Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

■ SZÜLŐFÖLDÜNK1980. május 18., vasárnap

mennyi körülményének feltárása még várat magára. Ám hazánk legjelentősebb ilyen jellegű műemlékének bejáratánál (két sánc találkozásánál), ma sem lehet meghatottság nélkül megállni. A képzelet egy évezredet repíti vissza a szemlélőt. Mennyi, ezrek és ezrek által a szarmata pusztákról hozott,, vagy az államalapítás keserves útján formálódott akarat emelte ezt a várat. Hány, tölgyfát hasogató fejsze csattogásában érződött még az etelközi ősök készsége! Miféle félelem, a végre hazára találók rettegése a népek nagy vándordíjára való visszavetéstől, siettette e véderő összehordását! A sáncok tetején a millenniumi emlékmű avittságával operettdíszletnek tűnik. E nagy nemzeti emlékhely méltóbb köveket érdemelne! Az államalapítást követő évszázadban Szabolcs jelentős gazdasági, közigazgatási és egyházi központtá, Szabolcs vármegye székhelyévé vált. A virágzó kereskedelemmel és tiszai átrakóhellyel rendelkező várost a tatárok elpusztították. Mindössze egy templom maradt az utókorra. Rendbehozva, ma a község közepén hirdeti Szabolcs virágzásának évszázadát. E háromhajós, fehér falú, zsindelytetős templom és a mellette álló harangláb páratlan szépségű. Falai között I. László király részvételével országgyűlést is tartottak. A történetírás szerint „szabolcsi zsinat” néven ismert törvényhozó tanácskozáson a magyar egyház bizánci kapcsolatait erősítő határozatokat fogadtak el.'

Szabolcsból Tiszalökre utazásunk nagy történelmi ívet

képez a képzelet szárnyán. A vízi erőművet pontos mérnöki munka, számítások és alapos földrajzi ismeretek alapján tervezték Tiszalökre. Mégis, • országjáró, a hazával ismerkedő turistaként érezni valami jelképet ezeréves történelmünk két nagy színhelyének egymásmellettisé- gében. Ott Szabolcsban a hazára lelt magyarok, itt Tiszalökön á felszabadult, új hazát építő magyar nép emlékműve előtt tiszteleghetünk. A tiszalöki duzzasztóművet az első ötéves terv nagy létesítményeként, 1954- ben avatták fel. A Tisza víz- szintjének megemelésével, és a Keleti-főcsatorna kiásásával 200 ezer hold föld öntözése vált lehetővé. A duzzasztóműre épült évi 55 millió kwó teljesítményű vízi erőművet 1959-ben helyezték üzembe. Az ötvenes évek építési stílusát magán hordó erőmű épület büszkén terpeszkedik a Tiszára. Előtte szoboralak, kezében elektromos áramot jelképező villámmal. Tisza- lök egyike a felszabadulás utáni, nagy iparteremtő építkezéseinknek. Kedvező gazdálkodási feltételt teremtett a térségben a nagyüzemi mezőgazdaság számára. Elindítója volt annak az útnak, melynek további állomásait a kiskörei és a most épülő gabcsikovó—nagymarosi vízlépcső jelzi. Vízi erőművet látni mindig nagy élmény. Itt Tiszalökön is az. A folyó útjának gátak és zsilipek közé szorítása, és a víz turbinák hajtására késztetése érezhetően bizonyítja az ember természet feletti győzelmét, és az elemek szolgálatra kényszerítését.

(á. z.)

Szabolcs-Szatmár VII.

Tiszabercel a főútvonalaktól távol, a Tisza egyik nagy kanyarulatában húzódik meg. Itt született Bessenyei György; szülőháza ma is áll. Ritkán adatik meg napjaink emberének, hogy a felvilágosodás egyik alakjának szülőháza előtt tisztelegjen. Különösen, ha — mint Bessenyei esetében — a kor irodalmának vezéregyéniségéről van szó. Innen indult el tizennyolc évesen Mária Terézia testőrségébe, és a bécsi udvar teremtette szellemi körbe. Ide, és a távolabbi Biharba tért vissza művelt, a francia felvilágosodás irodalmát ismerő íróként. Ez a Tisza menti táj útrabocsátó- ja és visszafogadója volt. Még a legfényesebb körökben, az uralkodó kedveltje- ként is írásaiban, gondolataiban vissza-visszatért ide. Kevesen tudják róla, hogy háromnegyed évszázaddal Petőfi előtt Bécsben verset írt

a Tiszáról. Költeményének szépsége csak a Petőfi által láttatott Tisza-képpel mérhető. A magát „bihari reme- té”-nek nevező Bessenyei élete utolsó három évtizedét teljes magányban, elhízott, betegeskedő filozófus íróként élte. Az irodalomtörténet a francia felvilágosodás irodalmának hagyományain felnőtt új magyar literatúra megteremtőiéként tartja számon. Széchenyit jóval megelőzve a Tudományos Akadémia gondolatának első felvetői közé tartozott. Szülőházában ma iskola van. A hosszú szabolcsi utazás során itt csalatkozik először a múlt emlékeit kereső utas. Helyi, Bessenyeit idéző kiállítást hiába keresnénk. Ahogy az idegenhez is barátságos szomszédok mondják, volt, de elvitték. Vajon miért? Nem tudni. Pedig többet érdemelne, mint egy márványtáblát - a hulló vakolatú szülőház faépítésre való. Tehát ... ösz- szegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják.” Az ismeretlen történetíró Szabolcsról, mint a honfoglaló vezérek egyikének, Elődnek fiáról beszél. Tehát a várépítést is a honfoglalás idejére teszi. Más feltevések. szerint Anonymus tévedett; a várat az állam- alapítás korában egy Szabolcs nevű ispán emelte.

Ásatások tanúsága szerint az építők a földsáncok alá rácsszerűen beillesztett, majd vesszővel átfont gerendaszerkezetet készítettek. Ehhez a Tisza-menti tölgyesek fáinak tízezreit használták fel. Erre hordták a földet, annyit, hogy ha most mind vasúti kocsikba raknánk, a szerelvény Békéscsabától Győr határáig érne. Más ásatások arról adnak hírt, hogy a várban szépmívű aranykardok készítésére képes műhely működött. A várépítés vala„Akit megkedvelek, annak arcmását vagy egész alakját fából kifaragom”

Akárcsak a népmeséket a hármasok és a hetesek, úgy szövik át Honvéd György békéscsabai nyugdíjas életútját a kilencesek, illetve a kilencesre végződő számjegyek. Mintha a számokban rejlő „bűvös-babonás hitvilág” tükröződne azokon az eseményeken, amelyek életét egyszer jóra, máskor meg rosszra fordították. Természetesen botorság lenne bármiféle összefüggést keresni a véletlenen alapuló epizódok és a számok között. Ennek ellenére ragadjunk ki közülük néhányat.

%

Honvéd György 1929-ben lett kubikos. Ettől az időtől kezdve hol Gödöllőn, hol Székesfehérváron, hol Ruszinszkóban, hol Nagyváradon dolgozott. Közben 19- szer küldték utána a katonai behívót... A felszabadulást követő hónapokban gazdasági rendőr volt, majd a magasépítő vállalatnál rakodó- munkás lett. Az egyik alkalommal többedmagával Pécsre küldték építőanyagért. A teherautó felborult, és bordája 29 helyen eltörött. Kulcscsontjának egy részét platina helyettesíti. Amint mesélte, 49 tárgyalása volt, de végül is a pert megnyerte. A kártérítésként kapott pénzből vásárolta meg azt a házat, amelyben feleségével két gyermeket nevelt fel. Súlyos sérülései miatt többé már nem tudott fizikai munkát vállalni. A TÜZÉP 2. sz. telepén helyezkedett el, ahol mint kapus 19 éven át dolgozott. Most nyugdíjas, s a Kulich Gyula téren kívül

még 9 helyen látja el a parkőri teendőket.

Régi hobbija a fafaragás. A Hunort és Magyart, valamint a csodaszarvast ábrázoló alkotása 9 hónap alatt készült el. Másik kedvenc időtöltése a biciklizés. Például 19-szer tette meg kerékpáron a Békéscsaba—Budapest utat.

*

Nem szeretnék a szám- misztika bűvöletébe esni. ezért feltétlenül kiegészítésre szorulnák a fenti adatok. Honvéd György egy földműves fiaként született 1913- "ban Békés-Gyulán. Édesapja az első világháborúban vesztette életét, s az özvegynek három félárva felneveléséről kellett gondoskodnia. Most

pedig adjuk át a szót ennek az idős embernek, akinek gyermek- és ifjúkori éveit a létért, a fennmaradásért folytatott küzdelem töltötte ki.

„összesen négy elemit végeztem a gyula-remetei iskolában. Azután béresgyerek lettem, majd 16 éves koromban inasnak mentem. Emlékszem, mesterem, Hegyi József hentes és mészáros sokszor megvert, de nemcsak engem, hanem a fiát is. Aztán felszabadultam, de a szegénység mindig megakadályozott abban, hogy önállósítsam magam...”

Közben fürge léptekkel egy 50 évvel ezelőtt készült fényképért ment. Ezen ő is rajta van, amint egy hatalmas kalapácsot tart a kezében. „Akkoriban mint kubikos Gödöllőn dolgoztam — folytatta —, és egy nagy hegyet vágtunk át a vasútnak. Előfordult, hogy napi 10—12 órán át lapátoltuk, talicskáz- tuk a földet. Szalonna, kenyér és tej volt a fő eledelünk. A vasárnapokat teljesen átaludtuk. Amikor 44- ben az angolok bombázni kezdték Székesfehérvár mellett a repülőteret, fogtam magam és hazajöttem.”

Honvéd György elmesélte azt is, hogyan kezdett fafaragással foglalkozni. „Ennek mókás előtörténete van. A TÜZÉP-nél valamennyi bélyegző elromlott, amelyekkel dolgoztam. Volt ott egy aranyos főnököm, aki végül megelégelte a dolgot és egy tehénkarót nyomott a kezembe. Azt mondta, csináljak ebből olyan bélyegzőt, amely nem fog eltörni. Elővettem a bicskát, és nekiláttam. Még egy emberfejet is

faragtam a nyél végére. Amikor főnököm ezt meglátta, nagyon megtetszett neki, és arra biztatott, hogy faragjak tovább...”

Nem vagyok szakértő, s ily módon a faszobrok elbírálására nem vállalkozom. E feladatot már elvégezte a kiállítások zsűrije. Az érdeklődök között voltak a Nemzeti Galéria szakemberei és a tévé munkatársai is. Kiket ábrázolnak a zsűrizett és nem zsűrizett darabok? A magyar és világtörténelem kiemelkedő egyéniségeitől — a kulturális és a sportélet jelesebb képviselőin át — az egyszerű munkásemberekig a társadalom egy-egy osztályához, rétegéhez tartozó típust örökítette meg. Hol a múltból, vagy a jelenből felidézett arcok, mozdulatok; s hol csupán csak fotók, rajzok szolgálnak modellként a fafaragónak. Például a talicskát toló, illetve a maga után húzó kubikosokat markáns vonalak, a nőket és a gyermekeket plasztikus, lágyabb kontúrok jellemzik. Nem kis önérzettel, s némi büszkeséggel 'nyugtázta alkotójuk — miután a szobor alapján rá-ráismertem egy- egy nevezetesebb személyre (Mona Lisa, Napóleon, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi és így tovább) —, hogy eszerint „tudok egy kicsit faragni”.

A munkafolyamat kezdetét és a szobrok sorsát Honvéd György egyszerű természetességgel mondta el: „Akit megkedvelek, annak arcmását, vagy egész alakját fából kifaragom. Ha kezembe veszek egy fadarabot, már előre látom, mi van benne, és mit lehet kihozni belőle. Aztán fogom a vésőt, lenagyolom a fát, majd különböző alakú késekkel addig faragom, míg sikerül végre megformázni a kívánt alakot... Egyébként ezeket a szobrokat nem adom el, unokáimra hagyom őket... Hadd lássák, milyen volt például a kubikosok munkája, akiket egy féldomborművön is megörökítettem.”

A Hunort és Magyart, valamint a csodaszarvast ábrázoló faszobor 9 hónap alatt készült el

Kép, szöveg: Bukovinszky István

Ián. Így is aránytalanul keveset tudunk róla. Sok munkája máig nem jelent meg nyomtatásban. Eddig megismert műveiből is kitűnik azonban, hogy fontos gondolatokat hagyott ránk. Indoklásul álljon itt néhány sora: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb.”

A Tisza folyása mentén továbbhaladva Szabolcson Árpád korabeli emlékekre bukkanunk. Ott, ahol a község házsorai végződnék, hatalmas földvár magasodik. A háromszöget alkotó sáncok hossza 790 méter, magasságuk 10—22 méter. Az első utalást eredetére a Gesta Hungarorumban találjuk. Anonymus ebben így ír a vár keletkezéséről: „...Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várA tiszalöki vízi erőmű

Emberek, sorsok, mozdulatok — fában megfaragva