Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

NÉPÚJSÁG 1980. május 21., szerda A Szaljut—6 fedélzetén Virágok a kozmoszban A Szaljut—6 legénysége, Leonyid Popov és Valerij Rjumin televíziós adásában egy uborkát mutatott be a nézőknek, amely állítólag az űrállomáson levő üveg­házban nőtt. A tréfára — mert erről volt szó — sokan „ráharaptak”. Az uborkához még visszatérünk. Beszél­jünk egyelőre arról, hogyan zajlott le az első munkahét. ■ A világűrben töltött első napokban a fő probléma, hogy a személyzetnek meg kell szoknia a súlytalanság állapotát. —• Az alkalmazkodás — mondja Anatolij Jegorov, az orvosi csoport vezetője —, mindig bizonyos nehézségek­kel jár. Az űrhajósok úgy érzik, hogy fejükbe szalad a vér, arcuk puffad, közérze­tük romlik. Ez azzal magya­rázható, hogy a súlytalanság állapotában a test felső ré­szébe több vér’jut, mint nor­mális körülmények között. Az egyes ember reagálása egyrészt szervezetének egyé­ni sajátosságaitól, másrészt a repülés előtti előkészítéstől függ. Ha Popovot és Rjumint vizsgáljuk, náluk az alkal­mazkodás első szakasza vi­szonylag könnyen zajlott le. Ügy véljük, hogy ez elsősor­ban az intenzív edzésekkel magyarázható. Az űrhajósok a felkészülés során a fej felé lejtő ágyban aludtak, olyan különleges székben forgatták őket, amelynek dőlésszögét előre megadott program alapján lehet változtatni. A sok „edzés” nem veszett kár­ba. Az űrhajósok külsőleg is jól néznek ki, az orvosi mé­rések is igazolják ezt. Az el­ső napokban például az űr­hajósok általában fogynak, mivel szervezetük vizet ve­szít. Ez alkalommal csupán a parancsnok fogyott, ő is egész keveset. Rjumin súlya változatlan maradt. — Ha az űrállomáson folyó munkáról beszélünk — foly­tatja Vlagyimir Ljahov űr­hajós —, saját tapasztalatom­ból tudom, milyen sok gond­dal jár az első hét. Az állo­más újbóli üzembe helyezé­se több napot vesz igénybe. Be kell kapcsolni a híradó­rendszert, a levegőgenerá­tort, a hőszabályozó beren­dezést stb. Egyszóval van elég munka. A jelenlegi sze­mélyzetnek még ki kellett rakodnia a Progressz-ből és el kellett" rajta helyezni mindazt, ami az űrállomáson feleslegessé vált. Ezenkívül az üzemanyag feltöltésére is elő kellett készíteni az ál­lomást. Az űrhajósok által bemu­tatott „uborka” papírból ké­szült, és csupán a tréfa kel­véért vitték magukkal. Az Űrben létesítendő növényi tenyészetekkel a biológusok­nak egyelőre komoly problé­máik vannak. A repülések egyre hosszabbakká válnak, és természetes, hogy a nor­mális munkához az űrhajó­soknak teljes értékű táplá­lékra van szükségük. Az élel­miszerek konzerválása elke­rülhetetlenül együtt jár a vitaminok és szénhidrátok csökkenésével. A' konzerve- ket gyorsan meg lehet unni. Egyelőre még nincsenek problémák: az űrhajósok me­nüje választékos, a prog- resszűrhajók minden so­ron következő útján újakat küldenek, ám a végleges megoldást a biológusok az űrben levő üvegházakban látják, amelyekben zöldsé­get és főzelékfélét lehet ter­melni. Már kísérleteztek a mes­terséges tőzeg-, perlit-, vagy polimertalajon történő hid- roponos termesztési móddal, ám a berendezés súlya és mérete túlságosan nagy volt. Az utóbbi időben a kutatók figyelmét egyre inkább az aeroponika vonja magára, amikor is a növényeket kü­lönleges fészkekben helyezik el, gyökereiket pedig tápol­datokkal látják el. A fő problémák nem mű­szaki jellegűek, hanem ma­guk a növények, amelyek egyelőre nem akarnak nőni az űrben. A Szaljut—4-en el­vetett borsó nem hozott ter­mést. Ügy gondolták, hogy ennek oka a súlytalanság. fl Legfelsőbb Bíróság ítélete a lökösházi közlekedési tömegszerencsétlenség ügyében A Legfelsőbb Bíróság —a vádlott és védője fellebbezé­se folytán — kedden tárgyal­ta Ármán János autóbusz- vezető halálos tömegszeren­csétlenséget okozó közúti bűncselekményének ügyét. Ármán a múlt év december 3-án Volán-autóbuszt vezet­ve Kétegyháza és Lökösháza között a vasúti átjárónál fi­gyelmen kívül hagyta, hogy a fénysorompó piros jelzést mutatott, és mintegy 40 ki­lométeres sebességgel ráhaj­tott a sínekre. Emiatt a Két­egyháza felől érkező sze­mélyvonat motorkocsija kö­rülbelül 60 kilométeres se­bességgel belerohant a busz bal oldali hátsó részébe. Az összeütközés következtében az autóbusz és a személyvo­nat motorkocsija felborult, és három vasúti kocsi kisik­lott. Az autóbusz utasai kö­zül tizenketten életüket vesztették, öten súlyosan megsérültek, húszán köny- nyebb sérülést szenvedtek. A vonaton utazók közül he­ten sérültek meg. Az ügyben első fokon el­járt Gyulai Megyei Bíróság ítéletében Ármán Jánost halálos tömegszerencsétlen­séget eredményező közúti baleset gondatlan okozásáért nyolcévi szabadságvesztéssel sújtotta, és a járművezetés­től végleg eltiltotta. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottat — a megyei bíró­ság által megállapított vét­ségen túlmenően — a vasúti közlekedés gondatlan veszé­lyeztetésének vétségében is bűnösnek: találta, és az első fokon kiszabott büntetést helybenhagyta. A legfelsőbb bírói testület indoklásában rámutatott: a vádlott személyisége poten­ciális veszéllyel fenyegeti a közlekedés részvevőit. Ezzel egy korábbi pályaalkalmas­sági vizsgálat eredményének ismeretében maga is tisztá­ban volt, s ennek elhallgatá­sával nagyfokú felelőtlenség­ről tett tanúbizonyságot. Bal­esetet okozó cselekményével megszegte azt a vállalati utasítást, amely szerint va­lamennyi Volán-busz veze­tőjének a vasúti keresztező­dés előtt megállva kell meg­győződnie arról — akkor is, ha a jelzőlámpa szabad utat ad —, hogy nem közeleg-e vonat. (MTI) Megpróbálták ezt fénnyel he­lyettesíteni” - (köztudott, hogy a növények a fény felé nő­nek). Második alkalommal a borsó termést hozott, ám bi­zonyos idő múltán a növény elpusztult. Ugyanez történt az űrállomásra vitt hagymá­val. Még az annak idején a Szaljut—6-ra vitt tulipánok is gyorsan színtelenné vál­tak és elhervadtak. A szakemberek szerint azonban lehetséges, hogy a növények gyenge fejlődését nem a súlytalanság okozza, hanem valami más tényező: a magasabb hőmérséklet, a nem kellő megvilágítás, a szellőztetés hiánya (a növé­nyek gyökerénél összegyűl­nek a növény által kiléleg­zett gázok). Egyelőre nem tudjuk a pontos választ a kérdésekre. Éppen ezért a biológusok a jelenlegi expe­dícióra új kutatási ciklust készítettek elő. Ehhez az oázis, a vázon, és a malahit elnevezésű berendezéseket használják. Az utóbbiba vi­rágzó orchideákat ültettek. Az űrhajósok tájékoztatása szerint a virágok egyelőre jól érzik magukat. Mihail Csernisov APN—KS Utolsó simítások a Petöfi-hídon Egy hónap múlva már tel­jes szélességében bekapcso­lódik a budapesti közleke­désbe a Petőfi-híd. A mun­kálatokról Dalmy Tibor mi­niszteri biztos elmondta: mindenütt az utolsó simítá­sokon dolgoznak. A híd bu­dai térségében, a Irinyi Jó­zsef utcában és a Schönherz Zoltán úton már a burkola­ti jeleket festik, és hozzá­fogtak a környék parkosítá­sához. A hídon a villamos- vágányokat rögzítik végleges helyükre, és a szigeteléssel foglalatoskodnak. A pesti ol­dalon elkészültek ,a parti híddal, lépcsősorait a na­pokban betonozzák. Az útépítési munkák befe­jező szakasza a tervek sze­rint május 21-én kezdődik, amikor is a hídon és a pesti oldalon “fölterítikTiz érdesí­tett aszfaltszőnyeget. A Petőfi-híd átadása után az építők átvonulnak a Sza­badság-hidra. Ott június 16- án kezdődik, és öt-h,at hóna­pig tart a munka. Kitüntetettek Berták Imre Az urasági cseléd fia is cseléd volt 1945-ig. Aztán ■ természetesen ,az első útja a S Magyar Kommunista Pártba ! vezetett. Néhány évig Gyu­lán dolgozott napszámos- | ként, majd a gyulavári gép- ; állomáson (a traktorosoknak S lett a brigádvezetője. 1950- ben tartalékos tiszti iskolára küldték, alhadnagyként sze- ! relt le. A párt megbízta, hogy a gépállomáson később • párttitkárként és politikai helyettesként dolgozzon. Az első között lépett be a mun­• kásőrségbe is. Szinte egész ! eddigi életét a pártnak, a pártmunkának szentelte. 1963-ban a gyulai járási párt- bizottság politikai munkatár­sa lett, majd két évvel ké­sőbb a mezőgazdasági ügyek- : kei foglalkozó osztályvezető­je. Pártunk és kormányunk • nagyra értékelte munkáját. Megkapta a Szocialista Mun. káért Érdemérmet, a Kiváló Szolgálatért Érdemérmet, tu­lajdonosa a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatának, most pedig, fel- szabadulásunk 35. évforduló­ján, megkapta a Munka Ér­demrend arany fokozatát. Bizony telik az idő. Augusz­tus 1-vel Bertók Imre is nyugdíjas lesz. B. O. ■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■a Szégyen A címben feltett kérdés­re nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel vála­szolni. Legalábbis erre a kö­vetkeztetésre jutottak a rész­vevők azon a fórumon, ame­lyet a HNF városi nő- és ré­tegpolitikai munkabizottsága hívott össze a napokban Bé­késcsabán, Először dr. Ne­mes Gizella, a gyámhatóság, Wábelné dr. Körösztös Éva, az egészségügyi osztály és dr. Bodnár György, az Ügyvédi Munkaközösség képviselője tartott rövid tájékoztatót ar­ról, hogyan érvényesül a csa­ládjogi törvény a gyakorlat­ban. Sértődés és harag Az egyik pedagógusnő — sok évi tapasztalataira hi­vatkozva — sajnálkozva be­szélt arról, hogy egyes szü­lők részegeskedése miatt a gyermekek nem tudják sa­ját képességeik legjavát nyújtani. Közülük nem egyet az utca nevel, s ily módon tehetségük, tudásuk is kár­ba vész. Előfordul az is, hogy a fe­leség — félve az esetleges retorziótól — nem meri ké­relmezni, hogy a családi pót­lékot ő és ne az iszákos férj kapja meg. Gyakori eset mi­után sikerült elintézni; hogy az illető alkoholelvonó-kúrá- ra menjen, hirtelen vissza­mondják, s arra hivatkoz­nak, hogy a feleség közben már megbocsátott. Természetesen maga a gyámhatóság, illetve a ta­nács egészségügyi osztálya is kezdeményezheti az alkoho­listával szemben az eljárás lefolytatását még akkor is, ha a családtag vagy rokon időközben ennek megszünte­tését kéri. Való igaz, alap­vetően senki sem akar ha­ragba, perbe kerülni szom­szédjával. Ezért is húzódnak sokan a tanúskodástól. Ám ha a munkatárs, vagy isme­rős mégis hajlandó elmenni például a tanácsra bejelen­teni, ott feljegyzést készíte­nek az esetről. A hivatali ti­toktartás mindenfajta kelle­metlenségtől megvédi, (?) és nem esik bántódása emiatt. Békéscsabán kétféle am­bulancián : az úgynevezett itatásos-gyógyszeres mód­szerrel, valamint hipnoterá- piás kezeléssel gyógyítják a betegeket. Van, aki önként vállalja, s van akinek köte­lező jelleggel előírják az el­vonókúrát. Több hozzászóló is felve­tette a tüdőszűréshez hason­ló méretű vizsgálatok kér­dését. Ezt, mint hallottuk,' már csak azért sem lehet megvalósítani, mert az ideg­gondozó intézetek, a kórhá­zak pszichiátriai osztályai is zsúfoltak. A nagyfai munka- terápiás elhelyezésről az ■e az elvonókúra? ügyészség előterjesztése alap­ján a bíróság dönt. Azért olyan szigorúak az eljárások, mert a „beutaló” tulajdon­képpen meghatározott időre szóló szabadságvesztést je­lent. Sovány vigasz Az utókezelés témáját ép­pen, hogy csak érintették ezen a fórumon. Ezzel kap­csolatban elhangzott egy or­vosi véleményre alapozott megállapítás is. Az elvonó­kúrán részt vett személyt még nem lehet úgy kezelni, mint aki soha többé nem eshet vissza az alkoholiz­musba. Az eltelt öt évet kri­tikus időszakasznak lehet tekinteni, ugyanis a beteg­ségből kigyógyult emberek­re jellemző még az akarat­gyengeség. Sajnos, sok eset­ben csak pusztába kiáltott szó marad a környezetnek szó­ló figyelmeztetés: ne próbál­juk ráerőltetni ezekre az em­berekre az italt, ne kínál- gassuk, és ne is ugrassuk őket. Az alkoholizmusnak, en­nek a nők és a fiatalok kö­rében is egyre jobban ter­jedő népbetegségnek könyv­tárnyi irodalma van. A szak­emberek által feltárt ok— okozati összefüggéseket fö­lösleges ezen a helyen is­mertetni. Számtalan hír, ki- sebb-nagyobb információ is megjelenik időnként hazánk és a más országok növekvő (ritkábban: csökkenő) mére­tű alkoholfogyasztásáról. Né­ha riasztóak azok az adatok, amelyek az évente egy főre jutó bor-, sör-, égetettszesz- mennyiséget prezentálják. Nemrég beszélgettem egy hó­napok óta itt élő külföldi házaspárral. Különösen a fiatalasszony bizonygatta: igen a magyarok — tiszte­let a kivételnek — nagyon szeretnek inni, de nem úgy, mint náluk, az ő hazájuk­ban egyes honfitársai. Ott ugyanis már az első órák­ban szinte az eszméletlensé­gig leisszák magukat. Jó né­hány ilyen társaságban nem is divat a kvaterkázás, a vi­dám hangulatú beszélgetés közben a kulturált és mér­sékelt szeszfogyasztás. Ez az észrevétel úgy érzem sovány vigasz, mert a statisztika szerint a jelenlegi helyzet nálunk korántsem megnyug­tató. Például sok házasságot éppen az italozó szülő miatt kellett felbontani, vagy a gyermeket — például az apa (vagy az anya) züllött élet­módja miatt — kellett álla­mi gondozásba venni. A fórum egyik meghívott előadója csak érintette az alkoholistává válás fokoza­tait. Ügy érezzük, ennek a témának a bővebb kibontá­sakor orvosok, pszichológu­sok, elmeszakértők egyes megállapításaira szükséges támaszkodni. Amikor az il­lető még nem kerül függő­ségi viszonyba az itallal, s csak hébe-hóba fogyasztja azt, még nem lehet a „ke­mény ivók’? közé sorolni. Bármely pillanatban képes félre tenni a poharat. A for­dulat azután következik be, hogy szinte ösztönösen kere­si az okokat, a lehetőségeket az ivásra. Egy-egy alapos le- részegedést követően ugyan többször is megfogadja, hogy „soha” sem tesz majd ilyet. Olyankor napokig, sőt hete­kig is képes türtőztetni ma­gát, de az esetek nagy ré­szében aztán előbb, vagy utóbb újra kezdi. Lassan- lassan valóban függőségi vi­szonyba kerül az alkohollal olyannyira, hogy már az itál, nem pedig ő uralkodik fe­lette. Ha hiányzik az az erős, határozott környezet, amely erélyesen lefogná a pohár után nyúló kezet, akkor va­lóban nem lehet megállás­ról beszélni. Ez a folyamat ahhoz az abnormális álla­pothoz vezet, amelyben az illető csak akkor érzi jól magát, ha már reggel biz­tosította magának a szüksé­ges adagot. Munkáját laká­sát, öltözetét, gyermekei ne­velését, elhanyagolja, az ét­kezésre fordítandó összeget is képes italra költeni. Nagyobb a kár, mint a haszon A negatív előjelű követ­kezmények sablonos ismer­tetésére nem térünk ki. Min­denesetre, többször is el­hangzott már különböző ta­nácskozásokon az a kérdés: vajon meddig köteles eltűr­ni a társadalom, hogy a sa­ját hibájukból alkoholista betegekké vált emberek kór­házi ágyakat foglaljanak el; hogy idő előtt nyugdíjba menjenek; hogy tönkre, te­gyék önmagukat és család­jukat? Egyesek már-márúgy vélik: az alkoholisták gyó­gyításával, táppénzével ösz- szefüggő kiadások jócskán meghaladják azt az össze­get, amelyet az állam az ital eladásán nyer. Vagyis: nagyobb a kár, mint a ha­szon. Mit is javasolhatnánk e paradox helyzet megszünte­tésére, és arra, miként le­hetne gátat vetni az alkoho- lizrrtus további terjedésének? Az biztos, számtalan érvet és ellenérvet félsorakoztattak a téma legkiválóbb ismerői. Sok jó központi, illetve he­lyi kezdeményezésről értesül­hettünk már eddig is. Köz­véleményünk az elvonókúrá­ról visszatért egyént gyakran megveti, lenézi, ahelyett, hogy befogadná és nagyobb segítséget adna a normális életbe való beilleszkedésre. Nem szabad elfogadni azt az állítást: a jelenlegi helyzet­ben a mértéktelen alkohol- fogyasztással szemben tehe­tetlenek vagyunk. Igaz, nap mint nap a tévénéző azt lát­ja a filmeken, hogy egyes szereplők kezében mindig ott a pohár. Az élelmiszer- üzletek polcai is gyakran a palackok súlyától roskadoz­nak, s jó néhány kisközség­ben 8—10 italbolt is van. Azt mondják, a látottak szinte ellenállhatatlanul vonzzák, csábítják az italozásra haj­lamos embereket. Mindent egybevetve: a szo­morú tények arról győznek meg, hogy még hatékonyabb intézkedésekre, szigorítások­ra; széles körű, erős, inten­zív felvilágosító munkára, nem pedig kampányszerű, lagymatag alkoholizmuselle­nes propagandára van szük­ség. Ha pontosan nem is így, de végeredményben ehhez hasonló javaslatoknak, kí­vánságoknak adtak hangot a részvevők az említett fóru­mon. Bukovinszky István Növekedett a termelékenység Változatlan technikai adottságok mellett, szervezé­si intézkedésekkel, 30 száza­lékkal növelték a termelé­kenységet a Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat győri gyárá­nak szövödéjében. A munka a gépek műsza­ki felülvizsgálatával kezdő­dött. A szervezők az állás­idők okainak napi elemzésé­vel, ,a tapasztalt hiányossá­gok kijavításával és a gépek korszerű karbantartásával elérték, hogy az állásidő hét hónap alatt csaknem a felé­re csökkent. A szövőnőket tanfolyamo­kon tanították meg arra, hogy csupán a nélkülözhe­tetlen mozdulatokra összpon­tosítsák a figyelmüket és fi­zikai erejüket. Az ésszerű munka révén egy-egy szövő­nő a korábbi nyolc gép he­lyett ma már tizenkettőt szolgál ki. Ez által teljesít­ményük számottevően meg­nőtt, és az első osztályú ter­mékek részaránya 90 száza­lék fölé emelkedett az SZTB- gépeken.

Next

/
Thumbnails
Contents