Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
NÉPÚJSÁG 1980. április 6., vasárnap © A legjobb érv Magyarázkodnak, mentegetődznek még a legjobbak is, nemhogy a közepesek, a gyengék, azaz — tisztelet a kivételnek — majd mindenütt ezt tették, teszik a legutóbbi hónapokban. A magyarázat, a mentegetés annak szól, miért nehezebb, kevésbé gazdag ígéretekkel teli a vállalat jelene, mint volt tegnapja, miért várható a nyereség apadása, a fejlesztési források szűkülése, mivel a szabályozók, az elvonások... S itt hosszú lista következik, mi minden változott, módosult, s legtöbbször — ismét tisztelet a kivételnek — ez a mi minden kizárólag olyan tényezőket foglal magába, amik a vállalaton kívül találhatók. A szabályozás, az irányítás sokféle eleme terítékre kerül az ilyen beszélgetések alkalmával, s bár a magatartás érthető — mert valóban megváltozott az a környezet, amelyben a gazdálkodó egységek napjainkban tevékenykednek —, de el nem fogadható. Nem elvi föltételezés, nem elvont igazság, hanem gyakorlati tapasztalatok igazolta tény ugyanis: a vállalat eredménye elsősorban saját munkájától, teljesítményétől — lehetőségei hasznosításától — függ. Hivatkozásnyi tényt erre: különféle vizsgálatok, így egyebek között a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának elemzései egybehangzóan azt mutatták, hogy a jelentős eredményromlással dolgozó vállalatok kétharmadánál belső okokra vezethető vissza — megalapozatlan fejlesztésekre, szervezetlenségből fakadó költségnövekedésre stb. — a kedvezőtlen változás! S mindennapos tapasztalataink is arra intenek, hogy míg erős a kritikai hajlam a környezeti elemek módosítása miatt, a gazdálkodás cégen belüli elemei alig kapnak figyelmet, törődést. Gyakran az egyszerű rend, az alapvető szervezettség is hiányzik ott, ahol természetesnek látszó mozdulatokkal mutogatnak kifelé, másokra és másra, azokban keresve az eredményromlás magyarázatát. Olyannyira tipikus, tehát széles körben megtalálható ez a magatartás, hogy az MSZMP XII. kongresszusán is szót kellett ejteni róla, Kádár János, a párt első titkára, a vitát összefoglaló beszédében így fogalmazott : „... az igazgatók is hagyják abba a számítgatást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, így kell élni, dolgozni és boldogulni”. S persze: az igazgatók említése képletes csupán, hiszen nem egyedül ők azok, akik hajlanak az ilyesfajta szá- mítgatásokra, ez a felfogás, szemlélet az irányító szerveknél éppúgy föllelhető, mint a műhelyirodákban, a társadalmi szervek gyakorlatában, azaz nem személyekhez kötött, sokkal inkább kapcsolódik munkastílushoz és munkamódszerekhez, olyan stílushoz, módszerekhez, amiket túlhaladott az idő, amik értelmét elvette a megváltozott gazdálkodási környezet. Emlékezzünk csak: a szabályozók változtatását mindenkor sopánkodás fogadta, s egy-két esztendő múlva kiderült, a vállalatok — némelyek nem is túlzott erőfeszítésekkel — növelték bevételeiket, nyereségüket. A magyarázat nemcsak abban kereshető, hogy a szabályozás sem volt következetes — fölmentések megadása, egyedi elbírálások alkalmazása stb —, hanem abban is, hogy a termelőegységek hozzányúltak a féltve őrzött — meg: a még föl sem tárt — tartalékaik egy részéhez. Ismét a már említett vizsgálatokra utalunk: a hatékonyságukat az átlagosnál jobban javító vállalatoknál az eredmények fő forrásának a lehetőségek időbeni fölismerése, s hasznosításuk feltételeinek gyors megteremtése bizonyult. Az tehát, amit az önerő bátor alkalmazásának tartunk, persze, s hangsúlyozottan, nem függetlenül a szabályozás, az irányítás alkotta általános gazdálkodási feltételektől. A legjobb érv a szabályozás vagy az irányítás némely eleme, pontatlanságának bizonyítására a lehetőségeket maximálisan hasznosító vállalati munka! Annak bizonyítása, hogy ezek a lehetőségek — a már elért eredmények! — még inkább gyarapodhatnának, ha az irányítás, a szabályozás egyes elemei nem fognák vissza a tempót, nem állítanának oda akadályokat, ahová tárt kapuk kellenének. A legjobb érv soha nem a panaszszó, hanem a cselekedet, a feltételekkel szembesített cselekedet. Tökéletes szabályozás, irányítás nem létezik, nem teremthető meg, de folyamatosan tökéletesíthető, finomítható az, ami van, ehhez azonban nélkülözhetetlen a gyakorlat királyvize, ami megmutatja, mi a nemesfém, mi a. hamisítvány. A gyakorlat tapasztalatait elsősorban a vállalatok munkájukkal produkálják; áruik mellett ezt is megtermelik. S ezt, nem panaszokat, egy- részt-másrészt típusú okoskodásokat kell előállítaniuk ahhoz, hogy léphessünk, mind a szabályozás, az irányítás további javításában, mind — és elsősorban — a gazdálkodás eredményeiben. Mészáros Ottó „Nicky”, a nívódíjas Amíg az ipar csupán arra törekedett, hogy a meny- nyiségi igényeket elégítse ki, elvétve találhattunk olyan termékeket, amelyekre azt mondhattuk: „ez már valahogyan kinéz". S ma? Ha egy hölgynek visszaköszön az utcán a ruhája, többé fel sem veszi azt. No, nem azért, mintha olyan nagy baj lenne. Sőt. Ez is bizonyítja, hogy az eltelt 35 esztendő alatt mennyit változott világunk. Megtehetjük, hogy válogatunk, mert van rá lehetőségünk, s megtehetjük, mert ma már az ipartól is az a követelmény: tetszetősebb, változatosabb, igényesebb terméket gyártson. Mi több, ezt kívánja a jövőben fokozottabban ösztönözni négy minisztérium is — a könnyűipari, az építésügyi és városfejlesztési, a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari. Közös rendeletük, kiírásuk született a formatervezési nívódíj alapításáról, amelyet nyilvánosan, pályázat alapján lehet elnyerni. Első ízben idén, az áprilisi ünnepek alkalmával ítélték oda. S ami ebben számunkra hízelgő: egy Békés megyei kollektíva is a kitüntetettek között található. Dijak sorozatban Nevezetesen a Békéscsabai Kötöttárugyár hármasa: Mészáros Sándor, kelmetervező iparművész, technológiai és gyártmányfejlesztési osztály- vezető, Hiczkó Katalin, modelltervező iparművész és Kulcsár Ferencné, a gyár modelltechnológiai osztályának vezetője. Ugyanaz az alkotó kollektíva, amely már több alkalommal hírnevet szerzett az üzemnek. Például 1978-ban, amikor a kord mintázatú plüssből készült szabad idős ruházatot aranydiplomával jutalmazták a Lipcsei Vásáron, s ugyanabban az esztendőben az őszi BNV-n is díjazták e terméküket. A tavalyi Budapesti Vásáron is kiemelték munkájukat. De lapunk hasábjain arról is számot adtunk, amikor 1975-ben BNV-nagy- díjat nyert a BÉKÖT és a tervező kollektíva a nyírott plüss-sel. Nos, ez alkalommal az úgynevezett Nicky kelméből készült női szabad idős ruházat, s az ugyancsak ebből az alapanyagból gyártott gyermekárut értékelte a zsűri. A hölgyek távollétében a nívódíjas kollektíva egyik tagjával, Mészáros Sándorral beszélgettem, az új díjazott termék megszületéséről. Fonal és modell — Ez egy igen széles körű kollektíva munkája, a gyártmánytervező és konfekciótechnológiai osztály produktuma. A tervezésnél az volt a célkitűzésünk, hogy a vetülök és a láncrendszerű gépeken olyan újszerű terméket alakítsunk ki, amely a csecsemő-, gyermek- és felnőttruházkodásban is kielégíti az egyre fokozódó fogyasztási igényeket. Ennek tükröznie kell az életforma átalakulását is. Így ma a csecsemő- és gyermekruházkodásban nép a régi értelemben veti tartósság az egyetlen kritérium, hanem a praktikusság, a jó viselési tulajdonságok, fazonok, amelyek bizonyos megoldásaiban már divatigényeket kell hogy kielégítsenek. Ezért a mi tervezési munkánkban ez úgy nyert értelmezést, hogy megfelelően kialakítottuk a fonalösszetételeket, figyelembe véve a kötéstani megoldásokat, a kelmék súlyát, annak feldolgozási lehetőségeit. Természetesen fontos feladat volt a gyártási folyamat minőségét is magasabb szinten megvalósítani. Ugyancsak ide tartozik a színválasztás. De a felsorolásból nem maradhat ki az ártervezés sem: meghatározó szempont volt az is, hogy mennyiért tudjuk előállítani. FreskAszínek Persze arra is szükség volt, hogy ez a kollektíva megfelelő körülmények között dolgozhasson. így tulajdonképpen igatón akkor kapott teret a gyár a minőségi munka fejlesztésére, amikor befejeződött a hetvenes évek elején megkezdett beruházás. Üj üzemcsarnokok épültek, amelyekbe korszerűbb, nagyobb tudású gépeket állítottak. Mindezzel párhuzamosan átszervezték az irányítást is. Ezután már tág teret kaphatott az elképzelés, a fantázia, s annak megvalósítása. Ezekben az években lendült föl a gyár termelése, s H nyulam-bulam bundája Amikor a húsvéti ünnepek előtt a naiv szülők ártatlannak tetsző kérdéseikkel szándékozzák kipuhatolni csemetéiktől, vajon minek is örülnének a legjobban, mit hozzon az a bizonyos áldozatkész nyuszi a díszes kis kordén, sokszor kapják azt a választ, amitől a legjobban félnek: — Kis nyuszikát kérek! — sivít fel az amúgy csendesre nevelt gyermek, majd széles körű óvodai ismereteire támaszkodva biztatgatja elborzadó szüleit —, ha vesztek nekem két aranyos pihe-puha nyuszikát, majd születnek pici kis nyúlgye- rekek, s meglátjátok, lesz egy egész csomó nyuszika! Egy kissé harapós A szülők szeme előtt széles vásznon lepereg a lakótelepi nyúltartás minden apró öröme, s a csökönyös „ugye, vesztek, ugye, vesztek” című monoton gyermekhangra írt balladára a tojásfestés időszakához illendően, csak hímez-hámoz. S a kitérő válaszok után persze jő a sírás, a rívás, nyafogás, és ha a gyakorló szülőnek van némi koncepciója gyermekének neveléséhez, a konkrét „nem” helyett, beszél a nyúlról. S a szokásos esti mesékben egyre többször lép a szelíd, piros szemű és gyámoltalan tapsifüles főszereplő helyére a véletlenül éppen óriásira nőtt és a kimondottan harapós nyúl. Létezik-e vajon ekkora különbség nyúl és nyúl között, amit az aggódó szülők főleg saját nyugalmuk érdekében, meséikben kitalálnak? Ezzel azóta ismert mindenkf előtt, hogy termékeik nagy része exportra kerül. Ám, lépést kell tartani a mindennapokkal, a divattal, ezért napról napra újat kell produkálni, amelyről így vall az iparművész: — Nemrégiben mintáztuk be, sőt már be is. mutattuk a pamuttípusú acrylból készült férfi-, női és gyermek- ruházatot. Ez már az 1980— 81-es őszi—téli kollekciónk. Emellett újabb pályamunkán is dolgozik a kollektíva. Így készülünk az őszi BNV-re, a szegedi ipari vásárra, s egy újabb könnyűipari pályázatra. Célunk, hogy a szabad idős ruházkodás területén a kört szélesítsük, s már keressük az új, divatos alapanyagot, mintázatot, formát. Számos új technológiai elképzelésünk van. Persze csak azok a variációk jöhetnek szóba, amelyeket a vevők a jövőben is szívesen vásárolnak, amelyekre a gyár technológiai lehetősége is megvan. Gratulációnk mellett egy kérdés: milyen lesz a jövő szabad idős ruházata? — A tört vagy freskószínek kerülnek előtérbe, ilyen például a lilák különböző árnyalata, mint az antik rózsa. Anyagból a könnyű, lágy esésű karakterek lesznek divatosak, mintában pedig a finom, apró kockák, csíkozások, kakaslábak. Fazonban pedig a pulóverruha. * S még egy igen fontos megjegyzés: „A nívódíjjal jutalmazott pályaműveket az ágazati minisztériumok az Ipari Formatervezési Tanács javaslatának figyelembevételével „Nívódíjas Ipari Forma” megkülönböztető formaminőségi jellel látják el”. Jávor Péter a kérdéssel indult a beszélgetés Schmieder Jánossal, aki szakértőnek számít ebben a témában, hiszen a békés- szentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezet angóra- nyúltenyésztő-ágazatának vezetője. A legkiválóbb egycdck évente az 1,3—1,5 kilogramm gyapjút is megtermelik — Tulajdonképpen létezik. Az angóranyúl egy nagyon kedves, barátságos és végtelenül szelíd állat, míg a házinyúl a tenyésztés során tényleg óriásira megnő, és egy kissé harapós habitusa is van. Persze, nemcsak természetükben van különbség, hanem a hasznosítási irány között is. A házinyu- lat a húsáért tartjuk, s így is nagyon jó exportcikkünké vált. Az angóranyúl húsa éppenolyan finom, mint rokonáé — természetesen ez ízlés dolga —, de emellett van egy nagyon előnyös tulajdonsága is, hogy a szőrét állandóan növeszti, tehát gyapjút termel. Piheöltöny — Milyen egy tapsifüles gyapjúja? — Kezdjük előtte egyösz- szehasonlítással. A birka is gyapjút termel, de amíg egy 40 kilogrammos juhról évente 5 kilogrammot nyírnak le, addig egy négykilós angóra- nyusziról egyet. Ehhez a kis termethez viszonyítva nemcsak a mennyiség meglepően nagy, hanem a minőség tekintetében is az angóra- nyuszi viszi el a pálmát, mivel értéke tízszerese a birkagyapjúénak. — Mit készítenek ebből az értékes bundából? — Először is, el kell mondanom, milyen kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik ez a gyapjúszál. Finomsága vetekszik a selyemével, pá- rafelvevő-képessége magasan felülmúlja a többi textilét, s emellett a legkönnyebb anyagokhoz tartozik. Ez utóbbi előnyét a gyapjúszálban levő légkamrák eredményezik. A feldolgozóipar — sajnos nem Magyarországon — hagyományos termékeken túl,' gyógytextíliákat is készít belőle. Korszerű technológiával széles skálájú a ruhaneműk köre is, melyet a bundából gyártanak. Egy pulóver súlya 15—20 dekagramm, egy öltönyhöz 70 dekagramm anyag elegendő. — Ha a feldolgozóipar nem hazánkban van, akkor tehát exportálják a nyúlbundát. Hová? — A világpiacon rendkívül keresett termék az utóbbi években a nyúlgyapjú. Eddig az NSZK-ba, Svájcba és Angliába szállítottuk a HUN- GAROTEX-en keresztül, most érkezett egy megrendelés Japánból, ahol akkora az érdeklődés, hogy több tíztonnányit is küldhetnénk. A tenyéstóllományunk az NSZK-ból származik, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, sőt a kistermelők is nagyon szívesen belefognának az angóranyúl-te- nyésztésbe. Zsuzsi nyuszi karanténban — Erre nyílik majd lehetőségük? — Akkora az érdeklődés — le is kopogom —, hogy újabb kistermelők már csak 1981. tavaszán jelentkezhetnek. A 8 ezres telepünk az év végére népesül majd be. A korszerű tartástechnika — önetetős, önitatós, ketreces megoldás — könnyű, és jól jövedelmező munkalehetőséget teremt. A Ceres angóranyúl 90 százalékon felül termel első osztályú, négy centiméter hosszúság feletti gyapjút. Egy nyuszit évente öt—hatszor nyírunk. A legkiválóbb egyedek évente az 1,3—1,5 kilogramm gyapjút is megtermelik. — Ezek szerint a gyermekeknek van igazuk, amikor szüleiket nyúltartásra ösztönzik egy-egy húsvéti ajándékozás apropójából? — Én, szívem szerint nekik adok igazat. Ez a végtelenül kedves állat Végeredményben igen tisztességes hasznot is hoz. Hadd fűzzem hozzá azt is, hogy a jelenlegi állományunkat eddig három szakember gondozta, de most még hárman tanulják ezt a szakmát. Ko- hut Júlia annyira megszerette ezeket a szelíd állatkákat, hogy külön kedvence is van, Zsuzsi, aki talán még a beszédét is megérti. Sajnos, most eltiltották Zsuzsitól, mert „kismama”, ezért nyugalma érdekében karanténba tették. Aszódi Erzsébet az újszülöttekért rajong, egy- egy nyúlmama 6—8 csupasz kisnyuszit is ellik. * — Már lassan az olvasó is kedvet kap egy kis nyúltartásra . . . — Lehet róla szó. Minden érdeklődőt felvilágosítunk a lehetőségekről, és ha egy mód van rá, segítjük, hogy sikerrel kapcsolódjon be az angóranyúl-tenyésztésbe. Kelemen T. Magda Minden van itt: önetető, önitató, de a kedvenc, az tenyérről eszik Fotó: Veress Erzsi
