Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

1980. április 30., szerda o Devizamentés Nehéz szagok terjengenek Battonya határában. Még­hozzá évtizedek óta. Mezőkovácsháza felől gépkocsival érkezők a falu határában a legnagyobb nyári melegben is felhúzzák az autó ablakát, mély lélegzetet vesznek, miközben a gázpedálra lépnek, hogy mielőbb kiérjenek a „zónából”... A község szélén az Állatifehérje Takarmányokat Elő­állító Vállalat kis üzeme dolgozik. Az Épületasztalos és Faipari Vállalat zuglói gyárában az idén hatszázezer ajtót készítenek. Azért, hogy a szigorúbb minőségi követelményeknek eleget tudjanak tenni, a jobb munkát, ösztönző bérezéssel és önmeózással segítik. A ko­rábbi évek rekonstrukciója nyomán elérték, hogy az idén csaknem kétszázezer festett, üvegezett ajtó is elhagyhatja a (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Külföldre viszik a magyaros perzsát — Mit gyártanak? — for­dulok Lendvai Bélához, az üzem fiatal vezetőjéhez. — Termékeink zömét a húsliszt és az ipari zsír gyár­tása adja, ehhez kevés nyers­bőr járul. Tervünk szerint az idén 2800 tonna húslisztkon- centrátumot és 450 tonna ipari zsírt készítünk, s mint­egy 8—10 tonna nyersbőrt adunk a feldolgozóiparnak. — A köztudatban az él, hogy önök az elhullott álla­tok tetemét dolgozzák f el... — Alapanyagunk nagyobb hányada a vágóhídi mellék- termékekből származik. A baromfifeldolgozó vállalattól kapjuk feldolgozásra a csir­kelábakat, a vért, a tollat. A vágóhidak belsőségeket, kob- zott anyagokat, bőrhulladé­kot szállítanak. Ezenkívül körzetünkben, vagyis Békés és Csongrád megyében az el­hullott, magas biológiai fe­hérje értékű állatokat gyűjt­jük be, s dolgozzuk fel. Ke­vesen tudják, hogy készter­mékeink közül a húsliszt- koncentrátum tőkés importot kiváltó készítmény, az ipari zsír jelentős része nyugati exportra kerül, melyből a legkeresettebb kozmetikai cikkek is készülnek. Egy ton­na húslisztkoncentrátum és ipari zsír ára megközelíti a 400 dollárt. VÍV Miután az előírásoknak megfelelően beöltöztem, az üzemben ismerkedtem a fel- dolgozási technológiával. 4- 5 éve jártam itt utoljára, az­óta sok minden változott, egyre több munkafolyama­tot gépesítettek. Az üzemben napjainkban több mint 100- an dolgoznak, s az öt év­vel ezelőtti termelés meg­kétszereződött. Két éve egy 35 millió forintos rekonst­rukciós beruházás folyik, mely során megváltozik a régi üzem képe, és ezzel ter­mészetesen együtt az itt dol­gozók munkája is. A beton tárolótérhez kö­zeledve erősödnek a szagok. Géppel továbbítják a fogadó vájúba az alapanyagot, ahon­nan csigák szállítják tovább. Korábban ezt a munkát kéz­zel végezték, talicskával hordták a feldarabolt anya­got az üstökbe. — Tehergépkocsijaink ál­talában kétnaponta járják végig a két megyét. Becslé­seink szerint így is csak az A Békéscsabai Állami Gaz­daság évek óta szerződéses kapcsolatban áll a jugoszláv Centár céggel. Ebinek az együttműködésnek a célja a növénytermesztés hozamai­nak emelése, az új, kineme­sített jugoszláv fajták Ma­gyarországon való kipróbá­lása és elterjesztése, a szak­emberek rendszeres tapasz­talatcseréje, és a legújabb termelési eljárások, techno­lógiák megismerése. A hozamok emelése a ju­goszláv fajtajelöltek kipró­bálásával a búzánál, a cu­korrépánál és a hibrid ku­koricánál sikerült, ezek a mediterrán nemesítések, bár igényesebb agrártechnikát és nagyobb szakértelmet köve­telnek, de mennyiségben, sőt minőségben is jobb ered­ményeket produkálnak, mint hazai rokonaik­A cukorrépa tavaszi talaj­előkészítési munkáinál az idén az állami gazdaságban tartózkodott a Centár cég képviselője, aki szaktanács­elhullott állatoknak 50—60 százaléka kerül hozzánk fel­dolgozásra. A behozott nyers­anyagot, mert bármilyen furcsa is, ez nekünk nyers­anyag, magas nyomással, hat atmoszférán, 4-5 órán ke­resztül főzzük, majd szárít­juk, ezt követően kiprésel­jük belőle a zsírt, s követke­zik a darálóüzemben az őr­lés — magyarázza az üzem­vezető. S hogy munkájuk ér­tékéről számot adjon, még egy mondattal megtoldja: — Üzemünk naponta több mint 5 ezer dollár termelési érté­ket állít elő. Ha nem tudnám, hol va­gyok, azt hinném, hogy egy tejfeldolgozó üzem üstjei so­rakoznak katonásan. A hús- lisztüzem falát hófehér csem­pe borítja. Az egyik üstöt éppen töltik, s eközben be­szélgetünk Boros Bélával: — Felváltva üzemelnek üst­jeink. Ezek már csaknem egy éve dolgoznak, összehason­líthatatlanul korszerűbbek, mint elődjeik voltak — sum­mázza. — Mióta dolgozik az üzemben? — Tizenhárom éve múlt. Jó pénzt fizetnek. Havi 164 óra a munkaidőnk, fizetésem 5 ezer forint körül alakult, s erre kapunk 30 százalék veszélyességi pótlékot. Má­sutt ezt a pénzt kétszer ennyi órával keresik meg. A vállalatnál szereztem hús- lisztüzemi szakmunkás-bizo­nyítványt. Most menjek el, amikor nálunk is jobbak a munkafeltételek ? — öt-hat éve bárhogy is kimosakodtunk a szagos szappannal és bementünk a kocsmába, ha ott egyetlen légy volt, az csak ránk szállt. Alvás közben, ha a kezemet az orrom elé tettem, feléb­redtem, a bőrömbe ivódott szagtól — kapcsolódik a be­szélgetésbe Lung György. — Ez ma már a múlté! Az őrlőüzemben kipréselt, darabos anyagot és csontot recsegve őrölik a kalapácsos darálók. A kész húsliszt­koncentrátum küllemre a darált babkávéra emlékeztet. Ebből aztán mintát vesznek, s laboratórium vizsgálja a beltartalmi értékét, valamint bakteorológiai szintjét. Csak a laboratóriumi vizsgálat kedvező eredménye után sza­adásával segítette e növényi kultúra 300 hektáros terüle­tén a vetést is. Ezt a mun­kát a cég által adományo­zott francia NOBET—GOU- GIS gép végezte, amely hib­rid kukorica és más tava­szi növények, napraforgó, szója vetésére is alkalmas. Az együttműködés kereté­ben minden évben lehetősé­gük nyílik a gazdaság agro- nómusainak, hogy a jugo­szláv nagykombinátok kor­szerű agrotechnikáját tanul­mányozzák. A Becsei Mező- gazdasági Kombinát dolgoz­ta ki a Békéscsabai A. G. számára azt a hibridkukori­ca-termesztési technológiát, amely az üzem ökonómiai viszonyait elemezve tartal­mazza a tápanyag-utánpót­lást és a vetést is. A jövőben továbbfejlesz­tik ezt a kapcsolatot, s a gazdaság részt vesz a Belg- rádban szeptemberben meg­rendezésre kerülő kukorica­termesztési világkongresszu­son is. bad kiszállítani és felhasz­nálni. Az üzemnek saját tmk- műhelye van. Szigorú elő­írás, hogy a telep területé­ről nem szabad kivinni sem­mit. A jó szakembereket itt is, mint másutt megfizetik. — Nem panaszkodhatom, 18 forint az alapórabérem, s erre jön még a 30 százalék veszélyességi pótlék — mond­ja Oláh Ferenc, aki koráb­ban az építőiparban dolgo­zott. — Hazajöttem dolgoz­ni, nem utazgatok órákat nap mint nap. Pedig annak ide­jén, amikor az autóbuszunk elment a telep előtt, nem egyszer megjegyeztük: „va­lami odakozmált”. — Nekem nem voltak elő­ítéleteim, mikor ide jöttem dolgozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Gerőcs László lakatos. — Édesapám az üzem alakulásától itt dolgo­zott, én 8-9 éves lehettem, amikor először a telepre jöt­tem. Óriásit változott itt az­óta a munka. Az üzemvezetői irodában folytatjuk a beszélgetést Lendvai Bélával. A falon függő tervek sejtetik a jö­vőt, a rekonstrukció utáni végleges technológiát. A gép­kocsik rakottan, a fekete úton juthatnak majd a te­lepre, s lemosásuk, fertőtle­nítésük után a fehér úton mehetnek ismét a közútra. A szennyvízrendszer egy része elkészült, igaz egyelőre szennyvíztisztító tavak he­lyettesítik a községben léte­sítendő regionális víztisztító művet, melyre az üzem is becsatlakozik. A szagtalaní­tásról is gondoskodnak: a szárítókból kikerülő gőzöket kondenzálják, vízformában juttatják a csatornába. Az idén véglegesen elkészül a földgáztüzelésű kazánház, a víztorony, a hűtőtorony, a gépjárműjavító műhely, a vízhálózat, a térburkolás, a régi, korszerűtlen masinákat pedig folyamatosan, hazai gyártmányú gépek, berende­zések váltják fel, s új ter­mékcsalád gyártását kezdik meg. — A közeljövőben hozzá­látunk ATEFOKA néven a csontliszt gyártásához, mely termékünk kalcium- és fosz­forpótlóként kerül a külön­féle tápokba, s napjainkban az intenzív állattartás nél­külözhetetlen kelléke. Ez is importkiváltó termékünk lesz — mondja búcsúzáskor az üzemvezető. Alig 3-4 órát töltöttem a telepen. Látogatásom alatt viszonylag megszoktam a kellemetlen szagokat. S ami­kor a tiszta levegőre értem, az már fel sem tűnt. Csak kollégáim húzódtak finto­rogva tőlem távolabb, ugyan­is a ruhámból áradó szagok elárulták, hogy hol is jár­tam- Szekeres András Bélmegyer —Óbuda Melléküzemág kooperációban A bélmegyeri Új Barázda Tsz a kedvezőtlen adottságú közös gazdaságok sorába tar­tozik. A rossz talajviszonyok nehézzé teszik a termelést, a belvíz szinte minden esz­tendőben visszatérő, kelle­metlen vendég- Mindezek el­lenére kemény erőfeszítése­ket tesz a tagság a jobb ter­melési és gazdasági eredmé­nyek eléréséért. A szövetke­zet egy éve gazdasági együtt­működésre lépett a fővárosi Óbuda Tsz fafeldolgozó és csomagoló főágazatával. A szerződés értelmében az Óbuda Tsz látja el alap­anyaggal és géppel a 60—70 tagot foglalkoztató bélme­gyeri szövetkezet mellék­üzemágát, mely tervében ez évben 15 millió forint ter­melési érték szerepel. Az üzem a vasúti egységrako­mányok szállításához csere­raklapokat gyárt, az eddigi szerződések szerint mintegy 30 ezret. Ezenkívül a külön­féle gépgyártó vállalatoknak a gépek és alkatrészek cso­magolásához ládákat készí­tenek, több mint 35-félét. Az elmúlt évben a fenyő­fa felhasználásának korláto­zása a gazdasági társulást nemigen érintette, ugyanis a fenyőfa helyett farostból ké­szítik a csomagolóanyago­kat, ami nemcsak olcsóbb, hanem könnyebben szerez­hető be. A bélmegyeri üzem ha­vonta mintegy 300 köbméter fűrészárut dolgoz fel. A munkákat könnyítik és gyor­sítják azok a kis- és célgé­pek, amelyeket a két közös gazdaság műszaki szakembe­rei szerkesztettek és készí­tettek. A két szövetkezet gazda­sági társulása Bélmegyeren a szövetkezetben megoldotta a tagok nagy részének folya­matos foglalkoztatását is. A Békésszentandrási Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezet keleti mintás kézi cso- mózású perzsa szőnyegei vi­lágszerte ismertek. Legtöb­bet az NSZK-ban vásárolnak belőle, de még a szőnyeg őshazájába, keletre is elju­tottak az Alföldön gyártott imaszőnyegek. Eddig főleg a hagyományos keleti mintá­kat készítették, legtöbb ve­vőjük egészen mostanáig ezt kereste. Napjainkban azon­ban kibővült a szőnyegeket vásárlók köre' Most már nemcsak használati célra vá-1 súrolják a tőkés világban, hanem mintegy aranypótló­ként, hasznos pénzbefekte­tésként. .> Így megnőtt a kereslet az értékes szőnyegek iránt, és a A Dél-alföldi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság 10 üze­me közül az elmúlt évi ered­ményes munkájuk alapján a vésztőiek nyerték el az „Él­üzem” címet. Mi kell ahhoz, hogy egy erdészet kiváló le­gyen? Erre megadják a vá­laszt a vésztői erdészet utób­bi években elért nagyszerű eredményei. Ha az idei terv­ciklust vizsgáljuk, kiderül, hogy míg 1975-ben termelé­si értékük alig érte el a 7,5 millió forintot, addig ez az összeg tavaly már megha­ladta a 17 milliót. Ilyen arányban nőtt a nyereség is, egymillió forintról négymil­lióra­Ami jól mutatja az itt végzett munka hatékonysá­gát, az egyebek mellett az, hogy az egy dolgozóra jutó halmozott termelési érték 82 ezerről 219 ezer forintra nőtt. A vésztőiek az elmúlt év­ben tovább növelték a fával beültetett területet. Csaknem 180 hektáron végeztek erdő- felújítást, 81 hektáron pedig új erdőt telepítettek. Ter­mészetesen, munkájuk a fa­ültetéstől a kitermelésig tart. így az elmúlt évben már csaknem 17 ezer köb­méter fát termeltek ki, ami annak köszönhető, hogy idő­ben felismerték a fa egyre növekvő gazdasági szerepét, és a korábbi erdőtelepítések már tavaly meghozták a várt eredményt. Köztudott, hogy — ellentétben a hiedelem­mel — nem tartozik aköny- nyű mesterségek közé az er­dészeké. Éppen ezért nagy gondot fordítottak arra, hogy a lehetőségekhez képest min­den évben tovább fokozzák a nehéz fizikai munkát könnyítő gépek beszerzését, a termelésbe állítását. ‘Az vevők újfajta mintákat is szeretnének vásárolni. A bé­késszentandrási szövetkezet ezért új mintakollekcióval jelentkezett. Ebben magya­ros motívumokat szőttek, különféle színállásokban, a szőnyegekbe. A stilizált vi- rágmintáb és más magyar népi motívumok nagy tet­szést arattak. Az egész min­takollekciót megvásárolta egy NSZK-beli kereskedő. A további megrendelések ter­mészetesen az üzleti siker­től függnek, de úgy tűnik, keresettek lesznek a magyar minták. Amennyiben ez a várakozás beigazolódik, a szövetkezet készen áll, hogy további saját tervezésű mun­kákkal jelentkezzen külföldi piacokon. L. L. erdészet ma már 8 traktort, rakodógépet, kérgezőgépet, számos pótkocsit és egyéb munkagépet üzemeltet. Az így is nehéz munka ellené­re a dolgozók egyre jobban ragaszkodnak munkahelyük­höz. Ez részben annak kö­szönhető, hogy igyekeznek megfelelő bérszínvonalat ki­alakítani, másrészt annak, hogy egyre javítják a dolgo­zók szociális helyzetét. Erre nagy szükség is van, már- csak azért is, mert tevé­kenységük, munkahelyük mintegy 80 kilométernyi kör­zetre terjed k'i. Egy időben 6-7 helyen folyik a munka, és bár két mikrobusz szál­lítja a munkásokat, még vannak olyan munkahelyek, amelyeket csak kerékpárral, illetve motorkerékpárral tudnak megközelíteni. Igye­keznek dolgozóik számára a meleg ebédet is biztosítani, ha nem is tudták mindenütt megoldani- Anyagiakkal is támogatják dolgozóik lakás­építését. A vésztői erdészetnél is nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a szocialista munka­versenynek, a szocialista bri­gádok tevékenységének. A bizalmat meghálálják, amit az is bizonyít, hogy vala­mennyien részt vesznek a mozgalomban, s közülük az Április 4. brigád már el­nyerte a „Vállalát Kiváló Brigádja” címet, a Kiss Fe­renc brigád kétszer az arany fokozatot, a Tüköri Lajos egyszer, az Ady End­re és a Petőfi Sándor a bronz fokozatot, a Május 1. pedig most kapta meg a bri­gádzászlót. A vésztői erdészek nevé­ben a közeli napokban vette át az „Élüzem” címet, elis­merő oklevelet Gál Imre, a vésztői erdészet vezetője. Készül a somlói galuska a mezőkovácsházi ÁFÉSZ cukrász- üzemében. A járás vendéglátóipari egységei szívesen rendel­nek ebből a finom csemegéből Fotó: Veress Erzsi Magyar—jugoszláv együttműködés Hz erdészek közül a vésztőiek a legjobbak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents