Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-04 / 80. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! EUEN Koszorúzási ünnepség a Szabadság téri bősi emlékműnél és a Hősök terén Hazánk történetében, népünk életében alapvető jelentőségű eseményről méltó­képpen emlékeztek meg azon a díszün­nepségen, amelyet — felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából — tegnap este 7 órai kezdettel tartottak Békéscsabán, a Jókai Színházban. Az elnökségben helyet foglaltak: Frank Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára; Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke; továbbá Fedor Mihajlovics Kulikov és Roman Mirca, a Penza, illetve az Arad megyei delegáció vezetői, Duna Mihály, a KISZ MB első titkára; Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára; a fegyveres erők tagjai; valamint a megyei és városi párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői. A magyar és a szovjet himnusz, s a sza­valat elhangzása után dr. Ábrahám Béla, a békéscsabai városi pártbizottság első tit­kára megnyitójában köszöntötte az elnök­ség tagjait, a meghívott vendégeket és a díszünnepség valamennyi résztvevőjét. Ezt követően Frank Ferenc, a Békés megyei pártbizottság első titkára lépett a szónoki emelvényre. Frank Ferenc beszéde Kedves Elvtársnők! Tisztelt Elvtársak! Kedves Vendégeink! Felszabadulásunk napja, április negyediké, a magyar nép legnagyobb nemzeti ün­nepe. Az évforduló emléke­ket idéz, gondolatokat éb­reszt és mély érzéseket vált ki minden hazáját szerető, becsületes, tisztességes em­berben. Az eltelt 35 év tör­ténéseinek, élményeinek és visszaidézéseinek fényében tekintjük át a múltat és je­lent, népünknek, az idősebb és a fiatalabb nemzedékek sorsának alakulását. Hazánk történelme folya­mán nem kevés viharos idő­szakot élt át, sokszor tántor­gott a sír felé, amelyet gya­korta saját uralkodói, vagy idegen elnyomói ástak szá­mára. Az utolsó tétova lépé­sektől az országot mindig megmentette valami attól, hogy ne veszítse el nemzeti létét. A dolgozó osztályok hazaszeretete, a nép legjobb fiainak küzdelme, áldozatvál­lalása biztosította a nemzeti túlélést a kritikus történel­mi pillanatokban. A XX. 6zázad Mohácsából azonban már nem tudtunk saját erőnkből kilábalni. A ma­gyar ellenállási mozgalom, a nép progresszív erői döntő politikai és katonai sikere­ket nem tudtak elérni. Azt azonban nem feledhetjük, hogy minden gyengeségünk mellett is alapvető módon já­rultak hozzá nemzeti önbe­csülésünk megőrzéséhez. Ezért mártírjai, szervezői és résztvevői méltóak a ma élők tiszteletére és megbe­csülésére. A nemzeti függetlenséget és a társadalmi felemelkedés lehetőségét a dicsőséges szovjet hadsereg katonái hoz­ták el nekünk, azok a harco­sok, akik döntő részt vállal­tak a népeket pusztulással és rabsággal fenyegető német fasizmus szétzúzásában. A szovjet csapatok nemcsak a német fasisztákat és magyar kiszolgálóikat űzték ki az országból, hanem csapásaik alatt széthullott az ellenfor­radalmi rendszer is, s meg­nyílt az út a nép forradalmi erői előtt. Kedves Elvtársak! Harmincöt évvel ezelőtt sokan kérdezték: lehet-e még itt élet, képes lesz-e talpra állni az ország? Ak­kor e kérdést a romba dőlt ország látványa indította: a csont-bőr rongyos emberek, a leszerelt gyárak, a meg- műveletlen földek, a nemze­ti vagyon majdnem a felének megsemmisülése. Ezért vál­totta fel a felszabadulás örö­mét sokakban a kishitűség, a kétkedés. Ám volt egy harcedzett, tettre kész szervező erő, a kommunista párt, amely az összes hazafiakhoz fordulva meghirdette a társadalom demokratikus átalakításának nrogramját, munkára hívott, és elindította az életet. S a párt hívó szavára a munká­sok megindították a gépeket, a parasztok elvetették a ma­gokat. 1948 tavaszán megva­lósult a munkásegység, a po­litikai hatalomból végérvé­nyesen kiszorult a reakció, létrejött a népi demokrácia állama, a magyar nép meg- másíthatatlanul a szocialista fejlődés útjára lépett. Áttekintve hazánk három és fél évtized alatt megtett útját — amely történelmi mércével is értékelhető —. megállapítható, hogy olyan változásokon ment keresztül, amelyek gyökeresen átalakí­tották politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális arcu­latát. Munkásosztályunk, né­pünk felszámolta a régi bur- zsoá-földesúri rendet, és ki­vívta, s nehéz harcokban megvédte a munkásosztály hatalmát, az egész nép érde­keit szolgáló proletárdiktatú­rát. A magyar dolgozók a ro­mokból nemcsak újjáépítet­ték az országot, hanem ön­feláldozó munkával új, szo­cialista népgazdaságot terem­tettek, amelynek nemzeti jö­vedelme több mint öt és fél­szer annyi, mint a háború előtt. Kifejlesztették a szoci­alista ipart, amelynek terme­lése ez idő alatt tizenhárom- szorosára nőtt. Tavalyelőtt a megye ipari termelése meg­haladta a 20 milliárd, egy főre számítva pedig a 48 000 forintot, amely tizenkétszere­se az 1938. évinek. Felépítet­ték az új üzemek, gyárak so­kaságát, új szocialista váro­sok születtek. A lenini szö­(Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója alkal­mából csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget ren­dezett a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműnél. A zász­lókkal díszített téren az em­lékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. A koszorúzási ünnepségen megjelent Benke Valéria, Havasi Ferenc, Korom Mi­hály, Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, továb­bá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gaz­dasági és kulturális életünk sok vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetői is. A himnuszok elhangzása után megkezdődött a koszo­rúzás. A Népköztársaság El­nöki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál és Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első tit­kára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai; a Miniszter- tanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el a koszo­rút az emlékmű talapzatán.\ Ezután a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­ge nagykövetségének nevé­ben Vlagyimir Jakovlevics Pavlov nagykövet, Valerij Leonidovics Muszatov követ­tanácsos és Anatolij Alek- szandrovics Popov vezérőr­nagy, katonai és légügyi at­tasé helyezett el koszorút. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében Sar­lós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az országos tanács főtitkára, Kállai Gyula, az országos ta­nács elnöke és Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Földvári Aladár, a SZOT elnöke koszorúzott. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos, Ben- kei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos pa­rancsnoka koszorúzott. Koszorút helyeztek el a diplomáciai testületek, a KISZ és a társadalmi szer­vek képviselői. Koszorúzási ünnepség volt a felszabadulási évforduló alkalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlékművé­nél. A zászlókkal díszített té­ren, az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. A koszorúzási ünnepségen megjelent Benke Valéria, Havasi Ferenc, Korom Mi­hály, Méhes Lajos, Brutyó János, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kultu­rális életünk sok vezető sze­mélyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapestre akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői is. A Himnusz hangjai után a Népköztársaság Elnöki Taná­csa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Ká­roly, a Minisztertanács kép­viseletében Lázár György és Aczél György koszorúzott. Ugyancsak koszorúztak a diplomáciai testületek, a Ha­zafias Népfront, a szakszer­vezetek, a fegyveres testüle­tek, a KISZ és a társadalmi szervek vezetői. A kegyeletes megemléke­zés mindkét helyen az Inter- nacionálé hangjai után a díszszázad elvonulásával ért véget. Április 4-e, hazánk (elszabadulásának 35. évfordulója alkalmából Békés megye és Békéscsa­ba párt-, állami és fegyveres testületéinek vezetői; társadalmi és tömegszervezeteinek, gaz­dasági egységeinek és intézményeinek képviselői tegnap délután helyezték el a hála virágait a felszabadulási emlékmű talapzatára. Az ünnepségen részt vettek a Penza megyei delegá­ció tagjai is. Képünkön: Frank Ferenc, a Békés megyei pártbizottság első titkára és Csatári Béla titkár koszorút helyez el a szovjet emlékműnél _ _ . Foto: Veress Erzsi NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Ara: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM flz eltelt harmincöt év hazánk és benne megyénk felvirágzásának időszaka i ünnepi megemlékezés a Jékai Színházban Zászlófelvonás Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából csütörtök reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozga­lom vörös zászlaját a gel­lérthegyi felszabadulási em­lékműnél. Zászlófelvonási ünnepség volt csütörtök reggel a Par­lament előtti Kossuth téren is, ahol ünnepélyes külsősé­gek között, katonai tisztelet- adással az állami zászlót vonták fel.

Next

/
Thumbnails
Contents