Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
1980. április 29., kedd o Méhkeréken mintegy 300 kistermelő intenzíven foglalkozik fólia alatti paprika és uborka termesztésével. Az idei esztendőre a termelők a szövetkezeten keresztül mintegy 50 vagon uborkára és 400 ezer fehér primőr paprikára kötöttek szerződést, a kilós paprikából pedig 5 vagonnal adnak át a felvásárlóknak. Eddig 50 ezer fehér és erős paprikát szállítottak az átvevőhelyre Fotó: Béla Ottó Emberi hangon! Termelési tanácskozás, az üzemvezető sorolja az eredményeket, a hibákat. De hogyan? „A minőség javítása nélkül nem léphetünk előbbre...; javítani kell a hatékonyságot, nagy még az élőmunka-ráfordítás, sok gép kihasználatlan...” Nem folytatom, mint tette azt az előadó. Hozzáteszem, teljesen feleslegesen, mert senki sem figyelt rá. Voltak, akik aludtak. (Nekik volt igazuk.) A látszat kedvéért azért a végén még megkérdezték, ki akar hozzászólni az elmondottakhoz. Mondani sem kell: senki. „A tanácskozásnak vége” megváltó szavak után a résztvevők úgy pattantak fel a helyükről, mintha darázs csípte volna meg őket. A folyosón sikerült szót váltanom pár emberrel. — Humbug ez az egész, kedves uram — jegyezte meg szenvtelen hangon egy szakmunkás. — Üres beszéd. Azt hiszi, változott, változik itt valami? — Minket a pénz érdekel, ha az megvan, minden oké — toldotta meg a cimborája. Az üzemvezető, már az irodájában sorolja mi minden is történt náluk az utóbbi időben: az egyik művezetőt áthelyezték, mert a tudása nem érte el ,a kívánt színvonalat; a csoportvezetőt visszaminősítették, mert a munkahelyen is ivott; új gépeket várnak, emiatt hamarosan átcsoportosítás lesz az üzemben. * * * A tanácskozáson egyetlen szó sem esett ezekről a dolgokról, így konkrétan. Mintha nem is arról az üzemről tárgyaltak volna. A beszámolót bármelyik hazai gyárban fei lehetett volna olvasni — behelyettesítve a megfelelő számokat —, anélkül. hogy az veszített volna az értékűéből. így cseppet sem csodálkozom, hogy ,a munkások oly idegenül nyilatkoztak a munkahelyükről. Sem az eredményeket, sem a gondokat nem érezték a magukénak Bő egy éve történt mindez. Esztendő múltán ismét meglátogattam az üzemet, háborgó ismerőseimet is keresve. Hiába. <3k már vándorbotot vettek a kezükbe, elmentek máshova szeren- "csét oróbálni. Miért? Az üzemben időközben letették Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Maroknyian alapították meg 23 évvel ezelőtt Gyulán a népművészeti és háziipari szövetkezetét. Elsődlegesen azzal a céllal, hogy a már lassan feledésbe merülő gyulai és a környéken levő települések népművészeti értékeit megmentsék és népszerűsítsék. Ahogy teltek az évek, egyre jobban terebélyesedett a kis szövetkezet, amit jól tükröz, hogy az első év 300 ezer forintos termelését napjainkra 40 millióra növelték. A szövetkezet életében kiemelkedően eredményes volt az elmúlt év. Tervüket csaknem 8 százalékkal teljesítették túl, árbevételüket 11,4 százalékkal, és ami még dicséretre méltóbb — eleget téve a népgazdasági elvásásoknak —, csaknem 30 százalékkal növelték áruik termelését, amelyek a tőkés piacokra kerültek. Hírüket éppen az export alapozta meg széles körben és határainkon túl, hiszen a voksot a differenciált bérezés mellett. A fizikai dolgozók igencsak meglepődtek, hogy nem annyi pénzt kaptak kézhez hó végén, mint annak előtte: volt, aki többet, volt aki kevesebbet. Ez az egész ügy ködös volt nekik, nem érezték igazságosnak. Az üzemben egyre szaporodott az elégedetlenkedők tábora. A vezetők ekkor már sutba dobták a lényeges dolgokat elhomályosító beszámolókat, parázs hangulatú tanácskozások, viták követték egymást sorozatban. Későn. A csaknem 300 dolgozót, számláló szövetkezetből rövid időn belül közel 30-an mentek el, zömmel olyanok, akiknek a munkájával meg voltak elégedve, * * * Meglehet, kirívó példa az előbbi, de korántsem egyedi. Sok, nagyon sok semmitmondó tanácskozáson volt már szerencsém részt venni. A fahangon, nyögdécselve eldadogott jegyzőkönyv — riasztó. Hiába van benne a lényeg, ha a7 úgy el van rejtve, hogy még a vájt fülűek sem fedezik fel. Ha semmivel, akkor ezzel biztosan el lehet idegeníteni az embereket a termelőeszközökhöz való viszonyuktól. Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy az említett szövetkezetből közel 30- an vették a kalapjukat és elmentek. A spanyolviasz felfedezésének igénye nélkül: emberrel csak emberi hangon lehet, szabad beszélni. Ez már annyira belénk ivódott, hogy sokan el is felejtették. Mert mi történt volna, ha .azon a bizonyos tanácskozáson — uram bocsá’ — az üzemvezető nevén nevezi a gyereket. Ha elmondja X., Y„ Z. ezért és ezért nem üti meg a kívánt mércét. Vagy: nézzék emberek, új gépek érkeznek, fel kell forgatni a megszokott termelési rendet. Ezt és ezt a tér? mékünket nem tudjuk -eladni, ha továbbra is hanyagul dolgoznak az asztalosok Ha nem igyekeznek jobban, eztán nem tudunk annyit fizetni nekik, mint eddig. Ügy vélem, akkor sokan jelentkeztek volna hozzászólásra. Mert mit csinál az ember? Feláll és elmondja, miért nem tud első osztályú ajtókat készíteni, c: rögvest váltakoznak a pro és kontra vélemények. És előbb-utóbb mindenki megérti, a7 üzem gazdasági eredményétől függően alakul az ő fizetése is. Ekkor emberközelbe kerülnek a bűvös közgazdasági szakkifejezések is, mint hatékonyság, minőség, technológiai fegyelem, gazdaságosság, árbevétel, juttatás, elvonás, népgazdasági egyensúly meg a munkabér. * * * Gyanítom, ahol nem így, ehhez hasonlóan adagolják az új, a friss információkat a dolgozóknak, ott az üzemi demokráciával is baj van. Mert. annak léte nem az adminisztrációtól, nem a kihirdetett szabályok, szabályozók mennyiségétől, nem az ilyenolyan tanácskozások sűrűségétől és hosszúságától, nem a közhelyek összeolvasásától függ, hanem az érdemi párbeszédtől. Hiába magyarázunk meg mindenkinek mindent a legaprólékosabban kínaiul, ha az illető csak a magyart érti. Az ilyen üzemekben óhatatlanul is két pártra szakadnak ,a dolgozók. Az egyikben vannak a vezetők, a másikban a munkások. Ebben a légkörben — és ez érthető — minél többször találkoznak egymással fórumokon, annál inkább nem értik egymást, annál nagyobb lesz a szakadék köztük, hiszen mindkét csoport egyre indulatosabban, maka- csabbul ragaszkodik a saját nyelvezetéhez. Míg a* egyik oldal hangzatos szózatokat zeng, a másik oldal immunissá válik. Vagyis: a frázis közönyt szül. * * * Nem egy pszichológián szociológiai tanulmány hívja fel a figyelmet ezekre ,a káros, termelésrontó jelenségekre. Kedvvel, jól dolgozni akkor lehet, ha az ember nemcsak tudja, érzi is a termelőeszközökhöz, a munkája tárgyához, az alkotás eredményéhez is köze van. Csak -ekkor, csakis ekkor várhatják ei a gép mellett dolgozó embertől, hogy magáénak vallja a vállalat gondjait, bajait, megértse, mikor, miért van szükség pályamódosításokra. Ebhez nem kell közgazdaságtan. beruházás, egyéb anyagi ráfordítás, csak egy nagyon egyszerű dolog, ami független a gazdasági nehézségektől, de sokat javíthat azokon: emberi hang, amit mindnyájan egyformán értünk. Horváth István zsűrizett gyártmányaik eljutnak a Szovjetunión kívül szinte valamennyi szocialista országba, ezenkívül Svédországba, Dániába, az NSZK-ba, Ausztriába és Olaszországba. A kiváló munka és az egyre bővülő export hatására nyereségük csaknem 40 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ez pedig azt jelenti hogy kedvezően alakult a termelékenység, a hatékonyság, a létszám- és bérgazdálkodás, valamint az anyag és energiatakarékosság. A megnehezedett piaci tényezők, a kedvezőtlenebbé vált alapanyag- és energia- költségek megtanították a szövetkezet dolgozóit — és hogy jól, azt bizonyítják az eredmények — hatékonyabban, takarékosabban, termelékenyebben gazdálkodni. Természetesen a rugalmas, átgondolt vezetés mellett a nagyszerű eredmények elérésében döntő szerep jutott a dolgozóknak, a szövetkezet tagságának és nem utolsósorban a szocialista grigá- doknak- A szövetkezet neve magában foglalja, hogy a jövőben is nagy gondot fordítsanak tájjellegű, népművészeti hagyományok megőrzésére és ápolására. Ez eddig is így volt, hiszen az elmúlt évben csak zsűrizett termékek hagyták el a szövetkezet műhelyeit, talán ennek is köszönhető, hogy az export mellett jelentősen nőtt az utóbbi évben a belkereskedelem által rendelt áruk mennyisége. Különösen keresik a bébi- és gyermekruhákat, amelyeknek minősége szinte kifogástalan. Olyannyira kedveltek és keresettek ezek az áruk, hogy kapacitásukat már egész évre lekötötték. A szövetkezet elmúlt évi nagyszerű eredménye elismeréseként megkapta a „Kiváló Szövetkezet” kitüntetést, amelyet tegnap, hétfőn, Gyulán vett át a szövetkezeti tagság nevében Vigh Imre elnök. Ketten kaptak ebből az alkalomból „Kiváló Munkáért” kitüntetést, hatan „Kiváló Dolgozó” jelvényt, többen oklevelet és pénzjutalmat. napilapokban hirdetések hívták felafi- _gyelmet arra a nyilvános, országos energiatakarékossági ötletpályázatra, amelynek részletes kiírását a tavalyi BNV Energiafelügyelet pavilonjában szerezhették be az érdeklődők. Mintegy hatszáz pályázó indult, összesen háromezer ötlettel. Az értékelés után tizenhét díjat osztottak ki, a két kategóriában: az ipari- vállalati területen, illetve a lakosság körében hasznosítható ötleteket jutalmazták. — Rengeteg olyan gondolat fordul meg az emberek fejében, ami másoknak is eszébe jut, sőt megvalósításuk esetleg már folyamatban van — mondja Wiegand Győző, az Energiafelügyelet igazgatója, a zsűri elnöke- —* Sokan javasolták például a nyári időszámítás bevezetését. Ezzel már nem lehetett pályázatot nyerni. Egy másik csoportot képviseltek a különféle, a realitást gyakran nélkülöző elképzelések. Azonban számos kivitelezhető javaslat is érkezett. Első díjat kapott például az ipari-vállalati hasznosítású ötletek kategóriájában az a háromtagú tatabányai csoport, amely a brikettgyártás gazdaságosságát növelő eljárást javasolta, miszerint — előszárítással — kevesebb bitumennel is meg lehet kötni a brikettet, és nemcsak a drága kötőanyag felhasználása csökken, de a brikett szilárdságának növekedésével a későbbi hulladék is. A győri Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskola már megvalósított ötlettel pályázott. Az oktatás az épületek számos termében felváltva, rendszertelenül folyik, nem gazdaságos az egésznek mindenkori fűtése. Egy kapcsolóórás program- vezérlés hangolja össze — szinte az órarend alapján —, hogy mikor, melyik termet fűtsék. Tekintettel voltak olyan részletekre is, hogy valamivel az óra vége előtt már kikapcsolható a fűtés, illetve órák előtt idejéből befűt. Egy másik pályázó, a gépkocsik üzemeltetésével kapcsolatos elgondolásait fűzte csokorba. Például a gépkocsielőadót az autók fogyasztásától tenné függővé, ami logikus és igazságos elgondolás. Ausztriában például megvalósítottak már hasonlót; a rendszeres bemérés jó alkalom lenne a motorok optimális beállítására; ez környezetvédelmi érdek is. A díjazottakkal együtt ösz- szesen hatvan munkát továbbított az Energiafelügyelet azoknak a szerveknek, amelyek a megvalósítást területükön szorgalmazhatják- Vajon mennyit ér az ötlet- pályázat? E pályázatnak talán nem csak az a célja, hogy szenzációs ötletek szülessenek. Hiszen ilyesmivel hivatásos intézetek, kutatók, felkészült emberek is foglalkoznak. E széles nyilvánosságú pályázat esetében az is föntos, hogy az emberek gondolkodását serkentse a lehetséges „házi” megoldásokra, elősegítse a megfontolt gazdálkodás szemléletének elterjedését. • Kövécs Tamás Ezüst a csatornában Sokat esik szó mostanában az ezüst világpiaci árának emelkedéséről, és ezt a fotósok, filmesek saját zsebükön is tapasztalhatták. Néhány hónap alatt a különféle fotóanyagok ára mintegy duplájára nőtt. Ennek az oka a gyártáshoz felhasznált ezüst fantasztikus mértékű drágulása. Érdekes, hogy ennek ellenére az amatőrök többsége még ma is jelentős mennyiségű ezüstöt önt ki a csatornába. Igaz, gyakran ezt nem tudatosan teszik, hanem megszokásból: nem gondolnak arra, hogy az elhasználódott fixír jelentős mennyiségű ezüstöt tartalmaz. Ez az ezüst, ha nem is egyszerűen, de kivonható, újra felhasználható. A drága nemesfém most már gazdaságossá tette a régóta ismert, de meglehetősen energiaigényes eljárást. Ezért az OFOTÉRT megkezdte a használt fixír begyűjtését. Nem ingyen kéri, hanem előnyös cserét ajánlanak. Egy liter kimerült fixírt annyiért vesznek meg, amennyiért ugyanany- nyi mennyiségű frisset lehet kapni. A békéscsabai OFOTÉRT- bolt vezetője, Szikora Istvánná elmondta, hogy április elejétől ők is átveszik a használt fixírt. Az a tapasztalatuk azonban, hogy csak a nagyobb fogyasztók élnek az előnyös lehetőséggel. A kórház és a szolgáltató szövetkezet fényképész- részlege rendszeresen leadja a használt fixírt, az amatőrök csak elvétve. Pedig, a mai árak mellett igazán minden gramm elveszett ezüstért kár. Az elmúlt években egyre nagyobb ütemben nőtt a kereslet a szép kivitelű alumínium radiátorok iránt. Az idén a gyár kétszázötvenezer négyzetméterrel több radiátort szállít a házgyárak és magánépítők számára, mint tavaly. Az évi 1 250 000 négyzetméternyi fűtőfelületű radiátorral tizenkétezer-ötszáz lakást, illetve családi házat tudnak majd fűteni (MTI-fotó: Bisztray Károly felvétele — KS) Takarékos ötletek Európai hírű a Gyulai
