Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
1980. április 9., szerda o NEB-vizsgálat a takarmánytermelésröl és -ellátásról Milyen intézkedéseket tettek a mezőgazdasági nagyüzemek a takarmánygazdálkodás hatékonyságának javítására? Hogyan hasznosítják a melléktermékeket? Miként segítik a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányigényének kielégítését? Többek között erre keresett választ a Békés megyei Népi Ellen-' őrzési Bizottság tíz mezőgazdasági nagyüzemben, továbbá a Sarkadi Cukorgyárban, a Gyulai Húskombinátban, és a MEZŐGÉP Vállalatnál. Ezenkívül 167 háztáji és kisegítő gazdaságot is felkerestek a népi ellenőrök. A vizsgálat tapasztalatairól Flender Pál, a megyei NEB elnökhelyettese számolt be a bizottság ülésén. Megyénkben az utóbbi években megkétszereződött a takarmányboltok száma. Jelenleg 105 ÁFÉSZ- és 20 termelőszövetkezeti takarmánybolt működik megyénkben. A takarmányozáshoz szükséges szemes terményt a vizsgált gazdaságok többsége saját termeléséből fedezi. A tíz üzem közül három azonban csak részben tudja igényeit kielégíteni. Ezek a szemes takarmányt és a tápot a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattól, valamint a Kon- dorosi Takarmánykeverőtől, vagy más gazdaságoktól vásárolják. A vizsgált szövetkezetek közül kilenc rendelkezik takarmánykeverő géppel. A keverők kihasználása azonban csak 66 százalékos. A szálas és tömegtakarmányokat elsősorban fő vetésként vetett területekről biztosítják. A népi ellenőrök megállapították, hogy több gazdaságnál igen magas a betakarítási és tárolási veszteség. Az utóbbi években csökkent a másodvetésű takarmánynövények termesztése. Jelentős a rét- és legelőterülettel a vizsgált gazdaságok közül hét rendelkezik. Nagy gondot fordít a gyepgazdálkodásra a gyomai Győzelem, a dévaványai Aranykalász, a gyulai Munkácsy és a nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet. A bizottság a vizsgálat ösz- szefoglaló jelentését elfogadta, majd bejelentéseket hallgatott meg. S. J. Mivel permetezzünk? Az őszibarackosban a taf- rinás levélfodrosodás járványát a tél végi lemosó permetezés után és a rügyfaka- dás előtt réz vagy réz és szerves hatóanyag együttes alkalmazásával előzhetjük meg. A rügypattanás után hűvös és csapadékos időben védekezzünk KaptánnaL, Fal- tánnai vagy Ditiokarbanáttal, de ha a levéltetvek kelése már megkezdődött, az előbb felsorolt anyagokat rovarölő szerrel kombináljuk. Valamennyi gyümölcskultúrában rügypattanás után szükséges a sodrómolyok és a téli araszolók elleni Dit- rifon 50-nel vagy Uniron 40- nel való permetezés. A köszméténél a lisztharmat megelőzésére valamelyik kénkészítmény javasolható. Nincs rá recept Egyesüléssel A földművelés és állattartás felszabadulás utáni történetét kutatva, elemezve azt kell tapasztalnunk, hogy az erők egyesítésének folyamata a fejlődés állandó velejárója. Kezdve az első leglazább szerkezetű termelő csoportoktól egészen az egy, majd a több község növény- termesztőit és állattartóit tömörítő, nagy kiterjedésű szövetkezetekig, a földek, a gépek, s a tudás fokozatos felhalmozódásának, területi összpontosulásának szemtanúi lehetünk. Az elmondottakat a statisztika is bizonyítja, mert míg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában Békés megyében 271 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult, napjainkra ez a szám 83-ra csökkent. Ezzel egy időben a kétezer hektárnál kisebb területen gazdálkodó 55 szövetkezetből csupán 4 maradt. Azt pedig, hogy a közös gazdaságok egyesülése több volt .a termelőerők egyszerű és puszta összevonásánál, talán a-* tükrözi legjobban, hogy igazán erőteljes vonzalom, egymásfelé közeledés elsősorban a közepesnél nagyobb közös gazdaságok körében figyelhető meg, nem ,a legkisebbeknél. Hz erük egyesítése Már most röviden tekintsük át: mit oldottak meg ezek az egyesülések? A Békéscsabai Hütöházban válogatják a burgonyát. A válogatás után .szeletelik, majd egy részét a hűtőházban tésztás ételek előállítására használják fel, a többit pedig értékesítik Fotó: Veress Erzsi Tojásból lesz a csoda Inkább az éjszaka, mint a hajnal uralja még a tájat. A szeles pusztából alig látszanak ki a magyarbánhegyesi BARTÖV, a megye legnagyobb keltetőállomásának épületei. Hogy jó helyen járok, azt messziről hallani, a csibék csipogását jókora távolságra elhozza a szél. Az első meglepetés a por- - tán fogad, a múlt év októberétől, amióta az új gépsor beindult, nincs éjszakai műszak. Mégis szerencsém van, kiderült,, hogy hatan dolgoztak az éjjel. A tegnap kikelt naposcsibéket szexálták, azaz válogatták szét ivar szerint. Szőke Istvánná, a délelőttös leszedőcsoport vezetője kalauzol az öltözőbe. Az éjszakások, Juhász Ferencné, Túsz Istvánná, Domokos Illésné, Kormányos Istvánná, Zsám- boki Istvánná és Balázs Im- réné egy kis pihenőt tartanak, mielőtt hazaindulnának. — Fárasztó volt? — Hát, bizony sokat álltunk — kezdi Balázsné. — Elfáradt a lábam és a szemem is. Hosszú volt az éjszaka. Tegnap kettőig dolgoztunk, aztán bejöttünk este 10-re, mert megszáradt az aznapi kelés, és át kellett válogatni. — Ügy tudom, más helyeken japánokat hívnak szexálni ... — -Igen, de ott az ivargumó alapján döntik el, kakas vagy jérce. Ezt a Hybro fajtát a szárny alapján is el lehet különíteni. Közben valaki máris behoz két csibét. Azon mutatják a különbséget. Észrevehető, de biztos, hogy egész éjjel, majdnem 4 ezret nem lehetett könnyű kiválogatni. — Mit csinálnak otthon a fárasztó éjszaka után? Kormányos Istvánná nevetve felel: — Hát alszunk. Csak előbb elengedjük a gyerekeket az iskolába, megetetjük otthon a jószágot. Aztán tanulni is kéne. Én az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolába járok. De tanulnak a többiek is, az egész Május 1. brigád arra a tanfolyamra jár, amit itt a keltetőben tartanak, tavaly november óta. Nemsokára jönnek a vizsgák. Szókéné, a leszedők csoportvezetője süteménnyel kínálja a társaságot. Még egy kis terefere, majd megy mindenki a dolga után. Az éjszakások haza, a leszedők a munkahelyükre, ahol már élénk csipog ás fogadja őket. A hosszú asztalra tálcástól felrakják a bujtatóból kikerült csibéket. Üres dobozba válogatják át őket. Szokol Istvánné mozdulatain látszik, hogy régóta csinálja ezt a munkát. Finoman, de határozottan kapja el a kiscsirkék nyakát és teszi őket a megfelelő dobozba. — Valóban, már 12 éve vagyok itt, alapító tagnak számítok. Jó ideig kerékpárral jártam be Mezőko- vácsházáról, mióta autóval jövünk, jóval könnyebb. Nem kell napi 18 kilométert pe- dálozni. Közben a tálcákon éktelen csipog a csibehad, menekülnek a válogató kezek elől. Van olyan is, amelyik nem tud megküzdeni az életért. Kétségbeesetten kapirgálja a félig feltört tojás héját. Néhány leül a tálca aljára és nem mozdul. Látszik, nem sok életerő van bennük. — Szereti a csibéket? Elmosolyodik, anyai gyöngédséggel néz az apró jószágra: — Hát persze, nem csinálnám különben ezt a nem éppen könnyű munkát. A fiam is keltetőben dolgozik, a kovácsházi ÁFÉSZ- nél. Érettségizett szakmunkás, most jelentkezett főiskolára. Azt hiszem, részem volt benne, hogy ezt a szakmát választotta. Szokolné szemközti válogatótársa egészen fiatal, de látszik, hogy tökéletesen elsajátította társa munkamódszerét. Pális Irén varrónőből lett csibeleszedő, válogató. — Kitanultam a szakmát, dolgoztam is benne, de nem szerettem — mondja, és közben szaporán válogatja az állatokat. — Mindig az volt a vágyam, hogy picik közé kerüljek, legyen az gyerek vagy kis állat. És nem bírtam egy helyben a munkát. Nemrég jöttem ide, most a tavasszal választottak meg KISZ-titkárnak. Nagyon jólesett a bizalom, mert most még csak erről van szó, előlegről. — Itt azonban sokat kell állni... — Igaz, de látja, mindenki kap kismamacipőt, az idén először a vállalat fizeti. Így sokkal jobb, nem fáradunk úgy el. VaV A vadonatúj belga Peter- sime keltetőgépek halkan zúgnak, ütemes kattogások jelzik, hogy automata szabályozójuk működik. A mutatók pedig a hőmérsékletet, páratartalmat. A félhomályban csak a gépek narancs- sárga oldalfala világít, sehol egy ember. Az egyik hatalmas ajtó mögött mégis sikerül valakit találni. Kovács László karbantartó éppen egy szerelés vége felé jár. — Fogaskereket cseréltem az egyik villanymotornál. Ez forgatja a tálcára rakott, keltetés előtt betárolt tojásokat. Nincs sok, mert ütemezve van a szállítás. De legalább egy napot itt kell állni, hogy kipihenjék az utazás rázását. Most nincs túl sok dolgom. Amikor ősszel beindultak a gépek, elég sok gond volt, mint minden beüzemelésnél. Most már könnyebb. Sí Az előtárolóból ismét egy hatalmas terembe lehet jutni, mint kiderül, ez a tojásválogató, berakó. Vaczkó Imréné, Matuz Lajosné, Vi- rágh Andrásné, Elekes Kálmánná, Tóth Jánosné és Szatmári Piroska egy asztal körül ülnek és beszélgetnek. Elekesné: — Éppen szünetet tartunk, persze a munkánk attól is függ, mikor mennyi tojás érkezik be. Van úgy, hogy állunk, máskor meg alig bírjuk kapkodni. Súly és forma szerint válogatjuk, aztán rárakjuk a tojásokat a tálcákra és irány az előtároló. — A teherautóról is maguk szedik le? — Mi bizony — feleli Szatmári Piroska, a csoportvezető. — Télen is, a nagy hidegben. — Előfordul, hogy leejtenek egy-egy tálca tojást? Piroska: — Hát bizony, van olyan. Különösen amíg papírtálcát használtunk. Előfordult, hogy szakadt volt, és egyszerűen kiesett a kezünkből. De a törésért senki nem haragszik, aki dolgozik hibázhat. Sokkal nagyobb baj, ha összekeverjük a fajtákat. Azért már szidás jár. Tőlem. — Hogy érzik itt magukat? összenevetnek, látszik rajtuk a válasz. — Jól — feleli Virághné —, kihordják még az ebédet is. Csak ne lenne olyan rossz. Magyarbánhegyesen főzik, és sokszor adnak kínai levest. Tudja hogy mi az? _ ? — Hát, öncsecsakki — válaszol és mindannyian összenevetnek. És tovább folytatódik a kötetlen beszélgetés, az otthoni munkáról, az itteniről és arról, hogyan kell eltölteni a szabadságot. Egy idő múlva felkelnek. Menni kell az ebédlőbe, most lesz a szakmunkásvizsga megbeszélése. Ök, a Zója brigád tagjai is valamennyien részt vesznek a tanfolyamon. Most a tanulás a legfontosabb. M. Szabó Zsuzsa vagy együttműködéssel? A megnagyobbodott területek, a megsokszorozódott eszközök, a számában és tudásában egyaránt gyarapodott. tagság együttesen a valóban nagyüzemi gazdálkodás kereteit és alapját adták meg, s ettől kezdve a tudatosan megteremtett lehetőségek kihasználásának színvonalától és mértékétől függött és függ egy-egy közösség sorsa, a földművelés és állattartás további fejlődése. Anélkül, hogy elemeznénk a megyénkben lezajlott termelőszövetkezeti egyesülések azonos és elkülönítő jegyeit, általánosságban elmondhatjuk: az erőegyesítések, a termelők együttműködésének ez a legszigorúbb, legszabályo- zottabb, legmerevebb keretek között érvényesülő módja a termelőerők mind hatékonyabb mozgósítását. ,a talaj termőképességének, az emberi tudásnak, a gépi erőnek jobb kihasználását hozta magával. Látnunk kell azonban azt is, hogy az erők egyesítésének, a termelőszövetkezetek jogi és gazdasági egyesülése nem lehet, egyetlen megoldása — és nem is az. Van, ahol az eddig elért technikai színvonal vagy a gazdálkodás eddigi eredménytelenségének terhei szabnak gátat a növekedésnek, másutt a földek kiterjedtségének és a megművelésére vállalkozók számának kiegyenlíthetetlen aránytalanságai, megint másutt pedig a további egyesülés — a vezetés jelenlegi szintjén és lehetőségei közepette — a munkaszervezés- ban okozn,a feloldhatatlan ellentmondásokat. Mindez nem elvont okoskodás: a7 élet tanúsítja a megállapítás valóságtartalmát. A termelőszövetkezeti közös vállalkozások — utóbb vállalatok —, a termelési rendszerek, a szorosabbra, font termelőszövetkezeti együttműködések gyorsan szaporodó sora jelzi: a termelés belterjessé váló szakaszában is igen nagy szükség van a. felhalmozott erők valamiféle közös, együttes kihasználására Békés megyében Az előbbiek bemutatására megannyi példával élhetünk. Az együttműködés sajátos formájában oldotta meg a két békésszentandrási tsz a búzatermelés hozamainak kiegyenlítését magasabb szinten. Egyedülálló kezdeményezésbe fogott ,a Körösök Vidéke Tsz Szövetség, amikor egy-egy jól, illetve sok nehézséggel gazdálkodó szövetkezetből párokat alakított ki egymás megsegítésére. Adott esetben a másutt már jól bevált fajták honosodtak így meg újabb területeken, esetleg a7. egyébként kihasználatlanul álló gépek jutottak több munkához, vagy szellemi energia kapott tá- gabb működési területet. Mindebből természetesen kár lenne azt a következtetést levonni, hogy az egyesülésen túli és azon kívüli erő- egyesítésnek a mezőgazdasági termelésben valamiféle „mentőővszerep” jutott. Ezt sugallja ugyan legtöbb példánk, s ha még hozzátesszük a Körösök völgyéhez képest sokkal jobb földet művelő kaszaperi valamint nagybánhegyesi termelőszövetkezetek próbaházasságának tanulságait, a látszat valóban teljes. A kép teljességéhez viszont, az is hozzátartozik, hogy a két szövetkezet előbb-utóbb akkor is ráébred egymásrautaltságára, ha történetesen kaszaperi közös nem nehézségei miatt fordul szomszédja felé. Az itteni földek minősége, a természeti és köz- gazdasági adottságok tudniillik a ma még sok kétkezi munkát igénylő — elsősorban vetőmagtermesztő — ágazatoknak kedveznek Nagybánhegyesen, munkát vállaló viszont Kaszaperen él több. De előhozakodhatunk más jelenségekkel is, amelyek az együttműködés serkentésének szükségességét jelzik. A megközelítően 10 ezer heK- tárt művelő — három községet egyesítő — dombegyházi tsz 15 millió forintos nyereséggel zárta az 1979-es esztendőt, ezzel szemben az alig háromezer hektáras kél- sopronyi 36-tal. Az egy hektárra jutó haszon feltűnő különbségei kiaknázatlan tartalékokról árulkodnak. Egy tanulmány szerint Számításaiban ugyanerre a következtetésre jutott Fórján Mihály, a Békés megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa is, aki külön tanulmányt szentelt a Dél-Békés megyei termelőszövetkezetek együttműködésében rejlő lehetőségek kutatásának. Megállapította többek között, hogy csupán az átfogó talajrendezés ösz- szehangolt megoldásával mintegy 150 millió forint termelési érték többlethez, 70 millió tiszta jövedelem- többlethez juthatnak ezek a gazdaságok Az- együttműködés szélesebbé és mélyebbé tételével ugyanakkor megoldhatóvá válik a gépek használatának egyeztetése s ezzei a betakarítógépek száma mintegy 10—12 százalékkal, a növényvédő repülőgépek légiórateljesítménye 20 százalékkal, a növényvédelem gépállománya pedig 6—8 százalékkal csökkenthető. E? önmagában 9 százalékkal kisebbítené az amortizáció mértékét a térségben. Még egy érdekes tényt érdemes kiemelni a jelzett tanulmányból: A megközelítően azonos természeti adottságú szövetkezetekben a tájkörzetben igen nagyok az eltérések az egy hektárról betakarított termésekben, hozamokban. A technológiai fegyelem lazaságai, az eszközellátottság különbségei, a „különutas” fajtapolitika mind szerepet játszik abban, hogy a búza 12 ezer hektáron 420 kilogrammal, a kukorica ugyanekkora területen 760 kilogrammal, a cukorrépa 1460 hektáron 7800 kilogrammal ad kevesebbet a szövetségi átlagnál. Ha a megfelelően szervezett, összehangolt együttműködéssel csupán e három növény termesztésében • mindössze az átlagot érnék el a lemaradók — Fórján Mihály szerint — a7 is 54 millió forinttal hozna többet a konyhára termelési értékben és 16 millió forinttal többet a nyereségben. % Befejezésül — az elmondottak alapján — meg kell jegyeznünk mindenképpen, hogy az erők egyesítésének semmiképp nincs egyedül üdvözítő megoldása. A meghatározott esetben valameny- nyi tényező mérlegelésével dönthető csak el a helyes irány. A mezőgazdasági termelés szempontjából kiemelkedő természeti és közgazdasági feltételekkel megáldott tájkörzetben a beruházások és pótlólagos ráfordítások színtere maga a mező- gazdaság kell hogy legyen — mivei itt e7 eleve nagyobb haszonnal, hozadékkal kecsegtet, mintha a termeléshez azonnal szervesítenén < a feldolgozást is. Más esetben más feltételek között pedig éppen az utóbbi eredményezhet előrelépést. Kőváry E. Péter
