­ijedni, nem olyan borzalmas az a matematika, csak így, egyszerre sok! Én azt aján­lom az anyukáknak és apu­káknak, hogy ne is próbál­ják otthon gyakoroltatni eze­ket a feladatokat, mert csak összezavarják a gyerek fe­jét, hiszen más kifejezések­kel és másként magyarázná­nak. Amiben segíthetnek, azok az alapműveletek (ösz- szeadás, kivonás, szorzás, osz­tás) maximális begyakorol- tatása, mert itt nekünk erre nincs időnk. Megfogadtam, amit mon­dott. Ma már teljesen hide­gen hagy, amikor a lanyom a honfoglalásról, Mátyás ki­rályról, az Auróra cirkáló­ról, vagy éppen a halmaz­állapot-változásokról beszél, és reggelenként átlépek raj­ta, amikor ott hasal a rádió előtt, hogy felírja, hány Cel- sius-fok van Békéscsabán. Csak egy dologért izgu­lok! Hogy legalább az óvo­dás kor maradjon meg ne­kik játszani, kizárólag ját­szani! Elvégre mi az a hat év egy ember életében! Ügy vélem, annyi pihenés kell, mielőtt belekezdenének az óriássá növekedett ismere­tekkel folytatott szédült ver­senyfutásba! S hogy marad­hasson nekik valami, az iga­zi, szép, játékos gyermek­korból. Huszár Gabriella Bővül a szentendrei skanzen A nyugat-dunántúli és a kisalföldi tájegység épületeit első ízben május 10—11-én láthatják a vendégek a szentendrei szabadtéri mú­zeumban. Megnézhetik a magyarfalvi lakóházban be­rendezett helyiségeket és a szilsárkányi kovácsműhelyt, ahol idős és ifjú Vitéz Lajos kovácsmesterek bemutatják a lópatkolást, s különféle használati eszközöket, szer­számokat is kovácsolnak. A már sokak által ismert felső-Tisza-vidéki tájegység épületeiben is sok érdekes­séget kínálnak. A lóval haj­tott vámosoroszi szárazma­lomban búzát őrölnek, kö­lest hántolnak, az egykori kisparaszti telek udvari ke­mencéjében kenyeret és lán- gost sütnek. A múzeum láto­gatói ki is próbálhatják a hagyományos vajköpülést. Idei újdonság az is, hogy a nyáron három ízben hang­versenyt rendeznek a múze­umba telepített mándi re­formátus templomban. Ü] televíziós műsorok a könyvekről Századik, s egyben utolsó adására készül a televízió Nyitott könyv műsora, szep­tembertől pedig új formák­ban ismerkedhetnek meg a képernyőn a nézők a megje­lenés előtt álló, illetve a könyvesboltok polcaira ke­rülő legújabb kiadványokkal. Egy évtizeden keresztül — havonta — jelentkezett a könyveket dramatizált for­mában népszerűsítő prog­ram, amelyben a megjelení­tett könyvrészlet bemutatá­sa után az alkotó beszélt művéről. A tv műsorszer­kesztése azonban nem tu­dott lépést tartani a könyv­kiadással. A műsorok össze­állításánál ugyanis sok gon­dot jelentettek a nyomdai csúszások, s gyakran érte szó a ház elejét azért is, mert olyan művek iránt kel­tették fel az érdeklődést, melyek időközben már el­fogytak. A májusban megszűnő Nyitott könyv helyébe szep­tembertől — a nyári ünnepi könyvhéthez kapcsolódó könyvsátor és a téli könyv­vásár eseményeiről beszá­moló program mellett — két újabb „utódműsor” lép. A tervek szerint a Kortárs című adás — a kiadók élet­műsorozataira támaszkodva — írók életművéből is válo­gat majd. Az adásokban fel­dolgozandó alkotások egy ré­sze könyvpiaci termék lesz. A Nyitott könyv funkció­ját vállalja az új irodalmi folyóirat is: a kéthavonta jelentkező adás időszerű iro­dalmi jelenségekre, a könyv­kiadók legújabb kiadványai­ra igyekszik frissen reagál­ni, és segíti a nézőket a könyvek közötti válogatás­ban is. A közeljövőben új kultu­rális hetilapot is sugároz a megjelenő művek népszerű­sítésére a televízió. A műsor egy órában foglalja össze a könyvkiadással kapcsolatos eseményeket, beszámolva a megjelenő újdonságokról is. Képzeletben folytassunk le egy kis párbeszédet. — Kik voltak nálatok az ünnep alatt, Pistike? — Hát..,.név­adóapám és névadóanyám. — Ámulnánk a feleleten, ha ez lenne a válasz, s még a névapám és névanyám rövi­dítést is humorosnak érez­nénk. Ha egyáltalán eszébe jutna valakinek bármelyiket használni, mert erre nem akad jó példa. De tényleg: mit is mondjon az a szegény gyerek, ha megkérdik, és ne­ki a névadószülőket kellene megnevezni? Mert amennyi­re jó ez a kifejezés hivatalos alkalmakkor, annyira fur­csán hat a mindennapi szó- használatban. Pedig egyre gyakrabban volna rá szük­ség. Régebben a hasonló vi­szony jelölése nem okozott problémát se itt, se ott; egy­értelmű volt, hogy a gyer­meket keresztvíz alá tartó nőt és férfit milyen cím il­Szürkület van. A halvá­nyodó körvonalú kilátóto- torony bálványként magaso­dik Pécs fölé. A dzsámi kö­rül a múlt idők szellemén kívül csupán néhány elté­vedt tinédzser cselleng célta­lanul. Csárdáskirálynő és tengerasszony A hullámok a főtérről in­dulnak. A sétálóutca körül már erősen csapkodják a kö­vezetei. A színház előtt alak­talan, sötét árrá nő a tömeg. A tv-stáb robusztus autója mint méla tengeri hajó zár-* ja el a „kikötő” bejáratát. A Nemzeti Színház méltóság- teljes épületéből a Csárdás­királynő integet, aztán meg- riszálja fodros szoknyáját. A kamaraszínház lépcsőin ál­lát tenyerére támasztva ül­dögél a tenger asszonya. Hí­nárzöld szeme a végtelent kutatja. Néhányan csende­sen mellé somfordáinak. Gongütés jelzi a színházi este végét. A gyufásdoboz- nyi nézőtér alaktalan foltja lassan szétesik emberi ala­kokra. A függöny mögül ki­kukkant Ibsen groteszk tör­pe-feje, és foszforeszkáló szemüvegén át szigorúan vizsgálódni kezd. A színészklubban pókerez­nek. A tengerasszony bodros hajára divatos kalapot bigy- gyesztett Villámgyorsan jár a büfésnő karja: féldeciket töltöget. Farkasmese — Záróra van kérem! — morogta fenyegetően a Ná­dor-beli farkas. A bárányok azonban ragaszkodtak mé­regdrága sörükhöz. Az alko­hol mámorában hatalmukba kerítették őket a farkasmen­tes időkből származó emlé­keik. — De szép is volt — só­hajtott egy göndör gyapjas anyajuh, és szeméből sör szagú könnycseppek gördül­tek alá. leti meg. Akár közeli vagy távoli rokon, akár jó barát, esetleg sokkal magasabb tár­sadalmi körben forgó sze­mély az illető. Még ez utób­bi is természetesnek tartot­ta a keresztapa vagy ke­resztanya megszólítást. De nemcsak ezt, hanem bizonyos kötelezettségeket is, amelyek bár módosultak az idők fo­lyamán — a lelki és erkölcsi felelősséget mindjobban föl­váltotta az életben való bol­dogulás gyakorlati segítése —, de kötelezően léteztek. A teljesítés foka változó volt, de még ha el is maradt, ak­kor is egy új, bizalmasabb viszonyt jelentett a két csa­lád, s a gyermekek és a ke­resztszülők között. Sok eset­ben egészen erőset, mint a nagy értelmező szótár Mó­rától hozott példája is mu­tatja. „Ebben a tartomány­ban a keresztapa sokkal job­ban beleszámít a családba, mint a vérbeli rokon.” Át­— Nohát! — csapott akko­rát a kemény tölgyfaasztal­ra egy izmos hátú kos, hogy maga is felszisszent belé. — Lesz ez még másképp! ____ — Csendesebben — csití­totta egy rémült juh. — Farkasszagot érzek. A fehér kabátos farkas szemét alattomosan a földre szegezve osont el mellettük. Az ajtóhoz érve gonoszul felkacagott, majd a jeges szél segítségével — huss! — kirepítette az egész társasá­got. — Hja — tárta szét a kar­ját La Fontaine. — Az élet nem mese! — Vállat vont, majd alakja eltűnt egy csen­des belvárosi Utca forduló­jában. De a kocsma bezzeg... — Csrrr! — A zenekar, mögötti üvegen ember nagy­ságú rés tátong. A táncpar­ketten felsikolt néhány hő. önkéntes detektívek lépnek ki a friss nyíláson, és üldö­zőbe veszik a tettest. Cipő­jük sokáig csattog az urán­városi járdán. Zsong a bár. Tizennégy év körüli lány támolyog az asz­talok között. — Mikor szabadultál? — kérdezi egy tetovált fülű izomkolosszustól a társa. A sarokban a cigányasszony fiúkkal köt üzletet. Amott kövér német néz maga elé bambán. Kezdődik a műsor. A sö­tét háttérből sárga szemű, zöld szörnyeteg feje bukkan elő. Hosszú ujjai végigvib­rálnak a színpadon. Kábult szemek kéjes rémülettel kö­vetik. Sikoly borsódzik végig a termen. A ruhatár előtt alkohol szagú sor kígyózik. A tag­baszakadt ajtónálló kedves­kedő mosolya félelmet kelt. A vasajtó nyikorogva nyílik, döngve csapódik. Távolodik a bár zaja. Még néhány mé­ter, és csend van. A szürke házak között békésen durú- zsol a friss hajnali szellő. < vitt értelemben is régen meghonosodott, s mai napig ismeretes. Csak az új megfelelője ké­sik, pedig változó szokásaink egyre inkább sürgetik. Mind többen választják az egyházi szertartás helyett a társadal­mit, s ennek megfelelően gyermeküket nem a temp­lomba viszik, hanem a vál­lalat vagy intézmény névadó ünnepségére. Szépek, benső­ségesek ezek a rendezvé­nyek, s ott még a névadószü­lő kifejezés pontosan meg­felel a pillanatnyi helyzet­nek, s az összhang körül sincs hiba, hangulatában sem üt el a szertartás egé­szétől, mert odaillő. A bök­kenő csak aztán jön, amikor az itt létrejött kapcsolatnak a folytatására kerülne a sor, de találó elnevezés, megfele­lő szó híján elakad. S ezért eredeti hivatását sem tölt­heti be. Pedig ilyen most is van, ugyanis az államot kép­viselő anyakönyvvezető élőtt ünnepélyesen felelősséget vállalnak a névadószülők: részt vesznek a gyermek er­kölcsi nevelésében, hogy az szocialista szellemben tör­ténjék. Vagyis: a lelki, szel­lemi fejlődést cselekvőén fi­gyelemmel kísérik. S ennek a szép és embe­rileg nagyon jelentős kap­csolatnak — bizalmasabb vi­szony a családok között, és fokozottabb törődés a gyer­mekkel — a gyakorlatban használható szava mindeddig nem született meg. A régi ma már visszásán hat, és messze jár a valóságtól. Ke­resztfiam vagy -lányom? Ke­resztapám és keresztanyám? Érthetően csak egy bizonyos korosztályon felül hallani. Az ifjabbak és a legifjabbak tanácstalanok, s marad a né­ni, meg a bácsi. S ennek a felemás helyzetnek az a ve­szélye, hogy nemcsak a szó­val, de egy melegséggel te­lített családi kapcsolattal is szegényebbek leszünk. Vass Márta KÉP­ERNYŐ A tévé is ünnepelt... Már-már gondot is jelent­hetett a szabad szombat jó­voltából háromnaposra nyúlt ünnep alatt, hogy a május­nyitóban a megannyi látvá­nyosság közül mit is válasz- szunk: s ebbe a televízió is benne foglaltatott. Valóban színes, változatos, érdekes, s talán mindenki érdeklődését is szolgáló programözönt zú­dított napokon keresztül mindkét csatornáján. A leg­kisebbeknek rajz- és mese- film-összeállítást, bábműsort a szimpatikus Gabnai Kata­lin vezetésével (a szombat délelőtti műsorban a békés­csabai Tücsök bábcsoport is szerepelt!), a legidősebbek­nek pedig népzenei progra­mot jeles előadókkal. Meg aztán bűnügyi filmparódia, klasszikus dráma feldolgozá­sa, többé-kevésbé sikeres ri­portfilmek, kívánságműsor — Gobbi Hilda és Árkus Jó­zsef maró iróniájú „dialógu­suk” közvetítésével — szere­peltek. Igen, tetszett a műsor. Akik nem a szabadtéri kulturális programokon vettek részt, nem majálisoztak a hagyo­mányos és évről évre új él­ményeket is nyújtó felvonu­lás után, némi kárpótlást kaphattak a tévétől. Elsején először a színpompás, nagy­szerűen szervezett moszkvai demonstrációt (kellemetlen közvetítési hibákkal is tűz­delve), majd a fővárosit és két vidéki városunkét lát­hattuk. Nos, a budapesti bármennyire is nagyszerű le­hetett, ebből a képeken kí­vül igen keveset érzékelhet­tünk. A közvetítő és a rö­vid beszélgetéseket mikro­fonvégre kapó riporterek va­lahogy nem voltak együtt a látvánnyal. Bán János köz­helyei már-már zavartak, né­ha bosszantottak is. A ko­rábbi évek színvonalas köz­vetítéseihez mérhettük a mostanit, s azt a következte­tést kellett levonnunk: nem az idei volt a legjobb. Az ünnepi tévéprogram ta­lán legkellemesebb meglepe­tése volt a kettesen, a szom­bat esti olasz filmvetítés utá­ni beszélgetés. A fasizmus embert és értéket pusztító rémségeiből ébredő Olaszor­szág első vezető hármasá­nak, a legendás nevű kom­munista vezető, Luigi Longó- nak, az ország jelenlegi ál­lamfőjének, Sandro Pertini­nek akkori harcostársa, a fiumei születésű Leo Valiani professzornak önvallomását hallhattuk. Kitűnően szer­kesztett beszélgetés volt. Ed­dig alig-alig ismert dolgok­ról hallottunk a részben ma­gyar anyanyelvű olasz törté­nésztől. Dr. Hanák Péternek — aki a beszélgetőpartner volt — csak az a feladat ma­radt, hogy logikus kérdései­vel még több új ismeret- anyag feltárulását segítse. A Mussolini végnapjai című film és a beszélgetés egyide­jű közvetítése azért is volt épp most szerencsés, hiszen szerda esténként a Hat év történelem című szovjet— amerikai dokumentumfilm­sorozatot is sugározza a té­vé. S így e kettő erősíteni tudta egymás hatását. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI 1980. május 6-án, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM, ELEKTRA Bajor G.-bérlet * * * Békési Bástya: 4 órakor: Ro­bin Hood nyila, 6 és 8 órakor: Glória. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Vasárnapi szülők. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Detektív két tűz között, fél 8 órakor: Fantozzi. Gyulai Erkel: Korkedvezmény. Gyulai Petőfi: Utazás a világ végére. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Fekete gyémántok I., II. rész. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 óra­kor: örült nők ketrece, 22 óra­kor: A vasprefektus. Az elmúlt hét végén rendezték meg Békéscsabán a megyei közművelődési vetélkedő 1-es középdöntőjét. A versengésben 10 csapat vett részt. Első helyen a Híradótechnikai Vállalat Május 1. Szocialista Brigádja végzett. (Képünkön.) Második a MÁV körzeti üzemfőnökség Zipernowsky Szocialista Bri­gádja, harmadik pedig a Kner Nyomda Kner Imre Szocialista Brigádja lett Fotó: Császár Lajos Gubucz Katalin Van és még sincs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents