Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-12 / 85. szám
o 1980. április 12., szombat iiZHÜUKfiTd Oz egészségügy kádergondjai Az egységes betegellátás és az orvostársadalom Beszélgetés dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel A hidegtálak mestere Ha vele személyesen nem is, de a maga készítette ételekkel sokan találkoznak Békéscsabán, a 120. sz. bisztróban, amelynek főszakácsa Erdélyi József. A legutóbb Szolnokon megrendezett gasztronómiai vetélkedőn 26 szakács versengett 9 megyéből, hogy megmutassa , ki, mit tud. Megyénket ketten képviselték, s közülük nagyszerűen szerepelt Erdélyi József, aki a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott. A vetélkedőn két kategóriában mérkőztek. El kellett készíteni egy dísztálat, valamint 3 ötadagos napi hagyományos ételt. Az értékes helyezést főleg annak köszönheti, hogy a hideg dísztál nagyszerűen sikerült. Marhanyelv volt Royal tojással díszítve, töltött karalábé körítés fürjto- jással. A napi ételekben sajtkrémes töltött alma olajbogyóval, sajttorta, süllőfiié rákkal szerepelt. A közkedvelt és népszerű bisztró főszakácsa, Erdélyi József, Sarkadon ismerkeA gyulai vár sem nem több, sem nem kevesebb, mint a hozzá hasonló várak : történelmi kegyhely, ahol önkéntelenül is emlékezik az ember. 1566. augusztus 30-án Kelecsényi László, a gyulai vár utolsó magyar kapitánya és védőserege feladni kényszerült a várat a túlerőben levő török sereggel szemben. Az egyezmény szerint a védők szabadon elvonulhattak volna. A törökök azonban, megszegve a szerződést, legyilkolták akivonuló magyar csapatot. Egy képsor a Hat év történelem című filmsorozatból : Moszkvába érkezik Ribbentrop, a náci Németország külügyminisztere megkötni a két ország közötti meg nem támadási szerződést. A többit ismerjük ... * * * * A múlt továbbra is él, csak más és más formában. J|e * * Farmerruhás fiú és lány lép be előttem a várkapun, mozdulataik a rondellából, a hajdan volt ágyútoronyból kiszűrődő rockzene dallamaihoz idomulnak. Ezt is megértük, magnó szól az ágyú helyett. A kapun túl, az udvarban már nem hallani a zenét. Csend van, még a hangos- kodók is halkabbra fogják dett meg a helyi ÁFÉSZ-nél a magyaros konyha és ízek titkaival. 1965-ben szabadult, s mivel nagyon vonzotta a szinte már művészi kivitelű hidegtálak elkészítési módja, gyakran járt fel Budapestre, a központi hidegkonyhába. Aztán egy évre elkerült Bulgáriába, Burgasz és Várna környéki éttermekben tanult az ottani szakácsoktól, ő viszont azokat tanította a magyaros receptekre. Több évig versenyzett a gyulai Atlasz testépítő klubban, sőt több esetben országos versenyen is kiemelkedően szerepelt. Azt sajnálja, hogy kevés olyan gasztronómiai vetélkedőt rendeznek, legalábbis a megyében, amelyen bizonyítási alkalmat kapnának a fiatal szakácsok is. Ezek kettős haszonnal járnának, egyrészt jobban elmélyülnének a szakma rejtelmeiben, másrészt nagyobb választékot tudnának nyújtani a fogyasztóknak. Kép, szöveg: Béla Ottó hangjukat. Inkább a szemek beszédesek. Többen a komor falakat pásztázzák tekintetükkel. A falaktól sok minden, egészen pontosan élet és halál függött egykoron. * * * Ahol várfalak vannak, ott nyílások is vannak, egy láthatatlan és érzékelhetetlen időgép ablakai. * * * Az előtérből indulok a berendezett termekben előre, visszafelé a történelemben. Kíváncsi vagyok, hiszen múltunk megannyi jeles színhelyének ablakain már ki (be?) néztem, innen még sohasem. Nem csalódom, de a dolog furcsasága, hogy a kiállítás, mint a hozzá hasonló többi is, száraznak tűnik, hiányzik belőle az ember, aki a puskát kezelte, a kardot forgatta, a szerszámokkal dolgozott, a ruhát magára öltötte. Nem, ez nem a múzeum hibája. Azok az emberek, érthetően, nincsenek többé. Az ő megidézésük éppen a tárgyakon, a történetiségen keresztül lehetséges csak. A múzeumban ezért minden látogató magára hagyatik, a képzeletére van bízva, kikkel népesíti be az egykori vár, város, a környék helyiségeit, helységeit. A betegnek Egercsehiben épp úgy fáj a foga, mint a Gellérthegy tövében lakónak; a torokgyulladás nem kérdezi, van-e a közelben gyermekorvos; az infarktus egyaránt életveszélyt jelent falun és városon — mégis, aki orvosra szorul, úgy érzi, ha már „muszáj” betegnek lenni, inkább Pesten, mint vidéken. — Miért ez a hiedelem? Vagy valóban eltérő színvonalú a betegellátás vidéken és ja fővárosban? — erről beszélgettünk dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszterrel. — A lakosságszámhoz viszonyítva nincsenek lényeges aránytalanságok az egészségügyi ellátásban. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak, illetve az egy körzetbe tartozó népességet illetően a fővárosban csak némileg kedvezőbbek az arányok, mint a megyék többségében. A 24 444 aktív orvos közül a fővárosban dolgozik 9026, azaz 10 ezer lakosra Budapesten 43, vidéken 19 orvos jut. — Ez nem mondható elhanyagolható különbségnek... — Csakhogy ez a 43:19 arány jórészt indokolt. Egy kivételével mind Budapesten helyezkednek el az egészség- ügyi ellátás legfelsőbb szakmai szintű országos intézetei, melyekben a betegeknek csak egy része budapesti; a többi az ország minden tájáról való. A fővárosban levő kórházi ágyak mintegy 40 százalékán országos é§ regionális betegellátás történik. Ugyancsak a budapesti orvosok nagyobb számát indokolja, hogy ezen intézményekben a rutinfeladatokon túlmenő speciális betegellátási, oktatási és kutatási feladatok folynak, s ezek több orvost igényelnek. — De van egy másik mutató, amely a főváros javára % Annyiféle történelem vanl a képzeletben, ahány emberi van. Az idő múlásával azon-1 bán a sok „kis történelem”! eggyé áll össze. * * * Ki tudja, hogy mi járt aj fejében Kelecsényi László-1 nak és Pertáf basának, mikor megkötötték ama bizonyos egyezményt. És ki tudja, mire gondol a két hadvezér történetét ismerve a farmerruhás fiú és lány, miközben szorosan egymáshoz simulva nézegetik a vitrineket? Alighanem mindegy, hogy ki mire gondolt, gondol. A tettek beszélnek. A fiatal pár unottan járja a termeket, ök, hozzám hasonlóan, csak a magnó hangját ismerik, az ágyúét nem. Szerencsére. A közömbösségük azonban zavar, mert mit tudhatnak a jelenről, ha a múlt sem érdekli őket. Például az, amiről egy egyszerű kivitelű térkép „mesél”. A török féktelen tombolása idején elnéptelenedett Gyula és környéke, s csak a XVII. században népesedett be újra. Emberi drámákról, az újjászületésről tudósítanak a tabló különböző színű nyilai. * * * Hősöket ígértem az ele-1 jén, a hősök azonban arcta- n lanok, hiszen fogalommá váltak, válnak. Vezetőik, vezéreik kiemelkednek a sokaságból, ám a sokaság nélkül ők sem létezhettek volna, és ma sem léteznének. A tárgyak, a tettek vallanak helyettük, meg is kell érteni őket, hogy múltunkat megfelelően tudjuk közvetíteni a jövőnek. Horváth István billenti a mérleget. Vidéken több a betöltetlen orvosi állás, mint Budapesten; ott az orvosi munkahelyek 7,9 százaléka, a fővárosban 5,2 százaléka üres. Abszolút számban is kevés az orvos Magyarországon? — Nemcsak hogy elegendő orvosunk van, hanem világviszonylatban is az előkelő 3. helyen áll hazánk a népességhez viszonyított orvoslétszámot illetően. Viszont nagy a területi aránytalanság, s vannak hiányszakmák, utóbbi az egyik oka az üres orvosi munkahelyeknek, másik oka az, hogy fiktív állásokat szerveztek éveken keresztül. Miután az egészségügyben bértömeggazdálkodás van, tartották a betöltetlen munkaköröket, s ennek béralapját szétosztották a meglevők között. Az intézeti vezető ugyan nem részesülhet ebből, de a „jó igazgató bácsi” szerepéért sokan vállalták ezt. A jövőben — gondunk lesz rá —, kevésbé nyílik mód ilyen manipulációkra. Nagyobb baj, hogy bizonyos országrészekben nem szívesen telepszenek le az orvosok. Hazánkban elural-' kodott az a szemlélet, hogy 40 kilométerre a várostól már „isten háta mögött” van... — Ügy érzem, ez etikai kérdés is. A medikus a gyógyításra tesz esküt, s nem a fővárosi állásra ... — Nem ilyen egyszerű ez. Ahhoz, hogy az orvos orvosi életét élje, nemcsak az orvos-beteg viszonyt kell néznie, ő nemcsak a betegre esküdött fel, hanem a medicinára is; Az ifjú orvosok nagy része szeretne nagy intézeti hátteret érezni maga mögött. Ez természetesen szakmai igény, csakhogy nem lehet mindig kielégíteni — és nem feltétlenül kell kielégíteni. Megpróbáljuk hát közelebb hozni egymáshoz a gyakorló orvost és az intézményt. — Az integrációra gondol? Ez hozná a „megváltást” az évek óta üres orvosi munkahelyekre? — Ha volna ilyen „megváltó”, miniszterségem ideje alatt már régen átvettem volna onnan, ahol sikerült az orvosokat a szükségleteknek megfelelően elirányítani anélkül, hogy pressziót gyakoroltak volna. Csakhogy a szabad munkavállalás joga Magyarországon elidegeníthetetlen állampolgári jog. — De miként védhető annak az állampolgárnak a joga, akinek az egészségügyi törvény szavatolja ugyan a magas szintű, ingyenes orvosi ellátáshoz való jogot, de vidéken lakik? — Indirekt módszerekkel próbáljuk biztosítani a gyógyításhoz való jogot. Olyképpen például, hogy a magánpraxist csak ptt engedélyezzük a jövőben, ahol orvoshiány van. Egy durva hasonlattal élve: iparengedélyt az kap Magyarországon, aki azt és ott csinál, ahol, amire szükség van. Nem teszek különbséget ebből a szempontból a suszter és az orvos között; ha suszterre van szükség, kapjon magánipari jogosítványt. Ha szemészre van szükség valahol, adjunk neki magángyakorlati engedélyt — s szívesen letelepszik. Két esztendeje az ellátási érdekeket szem előtt tartva szabályozzuk a magánpraxist. De van más közvetett módszer is az egységes ellátás megteremtéséhez. Például a pályázati rendszer „meg- fegyelmezése”. Nem engedünk annyi „sztár”-szakmát kiírni, amennyi medikus erre pályázna, így rákényszerülnek a hiányszakmákra is... — Ez is egyfajta presszió. — Csakhogy nyújtunk mellé olyat is, ami eddig nem volt: módot arra, hogy a hallgatók már medikus korukban megismerjék az úgynevezett „kisszakmák” lehetőségeit, ellátási és kutatási szempontból egyaránt. Mind nagyobb mértékben kapcsoljuk be a közkórházakat az egyetemi oktatásba. Nagy javulást várok ettől, nevezetesen azt, hogy a kívánatos irányba módosulnak a pályák. A medikusok már nemcsak klinikákon végeznek gyakorlatot, a harmadik évfolyamtól kezdve már közkórházakban is. Eddig is volt erre — elvétve — példa, de kiterjesztése halaszthatatlanná vált az új típusú orvosképzésben. — Ez még mindig csak a hiányszakmákra orvosság; a területi aránytalanságok ettől még megmaradnak. — A nagyvároscentrikus szemlélet nemcsak az orvosokra, hanem a magyar értelmiségre általában jellemző. És nemcsak a magyarra ... Ám ez nem menti fel az egészségügyi tárcát a felelősség alól. Ügy érzem, sokat javítana a helyzeten, ha több társadalmi ösztöndíjat kötnének. Tapasztalatunk szerint az ilyen hallgatók 70 százaléka visszamegy a starthelyre. A fehér foltok felszámolásában persze jobb bérpolitikával és több „természetbeni” segítséggel — lakással elsősorban — lehetne előbbre jutni. Szabolcs megye erre a bizonyíték. Néhány évvel ezelőtt még leghátul kullogott, ma már ott tart, hogy a körzeti orvosok között is válogat: melyik a legmegfelelőbb ? — Az orvosképzés területi arányain nem kiván (változtatni a tárca? A vidéken végzett diplomás szívesebben marad hazai tájon ... — Az általános karon jók a jelenlegi arányok, a fogorvosképzésben kívánjuk erősíteni a- vidéket. Debrecen mellett Szegeden is beindítjuk a fogorvosi kart. Az általános karon az oktatási reform keretében a korábbitól eltérően képezzük a jövő orvosait. Nem az a célunk, hogy tudósokat neveljünk, hanem — szakmai zsargonnal élve — bázisdoktorokat. Aki 6 év alatt elvégezte az egyetemet, az még nem alkalmas arra, hogy a medicinát egészében gyakorolja, jóllehet, erre szól a jogosítványa a diploma elnyerésével. Arra ellenben alkalmas, hogy néhány évi gyakorlat után igazi orvossá váljék. A 6 év csak alap, amelyre ráépíthető az általános orvosi szakképesítés. Ma "már ez rendkívül fontos — éppen a vidék jobb orvosellátása érdekében. S nemcsak azért, mert' a szakorvosnak magasabb fizétés adható, hanem, mert nagyobb a tekintélye. S ez sokat jelent az orvos számára — nem kevesebbet a betegnek. — A (betegnek miért? — Szükségből észtendőkön át az volt a gyakorlat, hogy meg sem száradt a diplomán a tinta, bedobtuk a frissen végzetteket a mélyvízbe, körzetet kapott, annak teljes felelősségével és terhével. Nyilvánvaló, a legszentebb hivatástudat sem tudja pótolni a gyakorlat hiányát. Most a körzeti or- vas — szakorvos lesz. Abból a 4 esztendőből, amit a diploma és a szakképesítés között eltölt, legalább másfél évet kórházban dolgozik. Tehát nemcsak a könyv betűit, hanem kórházi kollégái ismeretanyagát is használhatja. Ma már a gyakorló orvosok 75 százaléka szakorvos. A múlt is jelen Séta a gyulai várban MOTTÓ: HA NEM LENNÉNEK HÖSÖK, KI KELLENE TALÁLNI ŐKET. HA KI KELLENE TALÄLNI ŐKET, NEM LENNÉNEK HÖSÖK. HÖSÖK VOLTAK ÉS VANNAK, CSAK NEM MINDIG TUDJUK, HOGY KIK AZOK. — S mi történik, ha valaki beéri csak a diplomával? — Bizonyára lesznek ilyenek is. De addig senki nem kezdhet körzeti munkát, amíg a 6 hónapos kórházi gyakorlatot le nem töltötte. Senkit nem kényszeríthe- tünk, hogy szakképesítést szerezzen, de arra igen, hogy továbbképzéseken részt vegyen. Nyilvánvaló, az ilyen orvosokat nemcsak az 5 évenkénti kötelező továbbképzésre rendelik be, hanem gyakrabban és huzamosabb időtartamra. S ami nagyon fontos: az akár több hónapig tartó . kórházi továbbképzés idejére a kórház köteles helyettesről gondoskodni! Az integráció intézménye többek között ezért is gyümölcsöző. önmagában az a tény, hogy tavaly létrehoztuk az Általános Orvosi Országos Intézetet, a körzeti orvos speciális feladatainak elismerését és szakmai segítését jelentette. — Az integráció mit nyújt és mire kötelez? — Az integrációban való részvétel mindenki számára kötelező —, de csak ésszerű keretek között. Ha például egy sebész harminc éven át rendelőintézetben gyógyított, nem rendeljük be vakbél- operációra — ez sem az orvosnak, sem a betegnek nem kívánatos. De igenis, ott a helye a műtőben a fiatalnak, a középkorúnak, és szorgalmazzuk, hogy a körzeti orvos a kórházban is felkeresse a betegét. — Egy kényes témáról: ta- Ián sehol nem ^olyan erős a presztízs-hierarchia, mint az orvostársadalomban. Ez bizony nem mindig szolgálja a beteg érdekeit... — Az „én-klinikám”, „énmegyém” szemléletről ma már nem beszélhetünk. Egyszerűen lehetetlen autonómiára berendezkedni 19 megyének és egy fővárosnak. Központilag sem engedjük, de maguk a megyék, az egészségügyi intézmények sem törekszenek erre — pénzügyileg sem megy. A nagy értékű berendezéseket, műszereket nem megyékhez, hanem régiókhoz kötjük. Nagy az együttműködési készség a megyékben. Haj- dú-Bihar például ellátja Bor- sodot, Szolnok megye egy részét radiológiában, onkológiában; Baranya a fél Dél- Dunántúlt; Vas együtt számítható Sopronnal; Csong- rád a szomszédos megyékkel. A betegeket hozzák-viszik — Magyarország kitűnően megszervezett mentőhálózattal büszkélkedhet; 20 kilométeren belül mindenütt elérhető a mentőállomás. Ami pedig a presztízs-hierarchia személyi részét illeti: a kinevezések 4 évenkénti kötelező felülvizsgálata mindenkit arra késztet, hogy igyekezzék alkalmas, még alkalmasabb lenni; egy kinevezés ma már nem a nyugdíjig tartó örök státus. Ha nem váltja be valaki a hozzá fűzött reményeket, megköszönjük addigi szolgálatait és keresünk számára egy olyan — nem vezetői — munkakört, amelyben szakmailag kitűnően helyt állhat. Ez a 4 éves mandátum azonban nem azt jelenti, hogy a jótól is meg kell szabadulni. Aki megfelel, csinálja tovább. A kirívó anomáliákat már felszámoltuk. Optimista vagyok: ez a tisztító folyamat néhány éven belül azt eredményezi, hogy mindenütt a legrátermettebbeket helyezik vezető posztokra. S ez mindenképpen a hatékonyabb egészségügyi ellátást szolgálja, Antal Anikó
