Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-12 / 85. szám
1980. április 12., szombat Koszorúzás József Attila szobránál Tegnap délelőtt 11 órakor Békéscsabán a Körös-parti szoborsétányon megkoszorúzták József Attila szobrát. A költő születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Filadelfi Mihály, az Üj Aurora fő- szerkesztője mondott emlékbeszédet. „Nem halott költő József Attila — mondotta. — A lélek varázsainak mérnöke ő ma is, aki osztályosaival, egész népével immár fölemelkedett, s dolgozó népünk okos gyülekezetével hányja-veti meg bajainkat. Nem szobrokba, tankönyvekbe, lexikonokba és tanulmányokba merevített istenszikra ő, ma is itt sétál fáradt-bús arccal, vagy derűs, bajusz alá bújtatott mosollyal közöttünk, és ítél, figyelve-vigyázva világunkat, holtában is élő váteszként. Itt van az ő aktualitása, ettől halhatatlan minden sora, mert képesek azok tettekké válni az olvasóban ; korszerűsége, jelenvalósága attól igazi, mert ma is úgy igazít el, mintha testben is közöttünk volna.” Az ünnepi beszéd után a városi tanács vb nevében Fekete Jánosné elnökhelyettes és Csepelényiné Fekete Mária osztályvezető-helyettes koszorúzott, majd az írótagozat á Megyei Műve- lőlési Központ képviselői, úttörők, középiskolások helyezték el koszorúikat, virágaikat a szobor talapzatán. A költőt köszöntő megemlékezésen közreműködött a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium énekkara Sárhelyi Jenő vezényletével és Bús Anikó mondta el József Attila: Ars poetica című versét. (s—n) Csillagászati szakkör és tanfolyam Orosházán Orosházán az üveggyári klubban csillagászati szakkört alakítottak „Alcor” néven. A szakkör a közelmúltban csillagászati tanfolyamot hirdetett, melyen felső tagozatos általános iskolai tanulók, középiskolások és korhatár nélkül felnőttek is részt vehetnek. A megnyitót — és egyben az első előadást — április 15-én, kedden délután 5 órakor rendezik meg a gyár klubjában, a Pacsirta utca 8. sz. alatt. A csillagos ég titkait kutató fiatalok és felnőttek számára igen hasznos és ismeretgyarapító lesz ez a 13 előadásból álló tanfolyam, melynek 'végén szakcsillagászokból álló bizottság előtt tehetnek vizsgát a résztvevők. Befejeződtek a magyar kulturális napok Ünnepi záróhangversenynyel fejeződtek be tegnap Moszkvában a magyar kulturális napok, amelyeket hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából rendeztek meg a Szovjetunióban. Az ünnepi hangversenyen a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara a moszkvai konzervatórium nagytermében Kóródi András vezényletével Bartók Táncszvitjét és Concertóját adta elő. Perényi Miklós közreműködésével Hacsa turján Gordonkaversenyét is bemutatták. Az előadás hatalmas sikert hozott: a közönség lelkes ünneplésben részesítette a kiváló magyar művészeket. A hangversenyről helyszíni közvetítést adott a szovjet rádió és televízió is. A közönség soraiban helyet foglaltak a magyar kulturális küldöttség tagjai, élükön Molnár Ferenc kulturális államtitkárral. Ott volt dr. Pintér Gyula, a moszkvai magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Eljött a koncertre Jurij Barabás, a Szovjetunió kulturális miniszterének első helyettese, a magyar kulturális napok szervező bizottságának elnöke. Ott voltak a szovjet zenei élet kiválóságai is. OrszággyülésünK a tényleges néphatalmat testesíti meg (Folytatás az 1. oldalról) képviselő vesz részt a parlament munkájában. Országgyűlésünkben jelen vannak a fontosabb társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselői, valamit egyházi személyiségek is. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlése összetételében is a tényleges néphatalom megtestesítője, valóságos nép- képviseleti szerv, amely hű tükre szocialista nemzeti egységünknek. — Hogyan érvényesül a szocialista demokrácia az országgyűlés gyakorlati tevékenységében? — Parlamentünk fontos helyet foglal el és jelentős szerepet tölt be államszervezetünkben. Országgyűlésünk a Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerveként az elmúlt öt évben is felelősen gyakorolta a népszuverenitásból eredő valamennyi jogot. Biztosította a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározta a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Az Alkotmány előírásainak megfelelően tevékenykedtünk tehát, ami azt is jelenti, hogy nálunk — hasonlóan más szocialista országokhoz — az állami mechanizmus az államhatalom egységének elvére épül, vagyis minden állami szerv alárendeltje a parlamentnek. Elsősorban ebben fejeződik ki országgyűlésünk működésének demokratikus, azaz néphatalmi jellege. A másik fontos elemet — amely egyébként szintén csak a szocialista országokra jellemző —, a választók és a képviselők folyamatos kapcsolata, s a képviselői tevékenység választópolgári ellenőrzése jelenti. Szocialista alkotmányunk rögzíti a képviselői felelősség két alapintézményét: a választók előtti beszámolási kötelezettséget és a visszahívás lehetőségét, így válik lehetővé, hogy a választók befolyása a nép- képviseleti szervekben a szavazással ne szűnjék meg, hanem állandósuljon, s egyre sokrétűbbé váljon. — Mi jellemezte ebben a ciklusban az országgyűlés törvényalkotó tevékenységét, s hogyan járult hozzá a parlament állami életünk fejlesztéséhez? — Országgyűlésünk ebben a ciklusban a kormány előterjesztése alapján 24 törvényt alkotott. Ezzel közelebb jutottunk annak a nagyszabású kodifikációs munkának a befejezéséhez, amely célul tűzte ki, hogy — alkotmányunk alapelveit szem előtt tartva — rendeletek helyett döntően törvényekkel szabályozzuk az alapvető társadalmi viszonyokat, az állampolgári jogokat és a kötelességeket, valamint az államszervezet felépítésének és működésének meghatározó elveit. A rendeletekkel történő kormányzásról tehát áttértünk a törvényekre épülő kormányzásra. — E ciklus törvényalkotásaiból kiemelkedik az V. ötéves tervről szóló törvény. A termelés és a gazdálkodás szervezeti rendjét és működési feltételeit fejleszti tovább az állami vállalatokról, valamint a pénzügyekről szóló törvény. A közművelődést, a környezetvédelmet, a belkereskedelmet, az élelmiszertermelést és -forgalmazást átfogó új törvények az állampolgárok életét közvetlenül érintő, fontos területeken meghatározóak. A Polgári törvénykönyv módosításával és az új Büntető törvénykönyvvel az igazságszolgáltatás két alapdokumentumát fejlesztette tovább az országgyűlés. A legutóbbi ülésszakon az atomenergia békés célú felhasználásáról szóló törvényt alkotta meg parlamentünk. — Milyen következtetések vonhatók le a törvénytervezetek társadalmi vitáiból? — A törvénytervezetek szélesebb körű, nyilvános vitája hazánkban több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Pártunk útmutatásának megfelelően az elmúlt öt évben tovább erősítettük a törvényalkotás társadalmi nyilvánosságát. Széles körben és rendszeresen megvitatva valamennyi tervezetet, hasznosítottuk az állampolgárok, a társadalmi, s a szakmai szervek észrevételeit és javaslatait. Az elmúlt öt esztendő alapján tehát leszögezhetjük, hogy a törvények előkészítésében is erősödött a demokratizmus. A társadalmi fórumok szervezésében és értékelésében tevékenyen részt vettek a Hazafias Népfront bizottságai és a szakszervezetek. A vitákba bekapcsolódtak a nők, az ifjúsági szervezetek, a tudományos, a gazdasági, a jogi és más értelmiségi szervezetek képviselői. Példaként ide kívánkozik, hogy a vállalati törvény tervezetét országosan, a megyékben és a vállalatoknál több mint hetven fórumon vitatták meg. Az új Büntető törvénykönyv tervezetének társadalmi vitájában különösen hasznos volt a lakosság különböző rétegeinek, köztük munkásoknak, szövetkezeti dolgozóknak, gazdasági vezetőknek, pedagógusoknak és orvosoknak a véleménye. A lakosság javaslatainak hasznosításán túl ezek a párbeszédek segítették a leendő törvény előzetes megismertetését, s kovácsolták az állampolgárok egyetértését is. Közvetlen hasznot hoztak a képviselőknek, az országgyűlésnek, hiszen a képviselőcsoportok és a bizottságok üléseiken már a társadalmi tapasztalatokra támaszkodhattak. — Hogyan érvényesült az elmúlt öt esztendőben az országgyűlésnek az állami szervek együttműködését ellenőrző tevékenysége? — Elmondhatjuk, hogy ebben a fél évtizedes periódusban — amelyben országgyűlésünk 19 beszámolót vitatott meg — még jobban érvényesült a parlament ellenőrző jogköre. A Minisztertanács elnöke rendszeresen beszámolt a kormány munkaprogramjáról, majd e program végrehajtásának időarányos teljesítéséről. Két alkalommal került az országgyűlés elé az Elnöki Tanácsnak, a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a beszámolója. A kormányzati munka számos fontos kérdéséről, a törvények végrehajtásáról adott számot a parlamentnek az egészségügyi, a kohó- és gépipari, a közlekedés- és postaügyi, a pénzügyminiszter, a munkaügyi, a nehézipari, az oktatási, valamint a külügyminiszter, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. A beszámolókkal az országgyűlés belpolitikai életünk nagy horderejű kérdéseit tárgyalta meg, s jóváhagyta a kormány külpolitikai tevékenységét. Ezek a tanácskozások — lévén az ország- gyűlés ülései nyilvánosak — jól szolgálták közvéleményünk tájékoztatását, s ezen keresztül az adott állami feladatok végrehajtásába a lakosság bevonását is. A parlamenti ellenőrzés sajátos eszközével, az interpellációval 32 alkalommal éltek a képviselők, felhívva a figyelmet a törvények és más jogszabályod végrehajtásában fellelhető fogyatékosságokra. — Hogyan töltötték be az állandó bizottságok az ülésszakokat előkészítő, a törvények végrehajtását ellenőrző alkotmányos szerepüket? — Az állandó bizottságok segítették az országgyűlést törvényalkotó, ellenőrző tevékenységében, a társadalom alkotmányos rendjének biztosításában, és előmozdították a parlament tárgyalásainak eredményességét. A bizottságok munkája tehát egyrészt közvetlenül kapcsolódott az országgyűlés plenáris üléseihez, másrészt az ülésszakok közötti időben, ellenőrző funkciójukat gyakorolva biztosították az országgyűlés működésének folyamatosságát. E tevékenységük során öt év alatt 310 ülést tartottak, több mint 400 napirendi témát vitatva meg. A bizottságok legfontosabb feladatukként készítették elő a kormány által beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalását. Ezeken az üléseken számos képviselő fejtette ki a törvényjavaslatokhoz fűződő véleményét, s módosításaik a bizottság írásos előterjesztésében, illetve a megválasztott előadók révén kerültek az országgyűlés plénuma elé. Az ülésszakokon tárgyalt törvényjavaslatokhoz ebben a ciklusban a bizottságok több mint 100 módosító javaslatot nyújtottak be. A legfelsőbb népképviseleti testület bizottságainak alkotmányos kötelessége, hogy a törvényalkotás mellett ellenőrizzék is a törvények végrehajtását, s az így szerzett tapasztalatokkal segítsék a kormányzati munkát. A fontosabbak közül megemlíthető a bírósági, az élelmiszer-, a közművelődési és a külkereskedelmi törvény végrehaj- tásáifak bizottsági ellenőrzése. E testületek nagy gonddal vizsgálták energiahelyzetünket, a mezőgazdaság fejlesztését, a beruházási tevékenység javítását, a szelektív iparfejlesztést, a szállítás, a hírközlés fejlesztését, a lakosság szociális, egészségügyi, kereskedelmi ellátását, az oktatás tárgyi és személyi feltételeit, valamint kulturális, tudományos életünk aktuális kérdéseit. Javaslataikat és ajánlásaikat rendszeresen eljuttatták az illetékes kormányzati szervekhez. Ez a szerteágazó tevékenység igazolja, hogy a bizottságok érdemben gyakorolták törvényelőkészítő, ellenőrző és javaslattevő jogkörüket. — Milyen előrelépésről, milyen kezdeményezésről lehet beszélni a választókkal való közvetlen kapcsolat erősítésében, a választókerületi munkában? — A képviselők az elmúlt fél évtizedben választóik, a köz érdekében, a néptől kapott felhatalmazás felelősségét átérezve teljesítették megbízatásukat. A képviselők és a választók kapcsolatában a beszámolók jelentették az egyik legfontosabb láncszemet. Parlamentünk tagjai tájékoztatták választóikat az országos és a helyi politikai életben végzett munkájukról; ismertették az országgyűlés tevékenységét, az időszerű állami feladatokat. E kötelességüknek a képviselők önálló beszámolón, falugyűlésen, tsz-köz- gyűlésen, pártnapon, előadóként vagy felszólalóként tettek eleget. A képviselők és a választók a hagyományos fogadóórákon közvetlenül, személyesen is találkoztak. Az előre meghirdetett fogadóórák mellett mind több képviselő rétegtalálkozón, falugyűlésen vagy üzemlátogatáson tart fogadónapot, de gyakran munkahelyükön vagy otthonukban is felkeresik őket a választópolgárok. A formák tehát változatosak, ám a hangsúly változatlanul a közvetlen kapcsolat kialakításán van. A képviselők választókerületi munkáját jól segítették a helyi politikai, állami és társadalmi szervezetek. A népfrontbizottságok — a HNF VI. kongresszusa útmutatásának megfelelően — részt vettek a beszámoló gyűlések, a fogadóórák szervezésében, a lakossági kapcsolat erősítésében. Jól látták el feladataikat a megyei képviselőcsoportok is, segítve tagjaik felkészülését az országgyűlési és a bizottsági ülésekre. Gazdagították a képviselőknek a választókerületük életét átfogó tájékozódását és tapasztalatszerzését is. — A politikánkból eredő alapvető követelmények teljesítése mellett — az elmúlt öt esztendő tapasztalatai alapján — mely területeken fejlesztheti munkáját az országgyűlés? — Pártunk most lezajlott XII. kongresszusa meghatározta feladatainkat a gazdaság, az életkörülmények, a kultúra, az állami élet területén. Ezek a célkitűzések irányt mutatnak az ország- gyűlésnek is. A kongresszus külön is elemezte és meghatározta a parlament működésének irányát. Kádár János elvtárs előadói beszédében megállapította, hogy az országgyűlés az Alkotmány előírásai szerint végezte munkáját, „széles körű, nyílt vitákra támaszkodva a társadalom fejlődését szolgáló számos törvényt alkotott, folyamatosan napirendre tűzte, áttekintette a törvények végrehajtását, ellenőrizte a kormány tevékenységét”. A kongresszus határozata szerint „az országgyűlés a jövőben is számoltassa be a kormányzati szervek vezetőit, fejlődjék tovább az országgyűlési bizottságok munkája, fokozódjék a képviselők aktivitása választókerületükben és az országos kérdések megoldásában, váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal ...” A határozatnak ez a megfogalmazása a parlament tevékenységének kétirányú, úgy is mondhatnánk, tartalmi és módszerbeli fejlesztését jelenti. Az elmúlt, több mint egy évtizedes kiterjedt törvényalkotó tevékenységre támaszkodva az országgyűlésnek egyrészt még jobban kell élnie a meghozott törvények és más fontos döntések ellenőrzésének jogával. Másrészt — még jobban egybekapcsolva — fejleszteni kell a képviselői munka három területét: az országgyűlés plénumain, a bizottságokban és a választókerületekben végzett munkát. A választópolgárok véleményének szélesebb körű kikérése hozzájárul ahhoz, hogy a parlament és a képviselők tevékenysége még demokratikusabb legyen, még jobban tükrözze a választók állásfoglalását. Mindez egybekapcsolva a törvénytervezetek előzetes társadalmi vitájával, végeredményben a közvetlen és a közvetett demokrácia együttes erősödését jelenti országgyűlésünk tevékenységében. — Ügy gondolom, hogy a megválasztandó új ország- gyűlés az eddigi tapasztalatokra építve, s azokat továbbfejlesztve jól és eredményesen fogja szolgálni pártunk XII. kongresszusa határozatainak valóra váltását, állami és társadalmi életünk demokratikus vonásainak további erősítését — mondotta befejezésül Apró Antal. (MTI)
