Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
1980. április 9„ szerda Ünnepi ünneprontás Alapvető követelmény: munkaképes testületek létrehozása Villásreggelivel akartam kezdeni a napot, mélyen fel- szabadulásunk 35. évfordulóját ünnepeltük. Bár a villásreggelivel nem kényeztetett el az élet, de — gondoltam — most megengedhetem magamnak — lévén, a feleségem sem dolgozik. Igen, csakhogy hiányzott a kenyér! Sebaj. Csütörtökön délután már „hiánycikk” volt Csabán a vásárcsarnokban, elfogyott a Kulich-lakótelep ABC-boltjában, bisztrójában. Sebaj! Majd péntek reggel veszünk valamelyik nyitva tartott üzletben. Es pénteken? A valóban magyar ünnep napján? Mit ád isten. Vagy mit nem ád a kereskedelem: kenyeret és tejet. Komolyan mondom, nem viccelek. A fél városban ezen a napon délelőtt sem kenyeret, sem tejet nem lehetett kapni. Csupán kíváncsiságból — mások unszolására — elmentem a nyitva tartó üzletekbe. Nincs! — a válasz. — Lesz? — Délfelé — a válasz. Es itt a dilemma: miért nem adnak kenyeret és tejet az üzletekbe, éppen ezen a napon? Jó, rendben van, csütörtökön felszabadulási ünnepségek voltak a sütőipari üzemeknél is. Biztosan ebben elfogyasztották a szendvicset is. Azt is merem hinni, hogy... de minek folytassam? Viszont a város sok-sok dolgozója, munkások, rendőrök, szakácsok állták a sarat, tették kötelességüket. Négy üzletvezetőt kérdeztem. Miéirt nincs kenyér és tej? Egyforma a válasz: „Mi rendeltünk, de nem jött elég.” Hát. Mit lehet mondani? Bolondozott velünk a sütőkemence, a marhacsalád tehenei pedig „sztrájkoltak”? Azonban a kereskedelem irányítói is figyelmesebbek lehetnének...! Va—ti Békéscsabán, a Hazafias Népfront városi elnökségének a közelmúltban tartott ülésén a tanácstagok és az országgyűlési képviselők választásával összefüggő politikai és szervező munka feladatairól hangzottak el tájékoztatók. Banadics Antalné, a HNF városi titkára — utalva a népfront VI. kongresszusának ide vonatkozó állásfoglalására — megemlítette, hogy a HNF-bizottságok különösen a lakóterületeken, segítsék elő a közéletiség kibontakoztatását, jelezzék időben az egyes rétegek gondjait, folytassanak párbeszédet az országépítés tennivalóiról, és ismertessék . a tanácstag-jelöltek, ország- gyűlési képviselők munkáját. Ezután az elnökség tagjait Az ország „zöldalma”-ellá- tottsága lassan optimális szintre emelkedik. Kezdetben volt a „szabadpiaci” szappan, csodálatos illattal, ízléses dobozban, méregdrágán. Aki hozzájutott, boldogan őrizhette fehérneműs szekrénye mélyén. Aztán krónikus zöldalmaéhségünk enyhítésére, megjelent a kereskedelemben a hazai gyártású szappan. Kapható legálisan, elfogadható áron. A bátrabbak — bízva az utánpótlás folyamatosságában — megkezdték rendeltetésszerű használatát, vagyis már mosakodnak is vele. Március elején futótűzként terjedt a hír: hazai iparunk újabb nagy jelentőségű tetteként elkezdődött a zöldalma illatú mosóporok gyártása. Ezentúl a Tomi-család minden tagja zöldalma illatban pompázik... a káderkiválasztással, a jelölő gyűlések összehívásával kapcsolatos tudnivalókról, a szavazás időpontjáról (június 8.) tájékoztatta. Általában 400—500 választópolgárra jut egy tanácstag. Dr. Gally Mihály, a városi tanács vb-titkára elmondta, hogy Békéscsabán 90 tanácstagot fognak megválasztani. A városkörnyéki községekben (Gerla kivételével) mindenütt csökken e tisztségviselők száma. Ma már alapvető követelmény, hogy a tanácsok munkaképes testületek legyenek. Egyébként pontos ütemterv szerint halad a jelölő gyűlések előkészítése. A testületi ülésen már létrehozták azt az 5 tagú választási elnökséget, amelyet a tanács végrehajtó bizottsága hagy majd jóvá. Lassan tehát megismeri az ország a zöldalma illatát, de vajon milyen lehet az íze? Nos, megyénk lakói az országban elsőként ezt is megtudhatják. Felcsigázott zöldalmaéhségünk csillapítására ugyanis élelmiszerüzleteinkben megjelent az Extra zöldalma üdítő ital. A két és fél decis palackokba zárt nedű választ adhat tehát kérdésünkre: milyen lehet a zöldalma íze? Jó minőségű almából, külön adagolt ízanyagok nélkül, korszerű, kí- mélő-technikával készült italról van szó. Saját kategóriájában, az üdítő italok között szép karrierre számíthat, de a zöldalma-famíliá- ban sem szégyenkezhet, névadójához ugyanis jelenleg ez áll a legközelebb, mivelhogy illata mellett fogyasztható is. B. O. A zöldalma nyomában Meglepetés... Az öregasszony napok óta hiába várja a kapuban a postást: nem jön levél senkitől. Pedig közeledik a húsvét. Nem érti, miért nem ír egyik gyermeke sem. A kilenc közül csak a legkisebb lánya él a faluban, a többit az ország különböző tájára sodorta az élet. Van közöttük tsz-elnök, boltvezető, kazánkovács, olajbányász, állatgondozó stb ... Hagyomány már, hogy ka- rácsoynra és húsvétra összejön a nagy család. Előre megírják: ki, mikor, hanyadmagával érkezik, hogy eszerint rendezzék az enni- innivalót. Most meg sehol semmi. Tegnap már a falubeli lányát is felkereste: talán neki írtak a testvérei. De nem! ö sem kapott egy sort sem. Tessék, itt van április 4., két nap múlva húsvét, és nem tudja, hány vendége lesz. Mert arra még gondolni sem mer, hogy egyáltalán nem lesznek vendégek. Hiszen olyan jó gyerekek az ő fiai, lányai, menyei, vejei, unokái. A legkisebb lány azzal vigasztalta: — Biztosan jönnek, csak még nem döntöttek, hogy ki mikor indul, kinek hogy engedi a munkabeosztás a szabadságot. De biztosan jön értesítés. Addig semmit ne süssön, ne főzzön! Azután az öregembert zaklatta: „Te nem aggódsz, nem gondolod, hogy valami baj van a gyerekekkel? Vagy megfeledkeztek volna rólunk? Az öregember nem tudta, mit feleljen. Hiszen a mostanihoz hasonló példa még nem volt. Április 4-én — bár tudta az öregasszony, hogy a posta is ünnepel — a kiskapuban álldogált. Ha valamelyik mégis táviratozna, azt csak kikézbesítik ... Ahogy ott áll, álldogál a fehérre meszelt, zöld zsalugáteres, faluszéli kisház kapujában, egyszer csak autókaraván közeledik. Lassan, méltóságteljesen közeledtek a gépkocsik: összesen kilencet számolt meg. Csak amikor közel értek, akkor látta, hogy az elsőt a legöregebb fia, a tsz- elnök vezeti, a legutolsót pedig a faluban élő legkisebb lány. Nem érti: hiszen a gépkocsik egyik részének jobbról, a másiknak balról kellene érkeznie. Hogyhogy ezek „egyszerre” jönnek. Itt valami svindli van a dologban ... Még végig sem gondolta az egészet, amikor egyszerre megszólalt a kilenc autó kürtje, és pontosan hatvan jelzést adtak le egyszerre. Az öregasszony gyermekei köszöntésére ugrott volna, de földbe gyökerezett a lába. Szobrász nem tudná úgy megörökíteni az anyaság szobrát, amilyen mozdulatban látták gyermekei az édesanyát. Futás közben levegőben maradt ölelésre emelt két karja, fejéről lecsúszott a fejkendő, galambősz haját, frissen vasalt kékfestő kötényét zászlóként lebegtette a szél. Legelsőnek az elsőszülött fiú szállt ki a kocsiból: — Kedves édesanyám, édesapám! Elnézést kérünk, hogy nem a kerek évforduló napján jöttünk. Tudjuk, hogy március 1-én volt házasságuk 60. évfordulója. De Mari húgom azt írta: mindketten igen jó egészségnek örvendenek. Így aztán — levélváltásokkal, telefonbeszélgetésekkel — úgy döntöttünk: akkor lesz igazi ünnep a gyémántlakodalom, ha hazánk felszabadulásának napján jön össze a család. — És átadott egy hatalmas csemegekosarat. Ezután a legidősebb jány jött 60 szál vörös szegfűvel. További sikeres éveket, egészséget kívánt, és mind- annyiójuk nevében megköszönte, hogy oly sok jót, szépet tanultak a szülőktől. — Drága gyermekeim! Köszönöm a figyelmet, de miért nem írtatok! Most hogyan készülünk el az ebéddel? Apjuk, gyorsan tegyél vizet kopasztani, fogjunk tyúkokat, kacsákat, készüljünk — mondta igalommal az öregasszony. — Szó sem lehet róla! — avatkozott a beszélgetésbe az egyik menyecske. — Ma az ünnepeltek nem dolgoznak semmit!.. — Aztán a gépkocsikból sorra előkerültek a megtöltött tyúkok, csak sütni kell, a levesbe való zöldség megpucolva, nylontasak- ban, a pecsenyekaraj, a tisztított kövér kacsa, nagy fazékban a töltött káposzta, a hatalmas torta, a sok édes sütemény. Volt ott bor, sör, üdítő ital ládaszámra. A mazsolás kalácsot, az újházi tyúkhúslevesbe való csigatésztát, a rétest a legkisebb lány hozta: — Mari! Te tudtad? — kérdezte az öregasszony. — Persze, hogy tudtam, de nem akartam a testvéreim kedvét elrontani — magyarázta, miközben bocsánatkérő szemekkel nézett édesanyjára. Behordták az ennivalót, az asszonyok felkészítették a levest, a férfiak alágyújtósért, fáért szaladtak: milyen jó, hogy megmaradt a búbos kemence, most itt sül a töltött Szalonnasütés délidőben. Bár még hideg szél fúj, de jólesik ebédidőben a frissen sült sza- ,onna- - Fotó: Gál Edit Bővülő szovjet—magyar kulturális kapcsolatok A Szovjetunió és Magyar- ország számos kulturális intézete folytat hasznos együttműködést, köztük olyan nagy intézmények is, mint a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Lenin Könyvtár és az Országos Széchenyi Könyvtár, a Szovjet Állami Történelmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum. Közös munkájuk tükrözi a szovjet—magyar kulturális együttműködés növekvő színvonalát. Több, mint egy évtizede működik együtt a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Munkájuk egyik érdekes formája az együttes expedíciók szervezése, például olyan macsirke, a rövidkaraj és más finomság. Az elnök fiú hirtelen ölbe kapta a pehelysúlyú, ezer- ráncú arcú öregasszonyt. Csendesen ringatta, mint valaha őt az édesanya, s közben az altatódalt dúdolta. Ezt aztán a lányok nem bírták könnyek nélkül. Az egyik rászólt: hagyd abba, Lajos, megríkatsz valameny- nyiőnket. Ezután ölből ölbe adták az öregasszonyt a fiúk, a vejek és kórusban énekelték: „Édesanyám te jó asz- szony...” Az utca járókelői lelassították lépteiket, úgy hallgatták a nagy család gyönyörű énekét. Pontban délben ünnepi ebédhez ült a társaság. Ismét a tsz-elnök vitte a prímet: — Ma egyikőnk sem utazik haza. Van idő arra, hogy lassan eszegessünk, iszogassunk. Az a kérésünk, hogy meséljen a mama nekünk, rólunk! Milyenek voltunk mi gyerekeknek, kamaszoknak, eladósorba kerülő lányoknak és nősülő legényeknek? És az öregasszony mesélt. Lajos fiával kezdte, a legidősebbel, de sorra került valamennyi. A lányók sírtak, a férfiak csöndben maguk elé bámultak, áhítattal hallgatták a mamát. Senki nem mondta ki hangosan, de mindegyik arra gondolt: úgy beszél róluk a mama, mintha tündérgyerekek lettek volna. Pedig semmivel sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Sok bosszúságot tör- 'tek édesanyjuk orra alá. Nem volt elég gond a nagy szegénység, a gyerekek magaviseleté sem volt példás. De csodák csodája: a kilenc gyermek édesanyja most csak a szépre emlékezik ... Ary Róza gyár internacionalistákkal kapcsolatos anyagok összegyűjtésére, akik a szovjethatalom 'győzelméért harcoltak, majd a Tanácsköztársaság kiemelkedő vezetői lettek. A múzeumok munkatársai Moszkvában, Taskentben, Szamarkandban kezdték, majd Budapesten, Sopronban folytatták a keresést. Az expedíció által gyűjtött anyagok segítségül szolgálnak a magyar internacionalisták történelmi szerepének tanulmányozásához. A magyar kulturális napok keretében a Forradalmi Múzeum egyik termében „Magyarország ma” címmel nyílt kiállítás. A Lenin Könyvtárban érdekes könyv- bemutatóval emlékeztek meg Magyarország felszabadulásának 35. évfordulójáról. A Szovjetunió legnagyobb könyvtára szoros kapcsolatban áll a budapesti Széchenyi Könyvtárral. Az idén összegezik a két intézmény második ötéves tervének eredményeit: a két könyvtár közös kiadványokat jelentetett meg, szakembercseréket és szemináriumokat szervezett. Milyen problémák foglalkoztatták a Moszkvában járt magyar szakembereket? A kölcsönzés gépesítése és automatizálása, valamint a könyvállomány restaurálása. Különösen megnyerte tetszésüket: a Szovjetunióban a könyvtárközi kölcsönzés megszervezésével az olvasók bármely könyvtár anyagához egyszerűen hozzáférhetnek. A szovjet kollégákat pedig a könyvtártudományi kutatások, a módszertani munka és a könyvtárszociológiai eredmények érdekelték. Az együttműködés eredményes formája a kiállításcsere — vélik a Moszkvai Történelmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai. A két kollektíva között 1973-ban írták alá az első együttműködési szerződést. Terveikben olyan kiállítások cseréje szerepel, mint „Az 1812-es honvédő háború”, vagy az archeológiái kutatások eredményeit bemutató „Régi korok emlékei”, illetve a „A BAM, az évszázad építkezése”. Tovább kívánják bővíteni a szakemberek részvételét a tudományos konferenciákon, régészeti ásatásokban, tudományos ülésszakokon. Több tudományos információt kívánnak cserélni, megküldik egymásnak könyveiket, tudományos publikációikat. A különböző múzeumok, intézmények együttműködési tervei világosan tükrözik azt a hatalmas érdeklődést, melyet a szovjet és a magyar nép tanúsít kulturális értékei iránt. G. Geraszimova (APN — KS) Az újjáépített pesti Vigadóban megrendeztek az első bált. A Volántourist rendezvényén mintegy ötszáz ember vett részt (MTI-fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS)
