Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
1980. április 29.. kedd NÉPÚJSÁG Morzsák Ella molett, középkorú, és a látszatra, vagy ahogyan ő nevezi, a társadalmi érintkezés formáira sokat ad. Kolléganői, akikkel hűvösen tartja a három lépés távolságot, hetek óta kíváncsian figyelik Ellát. Vajon mi lehet az oka, hogy mostanában folyton vásárol? — tanakodnak. Űj kabát, divatos táska, szoknya, bizsu, no és az a kalap! Egyik reggelen azután, dicsérve az új kalapot, valamelyikük megkockáztatja a kérdést: mi az oka a ruhatár nagyarányú felfrissítésének? S a kimért válasz: tudják, most, hogy a férjem vezető pozícióba került, adni kell a megjelenésemre! * A kisfiú négy év körüli lehet — az élősövénynek szánt ágacskák jóval fiatalabbak. Közöttük topog a gyerek, kiválaszt egy ágat, és nagy gonddal, egyenként letépdeli a kipattant rügyeket. Elégedetten szemléli „művét”, aztán újabb ágat választ, és- buzgón folytatja a kopasz- tást. „Te meg mit csinálsz?!” — ripakodik rá egy babakocsit tologató férfi. Mire a gyerek: „De apa, anyu mondta, tudod, mikor megvert a virágok miatt, hogy azzal játsszak, ami a ház előtt van, a miénkhez meg hozzá ne merjek nyúlni!” Amikor végre beköltözött a sokgyermekes házaspár az új lakásba, nagy volt a boldogság. Egy ideig. Egészen pontosan két hétig. Addig tartott ugyanis a lakás bebútorozása. Amint ezzel rendben voltak, nyomban „kiderült”, hogy a férj egy „goromba, iszákos, lelketlen, összeférhetetlen alak”, akivel tovább élni képtelenség, így történt, hogy a férj mindössze két hétig élvezte az új lakás kényelmét, aztán mehetett haza a mamához. A gyerekeknek se nagyon volt idejük megtanulni az új lakcímet — az anyuka ugyanis alkalmatlannak bizonyult a családfenntartó szerepére, s lányai, fiai jobb helyre kerültek. Így maradt egyedül a nagy lakásban, melynek látványától minden valamire való háziasszony kétségbe esne. Azért nem panaszkodhat a férj, hogy immár semmi köze az együtt szerzett javakhoz. 0 fizeti a részleteket. X. I. Balatoni fotópályázat A Balatoni Intéző Bizottság, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, az Utazási Magazin szerkesztősége és a három tóparti megye idegenforgalmi hivatala ismét meghirdette a már hagyományosnak számító fotópályázatot„A Balaton és az idegen- forgalom” című IV. országos fotópályázaton bárki részt vehet két évnél nem régebbi és a nyilvánosság előtt még nem szerepelt felvételével. A fekete-fehér és színes papírképeken kívül külön kategóriában pályázni lehet színes diapozitívekkel is. Az 5, 4 és 3 ezer forintos díjakon kívül több különdí- jat is odaítélnek. A pályázók június 1-ig küldhetik be munkáikat a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalához. A legszebb képekből Bala- tonfüreden kiállítást rendeznek. A pályamunkákat a nyáron bemutatják Balaton- földváron és Keszthelyen is. Anyaés csecsemővédelem Kenyértűrés A csecsemőhalálozás fontos demográfiai mutató. Jelzésének jelentősége azonban jóval több, mintha pusztán népesedési adat lenne. A csecsemőhalálozás olyan egészségügyi mutató, amely magába foglalja a társadalom sok irányú törekvését, a társadalmi gondoskodás színvonalát is. Hiba lenne feltételezni, hogy a háború előtti és a mai értékek különbsége csupán a* orvostudomány fejlődésének köszönhető. Ha így lenne, nem mutatkoznának olyan szembetűnő eltérések fejlett és fejlődő országok között. Átalános népjólét, egészségkultúra, intézményes társadalmi szintű anya. és csecsemővédelem együtthatásától várható lényeges előrelépés. Nálunk az utóbbi négy évtized számait összehasonlítva óriási a fejlődés. 1938-ban az ezer élveszülöttre jutó csecsemőhalálozás 131,4 volt. 1948-ban 94,1. Húsz év múltán 35,8 ezrelékre csökkent, 1978-ban pedig elértük a 24 ezreléket. Ebben elsősorban a koraszülések hazai, szinte speciális gyakorisága a ludas. Hiszen az újszülött veszélyeztetettségének elsőrendű tényezője: születési súlya. Minél kisebb súllyal jön a világra, annál törékenyebb az élete. A koraszülés okait orvosok széles köre kutatja. Szülészek, gyermekgyógyászok küzdenek ellene. Igyekeztek legyőzni az okok között nagymértékben gyanúsítható művi terhesség-megszakítások káros gyakorlatát, ami igen kemény diónak bizonyult. És aránya éveken át jóval meghaladta az élveszü- letésekét. Erről ma már múlt időben beszélhetünk. Következményeit érzékeljük azonban, éppen a koraszülések makacsul stagnáló arányában. Biztató jel viszont: az országos 10,5 százalékon belül elég nagy a szóródás. Vas megyében például 8,2 százalék volt 1978-ban. Nyilvánvalóan ennek is tulajdonítható, hogy a csecsemőhalálozás is mintegy kétharmada az országosnak. Hasonlóképpen élen jár Komárom, Nógrád megye. Legkedvezőtlenebb a kép Szabolcsban (30,7 ezrelék), Tolnában (28,5 ezrelék) és a fővárosban (27,2 ezrelék). Ez utóbbi adat okainak kutatása alaposan feladja a leckét. Mert míg Szabolcsban a helyenként még mutatkozó elmaradottság, a fővárosban alighanem az urbanizáció okozta ártalmak fedezhetők fel az okok között. A dunántúli megyék jó ered. ményeiben az életszívonal és nyilvánvalóan a csecsemő- és gyermekvédelem, nem kevésbé a következetes terhesgondozás tükröződik a jó eredményekben. Az utóbbi pozitív jelenség egyik lényeges feltétele lehet. a további előrelépésnek. Természetesen a mai formalitások sallangjai nélkül. Helyettük érdemi, módszeres gondozással lehet elejét venni sok elvetélt terhességnek. Mindezt felsorolni sem kevés. De meg kell szívlelni, hogy a csecsemőhalálozás értéke egyéb, kedvező egészségügyi mutatóinkhoz hasonlóan tükrözze fejlettségünk általános fokát. Lukács Mária A minap megkérdeztem az egyik ismerősömet, hogy miért fogyaszt annyi kenyeret. Azzal érvelt: még gyerekkorában megszokta, hogy kevés kolbász, szalonna és sok kenyér. Kétségtelen, táplálkozási szokásainkat néhány évtized alatt nem lehet alapvetően megváltoztatni. Csakhogy az utóbbi évek felmérése szerint legalább 12 százalékkal vásárolunk több kenyeret, mint amennyi a valóságos szükségletünk, a többit kidobjuk a szemétbe, vagy megetetjük az állatokkal. Ha a kenyérellátás nehézségei szóba kerülnek, gyakori a sértődöttség, az egymásra mutogatás. A sütőipar, a kereskedelem és a vevő áll egymással szemben, holott a gondok közös megoldása a kézenfekvő. A baj leginkább hét végén, vasárnap, illetve a több napos ünnepek előtt és után jelentkezik. Legalábbis Békéscsabán. Nem folyamatosan érkezik a kenyér az üzletekbe, emiatt órákat várakoznak a vásárlók, ha van türelmük hozzá. A türelem viszont véges, és ilyenkor jön az elmarasztalás. Az eladó azt mondja: mi rendeltünk, a sütőipar nem szállít. Ekkor kiket szidunk? A pékeket, akik nem tudják mikorra érnek haza; túlóráznak, verejtékeznek azért, hogy friss kenyeret szeghessünk az ünnepi ebédhez. A legtöbben megszoktuk: a hetet 6 munkanappal számoljuk. Ezzel szemben a sütőipar hét napra készíti termékeit — öt és fél nap alatt. Ha kettős ünnep van, még kevesebb az idejük. Az idén pedig nem ritka a háromnégy napos ünnep sem. Gondoljuk el: öt órára van szükség, míg a lisztből és az adalékanyagokból kenyér lesz. ♦ A sütőipar és a kereskedelem kapcsolata nem mindig felhőtlen. Hosszú évek óta először, két hete meghívtak egy úgynevezett koordinációs értekezletre. Ott voltak a megye sütőipari vállalatainak igazgatói, a kereskedelem, a vendéglátóipar, a megyei, a városi tanács illetékes osztályainak a képviselői. A Békéscsabán megtartott értekezleten szó esett az április 4-i és a húsvéti kenyér- és tejellátás tapasztalatairól, a közelgő május 1-i feladatokról. Itt hallottam, hogy az előbbi ünnepeken a békéscsabai kenyérgyár teljesítette a kereskedelem megrendeléseit, sőt 7 ezer kiló kenyér a nyakukon maradt. Nagyon nehéz az igényeket felmérni, hiszen azt az időjárás, a környező kisebb- nagyobb települések lakói is befolyásolják, akik a megyeszékhelyen szerzik be a kenyeret. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat üzleteiben 20—25 százalékkal nőtt a forgalom ezekből a cikkekből. Ennek ellenére április 3-án 15—17 óra között 20—40 percig néhány boltjukban nem lehetett kenyeret kapni. A vásárlók egy része figyelmen kívül hagyta, hogy április 5-én, ha néhány órára is, de nyitva voltak az élelmiszerüzletek, mindenki egy napon igyekezett beszerezni az élelmet. Végül is 7400 kiló kenyér és 1700 liter tej kimaradt. A vendéglátóipari vállalat képviselője szintén arról panaszkodott, hogy általában az első ünnep előtti napon 800—1000 kiló kenyér szokott elfogyni, most jószerivel a 2200 kilogramm is kevésnek bizonyult. Arról már nem szólt, amit a szerkesztőségünknek írt levelében megerősít: tudniillik azt, hogy április 3-án, csütörtökön az élelmiszerboltokban már 16 órakor nem volt kenyér az óvatos rendelések miatt. Nekik pedig ennél több kenyér tárolásához nincsenek meg a technikai feltételek. Másnap, április 4-én az erre kijelölt vendéglátóipari egységekben ugyancsak akadozott a kenyér és a tej kínálata. A városközponti büfébe délelőtt kétszer szállítottak kenyeret, összesen 540 kilót, amely délig tartott. Utána már hiába rendeltek, hiszen a sütőipar készlete is kimerült. ♦ Úgy vélem, érzik az ellentmondást. Volt kenyér, mégsem volt kenyér? Kimaradt, mégsem szállítottak? Vagy nem rendeltek elegendőt? Utólag nehéz lenne kiVáratlan öröm Magam is úgy lottózom- totózom, hogy „nem a nyeremény a fontos” — hadd legyen az államnak belőle haszna — hanem a részvétel. (Persze csak akkor mondom ezt, mikor a szőlő savanyú-) Unyatyinszki Györgynéék is valószínűleg csak takarékossági szempontból vettek 1974-ben egy ötezer forintos gépkocsinyeremény-betét- könyvet: hadd maradjon meg a pénz. Így aztán nem is nagyon néztek utána a sorsolásokkor: nyert-e a számuk. Ennek többek között olyan oka'is volt, hogy betétjüket Unyatyinszkiné édesapja tette el egy alkalommal, aztán meg is feledkeztek róla. Egészen mostanáig, amikora deríteni az igazságot. Bizonyos: nem könnyű kiszámítani a keresletet, de lehet hozzá közelíteni. Az érvényben levő rendelet szerint nyitástól, zárásig kenyérnek és tejnek egyaránt lenni kell az élelmiszerüzletekben, büfékben! Akár ünnep-, akár hétköznap. Továbbá: még zárókészletre is szükség van, ezért a boltvezető a felelős. Kérdés: hány üzletvezetőt, helyettest vontak felelősségre ennek elmulasztása miatt. Tehát mindenképpen elfogadhatatlan, hogy olykor hétköznap is jó néhány üzletben a zárás előtt egy-más- fél órával széttárják a karjukat az eladók: nincs kenyér, tej. Ugyancsak megkérdőjelezhető a szűkös tárolótérre való hivatkozás is. A vevőt egy dolog érdekli: a nap bármely szakában, órájában kapjon ezekből az élelmiszerekből. Különben is nehéz magyarázkodni mondjuk vasárnap délelőtt, annak az embernek, aki éjszakai műszakból hazatérve kenyeret szeretne vásárolni. Amikor 1976-ban megjelent a rendelet, miszerint vasár- és ünnepnapokon a vendéglátóipari üzletekben árusítják a tejet és a kenyeret, aligha tapsoltak örömükben az itt dolgozók. Ez tény, kár lenne rajta vitatkozni. Talán ez is oka annak, hogy olykor-olykor nem a legudvariasabban bánnak az ilyen árut kereső vevővel. Talány az is: miért csak két helyen árusítanak vasár- és ünnepnap Békéscsaba legnagyobb városrészében kenyeret és tejet? Annak idején sokkal több egység volt kijelölve. Jó, lehet, hogy egy „sima” vasárnap tényleg nincs szükség mindegyikre. Azon mégiscsak jó lenne elgondolkozni: háromnégy napos ünnepen elég-e a két nyitva tartó üzlet? ♦ Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy valamit elindítunk, és hagyjuk, hadd menjen a maga útján. Pedig jó szervezéssel, rugalmas, a körülményekhez jobban igazodó intézkedésekkel elejét lehet venni sok mindennek. Ezen az ülésen hangzott el, hogy a most következő ünnepek miatt április 28-tól, hétfőtől nem lesz meleg kenyér az üzletekben. Kedden már megkezdik az előszállítást és 10 tonna kenyeret tartalékolnak. Ez azt jelenti: szombaton a háromórás nyitva tartás alatt sem kínálnak friss kenyeret. Mindez érthető. Ami aggasztó: lehet, hogy megint a véletlenen múlik majd a kenyérellátás? Bár tévednénk. Az azonban furcsa, hogy az említett értekezleten csupán az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat képviselője sorolta fel tételesen: melyik napra, mennyi kenyeret kér, a vendéglátóipari vállalat szakembere még nem tudott „nyilatkozni”, az ÁFÉSZ-ektől pedig senki sem jött el. Seres Sándor vendéglátóipari vállalatnál dolgozó asszony hazavitte a Népújságból kivágott „Gazdátlan nyeremények” sorszámait. Pénteken aztán váratlan öröm érte a családot: 3/0594081-es betétszámukat már 1977-ben kihúzták, és Wartburg de Lux gépkocsit nyertek. Am a gépkocsit ma már nem vehetik át. Helyette az 1977-es áron az érte járó pénzösszegre jogosultak, ami mintegy 80 ezer forint. Egyesek szerint pechjük van emiatt, hiszen a Wartburg ára is felment azóta. ök nem így érzik, örülnek, és úgy fogják fel, hogy a. különbözet akkori figyelmetlenségük adója. (Bár nekem kellene fizetni ilyen adót!) a. 5. Megkezdődött Soós Lajos és társai bűnügyének tárgyalása A több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt Soós Lajos és társai ellen benyújtott 40 oldalas ügyészi vádirat ismertetésével hétfőn megkezdődött a fővárosi bíróságon az évtized legsúlyosabb bűncselekményének tárgyalása. Dr. Czabány Mihály büntetőtanácsa ítélkezik a rendkívül veszélyes bűnbanda ügyében. A tavaly történt rendőrgyilkosságon kívül az utóbbi tíz esztendőben elkövetett további három emberölés és csaknem száz, vagyon elleni bűn- cselekmény terheli a hat Vádlott lelkiismeretét. A vádiratban foglaltak alapján a fővárosi főügyészség a 36 éves, többszörösen büntetett vecsési Soós Lajost, valamint a 38 éves, büntetett előéletű budapesti György Józsefet több emberen részben előre kitervel- ten, nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlenséggel és hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntettével vádolja, mint többszörös visszaesőket. A büntetlen előéletű 20 éves budapesti Németh István ugyanilyen vád alapján került a vádlottak padjára. Varga László 35 éves büntetett előéletű budapesti lakost kegyetlen módon, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettével; Mester János, 40 éves büntetett előéletű budapesti lakost lopás-- sál, mint különös és többszörös visszaesőt, kitartott- ság bűntettével és okirathamisítással; Soós Lajosné 26 éves vecsési lakost lopással és üzletszerű kéjelgéssel vádolják. Soós Lajos — aki már több mint tíz évet ült börtönben — és Varga László 1968-ban fegyverszerzési tervet forgatott fejében. Varga ismerte Pataki Károly pénzügyőr őrmestert, akinek szolgálati pisztolya volt. Egy napon lakása körül ólálkodtak, majd mikor áldozatuk megjelent, eszpresszóba hívták és italozni kezdtek. Jártak Pataki lakásán, majd Varga lakására indultak, de mivel a hely nem volt „alkalmas”, végül is Soós ve- csési otthonában kötöttek ki. Itt az ital hatására elbódult ember elaludt, ezalatt Soós Lajos elvette lakáskulcsát, Pataki lakására ment, ahonnan elhozta szolgálati fegyverét. Visszatérve — mivel tartottak attól, hogy a fegyverlopással gyanúsítani fogják őket — megölték áldozatukat, és elásták Soós házának kertjében. 1971-ben Soós Lajos György Józseffel együtt töltötte büntetését, s megállapodtak abban, hogy szabadulásuk után vagyon elleni bűncselekményeket fognak elkövetni. Ez így is történt. De a rákövetkező évben, amikor ismét pénzhez akartak jutni, ezt már újabb gyilkosság árán tették. Ezúttal Törökbálinton, a Tóthékkal egy házban, de külön lakásban élő 65 éves özvegy Farkas Józsefnéhez törtek be. Soós nyomban megragadta az idős asszonyt, fojtogatta, s egy tűzpiszkáló vassal többször fejbe verte. A megölt özvegyasszony lakásából mindössze 500 forinttal, s egy zsebrádióval távoztak. Soós Lajos ezután sem hagyott fel a lőfegyverszerzés és jelentősebb bűncselekmény elkövetésének tervével. 1979 februárjában ismerkedett meg az akkor 19 éves Németh Istvánnal. Már foglalkoztatta őket Gyulai Károly főtörzsőrmester fegyvere megszerzésének gondolata. Egy este Vecsésen a halásztanya vendéglőben együtt ittak az üllői Borai Lajossal, aki elújságolta, hogy harmadik gyermekének megszületését ünnepli. Soós — mikor vendéglátójuk 500 forintossal fizetett — Né- methnek nyomban indítványozta, hogy rabolják ki. Az erősen spicces férfi arra kérte a vádlottakat, hogy Soós gépkocsiján vigyék őt haza. Németh ült a volánhoz, aki útközben megállította a kocsit. Utasukat kiszállították, és késszúrásokkal megölték. Három—négyszáz forint készpénzt vettek el áldozatuktól, majd egy közeli bokorba húzták. Másnap érte mentek, és Tiszapüspök közelében elásták. A rendőrőrszem megölése előtt Soós és készséges segítői: György József és Németh István heteken át figyelték Gyulai Károly szolgálati helyét, beosztását, mozgását. Azután a múlt év júliusában végre is hajtották tervüket. (Németh az őrbódéban - idegességében nem találta meg a rendőr géppisztolyát.) Áldozatukkal a gépkocsi csomagterében Ecser irányába hajtottak, és Soós, aki egy féltengellyel előzőleg többször fejbe sújtotta a rendőrt, még elvágta a nyakát is. A holttestet a közeli kukoricásban ásták el. Ugyancsak a vádlottak padjára került Soós Lajosné,' aki vádlottársával, Mester Jánossal életközösségre lépett. Együtt határozták el, hogy Soósné korábbi ismerősét, Kovács Sándort meglopják. Ezt végre is hajtották, s amikor a férfi külföldön tartózkodott, ők továbbra is lakásában maradtak, és sorozatosan vittek el onnan készpénzt, valámint különféle ingóságokat. A várhatóan több héten át tartó bírósági eljárást — tekintettel az ügy kiemelkedő jelentőségére, rendkívüli bonyolultságára — két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanács folytatja le.
