Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1980. május 25., vasárnap Fiatal tanácstagjelöltek „Ha megválasztanak...” „Ráczékat keresik? A 15. szám 'alatt, az az új ház az övéké, a jobb oldalban! Biztosan otthon találják a fiatalasszonyt, mert gyesen van.” — Csanádapácán, a Széchenyi utca elején ezekkel a szavakkal igazít útba egy idősebb férfi. A fiatalasszony, Ráczné Kocsis Edit éppen főzéshez készülődik. Kezet mos, karjára kapja a konyhában lá- batlankodó kislányát, s az utcai szobába tessékel bennünket. — Békéscsabán, a közgében végeztem, aztán itthon helyezkedtem el — mutatkozik be —■, a tanács építőbrigádjánál adminisztrálok, illetve most itthon vagyok. Három éve mentem férjhez, a párom a Széchenyi Tsz vasüzemében, ahogyan mi hívjuk a „kopácsolóban” hegesztő. Rövid önéletrajz, de hiszen Edit mindössze 22 éves, és a község 14-es választó- kerületében tanácstagjelölt. Kicsit belepirul, amikor erre terelődik a szó. — Nagyon meglepett a dolog — magyarázza. — Eleinte nem is tudtam, mitévő legyek. A férjem azt mondta, rám bízza, vállalom-e. Végül csak úgy gondoltam, ha már alkalmasnak gondoltak, vállalom. Persze, ha megválasztanak. A fiatalasszony a jelölő gyűlés óta nyitottabb szemmel jár-kel. — Itt, az utca túloldalán nincs járda, pedig errefelé nagyon sok idős ember lakik1. Nekik még inkább szükségük van járható gyalogútra. Aztán, ez a földút is szörnyű — mutat ki az ablakon. — Jó lenne összefogni, és feltölteni, hogy esős időben is járható legyen. Arrafelé, ahol a szüleim laknak, az utcabeliek szépen rendbe hozták az útjukat. — A község gondjait, terveit ismeri-e? — Őszintén szólva nem nagyon. Azt tudom, hogy a kultúrház fűtésével baj van, na és régóta húzódik egy új ABC ügye, amit az ÁFÉSZ akar építeni. Az egészségügyi ellátásra, itt nálunk, komoly panasz, nem lehet. Szakrendelésre, gyerekgyógyászatra viszont Orosházára kell bejárni. Arról a zsúfoltságról jobb nem beszélni! — Ha tanácstagnak választják, mivel szeretné kezdeni közéleti ténykedését ? — Ezen még nem .gondolkodtam. Nem is vagyok járatos az ilyen munkában, előbb szeretném megismerni a teendőket. Aztán? Természetesen igyekszem majd jól képviselni a kerület érdekeit. T. I. „Meglepeti a kitüntető bizalom” A Minimagazinnak másodszor riportalanya Királyvári Károly. Hat évvel ezelőtt, nyáron, az élvonalba jutott Békéscsabai Előre Spartacus labdarúgócsapatának góllövő csatáraként beszélt terveiről, vágyairól, s három kívánságáról. Ez utóbbiról emígyen; szerepeljünk sokáig az NB I-ben, legyen saját lakásom, hízzak öt kilót. „Csak az utolsó nem teljesült” — mondja most, miközben tanácstagjelöltként ül újra a szerkesztőségben, egy keskeny széken is kényelmesen helyezkedve. Élsportoló. Labdarúgó, s a futballista szó olvastán talán sokan könnye^ mosolyra fakadnak az olvasók közül. Hát még, ha hozzátesszük — a békéscsabai 7-es számú választókörzet tanácstagjelöltje? Éppenséggel nem megszokott, könnyen egymáshoz illő fogalmak manapság, amikor annyi szó éri a focistákat. „Pillanatig sem tagadom, nagyon meglepett, amikor szó esett róla: mit szólnék hozzá? Aztán az jutott eszembe, ha bizalmat kaptam a jelöltségre, akkor Paks, mint példa szerepel a mindennapi gondolkodásban. Ha' védnökségről, ha az ifjúság gazdasági építőmunkájáról esik szó, ez jut elsők között az eszünkbe. Paks ma hazánk legnagyobb beruházása. 1974-ben kezdték el építeni, s tíz év múltán, 1984-ben ad először áramot. Az első, 100 fős KlSZ-építő- brigádot 1977 végén mozgósították, idén tavasszal további száz fiatal szakember érkezett megbízólevéllel. A szocialista munkaversenyben kilencven ifjúsági brigád ves2 részt. A több mint négyezer dolgozó fele harminc év alatti. A felsorolás önmagáért beszél, csakhogy ezzel még mindig nem tisztáztuk teljesen a védnökség szó tartalmát. Egy példa talán pontosabban megvilágítja a lényeget. Egyik megyénk tanácsánagyon fontos dolgom lehet: bebizonyíthatom, hogy olykor nem minden az előítélet. Tanácstagnak lenni komoly, felelősségteljes megbízatás. Másokat képviselni, vitázni a szűkebb környezetért, tenni a közért, a legtöbb. Már a jelölő gyűlés is nak fiataljai elhatározták, hogy munkájukat megkísérlik felülvizsgálni az ügyfelek szemével. Átnézték az ügymenetet, sok felesleges állomás kiiktatására tettek javaslatot, hivatalos szövegeket fogalmaztak érthetővé, egyszerűbbé, jogsegélyszolgálatot szerveztek a megye- székhelyen. Saját munkakörükben is hatékonyságra törekedtek. Ki is mondták: védnökséget vállalnak a tanácsi munka felett. Mindezekből pedig kitűnik: a védnökség fogalma nem egyszerűen munkaórákat, termelési mutatókat, hanem új szemléletet, a munkához való hozzáállás változtatását jelenti. Kell-e ezt patronálnunk, védnökséget vállalnunk? próbatétel. Csak úgy röpködtek a kérdések. Ügy érzem, sok múlik azon, menynyire sikerül képviselni magasabb fórumokon a választók ügyes-bajos egyéni, még- inkább másokat is érintő gondjait. Ehhez kapocs a tanácstag. De ez még kevés. A javaslatokat nemcsak továbbítani kell, hanem a sorsukat figyelemmel is kísérni. Miért akad el például egy javaslat? Egyszóval megpróbálok eleget tenni a megbízatásnak. Igaz, nem ígérni, inkább tenni szeretnék.” Királyvári Károly 28 éves, civilben gépésztechnikus. Ma még a csapat jelenti munkáját, de, mint mondja, ha 4-5 év múlva otthagyja az aktív játékot, a sportélet más területén szeretne tovább dolgozni. Most középfokú tanfolyamra jár, később pedig a Testnevelési Főiskola hallgatója szeretne lenni. Ha pedig megfelel a bizalomnak, júniustól azt is bizonyítani: a Hazafias Népfront jelöltje élsportoló is lehet. F. I. Fotó: Veress Erzsi Aligha kérdés. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy Paks példa. Az ifjúság országépítő példájának kiemelkedő állomása. Mint ahogy annak idején az volt Százhalombatta vagy Leninváros. Mert nemcsak nagyüzem, új munkahely, korszerű technika épült. Város is, lakhely, otthon, új élet. A védnökség tehát a világ átalakításáért vállalt felelősséget jelenti. S nemcsak általában. Mindenkinek ott, ahol él, dolgozik, alkot, ahová a feladat rendeli. Hogy mégis mozgalommá gyarapodott a védnökség, azt jelzi: összefogás, az erők koncentrálása, az érdekek egyeztetése és feltárása nélkül nem megy. Sokak, a többség példája lehet csak parancsoló kényszer a tunyáknak, a felületeseknek, a bizonytalanoknak. Rege Sándor A paksi példa minimagazin Minden kezdet nehéz Legelőször a nagymamám vett elő, mindjárt elsőben karácsony után. Azt mondta, „nahát Pistike, milyen szép üdvözletét írtál.” Mire én büszkén így feleltem: „ugye, mamám”. „De még mennyire, akár naplót is írhatnál”, folytatta ő a beszélgetést. S egy szuszra el is magyarázta, hogy a napló olyan, mint egy könyv, csak először üres. Hogy szépen beteljen, mindennap írni kell bele. Egy egész életen át. Ha ő is, mármint a nagymamám, ezt tette volna, fütyülne a világra, most csak ki kellene másolni, és egy több kötetes könyv állna készen. Mit könyv! Regény! Hisz minden élet az, hát még az övé! Így viszont öda az egész, ,mert ki emlékszik pontosan arra, hogy napról napra mi minden történt vele. Ezek után kaptam tőle az első naplót, egy csudaszép, vastag, kemény táblájú füzetet, aminek szerfölött megörültem. Ám hamarosan kisült, ez korai volt. Az első lapra ugyan beírtam a dátumot, mert ezzel kell kezdeni; hozzátettem még azt is, hogy az milyen nap, de aztán kénytelen voltam hosz- szan gondolkozni. Talán túl hosszan is, mert se a naplóval, se a leckével nem lettem kész. Mikor ez kiderült, anyám a felfedezés izgalmában két pofont leakasztott, amit még az sem enyhített, hogy nem szívesen adta. „Esküdt ellensége vagyok minden erőszaknak”, szokta mondani. Csak éppen mindig a pofon után. Most is. Én pedig addig búsultam, míg rá nem jöttem, hogy inkább örülnöm kell, mert legalább most már van mit írni a naplóba. Szép lassan le is körmöltem, persze csak röviden, valahogy így. Ma két nagy fülest kaptam. Eny- nyi egyszerre elég is volt. A naplóíráshoz is, mert másnap már elő sem vettem. A következő évben nagyapám kezdte a példálódzást: „Micsoda bolond is voltam, hogy semmit az égvilágon nem örökítettem meg. Legalább negyvenöt óta vezettem volna naplót. Micsoda idők, micsoda emberek, micsoda élet! Soha, de soha vissza nem jön. És mindez megíratlan maradt.” Pontosan ezeket mondta. & olyan szomorúan, hogy azonnal szó nélkül megkerestem a füzetemet. Űjból beírtam a dátumot, és újból elkezdtem gondolkozni. Már vagy egy jó órája törtem a fejem, de még mindig csak az jutott az eszembe, hogy reggel otthon hagytam a tomazsákot, és ezért egyest kaptam. Hát ezt örökítsem meg?! És pont elsőnek? Aztán még az történt az osztályban, hogy a Kis Tibi egy levelet írt a Nagy Krisztának, és ez a tanító néni kezébe került. Különben csak a vége volt érdekes, mert úgy fejezte be, hogy csolkol Tibi. Amiből az a tanulság, hogy aki nem tud helyesen írni, az mellőzze az iskolai levelezést, mert kineveti az egész osztály. No, de hát ez nem az én dolgom, ezt vegye ő be a naplójába. Ha van. Aztán még tovább gondolkoztam. De semmi micsoda idők, micsoda emberek, micsoda élet nem jutott eszembe. Én biztos az egyikbe sem tartozom. Az viszont belémhasí- tott, hogyha sokáig így folytatom, megint rossz végem lesz. így ment ez még egy párszor, mert apám és anyám is próbálkozott. De én már dörzsölt voltam. Gondolkozás nélkül, hozzá se fogtam. Tegnap aztán, ahogy a nagymamám mondani szokta, mit ad az Isten? Egészen véletlenül rájöttem, hogy eddig tévedés áldozata voltam. Ugyanis mindig magamról akartam írni. Szerintem ez érthető is, ha egyszer enyém a napló. Nem így .a Karesz, a bátyám, kinek a naplóját nem is kerestem, mégis megtaláltam. S mivel ebben a sors keze volt, titokban elolvastam. És mit láttak szemeim: ő mindig csak másokról ír. Azok közül is főleg a felnőttekről. Ha én ezt előbb tudom, már hol tarthatnék?! De ami késik, az nem múlik és mindjárt hozzá is fogtam volna újból, de napló sehol, mert azt a régi ronda füzetet csak nem lehet annak nevezni! összeszedtem hát minden filléremet, és elszaladtam egy igazit vásárolni, hogy minél hamarabb elkezdhessem. Mert tegnap vendégek voltak nálunk ... Vass Márta Régi és új diákviccek Matekvizsga. Diákok a folyosón. — Hány vizsgád van még hátra? — Kettő — matematikából. * Furfangos. A professzornál vizsgázik egy hallgató, aki nem készült. A prof látja, és megkönyörül a diákon. Átengedi — mondja, ha eltalálja, hány villanykörte van a szobában. A diák számol és 'kimondja: hat. — Téved fiam — jön a megsemmisítő válasz. —Nálam is van egy a zsebemben, tehát hét. Nagyon sajnálom. Legközelebb jön a fiú az utóvizsgára és megint nem tud semmit. A professzor felismeri, és ismét felteszi a „mentőkérdést”. A fiú most már óvatos, és azt mondja: hét. — Téved fiam, csak hat, mert nálam most nincsen. — De nálam van — ragyog fel a diák szeme, s előhúzza a kabátzsebéből a villanykörtét. Átment. * Furfangos II. A diák a tételből semmit nem tud, nyög, verejtékezik. A prof megsajnálja és egy mentőkérdést tesz fel. — Tudna valamit mondani a vízilappokról? — A diák felélénkültén kezd hadarni: A vizilappok a vízen élnek, halászattal foglalkoznak, életkörülményeiket a vízi életmód jellemzi... Negyedórás eszmefuttatás után végül is megkapja az óhajtott kettest. A profesz- szor a következő szavak kíséretében adja át az indexet : — Jó a beszédkészsége kolléga, de azt nem árt, ha megjegyzi; vizilappok nincsenek. * Diákházasság. — Hallom, megnősültél. — Igen, sehogy nem ízlett a menzai koszt. — Na és most? — Most már ízlik. * Furfangos III. Professzor kedvenc mentőkérdése a kirúgás előtt. — Kolléga, egy lovag leesik a várfalról, zörög-e? — Vizsgázó megkönnyebbülten: Hát persze. Prof: Sajnálom, elégtelen, mert csobban. Tudniillik a középkorban vizesárok futott körbe a várfal alatt. * Külföldi diák esete. — Jó napot kívánok, a tanársegédemet keresem. — Mi a neve a gyakorlatvezetőjének? — Sajnos nem tudni... De hát hogy néz ki? — Kis, szemüveges, kopasz ürge. * Kolleginák. — Egy matek kettesért odaadnám a fél üdvösségemet! — Miért csak a felét? — Mert a másik felébe az aláírás került. * iTízéves találkozó. Valakinek a felesége meghagy egy darab húst a tányérján. A férje azonnal rászól: — De fiacskám! Mi annak idején ekkora darab húst magáztunk a menzán. Pályázati rejtvény III. Ha a megfelelő betűből kiindulva a sakkjáték futólépésének szabálya szerint olvassátok össze a betűket, Petőfi Sándor egyik versének címét kapjátok eredményűi. A vers elmének első betűje a rejtvénypályázatunk 3. betűje. Most, a harmadik fordulón beküldendő: a Petőfi-vers címe. Kérjük, hogy a megfejtéseket szerda estig postai levelezőlapon küldjétek be, s Írjátok rá: „Minirejtvény”. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtői közül a következő pajtások nyertek könyvet: Lörincz Erzsébet, Orosháza, Farkas A. u. 4/A; ifj. Budai János, Endréd, Kossuth út 22/1.; Petrovszki Katalin, Gerendás, Tanya 164.; Jánovszki Edit, Békéscsaba III., Scweidel u. 36. és Puskás Gyöngyi, Békéscsaba, Lencséét út 122. A Hl. em, 11. A könyveket postán küldjük el.
