Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
Nevelőotthonok megyei találkozója Bíró Ferenc a szobrászat titkaiba avatta be a gyerekeket Fotó: Kovács Erzsébet Kicsi lányok komoly szerepben Próbál a TÜSZSZI gyermekcsoportja Tegnap, május 17-én, a gyula-remetei nevelőotthon rendezte meg a nevelőotthonok tizedik megyei találkozóját. A rendezvényen a megye öt nevelőotthonából mintegy 150 gyerek vett részt. A Himnusz hangjai mellett zászlót vontak fel, majd Kapitány Eta szavalatát és az 1. számú általános iskola énekkarának műsorát követően Regős Károly igazgató köszöntötte a találkozó résztvevőit. Többek között arról beszélt, hogy a találkozót nem csupán az intézmények között kialakított jó kapcsolat mélyítéséért rendezik meg, hanem hogy azok a testvérek találkozhassanak, akik más-más intézményben nyertek elhelyezést. Az üdvözlő beszédet követően a gyerekek ajándékokat adtak át egymásnak, majd az elmúlt évi találkozó rendezője, a dévaványai nevelőintézet igazgatója, Csoszor Zoltánná átadta a vándorserleget Regős Károlynak. A megnyitó ünnepségen jutalNégy évvel ezelőtt kezdte el a gyulai múzeum a Nagy alföldi művészek című sorozatát, melynek kimondott célját Bencsik János, a múzeum igazgatója így összegzi: — A vidéki múzeumok kötelessége, hogy a magyar piktúra legnagyobbjait is bemutassák, képközeibe hozzák. Ez egyrészt ismeretterjesztő feladat, másrészt mindig jó, ha évente egyszer olyan tárlatot is láthat a közönség, melyhez a többit mérheti, amely az itteni, evidéki művészet fejlődését is hatékonyan befolyásolhatja. Ugyanakkor arra gondoltunk, hogy a Gyulára látomazták mindazokat, akik közreműködtek a korábbi találkozók sikeres megrende-. zésében. Az ünnepélyes megnyitót követően a játék s a szórakozás került „napirendre”. Az alkotószobákban Bíró Ferenc, Szák András és Trencsán Erzsébet vezetésével agyagozással, festegetéssel, műbőrformálással, makramézással és gyöngyfűzéssel telt az idő. Közben, akiknek inkább a sporthoz volt kedvük, célba dobással, célba lövéssel, homokvárépítéssel vagy éppen lassúsági kerékpározással mérhették össze erejüket társaikkal. Az ízletes ebéd elfogyasz.- tását követően labdarúgómérkőzést rendeztek, majd őszi Béla diaporáma műsorát nézhették meg a találkozó részvevői. A záróprogram diszkó volt. A megyei találkozó tiszteletére a gyula-remetei nevelőotthon kézimunka-szakgató külföldieknek is alkalmuk nyílik képzőművészetünk egy-egy nagy alakjával megismerkedni, elsősorban azokkal, akik az Alföld világához kötődtek. Ami még hasznos mindezeken kívül: a múzeumok képanyagát is megmozgatjuk ezekkel a kiállításokkal, amikor a raktárakból előhozzák és összeállítják a nekünk szánt anyagot. — Az első, 1976-os kiállításunkon Medgyesi Ferenc szobrászművészt, a következőkben Koszta Józsefet, Nagy Istvánt, Holló Lászlót mutattuk be a hódmezővásárhelyi, a szentesi, a debreceni múzeum, és a Nemkörének munkáiból kiállítás nyílt az intézmény folyosóján. *$* Ugyancsak tegnap, május 17-én délelőtt fél 11 órai kezdettel Gyulán, a gyermek- és ifjúságvédő intézetben rendeztek ünnepséget. A meghívott vendégeket Jász József igazgató köszöntötte, majd a gyerekek rövid irodalmi- műsorát követően 25 nevelőszülőt jutalmaztak odaadó szeretetükért, gondoskodásukért, amellyel fogadott gyermeküket veszik körül, immár évek óta. A bensőséges ünnepség közös ebéddel ért véget. A Békés megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnél 1972 óta minden évben megjutalmazzák azt a 20—25 nevelőszülőt, akik kiérdemlik az elismerést. Regős Károly üdvözlő beszédét tartja Gyulán zeti Galéria gyűjteményéből. A mostani kiállítás anyagát szintén innen kaptuk, gazdagon tárhatjuk az érdeklődők elé Fényes Adolf munkássá- ,gát. Tervezzük, hogy jövőre — az évforduló jegyében — Bartók Béla emberi és művészi arcához közel álló művészt ismertetünk meg a közönséggel, utána pedig Rud- nay Gyula következik. A kiállítás — melyet a múzeum Dürer termében mutatnak be — kitűnően jellemzi Fényes Adolf művészetét. A földszinti részben a „szegény emberek festője” áll elénk vásznaival, melyeken az elesettek, a falvak parasztjainak életét fogalmazza át művészetének erőteljesen ható, lényeglátó eszközeivel. A Csendes boldogság komor színekbe öltöztetett emberpárja, az Egy legény meg egy lány, a Vasárnap délután, a Falusi utca és az özvegyasszony talán a legmegragadóbbak ezek közül, míg a galérián portrék, csendéletek, tájak és 10 grafikai lap fogadja a látogatót. A Csendélet mézeskalács szívvel derűs színvilága már korántsem rokon a földszinti, a szegényemberek életét bemutató képekkel, a Tiszapartja templommal tiszta, csendes hangulata viszont a tájakat értő szemmel és szívvel szemlélő Fényes Aprócska lány áll a békéscsabai Városi Tanács emeleti folyosóján. Figyel, vár a többiekre. El nem hagyná őrhelyét. Feladatának teljes tudatában tekint- get lefelé. Pedig ha arrább állna egy kicsit, jobban látná a tatarozó munkásokat, amint mutatványszámba menő fürgeséggel serénykednek a magas állványzaton. De •társai nem tudják, hogy ma nem a megszokott helyen lesz a próba. Az egyik szabad tanácskozóba 'kell irányítania őket. Néhány perc múlva 3 óra, addig el nem mozdulhat. Hárman már megjöttek, még egy kislánynak kellene érkeznie, de lehet, hogy még mindig beteg... A múltkor is úgy kellett beugrani helyette ... A kerek asztal körül hatalmas forgószékek. Ez aztán a jól játék! Bele lehet huppanni, még hintáztat is... A várakozás perceiben játszanak, hiszen gyerekek, alsó tagozatosok mindannyian. Szalai Lenke, a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda művészeti főelőadója a gyermekszínjátszócsoportról beszél. Adolfról ad tudósítást. Szépek és kifejezőek portréi, közöttük talán leginkább Vidovszky Béla képmása. A grafikák között a Női fej erőteljes kontúrokkal körülhatárolt, nagyon karakteres rajz az, ami elsőnek megfogja a szemlélőt. A képek után tanulságos belepillantani a vendégkönyvbe is. A bejegyzések e kiállítássorozat hasznát és közművelő jellegét erőteljesen aláhúzzák. Seres György osztályfőnök írta május 15- én: „A kötegyáni általános iskola nyolcadikosaiban mély nyomot hagyott ez a csodálatos Fényes Adolf-kiállítás. Köszönjük 26 diák nevében, — Augusztus 1-től vagyok itt, addig a 4—6-as számú általános iskolában tanítottam, s mint külső munkatárs segítettem a gyerekek felkészítésében. Mikor idekerültem, nagy munka várt ránk, a 6 évesek búcsúünnepségére készültünk... Sokan átélték már a TÜSZSZI-névadókon a különös érzést, azt a bizonyos gombócot a torkukban a meghatottságtól. — A névadó ünnepségekre való készülődés az iskola kezdete óta folyamatos. A 42 tagú társaságot hatos csoportokra osztottam, s ez a hat gyerek mindig együtt próbál. így összeszoknak, más-más forgatókönyvet tanulnak meg. Egy délelőttre általában nyoic névadó jut, ilyenkor négyet-négyet osztunk egy-egy csoportra. Ez időben, fáradságban sem sok. Roppant lelkesek mindannyian, s az is közös bennük, hogy szívesen szerepelnek ... Közben bejön a folyosói „őrszem” is, négyen vannak. A várt gyerek bizonyára beteg, a másik most türelmi időt kapott, hogy kicsit „lecsendesedjen”. Egy alkalommal ugyanis túl eleven volt, és mi más lehet nagyobb bűn egy csoportban, mintáz ünnepség megzavarása? Batke Tündi egyre csak izeg-mozog, mondani akar hogy alkalmunk volt ezt megtekinteni.” Bejegyzés május 9-ről: „A csillaghegyi nyugdíjasklub 34 tagja gyönyörködött a kiállított festményekben.” Ugyancsak ezen a lapon: „A szabadszállási Lenin Tsz 34 tagja látogatta meg, és nagyra értékelte a kiállítás festményeit.” Végül egy praktikus közlés május 3-ról: „Itt hívom fel az érdekeltek figyelmét, hogy a terem beázik, szíveskedjenek intézkedni! Iliás Györgyné, Budapest.” Ez is megszívlelendő, és jelez valamit. Nemcsak a művészetek egyre jobban kiszélesedő megértését, hatását, hanem az érte aggódást is. Sass Ervin valamit, csak eddig nem jutott szóhoz. Most végre elmondhatja, mi nyomja a szívét. — Lenke néni! A napközis tanár nénim kisbabájának most lesz a névadója. Ugye felköthetem a nyakkendőt a picinek? Megszokott a kérés. Mindannyian szeretnek kedveskedni ismerőseknek. Most sincs kifogás, Tündi boldog. Kezdődik a próba. Harmati Renáta előveszi a furulyát. Néha rossz helyre téved az ujja, hamis hang röppen. Ilyenkor bocsánat- kérőén néz fel a csoportvezetőre, de folytatja, majd kezdi újra szó nélkül, amíg tökéletesre nem sikerül. — Most nézzük a betegünk versét, ha vasárnap sem tud eljönni, akkor Anima, te ugrassz be. Jó? Száméi Anima bólint, aztán néha bele-bele pislant- va az előtte fekvő papírlapba, mondja: „Nem is olyan picik? • • •” Közben mindent helyére tesznek: „Itt én jövök, aztán te, utána, mikor az anyakönyvvezető néni becsukja a könyvet, Mariann kezdi...” — Énekelj csak, Mariann! Emlékszel, a múltkor az volt a baj, hogy nem nyitottad ki a szád rendesen. Szépen, tisztán kell kimondani minden szót! És magasabban, valahogy így — dúdolja Szalai Lenke. A szőke, copfos gyerek, nagy, kék szemeit kerekre nyitva figyel, aztán ő is rákezdi : „Én kicsike va-a- gyok, nagyot nem mondhatok ...” Még Tündi van hátra. Eddig, amíg a többieken volt a sor, „gukkert” csinálva a kezéből, a csillárt nézegette. Most egyszerre csupa figyelem az arca, úgy szaval. „Ragyogóbban süt ma a nap...” — s lentebb —, „Érted van e kicsi gyermek, ma csak téged ünnepelnek ...” Még néhány jó tanács, újra megbeszélik a sorrendet, s kezdődhet az egész, együtt. — , Tudjátok! Közben a kisbabára, az anyukára, meg az apukára nézünk. Játsszuk azt, hogy most én vagyok az ünnepelt, rám figyeljetek! — s int, kezdhetik ... Megy minden szépen, segíteni sem kell, akár máraz ünnepségen is lehetnénk. Csak a kékpöttyös masni hiányzik a nyakukból, azt csak ott veszik fel... í!í Vége a próbának. Feren- czi Mariann hazafelé még elmeséli, őt nem az iskolája jelölte ki. Egy iskolatársától hallotta, hogy milyen érdekes dolgokat csinálnak itt. Hogy verseket, dalokat tanulnak, fellépnek Télapó-ünnepségen, névadón, meg mindenféle 'műsorban... — Szóltam az apukámnak, hogy hozzon el. ö kézen fogott, és behozott a TÜSZ- SZI-be. Azóta is járok, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a csoport tagja lehetek ... Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit Nagy alföldi művészek Fényes Adolf képei
