Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

1980. április 9., szerda A magyar nyelvű szovjet lapok áprilisi számaiból Az „átutazó” község Szovjetunió Vlagyimir Iljics Lenin, szü­letésének 110. évfordulója al­kalmából nagy terjedelmű összeállítást közöl a folyó­irat Lenin és jelenünk cím­mel, V. Zaglagyin profesz- szor érvel a lenini életmű időszerű volta mellett. Több más értékes írás mellett be­számol a folyóirat a Lenin hangjáról készült felvételek helyreállításában folytatott munkáról és arról is, hogy mely országokba jutottak el a világ 117 nyelvén kinyom­tatott Lenin-kiadások. A Szovjetunió olajkészle­teinek kimerüléséről terjesz­tett híresztelések ellen szán­ja érvnek a lap képes össze­állítását, amely azt mutatja be, milyen módszerekkel ter­melnek ki a mélyebb tenger alatti földrétegekből olajat a Kászpi-tenger azerbajdzsáni medencéjében. A Lenin-művek Magyaror­szágon (1915—1980) című cikk-kettős megismertet a Kossuth Könyvkiadóban az elmúlt évtizedek során a Le­nin-művek megjelentetésével kapcsolatos munkával, vala­mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néhány Lenin-rit- kaságának történetével. Írá­sokat közöl még a lap a csa­ládi élet jelenségeiről, a pusztító tömegbetegség, a himlő elleni küzdelemről és visszaemlékezésedet a Ma­gyarországon járt felszabadí­tókról. A folyóirat kulturális mel­lékletében könyv- és filmis­mertetésen, elbeszélésen és keresztrejtvényen, valamint egyéb cikkeken kívül képes riport található a két kiváló' Ha választhat > a tv-néző az 1. és a 2. műsor között, gyak­rabban dönt könnyebb, szó­rakoztató műsorok, filmek, tv-játékok, esetleg az őt is közvetlenül bekapcsoló kö­zös mulatság mellett, a „te- levíziósabb” műfaj javára — színházi közvetítések vagy felvételekkel szemben. A tv-tulajdonos saját ta­pasztalataiból tudja, nem az igazi, ha nem színházban, csak képernyőn nézi végig a színdarabot. A dráma a szín­padon nyeri el végleges alak­ját, együttes alkotás, közös játék és közös recepció ered­ményeként. A dráma, ha úgy tetszik, a legnyíltabb, leg- nyilvánosabb, legdemokrati­kusabb műfaj. És talán a legrugalmasabb is, mivel — lehet az régi görögök, római­ak, vagy orosz, francia klasz- szikusok műve, jelentősége éppen abban áll, hogy hoz­zánk is szól; korának nap­jaiból táplálkozik, de a mi gondjainkhoz, örömeinkhez is köze van, s ennek aláhú­zásáért a mai rendezés ren­geteget tehet. Ezt a többszö­rös találkozást, együttes já­tékot képtelen maradéktala­nul visszaadni a televízió, s bármennyire is fontos szere­pet játszik életünkben, a színházat nem helyettesíthe­ti. Csakhogy: ki az a boldog ember — pláne vidéken! — akinek lehetősége nyílik színházba menni, amikor csak kedve támad, s nem kell a tv-közvetítéssel beér­nie? Szerencse, hogy akad azért még a drámának változata, amely viszonylag keveset ve­szít értékeiből, nem csorbít rajta akkorát a tv-felvétel. A monodráma. Legutóbb Rolf Hoehhuth darabja, Egy vadász halála győzött meg.- Szeretem Hemingwayt, Hochhuthat, Bessenyeit; egy percig sem érdekelt tovább, mi megy közben az egyesen. Pedig televíziós műfaj volt a javából, társasjáték oly­annyira, hogy kifejezetten a nézőket játszatta. A mono­dráma rostocki feldolgozását ismerem, de érdekelt a Ma­dách Színház előadása, a ma­gyar színész alakítása. Ernest Hemingway életé­ről rengeteget írtak már. Nem csoda, hiszen népszerű­sége nem korlátozódott ha­szovjet balettművész, Na- gyezsda Pavlova és Vja- cseszlav Gorgyejev budapesti vendégszerepléséről. Lányok, Asszonyok A Lányok, Asszonyok áp­rilisi száma köszönti az ol­vasókat felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából. Foly­tatódik az 1945-ben született művészeket bemutató soro­zat; az Egyidős az új társa­dalommal. Ezúttal Szombathy Gyula színművésszel és Sze- methy Imre grafikusművész­szel ismerkedhetnek meg az olvasók. Az idén lenne 75 éves Jó­zsef Attila. Az évfordulóról a Szovjetunióban is széles kör­ben megemlékeznek. A Köl­tő emlékezete című írás azt mondja el, mennyire kedve­lik a szovjet olvasók a ma­gyar költőket, közülük is kü­lönösen József Attilát. Nagy sikerrel szerepelt Budapesten a moszkvai Sza­tíra Színház. Vendégjáték Magyarországon címmel Ve­ra Vasziljeva, a színházmű­vésze meséli el, milyen ha­tást tett a társulat tagjaira Magyarország, milyen emlé­keik maradtak az utazásról. A Lányok, Asszonyok fo­tópályázatot hirdetett Ma­gyarország felszabadulásá­nak 35. évfordulója alkalmá­ból. Az áprilisi számtól kezdi a lap közölni a legjobb pá­lyaműveket. Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom idei áprilisi számában neves köl­tők: Olga Bergholz. Raszul zájára, szinte az egész világ rajongott érte és ünnepelte. A ■ róla íróknak bőven szol­gáltatott anyagot terjedelmes életműve, és méginkább ka­landokban igen gazdag éle­te. (Az érettségi elől meg­szökik otthonról, elszegődik riporternek Kansas Citybe, 1918-ban vöröskeresztes Olaszországban, megsebesül. Párizsban olyan hírességek között mozog, mint Ezra Pound vagy Gertrude Stein. Afrikába jár vadászni, a Ka- rib-tengerre halászni, 1941- ben Kubában telepszik le, saját hajójával segít német tengeralattjárókat felderíte- ni.\ Angliában haditudósító, ismét megsebesül, majd sa­ját katonái élén vonul be Párizsba, és harcol a náci megszállók ellen. 1954-ben lezuhan repülőgépével, ha­lottnak hiszik, de felbukkan. Az új stílusért, egyszerűsé­gért, és a kor igényeinek megfelelő forrna mesteri mű­veléséért Nobel-díjat kap.) A szenvedélyes író, vadász, négyszer férj, sokkal több­ször szerető, a spanyol pol­gárháború lelkes katonája, a nácik fáradhatatlan ellensé­ge, az alkoholista — min­den életrajzi műben más és más Hemingway kerül elő­térbe. Rolf Hoehhuth darabjával eggyel több tehát? De miért fordul a nyugatnémet, je­lenleg Svájcban élő író egy egyébként is agyonstrapált témához, „Hemingway papa” érdekes életéhez? És ahhoz fordul-e egyáltalán? A dokumentumdráma szü­letését 1963-ra jegyzik, ek­kor írta Hoehhuth A hely­tartót. Friss történelmi té­nyeket tálalt a nyilvánosság elé, azt kutatva, mennyiben vált a Vatikán, azaz XII. Pi­us pápa (Isten helytartója) Hitler bűntársává, felelőssé ártatlan milliók meggyilko­lásában. A merész vállalko­zás óriási port vert föl, nem maradt el sem a hatalmas si­ker, sem a legalább akkora botrány. Hasonló volt a helyzet a későbbi darabok, A katonák (1967), A gerillák (1970) körül is, mivel ezek is mai politikusokat, mai po­litikát ültetnek a vádlottak vadjára. És Hoehhuth az Egy va­dász halálában sem tagadta meg önmagát. A teljes He­Gamzatov, Vlagyimir Lu- govszkoj, Szergej Orlov, Ra­szul Rza és Ujgun versek­ben emlékeznek meg Lenin­ről. öt év telt el a Szovjet Iro­dalom magyar kiadásának megjelenése óta. A jubileum alkalmából a lap közli Pjotr Gyemicsevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjá­nak, a Szovjetunió kulturá­lis miniszterének a Szovjet Irodalom budapesti és moszk­vai szerkesztősége összes munkatársához intézett üd­vözletét. A Szovjet Irodalom egyik legfontosabb célja a szovjet és magyar írók bará­ti együttműködésének előse­gítése, erősítése. Személyes kötődéssel címmel szovjet írók vallanak Magyarország­ról, a magyar irodalomról, legemlékezetesebb budapesti élményeikről és emlékeikről. A lap áprilisi számában a szép vers kedvelői ízelítőt kapnak Leonyid Martinov verseiből. A folyóirat Gál- völgyi Judit fordításában közli Mihail Satrov publi­cisztikai drámai kísérletét is. A folyóirat Közös dolga­ink című rovata folytatja a nagy és áldozatos munkát teljesítő ‘ műfordítók-irodal- márók bemutatását. Most Geiger Bélát mutatja be egyebek között abból az al­kalomból. hogy a moszkvai magyar nagykövetségen Gei­ger Bélának átadták — a Ma­gyar Tanácsköztársaság 60. évfordulóján — a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. mingway, a sikerekkel és ku­darcokkal, ellentmondások­kal teli élet, a hatalmas életmű színes, sokoldalú megközelítésére törekszik. De mindezt egy-egy szó, vagy megjegyzés kivetítette kép erejéig csupán, mert a vál­ságban gyötrődő, meghalni vágyó, öngyilkosságra el­szánt ember áll előttünk. Az az író, aki nem akármilyen életet mondhat magáénak, a második világháború óta azonban mégis oly gyakran szenved, kríziseket vészel át, gyenge regényeket ír, ke­gyetlen kritikát kap mások­tól, de a legkegyetlenebbet önmagától: „Hemingway pa­pa, kiírtad magad!” Többre képtelen, ezért hát az életre sem jogosult már. Így válik Hemingway, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hú­szas évek amerikai irodalma világirodalmi rangra emel­kedhetett, a „lost generati- on” (elveszett nemzedék) egyik legjellemzőbb tragé­diájává. Egy abból a nem­zedékből, amely túlélte — (túlélés-e a pusztán fizikai?) — az első és a második vi­lágháborút, de sosem tudott többé tartósan emberi érté­kekbe kapaszkodni, mert nem lelt már olyanokra; vagy ha mégis, azok mind szeme előtt szertefoszlottak, egyszerűen szétmáltak, szét­pukkadtak. Számadás az életről, végső elszámolás és leszámolás. Egyetlen célja marad, hogy apjára felnéz­hessen, őt követi hét az ön- gyilkosságba. Ugyanúgy, „véletlenül” sül el a vadász- fegyver tisztítás közben ... A dráma szerzőjét, az ön­magát már feleslegesnek íté­lő, életével végleg leszámoló művész öngyilkos éjszakájá­nak utolsó órája érdekelte. Arra volt kíváncsi, hogyan birkózik meg az ember a ha­lállal, amikor magára ma­rad, hogyan tesz pontot cél­talanná lett élete végére, az üresség elé. Azzal a ténnyel, hogy nem a világszerte is­mert és körülrajongott He­mingway izgatta elsősorban, és drámája megírásakor többen is számításba jöttek, míg végül az amerikai író­ra esett a választás, nyilván nem annak népszerűségén kívánt csorbítani a szerző. Elgondolkodtatott, élményt adott Rolf Hoehhuth mono­drámája — Bessenyei Fe­renc Hemingwayje — még így, a televízióban is. Niedzielsky Katalin Sarkad kér esztúron is gyor­san múlik az idő, mialatt Debrecen felé menet sokezer gépkocsi halad át tekergős- kanyargós főutcáján. Az uta­soknak talán eszükbe sem jut; vajon hogyan élnek a sarkadkeresztúriak, válto­zik-e, halad-e nálunk a világ? Évekkel ezelőtt több mint 3 ezer lakója volt a községnek, a legújabb népszámlálási adatok szerint pedig ma már csak 2 ezer 400-an él­nek itt. Igazságtevő sarkadkeresztúriak — Elmennek a fiatalok,- nincs munkalehetőség — só­hajt Debreczeni Sándor ta­nácselnök, mikor irodájában a község életéről faggatjuk. — Az Egyetértés Tsz-ben dolgoznak sokan, de a gyen­ge adottságú földdel gyakran kínlódnak ,a gazdálkodók. Akik nem találják meg a számításukat, elmennek. Bé­késcsabára, Gyulára, Sarkad­ra 6—700-an járnak dolgoz­ni. Az iskolánkra büszkék vagyunk, a gyerekeink 98 százaléka továbbtanul. De a jóleső érzéssel együtt azt is tudomásul vesszük, hogy a továbbtanulók közül legtöb­ben majd csak látogatóba jönnek haza. Nemrégiben zajlottak le a beszámoló párttaggyűlések, ott. is őszin­tén szóltak az emberek. Nem mondhatom, hogy elé­gedetlenkedtek, hiszen az utolsó -öt évben nálunk is komoly volt a fejlődés. A legnagyobb eredmény: a víz­mű megépítése. Ebben az év­ben már üzemelni fog. Debreczeni Sándor jó kedé­lyű, nyugodt ember. Ez a nyugalom és derű a kömye- ’zetére is kisugárzik. Nem pattognak az indulatok, min­denki tudomásul veszi, hogy okos szóval lehet csak ered­ményt elérni Nevetve mesé­li az egyik utca lakóinak „igazságtevését”. Nappal az egyik oldalon lakók társa­dalmi munkában lerakták a járda kőlapjait, amit a ta­nács adott. Éjszaka a járda átköltözött a másik oldalra, mert az ott lakók reggelig akkurátusán újra rendezték a járdát. Ma már nyugalom van az utcában, egyik olda­lon sem kell a sárban buk­dácsolni, s e7 így jó. Másik beszélgető társunk Raj ki Tóth László, a kultúrház nélküli kultúrházigazgató, tanár és a területi pártszer­vezet titkára. — Tizedik éve vagyok a községben, a biharugrai isko­lából jöttem át ide a kis- nyéki tanyasi iskolába — mondja, öt évig dolgoztam a tanyán, ahol azelőtt még csak nem is jártam. Szeret­tem ott élni. Ez a művelődé­si ház ügy végigkísért Ugrá- tól a tanyán át egészen mos­tanáig. A7. iskolában nincs okunk panaszra, a járás egyik legjobban felszerelt intézménye a miénk. A ne­velőtestület jó képzettségű, az alsós kollégák ragyogóan átvették az új tantervet is, Mezőgyánnal, Geszttel közös a munkaközösségünk, nálunk rendezzük a bemutató taní­tásokat. A közművelődéssel a legnagyobb a gondunk, hi­szen a művelődési ház vá­lyogépülete 1901-ben épült. Eredetileg a Hangya Szövet­kezet vendéglője volt, csak 1950-ben alakította át a ta* nács egy részét művelődési házzá és mozivá. Csak leg­alább rendes nagytermünk lenne, mert kisebb helyisé­geink vannak szétszórva a község különböző pontjain. Kultúrház a páncélszekrényben A sarkadkeresztúri műve­lődési ház szervezeti és mű­ködési szabályzata is elké­szült már, pedig amit kul- túrháznak neveznek, inkább A tanácselnök pajtának felel meg, mint a művelődés házának. A sza­bályzat, s az egységes köz- művelődési terv mégis nagy felelősséggel, okosan összeál­lított, őszinte elképzeléseket, jó községi kapcsolatokat tükröz. Az adottságok? A nagyteremben például a színpad és a nézőtér nem al­kalmas színházi előadások rendezésére, s főként, az öl­tözők igényelnének nagyobb felújítást. Felújítani mégsem lehet, mert az épület az ÁFÉSZ-é. A művelődési ház idegen tulajdonra nem ru­házhat be pénzt, a tulajdo­nos pedig nem tud vagy nem akar. Ördögi kör ez. Mindenki tudja, a végső megoldás az új művelődési ház lenne, aminek 15 éve el­készült terveit igen csak be­lepte a por a páncélszek­rényben. Nincs pénz, nem tudni mikor les7, annyi, hogy elkezdhessék az építést. A tervek évtizedes álmukat alusszák, de szerencsére, a kultúra mégis éled a köz­ségben — Főként a kiscsoportos foglalkozásokra van igény — magyaráz az igazgató. — Hét kiscsoportunk van, ott mű­ködnek, ahol fényt és mele­get kapnak; a könyvtárban. Az ifjúsági közművelődéssel voltak gondjaink. A régi fogorvosi lakásból alakítot­tunk ki ifjúsági klubot, de néhány éve úgy tűnt, hogy vihetjük onnan a cókmókot. Leállt a klubélet, majdhogy nem a mozgalmi munka is. Őszre aztán végleg megkap­tuk a házat, fúrtunk, farag­tunk, festettünk, november 7-re átadtuk az új klubot. Másoktól is hallottuk már, hogy a sarkadkeresztúri klu- bosokhoz jó lenne ellátogat­ni. Van ott néhány fiatal, aki mindenáron klubéletet szeretne Közéjük tartozik Hegedűs Géza KISZ-titkár, Bakucz Jolán KlSZ-vezető- ségi tag és Nagy Imre, a klub vezetője is. Velük néz­zük végig a formálódó, ala­kuló ifjúsági klubot. Olyan jó, frissen festett mész szaga van még mindennek. A bú­torok is újak, csak kicsit otthonosabbá kell tenni az egészet. Van itt KISZ-szoba és két terem a foglalkozások­hoz. Most rendezik be a szeszmentes büfét is. Géza és Imre Sarkadon dolgoznak, szakmunkások, Jolán negye­dikes gimnazista Gyulán. Amikor délután vagy este hazajönnek, mozgósítják a többieket is, ide a klubba, szórakozni, tanulni, táncolni, vagy csak beszélgetni. Mozgalmi élet a közművelődésért — Nehéz a közösségi éle­tet szervezni — mondja a KISZ-titkár. — 1978-ban már megválasztottak vezető­nek, nemsokára lemondtam. Most megnézzük, kit ve­szünk fel, járjanak ,a taggyű­lésekre és dolgozzanak is, ha kell! Ez a legelemibb fel­adatunk. A politikai képzés­sel nagyon sokat foglalko­zunk, mert ez megy a leg­nehezebben. Kell, hogy a sarkadkeresztúri fiatalok se álljanak ismeretlenül, tájé­kozatlanul a világban. A tsz- ben kevés a KISZ-tag, ezért az a tervünk, hogy közülük szervezünk még megfelelő embereket a mozgalomba, ígérték a szövetkezetben is, hogy akkor még többet se­gítenek nekünk Utunkon Raj ki Tóth Lász­ló is elkísért. Mikor a fiata­lokról esik szó, nyomban védelmükre kel: — Nincs baj a lelkesedésükkel, ha van miért lelkesedjenek. Mindnyájunk nagy élménye volt például az öregek nap­közi otthonának lakóival szervezett közös kirándulás Kalocsára. Azóta is kérdez­getik a nénik, bácsik, mikor mennek újra a fiatalok va­lahová? Az ifjúság dolga mellett a másik fontos kér­dés, ami a közművelődéshez is kapcsolódik, hogy még jobban szeretnénk érvényt szerezni a területi pártszer­vezet határozatainak. Amíg egy üzemi szervezet, szavára hallgat a vezetőség, mi leg­feljebb csak javasolhatunk valamit a község intézmé­nyeinek. Aztán vagy meg­fogadják, vagy nem. * Változás mégis sok van a község kulturális életében, s ezt a működési szabályzat is mutatja. Már nemcsak a kultúrházigazgatónak van szüksége az intézményekre, hanem azok is felkeresik őt. Az ÁFÉSZ egy kis pénzzel segít, a tsz-szel kétoldalú, kölcsönös előnyű szerződést kötöttek. Hamarosan a vá­lasztó gyűléseken számol be a tanács a község lakóinak a fejlődésről és a tervekről. A kultúra jelentőségének elis­merését jelenti, hogy ,a ta­nácselnök egy sorba állított három fontos célt: „a fogor­vos, a kultúrház és a szenny­vízlevezetés megoldását”. Mindezek létszükségletet szolgálnak. Bede Zsóka SZÍNHÁZ, MOZI 1980. április 9-én, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: KOLDUSOPERA Szentpétery-bérlet 1980. április 9-én, szerdán este 20.00 órakor Mezőbérényben: OLYMPIA * * * Békési Bástya: 4 órakor: A beszélő köntös, 6 órakor: Aki­ket a forró szenvedély hevít, 8 órakor: A „Szabadság fantom­ja”. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5 órakor: Meghívás egy gyilkos vacsorára, 7 órakor: A nő illata. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 és du. 4 órakor: A vasálarcos férfi, 6 és 8 órakor: Glória. Békéscsabai Terv: Skalp­vadászok. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Keoma, fél 8 órakor: Kínai negyed. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A tajga császárának végnapjai, 5 „rakor: Rocco és fi­vérei I., II. rész. Orosházi Par­tizán: Gengszterek sofőrje. A szépülő klubban Fotó: Gál Fdit Dráma a tv-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents