Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
A lakosságnak szánt bútorokat tilos köziileteknek eladni KHaumtj--------------------------------------1 980. április 13., vasárnap Főbizalmi-választáson a téglagyár gépgyártó üzemében A lakosság bút;orellátásá- nak javítása érdekében a belkereskedelmi miniszter rendeletben szabályozta a bútorértékesítés egyes kérdéseit. A rendelet lényege, hogy gazdálkodó szervek, állami költségvetési szervek', társadalmi szervezetek, egyesületek, egyszóval közületek nem vásárolhatnak lakossági célokat szolgáló bútorokat. A rendelet mellékleteként kiadott jegyzék felsorolja a tilalom alá eső bútorokat. Ilyenek például a teljes szobaberendezések, a szekrénysorok, a két-, háromajtós gardróbszekrények, az elemes bútorok, a könyv- és bárszekrények, a heverők, az íróasztalok, a stíl-, a stilizált, Differenciálni, differenciálni, hangoztatjuk egyre gyakrabban. Igen ám, de hogyan? Maguk a gazdasági vezetők, az őszintébbek is elismerik, teljesen tájékozatlanok még e kérdésben. Mert miről is van szó? Jó néhány embernek meg kellene mondani, nézd öregem, a munkád nem sokat ér, számolj azzal, hogy eztán nemhogy emelkedne, esetleg még csökkenhet is a fizetésed. De ki állapítsa meg ezt? Az, aki már régtől fogva együtt dolgozik az elmarasztalt egyénnel? Vagy az, aki alig ismeri? Előbbi elfogult és fél az esetleges haragtól, utóbbi netán nem is ismeri annak a dolgozónak a tényleges munkáját. Meg aztán attól is függ a dolog, hogy milyen beosztásban ténykedik „a munkád nem sokat ér”-egyén. Bla- mázs is lehet mindez a vállalatnak. Ez ugyanis nem más, mint nyílt beismerése annak, hogy olyan embert alkalmazott egy munkakör betöltésére, akit már régen ki kellett volna tenni a cégtől. Marad a helyben járás, csak arra kell ügyelni, hogy időnként forogjunk is, mindig arra, amerre kell, és akkor nem üthetjük meg a bokánkat. Mindez adminisztráció kérdése, hiszen minden vállalatnál vannak magas és alacsony fizetésűek. *$* Rosszul értelmezik tehát a differenciálás elvét ott, ahol csak arra ügyelnek, hogy a jövedelmek között meg legyen a szakadék, s ha nincs, vagy nem elég nagy, majd megteremtik. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a kifizetett bérek arányban legyenek a teljesítménnyel. Tehát egyáltalán nem baj, ha mondjuk az egy műhelyben dolgozó húsz ember esetében a maximális és minimális fizetés közti különbség csak 200 forint. Nem baj, ha ez fejezi ki a teljesítményazonosságokat, illetve -különbségeket. Ám differenciálni csak ott tudnak, ahol megvannak a feltételek ehhez. Mik ezek? Mindenekelőtt arról van szó, hogy ne kelljen különféle hivatkozásokat keresni, hogy X. Y. és Z. miért nem tudta teljesíteni feladatát. Ismerősek ezek a mentőövek: nem időben érkezett az anyag, ha jött is, gyenge minőségben, váratlanul leállt az egyik gép, a partner szállítóvállalat nem küldött kocsit és így tovább... Ilyen, s ezekhez hasonló mentségeket bármikor lehet találni. S ha ezek az esetek előfordulnak, egy kézlegyintéssel elintézzük őket, nem újdonság, ahelyett, hogy megkeresnénk az igazi „bűnöst”, a hibasor legelső láncszemét. Erre sokszor idő sincs, mert a szervezetlenségből adódó a rusztikus bútorok stb. Az értékesítési tilalom alól felmentést kapnak a Külügyminisztérium intézményei, az egészségügyi, szociális és kulturális intézmények, az óvodák, iskolák, valamint a szállodák és a vendéglátó- üzletek, amelyek rendeltetésszerű működéséhez szükségesek az ilyen bútorok. A bútorkereslet múlt évi ugrásszerű növekedése tette szükségessé a takarékosságot is szolgáló rendelkezést, hiszen a közületek vásárlásai jelentős árualapot vontak el a lakosságtól. A tilalom nyomán várhatóan mintegy 400—500 millió forint értékű bútor kerül visz- sza a lakossághoz. örökös szervezés, szervezge- tés leköti az irányító apparátus idejét. Technológiai, munka- és szerződéses fegyelem nélkül nincs differenciált bérezés sem, legalábbis nem olyan, mint amire szükség lenne, hanem olyan, ami nem más, mint fából vaskarika. Ha azok a bizonyos feltételek meg is vannak, még akkor sincs sínen az ügy. Tegyük fel, Z. alkatrészeket gyárt a vállalatnál. Teljesítménye pontosan mérhető. Az általa készített tárgyakra nagy szükség van a cégen belüli másik műhelyben, ahol berendezéseket szerelnek ösz- sze, s amelyeknek nélkülözhetetlen tartozékai Z. alkatrészei. Z. azonban rossz passzban van, 100 fogaskerékkel kevesebbet gyárt, mint amennyi kellene. Ezt a borítékja bánja, kevesebb lesz a fizetése. Differenciálunk — mondhatja erre bárki —, annyit kapott a hónap végén, amennyiért megdolgozott. De ki veszi a fáradságot, hogy elvégezvén egy-két számtani műveletet kiszámítsa, Z. mínusz 100 alkatrésze miatt hány berendezés nem készült el időben, és ez mennyi veszteséget okoz a cégnek? Alighanem kiderülne, még Z. tartozik a közösségnek. Z. azután a tavasz bekö- szöntével táppénzre vagy szabadságra megy, pontosabban a fóliaházába, a kiskertjébe, ahol szintén termel csak éppen egészen más feltételek, körülmények között és egészen más jövedelmi kilátásokkal. Mert Z.- nek a magángazdaságban megtermelt áruit azok értékének függvényében ismeri el a piac. Ha fonnyadt, satnya paprikát tud csak eladni, ráfizet az üzletre, mert nem veszik meg tőle a drága, osztályon aluli zöldségfélét. Ha termékei kitűnőek és megfelelő időpontban jelen'éti meg a standon azokat, busás jövedelemre tehet szert. A zöldségpiac is automatikusan szabályozza az árakat, amiből sok van az olcsó, amiből kevés van az drága. Éppen ezért az is előfordulhat, hogy Z.-t felülfizetjük, mondjuk az áruhiány miatt, mert akkor olyan árakat szabhat meg, melyek többszörösei a befektetésmegtérülés reális arányainál. S ezzel eljutunk a differenciált jövedelmek másik végletébe, felülfizetés az úgynevezett második gazdaságban. Z. viszont mosolyog magában, hiszen az üzemben ugyan az átlagosnál kevesebb a fizetése, de nem annak arányában, mint kellene lennie a létre nem hoA kereskedelem egyébként éppen a magas igények láttán már korábban lépéseket tett a bútorhiány enyhítésére. A nagykereskedelem például mintegy 200 millió forint értékű irodabútormegrendelést visszavont, és a felszabadult kapacitásból 150 millió forint értékű bútort sikerült szereznie a lakosságnak. 1980-ra a tavalyi közületi bútorforgalom felét tervezték, azt is kizárólag speciális irodabútorokból, amelyekből van elegendő. A bútor-nagykereskedelem megrendelésére több gyár vállalkozott arra, hogy közületi bútorok helyett 250 millió forint értékű bútort gyárt az idén a lakosság részére. zott érték miatt, ami az ő lelkén szárad, viszont az állami támogatással szerzett földjén, egy sor állami kedvezménnyel megtámogatva, többszörösen is pótolja a munkahelyi veszteségét. Egy rókáról, az államról két bőrt is lehúz tehát. A havi fizetésből fenntartja magát, a második gazdaságból származó jövedelmét pedig felhalmozza és befekteti valamibe. (Lásd: gépkocsi, nyaraló, hobbikért és így tovább.) S a munkahelyen kívüli keresetszerzésnek szinte kiapadhatatlan forrásai vannak. Szemtanúja voltam az alábbi esetnek. Ismerősöméknél felmondta a szolgálatot a gázkonvektor. Vasárnap volt. Kihívták az ügyeletes szerelőt, aki megvizsgálta a fűtőtestet. Az egyik cső elkor- mozódott, ez okozta a hibát. „Legalább kétórás munka a javítás, mert szét kell szedni a konvektort.” — mondta. Ezt most nem vállalhatja, mert egyedül ügyel, s meglehet, másutt halaszthatatlan javítanivaló akad. Viszont készségesen felajánlotta, másnap ismét kijön, s akkor elvégzi a munkát, természetesen maszekban, mert ő számlát nem adhat, mivel neki hivatalosan nem szakmája a gázfűtőtestek javítása, de ért hozzá, ezért is bízzák rá néha az ügyeletet, amikor szerelhet konvektort is, hivatalosan és ingyen. Azzal elment, a fiatalasz- szony és a gyereke pedig maradt — a hidegben. A következő nap megjelent a szerelő, s potom 150 forintért kitisztította a csövet. Saját bevallása szerint csak az ilyen „partizánmunkákból” összejön neki a havi ezres. Ezenkívül rendszeresen ma- szekol, ami további 3—4 ezer' forintot hoz a konyhájára. A havi fizetése 3 ezer 500 és négy ezer forint között ingadozik. Hozzátette, elkezdi a fóliázást is. Ha jól számolom, akkor ez a szerelő három bőrt húz le arról a bizonyos rókáról. Van, aki ennél is többet. Hány bőr van a rókán? A magángazdaságban dolgozóknak, a maszekolóknak, a fusizóknak is, egyre nagyobb az ázsiójuk. Mindez bizonyítja, hogy igényt, igényeket elégítenek ki. Nem is ezzel van a gond, hanem az arányokkal, a fő- és mellék- foglalkozásokból származó jövedelemkülönbségekkel. Ez megköveteli a társadalmi igények reálisabb felmérését, a valódi differenciálás megteremtését. Miután felértékeltük a mellékfoglalkozásokat, most értékeljük fel a főfoglalkozásokat is. Horváth István A közelmúltban egy neves előadótól hallottam: egy vállalatnál amilyen a szakszervezeti munka, ott hasonló a mindennapi tevékenység is. Vagyis, ahol a szakszervezet jól dolgozik, s nemcsak formális, ott a kollektíva mindig tettre kész, munkája magas szintű. A napokban mindezekről személyesen is meggyőződhettem a tégla- és cserép- ipari vállalat békéscsabai gépgyártó üzemében, ahová szakszervezeti főbizalmi-választásra voltam hivatalos. A tanácskozóteremben lehettünk vagy 45-en: munkások, mérnökök, technikusok, adminisztratív dolgozók. A gépgyártó üzem 160 dolgozójának képviseletében a néhány napja megválasztott bizalmiak, helyetteseik, a szocialista brigádok vezetői mellett meghívást kaptak a gépgyár párt-, KISZ- és gazdasági vezetői. Már az első percekben meglepődtem a családias hangulaton. A főbizalmi-választást megelőzően az előcsarnokban nagy biliárdcsata folyt: nyugdíjkorhatár körüli svájcisapkás férfi és bozontos üstökű farmemadrá- gos fiatalember vetélkedett. Körülöttük kialakult egy alkalmi szurkolótábor is. A játék közben csevegtek, félmondatokból megértették egymást. — Ramaty anyagot kaptunk — szólt a fiatalabb. — Nektek mindig extra minőségű kellene — válaszolt az idősebb. Őszintén mondom, csak később, a beszámolót követő vitákban értettem meg beszélgetésüket. Danczig Jánosné főbizalmi beszámolójában többek között kitért a gépgyár munkájára. Ebből egyértelműen kitűnt, az egyedi gépgyár az iparág életében igen fontos szerepet tölt be. Évi 50 millió forint feletti termelésével importkiváltó, sőt, magas színvonalon egyedi berendezéseket is gyárt exportra. Ebben az évben a gyári kollektíva 10 százalékkal akarja túlszárnyalni idei tervét. Mindezt a hatékonyabb munkával szeretnék elérni, a legjobb tudásuk szerint. A gazdasági élet elemzése után szó volt az üzem dolgozóinak üdültetéséről, segélyezéséről, a dolgozók egészségvédelméről, a munkakörülmények javításáról. A beszámoló feletti vitában többen kifejtették véleményüket. Az első felszólaló örömmel nyugtázta, hogy a főbizalmi közelebb viszi az emberek problémáját a mielőbbi megoldáshoz. Mások a megnövekedett követelményeknek való jobb megfelelés gondolatát elemezték. A szakszervezet megnövekedett feladatáról, felelősségéről, hatásköréről szóltak. Az újabb felszólalók az export- lehetőségek kérdéseit elemezték, az iparági devizaháttér jelentőségéről szóltak. Az egyik lakatos például a gazdaságos termeléshez, gyártáshoz szükséges anyagok hiányáról szólt. így fogalmazott: „Ha exportra akarunk gyártani különféle téglagyári berendezéseket, akkor ezekhez export minőségű alapanyagra van szükségünk. Silány minőségű alapanyagból eladhatatlan termék készül, s ez a meglevő piaci lehetőségeinket veszélyeztetheti.” A beszámoló s ,az afeletti vita után a főbizalmi választására került sor. A TCSV gépgyártó üzemének főbizalmijává ismét Danczig Jánosnét választották. — Nyílt szívű, őszinte, szókimondó asszony — mondta a főbizalmiról Mikló Pál, aki 34 éve dolgozik a vállalatnál. — Ott él közöttünk, ha problémánk van nem kell keresnünk őt. — Az elmúlt időszakban tudta képviselni az önök érdekeit? — Hogy tudta-e? Ö maga is fizikai munkás, volt mielőtt raktáros lett. Amit tud megold, amivel nem tud megbirkózni, azt viszi a magasabb fórumok elé. Jó néhány esztendőt egymás mellett dolgoztunk. Ügy érzem, ismét jól választottunk. Danczig Jánosnét a műhelyben jól ismerik, 25 éve dolgozik a TCSV-nél, s 16 éve főbizalmi. — Motorszerelő és lakatos a szakmám, lent a műhelyben dolgozókat, gondjaikat jól ismerem. A hat bizalmicsoportunkkal az elmúlt években jól együtt tudtunk dolgozni. A közelmúltban lezajlott bizalmiválasztásokon a hat bizalmiból ötöt újraválasztottak, a helyetteseik valamennyien újak, átlagéletkoruk 30 év alatt van. — Azt mondják önről, szókimondó ... — Valóban, ami a szívemen az a számon, ha valami nem tetszik, megmondom a véleményemet. Fizetésemeléskor, jutalmazáskor igyekszem reálisan gondolkozni. Ha valaki úgy dolgozik, hogy nem érdemli meg, őszintén, a szemébe megmondom, hogy ezért és ezért nem érdemied meg. —- Ilyenkor nincs sértődés? — Férfiak között dolgozom, immár negyedszázada. Nem sértődékenyek, nem haragtartók. önkritikusak. — Most öt évre szól újabb megbízatása... — Az eltelt 16 esztendőben sok tapasztalatot gyűjtöttem. Újdonság, hogy szak- szervezeti felépítésünk megváltozik. A gépgyár szak- szervezeti bizottsága korábban az I. számú téglagyárhoz tartozott. Az idén —hasonlóan a párt-, a gazdasági és a KISZ-szervezethez — önállóak leszünk. Ez még jobb szakszervezeti munkát tesz lehetővé. Kívánjuk, hogy így is legyen! Szekeres András Szeszélyes az áprilisi tavasz Havazott a Bakonyban Megérkeztek Körmendre a gólyák üi # ■■ Virágzó cseresznyefa Csopakon (MTI-fotók: Hadas János felvételei — KS) Hány bőr van a rókán?
