Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
NÉPÚJSÁG 1980. május 1., csütörtök o minimagazánl Évtizedek az úttörőmozgalomban Élmények a Szovjetunióból Két csoport is utazott április elején megyénkből a Szovjetunióba; az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében egy barátságvonattal 320 fiatal, akik Kijevben és Moszkvában jártak. S egy középfokú tanintézetekbe járó diákokból állp kis csoport Penzába, testvérmegyénkbe. Erről a két útról szólnak a következő élménybeszámolók. A távolság mindig vonzó, különösen a fiatalok számára. A barátság a hétköznapokban válik1 bensőségessé, s a személyes találkozások teljesítik azt ki. Különösen az utóbbi cél vezérelte a megyei KISZ-bizottságot, amikor hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára, az Express szervezésében barátságvonatot indított a Szovjetunióba, Kijev— Moszkva úticéllal. Most, amikor az élményeket idézem fel — s gondolom az utazáson részt vevő 320 fiatal, de akik a Szovjetunióban valaha jártunk' —>, szinte valamennyien zavarban vagyunk. Én sem tudom, mit is emeljek ki az út sok élményéből, eseménysorából. A kényelmes vonat méhkaszsongása csak Debrecen— Nyíregyháza körül csendesedett az ismerősök ismerkedésének harsánykodásától, hogy aztán Záhony után, a Tisza túlsó partján már kárpátaljai területen gördülő vonatunk1 először Csapra, onnan tovább, már a reggeli világosban Munkács fölé magasodó büszke vár alatt a Kárpátok bércei között Lvo- von keresztül Kijevbe érjünk. Szállodapapírok; s végre zuhany. Külön élmény volt, hogy nem mozog az ágy, bár a fáradhatatlanok folytatják a vonaton elkezdett vidám születésnapi ünnepséget. Mi a hóval fedett Kijevet ismertük meg, a Krescsatyi- kot, a Pecserszkaja Lavra barlangkolostort, a Szófia székesegyház díszes arany kupoláit, tisztelegtünk Boh- dan Hmelnickij szobránál, s koszorút helyeztünk el a 26 méter magas gránit obeliszk tövében égő öröktűznél, a Dnyeper partján, az ismeretlen katona sírjánál. Megtekintettük a Lenin Múzeumot, üzem- és főiskola-látogatáson voltunk, átadtuk a megyei fiatalok üdvözletét, ajándékaikat a komszomo- listáknak és ízelítőt kaptunk az ukrán népművészet, néptánc, ének, sajátos hangszereik megkapó hangulatából. S nagy élmény az ukrán balett Gisel előadása volt. Ízlett az ukrán konyha főztje. Már magunk is eltaláltunk a Dnyeper Nagyáruházhoz, jól éreztük magunkat Kijevben, megismertük egy kicsit, de vártuk, s vágytuk Moszkvát, utunk' másik állomását. Egy fél éjszaka és fél nap vonaton, s feltűnt a Lenin- hegyen épült Lomonoszov Egyetem sziluettje, majd az óriás, több mint 8 milliós város épületrengetege. A kijevi pályaudvarról közlekedési rendőrkocsi vezette 11 piros magyar Ikarus gépkocsiból ismerősnek tűnt a Moszkva folyó partján a Novogevicsij kolostoregyüttes, majd a közelgő olimpia központi stadionja, a Lenin- stadion és sportkomplexum, s az óriásira nőtt Lomonoszov Egyetem mellett érkeztünk szállodánkba, az Orjlo- nok Szállóba (Sasfiók). A szálloda a Szputnyik Utazási Iroda legmodernebb szállodája, 17 emeletes, éttermek, presszók s bár szolgálta a kényelmes szobák mellett fiataljainkat. Csak felsorolni lehet kétnapos moszkvai programunkat: városnézés, Tretyakov Képtár megtekintése, a Kreml múzeumainak megismerése, s két koszorúzásunkat a Kreml falánál, a Sándor-kertben levő ismeretlen katona sírjánál — ahova szinte percenként érkeztek a fiatal párok gépkocsin, s esküvői ünneplőben virággal tisztelegtek az elesett hősök emlékének — és a Lenin Mauzóleumnál. A Vörös téren, s azon is túl, a hideg ellenére hosszú sorban állók türelméből tiszteletet keltő hit sugárzott, és bizonyította Lenin eszméjének töretlen becsülését. A sok egyéni élményből nincs lehetőség számot adni, kis közösségében biztosan mindenki sokat mesél. Lassan elkészülnek! a fényképek, filmek, s azokat is megmutatva, életre szóló élményről mesélhetünk, hozzátéve, javasolva, hogy utazzál te is, mert ezt látni kell, s titkon remélve, hogy az utazók közé egyszer ismét bekerül a mesélő is. Hevesi József Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy én is tagja lehetek a Szovjetunióba utazó delegációnak'. Ezt a csoportot a több éve kiváló mozgalmi munkát végző diákokból állították össze. Lázasan készülődtem az útra, és nagyon kíváncsi voltam, hogy kikkel fogom eltölteni a tizenkét napot. A program nagyon érdekesnek ígérkezett. Debrecenben csatlakoztam a többiekhez, ekkorra a csoport tagjai megismerkedtek egymással, hiszen Budapest és Debrecen között hosz- szú az út. Csak idézőjelben hosszú, mert ami ezután várt ránk, az volt az igazi. Hétfő reggel 10 óráig egyfolytában mozgott alattunk a talaj. Ezt annyira megszoktuk', hogy amikor megérkeztünk Moszkvába, hiányérzetünk volt. Az utazás alatt megértünk három étkezést (reggeli, ebéd, vacsora), amivel akadt némi nehézség. Sehogyan sem sikerült eltalálni a számat a villával. Ha véletlenül jól sikerült céloznom, biztos, hogy akkor döccent a vonat egy nagyot. Aztán jött a finom, forró tea, amit vagy az asztalra, vagy a nyakamba sikerült öntenem, két korty között. Hétfőn megérkeztünk Moszkvába, majd este ismét vonatra szálltunk, s utaztunk Penzába. Az éjszakai zötykölődés után kedden reggel megérkeztünk testvérmegyénk központjába. Nagyon szép, háromágyas szobákban laktunk, többnyire a harmadik szinten. A földszinten volt az étterem, ide jártunk naponta háromszor. A programok között szerepelt az óragyár megtekintése, valamint egy iskolalátogatás. Számomra ez a két esemény volt a legérdekesebb. Az óragyárban végignéztük, hogyan készül el egy óra 25 másodperc alatt. Élvezet volt látni, milyen ügyesen bánnak azokkal a mini csavarokkal. „Szomorúan” vettük tudomásul, hogy nem lehet1 megajándékozni bennünket egy-egy órával. A már tulajdonunkban levőt azonban szívesen ellenőrizték, és megállapították, hogy pontos-e vagy sem. Egyik délelőtt meglátogattunk egy iskolát. Vittünk magunkkal jelvényt, s egyéb emléktárgyakat. A csoportot diákok fogadták, s ők kísértek' végig bennünket, amikor meglátogattunk néhány órát. Érdekesnek találtuk, hogy egyforma ruhában ülnek az iskolapadokban is, mi még az ellen is lázadunk, hogy ünnepélyeken egyenruhában jelenjünk meg. Amikor végignéztük a tantermeket, majd beszélgettünk, énekeltünk, sőt még táncoltunk is.. Itt van egy együttese a diákoknak, jó hangszerekkel felszerelve, tehát náluk' nem okoz gondot egy-egy este megszervezése. A penzai napok nagyon gyorsan elteltek, s ismét Moszkvában voltunk. Moszkva csodálatos város, csodálatos tömegközlekedéssel. Ember legyen a talpán az, aki meg tud állni a mozgólépcsőn akkor, ha nem húzódik jobb oldalra. Néhá- nyan „férjhez mentek” az egyik' délután két óra hosz- szára, ugyanis csak úgy lehetett felmenni a tv-torony- ba útlevél nélkül, ha valakinek a neje az ember lánya, így házaspároknak elég egy útlevél is. Aztán elérkezett a kedd este, amikor is jó pár bőrönddel, fejenként 2-3 babával, kisautóval, felszálltunk a Tisza expresszre, s másfél napos út után ismét itthon folytatjuk megszokott munkánkat. A csoport minden tagjának élmény volt ez a másfél hét, amit biztosított számunkra a megyei KISZ és iskolánk. Köszönjük támogatásukat, s a velünk utazó vezetők munkáját. Szécsi Zsuzsa Május első vasárnapja — anyák napja. Ökot köszöntjük most, a következő sorokkal, amelyeket három fiatal írt, három a sok-sok ezerből' — akik a maguk módján tulajdonképpen mindannyiunk' nevében szólnak. nv Anyu kedves, jó, segítőkész. Minden bajomat, gondomat elmondhatom neki. Sokat szokott tréfálni, mesélni. Nagyon szeretem, és a jóságát nem tudom meghálálni. Rengeteget dolgozik otthon is. Igyekszem segíteni neki, de ez is kevés az ő gondoskodásához képest. Nem tudom azt leírni, mit jelent ő nekem. Követni szeretném a példáját. Gyaraki Márta, 5. osztályos Nagy tisztelettel és hálával gondolok édesanyámra. Tudom, nem mindig jó és könnyű anyának lenni. Sok gonddal, bajjal nevel fel bennünket, és én nemcsak örömöt, néha bánatot is okoztam neki. De ő mindig egyformán, önzetlenül szeret. Hajnalban ébred, siet, hogy el ne késsen se munkából. Dolgozik, délután fáradtan érkezik haza, aztán itthon kezdi a következő műszakot, a háztartást. Ha marad egy kis ideje, leül mellém, hogy segítsen a tanulásban, néha még játszunk is együtt. Ha az iskolában megdicsérnek, jó jegyet kapok, ő büszke rám. Maár Sándor, 8. osztályos Minden évben eljön az a nap, amikor Téged köszöntünk'. Mosolyogva, virággal Márta Sándor Zsuzsanna Fotó: Veress Erzsi a kezünkben állunk meg előtted, és kedves szavakkal nyújtjuk át szeretetünk jelképét. Szép nap ez, hiszen Téged ünnepiünk, Téged, drága anyu! Világra hoztál, s féltő aggodalommal neveltél fel bennünket. S bár a családi kapocs kicsit már lazább, hiszen lassan felnőtté válunk, és önálló útra lépünk, de a legfontosabb, a legszebb dolog megmarad, s ott él, ösz- szeköt bennünket akkor is, ha majd távol leszünk egymástól — s ez a szeretet. Emlékszel, mennyit ábrándoztam és ábrándozom ma is eljövendő életemről, családról, szép házról?! De ebben a képzeletbeli házban is van egy szoba, ami a Tiéd és apué. Anyák napja. Ezen a napon igyekszünk még többet segíteni, még jobban viselkedni. Ám az igazi szeretet nem csupán ezen az egyetlen napon nyilatkozik meg. Mit ér a szép anyák napi csokor, ha nem kíséri a hétköznapok egyszerű megértése, segíteni akarása, szerete? S bár néha akaratlanul is szomorúságot, bosszúságot okozunk Neked, de reméljük, hogy ezeket az idő hamar elmossa, s helyükben "csak kellemes emlékek maradnak, melyek szeretetünket jelzik. Felejtsd el, hogy néhanap felbosszantottunk lehetetlen viselkedésünkkel, hogy elfelejtkeztünk a mosogatásról, vagy netán összecsaptuk a takarítást. Mindez csak kapkodás, türelmetlenség. És ha egy kis összezördülés is követi ezeket, nem sok idő kell, és újra helyreáll a családi harmónia. Drága Anyu! Hadd köszöntselek hát igaz szeretettel ezen a szép napon: anyák napja alkalmával sok-sok boldogságot és még tengernyi örömöt kívánok Neked. Kérlek, gondolj majd ezekre az egyszerű szavakra akkor is, amikor már nem lesz anyák napja, csak egy szürke hétköznap. Érezd, hogy ott állnak melletted gyermekeid, akik mindig támogatni, szeretni fognak! Imreffy Zsuzsanna, IV-es gimnazista Többszöri telefonérdeklődés, majd hosszas program- egyeztetés után ültünk le beszélgetni Ancsin Pálnéval, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola igazgatóhelyettesével. Akkor is a háta mögött volt már a délelőtti iskolai tevékenység és egy délutáni tárgyalás a városi tanácsnál. Minden napja alaposan betáblázott, mégsem rohan, nyugodtan szakít időt számos társadalmi megbízatására is, melyből az ifjúságnevelésért és tanácstagi munkájáért április 4-én kapta meg a Pro űrbe díjat. Mint a városért hosszú időn át végzett kiemelkedő munkálkodás elismerését. Hárminc éve vesz részt az ifjúsági és úttörőmozgalomban. A középiskolában DISZ- vezető, majd a DISZ megyei bizottságában dolgozik; később városi, aztán megyei úttörőtitkár; csapatvezető az iskolában, és jelenleg is tagja a megyei elnökségnek. 1973-ban pedig beválasztották a Magyar Űttörőszövet- ség Országos Tanácsába, melynek azóta is tagja. n NÉKOSZ neveltje — Felnőttek, gyerekek fáradhatatlannak és lelkesnek ismerik. Van ennek valami titka? — Ha van is, messzire nyúlik vissza, s először a népi kollégium formálta. Itt Békéscsabán a negyvenes évek végén. Ez a diákélet rövid ideig tartott, mint maga a NÉKOSZ-mozgalom, de egy életre szóló élményt adott. Én, mint 14 éves gimnazista a legkisebbek közé tartoztam, de éppúgy részt vettem mindenben, mint a jóval idősebbek. Márpedig a munkás és paraszt származású fiatalok felkészítésének e különleges műhelyében 'nem volt megállás. Tanulás, társadalmi és kulturális cselekvés politikai tettnek minősült. És a diákok boldogan éltek a sokféle lehetőséggel. Maga a tanulás sok nehézséggel járt, mert a mérce magas volt, de mégis teljesíteni kellett; csak jó tanuló maradhatott a kollégiumban. A teljes önállóság a másik jellemző: ez előiskola a jövendő társadalmi életre. Döntéseket, határozatokat hozni és azokat végrehajta-j ni. Erre tanított az önkormányzat gyakorlása. Egy példa. A NÉKOSZ-tanács elhatározta, hogy bejárják a falukat és felkutatják saját utánpótlásukat, azokat az okos, értelmes gyerekeket, akik talán másképp elkallódnának. Így is lett, s a szülőkkel is beszéltek, hogy engedjék őket a kollégiumba. A falujárás másik, még szélesebb területe kulturális jellegű volt. Saját énekkarukkal és tánccsoportjukkal keresték föl a községeket. Egész estés műsort adtak, s a közös élményt növelte az ismerkedés is, hiszen ilyenkor kint aludtak a 'vendéglátó családoknál. A kollégiumi estek is emlékezetesek. Egy-egy heti munkát vették ilyenkor számba. Személy szerint hangzott el a kritika és önkritika, a hibák őszinte és nyílt megvitatása. Úttörfiromantika A népi kollégium neveltje ma már regénybe illő körülmények közt edződött, s a fiatal ' úttörőmozgalomban mindkettő jól jött: a regényesség és a munkabírás is. Fotó: Veress Erzsi — Igen. Kezdetben a cél a romantikus gyermekélet megszervezése volt. önálló csoporttáborozás például, amikor vittük magunkkal az élelmet-föl a hegyekbe, s a nagy túrák mellett maguk a gverekek gondoskodtak magukról. Tűzgyújtás, ételelő- készítés, főzés, mosogatás, stb., mind-mind máig szóló élmény azoknak, akik ebben csak egyszer is részt vettek. Az akkori úttörőélet az akkori időnek felelt meg. A körülmények hozták a különböző akciókat. Ilyen volt sok éven keresztül a kalászgyűjtés, de még a gyapotszedésben is segítettek a gyerekek. Effvik is, másik is játékszámba ment. S boldog volt az, aki Csillebércet építhette. A „timúri munka” meg a szovjet pioníroktól honosodott meg: a rászoruló és idős emberek segítése. De aztán a komolyság mellett megint egy játék. Elhagyott házat — mert olyan is volt, nem is egy annak idején — találtak? Rendbe hozták, és ott ütötték föl az őrsi tanyát. Nagy és nemes célt szolgált a tanulópár-mozgalom. A jó tanulok nyújtottak segédkezet a gyengéknek, mai szóval a hátrányos helyzetűeknek. Foglalkoztak velük, magyarázták, átadták tudásukat. S komolyan vették ezt a patronálást. Nemcsak azért, mert jutalom táborozást kaptak érte, hanem, mert egy kicsit felnőttnek, tanárnak érezték magukat ebben a szerepben. Mi van ma? — Változtak az idők, változtak a módszerek. Három és fél évtized alatt sokat fejlődött a mozgalom, s a látványos akciókon túl jóval többet foglalkozunk a gyerekek szervezeti életével. A játék és szórakozás mellett fő cél lett a közéletiségre nevelés. Érmek egyik formája az úttörőparlament, ahol megvitatják a tanulmányi, sport- és társadalmi munkát. Üj feladatokat tűznek ki, nemegyszer az egész iskolát érintőt is. A saját iskolájából mond egy példát. A tanyasi tanulók autóbusszal járnak be, és nem volt fedett várakozóhelyük. A gyerekek tették meg erre a javaslatot, eljuttatták a Volánhoz, s a vállalat teljesítette kérésüket. — Űj színfoltja viszonylag — mert csak pár éves múltja van — az úttörőéletnek az egy család—egy őrs mozgalom, • amikor a szülők által összeállított programon vesznek részt. A lehetőség sokféle, legnagyobb hatása mégis annak van, amikor a vendéglátó szülők a munkájukról beszelnek. A munka, akárcsak régen, most is vonzó, szívesen csinálják, ha értelmét látják. Ezért szeretik az őszi mezőgazdasági munkát is, vagy az utcák, terek tavaszi takarítását, mert látják az eredményét! V. M. «
