Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
1980. április 6., vasárnap NÉPÚJSÁG Sikeres esztendő a szolgáltatóknál űz élet az igazi A közelmúltban nyolc helyen tartotta közgyűlését a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet, amely alkalommal a vezetőség ismertette az elmúlt év eredményeit, s az idei célkitűzéseket. Ebből megtudhattuk, hogy 1979-ben ismételten sikeres esztendőt zárt a kollektíva. Mint ismeretes, jórészt a fogyasztás-szolgáltatás területén dolgoztak tavaly is, ami annyit jelent, hogy a szövetkezet árbevételének 55 százalékát e tevékenység hozta. A másik 45 százalékot a termelés. E két részterület alapján összárbevételük 115 és fél millió forint volt. Elősegítette ezt az a tény is, hogy tavaly a szarvasi Szirén Szövetkezettől átvették a textiltisztító tevékenységet és a méretes női szabóságot. Ezen túlmenően ugyancsak hozzájuk tartozik 1979 óta a Mezőhegyesi Vasipari Szövetkezet fodrász- és szabóegysége is. Az egész megyét átfogják Az elmúlt évben a szövetkezet megvásárolta a RUTEX Textilfeldolgozó Szövetkezettől a békéscsabai Bajza és Urszinyi utcai épületeket, amely alapján új központi telephelyet építenek ki. Ide került a műanyag-feldolgozó és címfestő részleg, valamint a központi iroda. Jóllehet, idén lebontják az egyik épületet, de ennek helyére egy új kétszintes üzemépületet húznak, ahol helyet kap a jövőben vegytisztító üzem, illetve raktár. A szinte egész megyét átfogó szövetkezet több mint 1100 dolgozónak ad munka- alkalmat. Tavaly a legnagyobb árbevételt kereskedelmi tevékenységük után inkasszálhatták. Ugyancsak jelentős pénzbevételhez juttatta a szövetkezetei a műanyag-feldolgozó részleg. Őket a sorban a női fodrászok követik. Csaknem 18 százalékkal magasabb árbevételhez juttatta a 165 női fodrász a szövetkezetei, mint 1978-ban. Megnyugtató módon javult a kelmefestő részleg eredménye. Itt tulajdonképpen profiltisztítást hajtottak végre, megszüntették a gazdaságtalan munkát. Dinamikusan fejlesztették a ponyvajavító részleget, így ott is növekedett az árbevétel, javult az eredmény. Ugyancsak jó eredményként könyvelhették el, hogy a műanyag-feldolgozók jövedelmezősége nőtt. Itt is felülvizsgálták a termék összetételét, s csökkentették azok körét, amelyek nem voltak kifizetődőek. Aranyérmesek a fényképészek Felsorolni is nehéz, hogy ezenkívül mennyiféle szolgáltatást nyújt a lakosságnak és a közületnek a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet. De ízelítőül álljon itt néhány példa, hogy mi mindennel foglalkoznak: működik fényképészrészlegük. órások, üvegezők, kelmefestők, férfi-, női szabók, szűcsök. S hogy mennyire ismertek megyén kívül is szakembereik, bizonyítja, hogy a különböző szakmai versenyeken szép, olykor kimagasló helyezéseket értek el. A tavaly megrendezett megyei fodrászbajnokságon, valamint az őszi Alföld Kupa fodrász- és kozmetikusversenyen dolgozóik első helyezést értek el. Az országos összecsapásokon a szövetkezet legnagyobbjai a mezőny első felében végeztek. Ugyancsak ősszel rendezték Szegeden a szabászversenyt, ahol a méretes férfiszabók második helyezést értek el. A megye fényképészei évről évre kimagasló sikerrel szerepeltek, s lassan megszokottá válik, hogy minden évben aranyéremmel büszkélkedhetnek. Ahhoz, hogy e hagyományokat megőrizzék, folyamatosan szakmai továbbképzést szerveznek, úgy a fodrászoknál, mint a fényképészeknél, de mondhatni azt is, hogy minden szakmában megvan erre a lehetőség. De nemcsak a továbbképzésekre fordítanak nagy gondot, hanem támogatják a felsőfokú és középfokú végzettség megszerzését azoknál, akik erre rátermettek. Különösen figyelmet fordítanak a szövetkezetben működő szocialista brigádok munkájára. A vállalások megkönnyítésére ajánlást készítettek és juttattak el a kollektívákhoz. Hogy azok mennyire fogadták meg, s mit teljesítettek, bizonyítja, hogy tavaly egy aranykoszorús, két ezüst- és öt bronzkoszorús címet oszthattak ki. Egyik legeredményesebb brigádjuk a békési Ságvári Endre Szocialista Brigád volt, amely a megyei közművelődési vetélkedő nyolcszáz brigádja közül első helyezést ért el. Hasonló évre számítanak Ilyen eredmények után került sor az idei terv készítésére. Az elképzelések szerint hasonló esztendőre számíthatnak, még ha érzékenyen is érintette a szövetkezetét az árrendezés. így műanyag-feldolgozó részlegük árbevételi tervét csökkenteni kellett, az alapanyagár-emelkedés miatt, de más részlegek bevétele ezt pótolhatja. Igaz, a méretesszabóságban, a szűcsöknél, és a kelmefestőknél, de az órásoknál, üvegezőknél is létrejött árváltozás miatt, átmenetileg számolni kell azzalj hogy a lakosság a szolgáltatások igénybevételétől egy ideig tartózkodni fog. Azonban mindezt kompenzálhatja vegytisztító, női szabó, s más ismert részlegük. összességében elmondható, hogy nehéz esztendőt zárt a szövetkezet, komoly erőfeszítést kellett tenni a jó eredmények elérésére. Ugyancsak nehéz év előtt állnak, azonban a negatív jelenségek kiküszöbölése esetén idén is hasonlóan eredményes esztendőt zárhatnak. J. P. népszokások Húsvéti A húsvéti ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, majd a húsvét vasárnapot követő fehérvasárnappal zárul. A hiedelmek és szokások egyrészt vallási eredetűek, másrészt ősi, tavaszváró, tavaszköszöntő, tavaszelőcsalogató szokások, amelyek elengedhetetlen tartozékai a tűz, a víz, a zöldág, valamint az ételszentelés. Az ünnepkörben legfontosabb szerepe a víznek volt. A belsőleg, külsőleg tisztító, gyógyító, termékeny varázsló erejébe vetett hit alapján. Egykori leírás szerint a húsvétot megelőző pénteken ,a szegedi lányok megfürödtek a Tiszában. Az utat szótlanul tét. ték meg, hogy ne fogjon rajtuk az igézés. Egészség és szépségvarázsolás volt az oka, hogy ezen a napon más vidékeken is a lányok patakban, vagy a kút vizében mosakodtak. A legáltalánosabb szokás azonban a tojásfestés és a tojás ajándékozása volt. A fejlődő életet magában hordó tojás a termékenység egyetemes jelképe volt már a régmúltban is. Az élet megújulásának, ,a feltámadásnak az eszméje társult a piros tojáshoz. Erre utalnak a locsolással kapcsolatos népi mondókák, de az egyéb néprajzi tények is. Piros tojást ritkán ajándékozzák nagylányok legénynek, sokkai inkább szülők, nagyszülők, keresztszülők gyermekeknek. De nem csupán húsvéti ajándékként ismert a hímes tojás. Sok helyen már hetekkel előbb készülődnek a tojásfestéshez. Ekkor a háziasszony dolga végeztével előszedi a kamrából a szakajtóban őrzött tojásokat. Kiválogatja a legszebbeket, majd megkezdődik a munka. Segédkeznek a négyhatéves gyerekek is, maguk is megpróbálkoznak az egyszerűbb mintákkal. Előkerül az edény és egy régi gyermekjáték, a kis cseréplábas, meg a gica. A gica mintázóeszköz: .arasznyi ágacska, mellyel hasítékot karcolnak a tojáson, amelyre ezután cérnával vagy vékony dróttal rögzítik a sodrott kis csövecskét. Ez a fémcső gyakran a cipőfűző végén levő fémcsövecske. Az így készült írókát forró viaszba mártják és azzal mintákat rajzolnak. A mintázott tojást kihűlt vagy langyos festékbe teszik, ahol áztatják. Egynapi áztatás után melegített ruhával letörlik a viaszt és bezsírozzák a tojást, hogy fényes legyen. Megyénkben főként Batto- nyán és környékén batikolással készítették a hímes tojást, melyet a lány akkor adott a fiúnak a locsolkodás alkalmával, ha a farsangi bálon táncolt, vele. Egy hétig is készült ,a hímes tojás. Mindennap más — maguk készítette festékkel készítették a tojást. Általában négy — fekete, fehér, sárga és piros színeket használtak, melyeket növényekből maguk főztek. Az így készült lében egy-egy napig áztatták a tojást, s közben készült a minta, — többek között pillangó, páva és kupolás mintákat használtak. Az ország más vidékein főztek még cserfakéregből sárga, bürökből zöld, gubacsbói fekete, vöröshagyma száraz héjából barnás, vöröses szint, amit timsó vagy ecet hozzáadásával rögzítettek. De hímezték a tojásokat karcolással, politúrozással, márványozással, ecsettel is. Legszebb tojásokat a palócok, a göcsejiek, a bátaiak, a baranyaiak, a somogyiak és a délszlávok készítették. A húsvét másnapja a lo- csolkodással telt el. A lányokat gyakran tiltakozásuk ellenére is a patakhoz, folyóhoz vitték ,a legények, ott megmártották' őket, vagy a kútnál öntözték vízzel vödörszám. A néprajzi leírások szerint a legények elsősorban kiszemelt jövendőbelijüket locsolták. Erae utal egy Békés megyéből származó locsolóvers, amely szépség-, egészségvarázslás is volt egyben. „Szépen kérem az anyját/ adja elő a lányát, / hadd locsolom a lányát! 1 Hadd locsolom a haját / hadd nőjön nagyra, / mint a csikó farka / még annál is nagyobbra, / mint a Duna hossza!/ Szabad-e locsolni? A házas férfiak rokon asszonyokat, a fiúgyermekek kislányokat locsolnak. A locsolóversek nem nagy múltúak, többségük műköltés, hiszen a locsolás egykori módja nem is indokolja ezeknek a rigmusoknak ,a mondását. A tavasz érkezésének jelképes köszöntésére sok helyütt a zöldághordás, a zöldágjárás a szokás. Á falun zöld ágakkal, virágokkal vonultak végig ,a lányok, közülük ketten kaput tartottak, s a többiek átbújtak alatta a „Bújj, bújj zöld ág” kezdetű dalocskára. Szokás volt a vesszőzés is. Cseh és szlovák területeken- locsolás helyett vesszővel jártak ezen a napon. A Veszprém megyei Bakonybélen egy rigmus kíséretében vesszőzték a lányokat fűzfavesszőből font sibával. Megyénkben húsvét másnapján kölnivízzel locsolták a lányokat, amiért sonkával, itallal, süteménnyel kínálták meg a locsolókat, s' kinyílt jácintot tűztek a fiúk gomblyukába. A fiatalabbak pedig pénzt vagy festett tojást kaptak a locsolásért. A húsvéti ünnepkörök népszokásai, hiedelmei a megújuló természet ünneplésével is kapcsolatosak. Sz. J. Csaknem kétszáz kézműves árulja portékáját Pécsett, a mc- csekaljai vásárcsarnokban az első országos kézműves kirakodóvásáron. A látványos, mozgalmas eseménynek mintegy hatvanezer látogatója volt (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS> érettségi Pribék Sándor, az Orosházi Üveggyár szociálpolitikai osztályának előadója magas, keménykötésű ember, két évvel túl van az ötvenen. Akikkel együtt katonáskodott — amikor a 3. magyar vasútépítő dandár 2. zászló- aljának legfiatalabb tagja volt —, és azóta nem látták, valószínűleg nehezen ismernék föl. Az akkor — 1944— 45-ben — 17—18 éves legénykét, akit leventesapkával a fején kisegítő karhatalmi szolgálatra vezényeltek a budapesti Abonyi úti gimnáziumból. Az ostrom közben megsebesült, így esik fogságba, majd, mint többen közülük, ő is jelentkezik az új magyar hadseregbe, s együtt vonul a felszabadító orosz csapatokkal Ausztriába. A szovjetek harcolva, a magyarok pedig a lerombolt vasútvonalat építve. Pribék .Sándor és társai történetét írta meg Vértessy Sándor a nemrég megjelent Megkésett érettségi című dokumentum-kisregényében. — A könyv szereplői közül Papp Sanyi személye azonos Pribék Sándorral? — Igen. Én vagyok az a fiatalember, aki az osztályából utólag érettségizett le 45-ben, mégpedig a katonaságtól kapott aratási szabadság idején. Mert ilyen is volt leszerelésünk előtt. A többiek — meglett férfiak, szinte mind —, valóban az aratásra és cséplésre mentek haza, azután, hogy június 13-án visszajöttünk Magyarországra. Nekem a szabadság a tanulásra és a vizsgára kellett. — Mielőtt a rendkívüli érettségire térnék, árulja el, miért, hogy mindenki a saját családnevét viseli a könyvben, egyedül csak ön nem? — Nézze, ez nagyon érthető. A szerző azért keresztelt el, mert az akkori időket felelevenítő írásba a Pribék név hangulatilag nem illett. Ezt én is beláttam, és nem is ragaszkodtam a valódi nevemhez. — Hogy, milyen körülmények közt zajlott le ez a különös érettségi? — Akkor mindent a háború és az azt követő sajátos állapotok szabtak meg. Tele volt minden -rendkívüliséggel. A rendes érettségi az én iskolámban is — a pesti Szent István Gimnáziumban — a szokásos időben folyt le. A többiek tehát ekkor maturáltak. A többiek? Már aki előkerült, aki életben maradt az osztályunkból. Ugyanis a fele odalett. Kit deportáltak, ki másképp vesztette életét. — Vértessy azt írja, hogy „a tanárok szíves jóindulatából minden tárgyból átment.” Csak ennyi volt az egész? — Közel sem, hisz maga a szituáció volt a legfurcsább. Én megjelentem a vizsgátételre teljes katonai díszben, az más lapra tartozik, hogy majd minden darabját külön szedtem össze. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy én, a frontot járt katona, egyben izgalommal teli diák voltam, életem egyik nagy vizsgája előtt állva. A tanáraim föltehetőleg az előbbit érzékelték inkább, s nem a szorongó diákot. Pedig szörnyen izgultam, hiszen a tanulás, a készülés finiséből maradtam ki, és azt pótolni alig lehetett. Szóval valóban csak jóindulattal sikerült minden. — Mi történt aztán? — November 15-én leszereltem, és a városháza nyomtatványraktárában lettem raktáros. Végeztem, amit kellett, és éltem az akkori életet. Először is az ifjúsági mozgalomban és a szakszervezetben. Persze ezenkívül népi táncos, szavaló, színjátszó is voltam, és ki tudja még, mi nem. És mondanom se kell: boldogan. Húszévesen, 1947-ben a pártba jelentkeztem, felvettek, és ez újabb és számos élmény forrása lett. — £s közben haladt előre a hivatali ranglétrán ... — Igen is, nem is. Mert ekkor már a színi pályára készültem. Föl is vettek a főiskolára 19Í>l-ben, amikor közbeszólt a nagy betegségem. És az egy év szanatórium. Utána pedig hegyvidéket javasoltak az orvosok. Mit tehettem, fiatal voltam, a kulturális dolgokat eddig is csináltam, ezután már foglalkozásként. És 27 esztendőt dolgoztam a SZOT üdültetési igazgatóságának kötelékében, ebből húszat üdülőkben, Galyatetőn, Mátraházán, Lillafüreden. Az utolsó hetet pedig Pesten, a SZOT-ban. Mindezek közben népművelői képesítést szereztem az egri főiskolán. — Az üveggyár, és ez a mostani munkaköre nem megszakítása eddigi életének? — Egyáltalán nem. Nemcsak azért, mert kölcsönösen segítettük a beilleszkedést, és hamar jól éreztem itt magam. De azért sem, mert a saját egyéni, családi problémámat is így oldottam meg. Aztán. Itt is azt csinálom, amit mindig: emberekkel foglalkozom. És továbbra is végzem az annyira szeretett szakszervezeti munkát. Ugyanis, mióta csak dolgozom, állandóan tisztségviselő voltam. Most is az vagyok. — Eszerint elégedett em- bér . .. — Kifejezetten az vagyok. Alkatomnál fogva nem is tudnék más lenni, nem bírnám másképp az életet.Min- dig azt szerettem, abban éltem ki magam, amit csináltam. Diákkoromban pedagógusnak készültem, aztán közbeszólt a háború, meg a család anyagi helyzete is. Pénzt kellett keresnem. Mikor a színészet előtt álltam, közbejött a betegségem, és másra kellett átállnom. És ez elég soká — majd három évtizedig — tartott. — Visszatérve a régi időkre, mi volt a gyerekfejjel átélt háborús hónapok legnagyobb élménye? — Nagyon összetett érzés ez. És semmiképp sem valami hősi dolog. A sors hozta magával, hogy én is ott voltam, megéltem. S bár, mi „csak” építettünk, de azt sok veszély közepette. Sokan nem jöttek haza közülünk, s szemem láttára is haltak meg. Nagy hatással van egy fiatalra, ha ilyen körülmények közt ismeri meg az embereket. Amikor a kritikus helyzetekben — márpedig az volt bőven — a jó és a rossz egyaránt megmutatkozik. Nemegyszer ugyanazon emberen belül mindkettő. Szóval nagy iskola volt. Hát még az, hogy a sokféle indíttatású embercsoportból közösség formálódott, összekovácsolt bennünket, hogy együtt éltük át a veszedelmeket, együtt a megfeszített munkát és a pihenés óráit. Vagyis együtt voltunk az új magyar hadsereg katonái, s együtt léptük át a határt hazafelé. Ez volt nekem az igazi érettségi. Maga az élet, amelyből felnőttként kerültem ki. Vass Márta
