Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

1980. április 30., szerda „Hősök városai, városok hősei” A fűszerezés a fűzés lelke Dizsa—Lantal: Főszerekről, ízesítésről Amikor nagyanyáink beté­vednek unokáik modem idős konyháiba, bizony borzadva téved tekintetük a fűszertar­tós készletre, amin csupán a só, bors, paprika és vegeta díszeleg. — Nagyon egyszerű a fő­zés, nem tudom, te mit pe­pecseltél egész nap a kony­hában — feleli az elképedt és rosszalló arckifejezésre .a fagyasztott félkész ételt ol- vasztgató ifjú hölgy és nya­kon csapja a meleg élelmet két kávéskanál vegetával. Szerencsére ez az életkép nem olyan általános már, mint ahogy ősanyáink hin­nék, hiszen manapság újra feltámadt az elfelejtett fű­szerek divatja, s örvendete­sen nemcsak a nők hódolnak a konyhában a régente bi­lincsnek tekintett főzőkanál­nak. Az otthoni íőzőcskélés és szakkönyvböngészés során újabb és újabb fűszerek ki­próbálására vállalkozik az ínyenc, aki a Herbária-üzle- tek forgalmát tekintve nem is számít olyan egyedülálló különcnek. A fűszerekkel azonban bánni tudni kell, miből mibe mennyit tenni, ez néha sok problémát okoz a kezdő, de új ízekre vágyó gyakorló szakácsnak. Rajtuk segít többek kö­zött a COMPACK cég új ki­adványa, a Dózsa—Lantai: Fűszerekről, ízesítésről című füzete, melyben 40-féle fű­szert, s az ezekkel ízesített MSZBT-vetélkedő Megyénkben is elszaporodtak, és egyre nagyobb károkat okoznak a vaddisznók. A gyulai erdészet vadászai az elmúlt héten többször is becserkészték a területet és sikerrel va­dásztak, hiszen több mint 3e vaddisznó került puskavégrr Fotó: Béla Ottó A napokban jelent meg az MSZBT 1980/1. sz. értesítő­je. Az első írás szerzője a mozgalommá kiteljesedett és 35 esztendőt felölelő kapcso­latok történetét ismerteti rö­viden. Amint jelzi: szinte a felszabadulással egy időben • hívták életre a leghaladóbb j magyar értelmiség képvise- j lői az akkor még Magyar— • Szovjet Művelődési Társa- : Ságnak (1950 és 1956 között: S Magyar—Szovjet Társaság) • elnevezett testületet; s csak ! később, a szervezeti kerete­ket feloldva alakult át moz­galommá, és kapta a Magyar —Szovjet Baráti Társaság nevet. Az egyik MSZMP KB-ha- tározat szellemében az orszá­gos elnökség lehetővé tette, hogy az egyéni tagság he­lyett „szélesebb társadalmi alapokon nyugvó” munka­helyi kollektívák dolgozza­nak a magyar—szovjet ba­rátság elmélyítésével össze­függő célok eléréséért. A hazánkban eddig létre­jött több mint 1600 MSZBT- Í tagcsoportnak a fele ipari : II válás—társadalmi jelenség „Válunk.” A közlés a hét­köznapi témák természetes­ségével hangzik el különbö­ző társaságokban, és nem vált ki megütközést, csodál­kozást, egyszerűen tudomá­sul vesszük a tényt, hogy az ismerős, barát, vagy rokon felbontja házasságát. A je­lenség hétköznapisága tük­röződik a válások számában is. 1950-ben csupán 11263 válást regisztráltak Magyar- országon, tíz évvel később már 16 590-et, 1977-ben pedig 27167-et. A válások számá­nak rohamos emelkedésén túl megfigyelhettünk egy új tendenciát is: az egy-, két- és több gyermekes szülők válási gyakoriságának növe­kedését. — Ml okozta ezt a válto­zást, és milyen eszközükkel lehetne csökkenteni a válá­sok káros hatásait, követ­kezményeit? Ezekről a kér­désekről beszélgettünk Lő­csei Pál szociológussal, az MTA Szociológiai Kutatóin­tézete tudományos munka­társával. — Ha egy társadalmi kér­dés méretére és fontosságá­ra szabad abból következtet­Magyar földtani kutató fúrók Mongóliában Mongóliába utazott az Or­szágos Földtani Kutató Fúró Vállalat szakembereinek egy csoportja. A magyar geoló­gusok és fúrómesterek egy magyar—mongol kooperá­cióban épülő új bánya víz­ellátását oldják meg. Az épülő ércbánya dúsí­tó ja ugyanis rendkívül nagy mennyiségű vizet igényel, a vízforrások felderítésében a nagy teljesítményű kutak fúrásában pedig ennek a vállalatnak igen nagy ta­pasztalatai vannak. Szakmai felkészültségüket már több alkalommal bebizonyították Mongóliában is, és éppen er­re alapozták a legújabb meg­bízatást. összesen nyolc nagy teljesítményű kutat fúrnak. A szakembercsoport október­ben tér haza. ni, hogy mennyit és hogyan beszélnék róla — mondta —, akkor a válást joggal minő-* síthetjük a mai magyar tár­sadalom jelentős kérdésének. — A válás tehát társadal­mi Jelenség lett. De ugyanez a helyzet a gyermekes szü­lők válásaival kapcsolatban Is? — A század első felében a kisgyermek komoly vissza­tartó erőnek számított- Az ötvenes évek második fele hozott nagyobb változást. Je­lenleg a felbontotf házassá­gok relatív többsége már az egygyermekes házasságokból kerül ki, az egy-, két- és több gyermekes elváltak pe­dig az 1977-ben elváltak abszolút többségét alkotják. — Mi okozta ezt a válto­zást? — Az általános okok, az iparosodás, az urbanizáció, a nők munkába állásának el­terjedése, a társas párkap­csolatokra lehetőséget nyújtó felnőtt életszakasz meghosz- szabbodása, a tulajdonviszo­nyok változásai, természete­sen itt is hatnak. De ebben a vonatkozásban különleges jelentősége van az individu­alizációnak. Ez nem más, mint az egyénnek az a gyak­ran túlzásoktól sem vissza­riadó törekvése, hogy önma­gát érvényesítse, és csak sa­ját egyéni céljaival, élet­programjával azonosuljon. Többé-kevésbé függetlenül attól, hogy azok mennyiben egyeznek meg a házasság, a család közös céljaival. — A kérdés tehát az, hogy képesek vagyunk-e egyéni ambíciónkat, vágyainkat a házastárs és a kiskorú gyer­mekek érdekeivel egyeztet­ni? — Az egyik alapkérdés kétségtelenül ez. Az utód felnevelése, gondozása, az esetleges sérülésektől való megóvása érdekében az em­berek egy része ma is haj­landó elhalasztani a dön­tést, kivárva azt az időt, amíg felnőnek a gyerekek. De épp az önérvényesítés fo­kozódása miatt egyre keve­sebb ilyen esettel találko­zunk. Ha ugyanis valamelyik fél, ritkábban mindkét fél, úgy érzi, hogy a meglevő kapcsolatában rosszul jár, és kedvező perspektívát lát a válást követő időszakban, ak­kor a kiskorú, gyermek ér­dekeire való tekintet nélkül megszakítja az életközössé­get, és sokszor törvényesen is elválik. — A gyermekek érdeke tehát egyre inkább háttérbe szorul? ­— Sajnos, igen. A kiskorú gyermekek szinte mindig megszenvedik a házassági konfliktusokat- A tapaszta­lat azt mutatja, hogy a fia­tal, gyermektelen párok vá­lásától eltekintve, minden házasságbomlásnak van vesz­tese. Mégpedig az a fél, aki kevésbé, vagy egyáltalán nem érdekelt a válásban, mert a további partnerszer­zés esélye sokkal kisebb, mint volt házastársáé. Ab­ban azonban mind az illeté­kes tudományágak, mind a tapasztalatok megegyeznek, hogy a kiskorú gyermek az egyik szülő, többnyire az apa gondoskodásának, neve­lőmunkájának, szerepmintá­jának részbeni, vagy teljes elvesztése következtében ká­rosodik. Ez alól csak az olyan esetek kivételek, ahol a há­zastársak konfliktusa tettle- gességig fajul; ahol & gyer­mek számára a szülők vá­lása a veszekedés poklából való menekülést jelenti. — De nem vilik-e vesztei- sé az apa Is, aki távol kerül gyermekétől? — Az az apa, aki szülői teendőit mélyen átérzi, ma­ga is sokat veszít. Sajnos, elég gyakori, hogy a válópe­res ítéletek ezt az apatípust is sújtják. Jó példa volt erre a tv Családi kör című mű­sorának esete. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a kiskorú gyermek az apát il­leti olyan esetben, amikor a szülői teendők ellátásában az apa rátermettebbnek, felelő- sebbnek bizonyult, és a há­zasság megromlásában maga egyáltalán nem, vagy az anyánál kisebb mértékben hibáztatható. Az apát ilyen esetben anyagi vonatkozás­ban is méltányosabb elbírá­lásban kellene részesíteni. Katona Horváth János üzemekben működik, míg 358 kollektíva az ifjúság kö­rében, az oktatási intézmé­nyekben tevékenykedik. Egyébként a közelmúltban mi is hírt adtunk arról, hogy ez év április 4-évei Csorvá- son, a Lenin Tsz-ben és Békéscsabán a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartáso­kat Szervező Iroda dolgozói­ból alakult egy-egy MSZBT- tagcsoport. (A fővárost ki­véve ugyanakkor legtöbb, szám szerint hat új kollektí­va Heves megyében jött lét­re.) A kiadvány összeállítói közzétették az MSZlBT-tag- csoportok szocialista brigád­jainak szóló felhívást is. A Hősök városai, városok hő­sei címmel 1980 szeptembe­rében kezdődő és az 1981, május 9-én, a fasizmus felett aratott győzelem 36. évfor­dulóján befejeződő többfor­dulós vetélkedőt az üzemek­ben az MSZBT-tagcsoportok a helyi SZB-vel közösen ren­dezik. A legfontosabb tudnivaló­kat (határidők, jelentkezési lapok stb.) szintén ez a fel­hívás tartalmazza. A 8 ezer példányban meg­jelent füzet többek között beszámol még a Tokajhegy- aljai ÁG MSZBT-tagcsoport- jának hasznos kezdeménye­zéséről, a Gödöllőn tartott fórum tapasztalatairól, vala­mint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rende­zett, s a Szovjet-Moldáviát bemutató kiállítás sikeréről. ételek receptjét sorolja fel. A marhahúslevestől — ami­be e szerint a són és a zöld­ségeken kívül szerecsendió­virágot, gyömbért, egész borsot és sáfrányt is illik tenni — a lengyeles marha­felsálig több mint 60 ételre­ceptje található ebben a szí­nes kis szakácskönyvben. A másik COMPACK-füzet Rudnay: A teáról című ki­advány, ami a teafőzés tu­dományára tanítja meg a „kávéivó” nemzetet, s arra, hogy ez a nemes ital szak­szerűen elkészítve üdít és frissít is. Felsorolja a kül­földi tearecepteket, s a kü­lönleges csemegéket is, mint például a teaparfét, teafagy­laltot és teakrémet. Táblázatban megtalálhat­juk a nálunk forgalomba ho­zott teák jellemző adatait, a keverék összetételét, színé­nek, ízének, illatának minő­sítését és a leghatásosabb forrázási idejét. Hazánkban a teát csak húsz éve kezd­ték szélesebb körben fo­gyasztani, de remélhetően a helyes elkészítés ismerete után ez a nemes, finom za- matú ital nálunk is egyre népszerűbbé válik. Ugyanennek a két szerző­nek megjelent a fűszerezés­ről és a teafőzésről két má­sik színes füzete is, s ezek­ben a nagy konyhákban és a vendéglátóiparban dolgozó ízmestereknek nyújtanák hasznos információkat. KTM Palacsintasütés diszkózenére Ki ne szeretné a palacsin­tát? Lekvárral, túróval, hús­sal a legfinomabb, és a leg­könnyebben elkészíthető éte­lek egyike, sőt, arra is alkal­mas, hogy egy nehéz műszak után izgalmas, vidám dél­utánt szerezzen. Régi ötlet valósult meg pénteken a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat mű­velődési házában, amikor megrendezték a szocialista brigádok palacsintasütő ver­senyét. Nemcsak a résztvevő 18 brigád tagjai, de jó né­hány ,.szurkoló” is eljött, hogy végigélvezze az izgal­mas pillanatokat, s nem utol­só sorban azért, hogy a ver­seny után jókat falatozzon. Az érkezők elsőként a ven­déglátóipari szakmunkásta­nulók ízléses terítékeit néz­hették meg. Megtudták, hogy a salátát balról kell elhe­lyezni, és vörösbort illik ad­ni a barna húshoz. Az elő­zetes után kezdődött az iga­zi játék. A benevezett bri­gádok három—három vállal­kozó szellemű tagja sorako­zott fel a gáztűzhelyeknél, s diszkózenére indulhatott a verseny- Egy liter előre el­készített anyagból hét percen át egyetlen sütővel bűvész­kedhettek a versenyzők. Aki a legtöbbet sütött, az lett a győztes. A minőségre ezúttal nem volt tekintettel az ötta­gú zsűri, hiszen mindenki a maga főztjét ette. Az első nekifutás máris szép ered­ményt hozott. Két brigád a megadott idő alatt 13 pala­csintát sütött. Az utánuk fel- sorakozók között már az erő­sebb nem is képviselte ma­gát. Lehet, hogy teljesítmé­nyük nem nagy dolog egy háziasszonynak, férfiember­nek azonban dicséretére vált. A nézők hatszor három bri­gád erőfeszítéseit izgulták Végig, miközben a zsűri egy­re számolta az eredménye­ket. A teremben már kelle­mes illat terjengett, amikor tetőfokára hágott a hangulat. Kié lesz az első díjjal járó libamáj? A Március 8. ne­vel viselő, közismertebb ne­vén a konyhabrigád ezúttal is kitett magáért, ök azon­ban nem amatőrök, ezért igazságtalan lett volna nekik ítélni 'az első díjat. A zsűri mindennapos, jó munkáju­kért külön jutalmat ajánlott fel nekik­A libamáj sorsát nem volt könnyű eldönteni, hiszen két brigád 14 pontot, négy pe­dig 13 pontot, azaz palacsin­tát ért el. Megindult hát a „forró” küzdelem. A nem versenyző brigádtagok lel­kes kurjongatásokkal biztat­ták szakácskodó társaikat. Bizonyára a József Attila brigád tagjai szurkoltak a legjobban, mert végül nekik kedvezett a szerencse. A leg­nagyobb meglepetés pedig az, hogy fiúk vitték el a pál­mát! Megjavították saját re­kordjukat, ugyanig öt perc alatt 15 palacsintát sütöttek. (Vajon otthon is ilyen szor­galmasak a konyhában?) Így hát nekik hízott szép kövér­re a libamáj. Azért a többi­ek sem jártak rosszul. Gyö­nyörű hidegtálakban válo­gathattak. Aki itt volt, nem unatkozott, és egy vidáman töltött délután emlékeivel térhetett haza. G. K. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents