Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

1980. április 27., vasárnap Barátaink életéből Zaporozsje: Iparfejlesztés intenzív módszerekkel Az elmúlt néhány évben a Szovjetunióban bizonyos el­térések mutatkoztak a mun­kások igénye és az ipar ér­dekei között. Az alacsony képzettséget igénylő segéd-, munka tekintély szempont­jából a legalacsonyabb lép­csőfokon áll, a szovjet ipar azonban egyelőre nem nélkü­lözheti. A népgazdaság fejlesztésé­re kidolgozott állami terv a kézi munka fokozatos gépe­sítését irányozza elő. Az ipar komplex gépesítési és auto­matizálási programjának eredményeként az 1976—80- as időszakban a fizikai mun­kakörökben dolgozók száma mintegy 15—20 százalékkal csökkent. A rakodó- és se­gédmunkások száma azon­ban így is elég magas. Más­részt általában munkaerő- hiány mutatkozik ezeken a területeken — a fiatalok nem akarnak alacsony kép­zettséget igénylő fizikai mun­kakörben dolgozni. így ke­letkezik a Szovjetunióban a munkaerő-problémák egy ré­sze: egyre kevesebben kíván­nak dolgozni az említett munkaterületeken. Ezért az elmúlt években mind na­gyobb összegeket fordítottak a segédmunkák gépesítésére. A Zaporozstranszformátor nevű ukrán tröszt' gyártja a Szovjetunióban a nagy tel­jesítményű transzformátorok 40 százalékát, valamint az erősáramú, nagyfeszültségű berendezéseket. A cég a szovjet villamos erőműveket látja el termékeivel, emel­lett még a világ 45 országá­ba exportálnak. A bel- és külföldi kereslet egyaránt növekvő tendenciát mutat. A termelést extenzív mód­szerekkel nem növelhetik a munkaerőhiány miatt. - Az egyik lehetséges megoldás a termelékenység növelése, új technika bevezetésével, a gyártásfolyamatok gépesíté­sével, illetve automatizálásá­val. A tröszt tervei, a jelenlegi ötéves tervidőszakban (1976 ^—80) csaknem 30 százalékos termelésnövekedést irányoz­nak elő, új munkaerő alkal­mazása nélkül. A gyáron be­lül 635 dolgozót helyeznek át magasabb végzettséget igény­lő gépi munkára, gépek he­lyettesítenek mintegy 430 munkást. Az átképzést a cég fizeti, a dolgozók bére az új helyen magasabb a korábbi­nál. Tekintsük át, milyen vál­tozások történtek a vállalat egyik legnagyobb részlegé­ben — a mágneses vezető­ket gyártó üzemben. Koráb­ban 855 dolgozó évente 14 milliárd rubel értékű termé­ket állított elő. A gyártás korszerűsítése után a 400 fő­nyi gárda mintegy 2,5-szer nagyobb értéket hoz létre. A kézi munka csökkentése to­vább folytatódik. Az üzem­ben az ezzel kapcsolatos fel­adatok megoldására külön bizottság alakult, melyben mérnökök, tapasztalt mun­kások, szakszervezeti képvi­selők vesznek részt. A bevezetett intézkedések, módszerek közel 60 százalé­ka a feltalálóktól, újítóktól származik. Az ismertetett példa ko­rántsem egyedi. Zaporozsje jelentős ipari centrum. A gé­pesítés és automatizálás fo­lyamata itt a leggyorsabb az egész országban. Az elmúlt három évben 2500 segéd­munkást irányítottak át más területre, és mintegy 9 ezer munkahelyet gépesítettek a zaporozsjei vállalatoknál. Ez azért vált lehetővé, mert az egyes vállalatok saját erőből valósították meg a nagysza­bású gépesítési és automati­zálási programot. Több mint száz üzem és laboratórium tervezi és gyártja a gépeket, az automata gépsorokat. A mérnökök magas szintű szak­mai tudása, az együttműkö­dés az ukrán tudományos intézetekkel és a munkások aktív részvétele lehetővé te­szi a komplex programok ki­dolgozását és megvalósítá­sát. Zinovij Kortun Románia Urbanizáció, életszínvonal Románia népgazdasága a jelenlegi ötéves terv idősza­kában jelentős eredménye­ket ért el. A gyors gazdasá­gi fejlődés következtében növekedett a nemzeti jöve­delem és az életszínvonal. A nemzeti jövedelem 1975-ben 362 milliárd lej volt; 1980- ban már eléri az 550 milli- árdot. A lakosság összjövedelme 1975-ben 247,3 milliárd lej volt, 1980-ban 370 milliárd. A társadalmi fogyasztási alapból 1975-ben egy család­ra 8783 lej jutott, 1980-ban ez az összeg már 11 766 lejre emelkedik. Jelentősen emelték a nyug­díjakat és a családi pótlé­kot. A jelenlegi ötéves terv folyamán a dolgozóknak nyújtott és több mint 7 mil­lió személynek folyósított át­lagos jövedelememeléssel egyidejűleg átlagosan 23,2 százalékkal emelték a társa­dalombiztosítási és a rok­kantsági nyugdíjakat. A ter­melőszövetkezeti tagok nyug­díját 20, a háborús rokkan­ták nyugdíját 10—78 száza­lékkal emelték, a családi pótlékot pedig 30 százalék­kal növelték. Ezzel egyidejűleg csökken­tik a munkaidőt is. A 46 órás munkahetet az idén ország­szerte általánosítják. A 44 órás munkahét bevezetése a következő ötéves terv fel­adata lesz. Sokat változott a telepü­léspolitika: 30 év alatt 204 település kapott városi ran­got. 1985-re 485 város lesz. A lakosság száma jelenleg 22,5 millió fő; 52,2 százalékuk városban él. A lakásépítési program a terveknek megfelelően ha­lad. A felszabadulás óta 4,7 millió korszerű lakást épí­tették. Ma több mint 15 mil­lió városi és falusi lakos — az összlakosság kétharmada — az utóbbi 30 évben épült kényelmes otthonban él. 1985 végére a lakásállomány 6 százaléka marad 1944 előtt épült házakban. Halada, a sziklakertész „Ha egy napig akarsz bol­dog lenni, lakjál jól. Ha egy évig akarsz boldog lenni, nő­sülj meg. Ha egész életeden át akarsz boldog lenni, ker­tészkedj !” Ez az állítólag ke­leti aranymondás jutott az eszembe, amikor Prága kül­városában meglátogattam Jozef Haladát, a sziklaker­tészt. Egy 1500 négyzetméte­res sziklakért közepén lakik, és mindenki irigyli a körü­lötte tündöklő szépségeket. — Az emberek többnyire nem tudják, milyen sok ló- tás-futást jelent a magvak, a palánták beszerzése, meny­nyit kell dolgozni, gondozni a növényeket, hogy gyönyör­ködhessünk szépségükben, színükben és illatukban. Jöj­jön velem, mutatok egyet- mást. Van itt például 30-fé- le sáfrány, ciklámen és nár­cisz. Ez a fenyőfa a világ legöregebb fája — Pinus aristata. Látja ezeket a to­bozokat? Ezek a Pinus Jeff- reyi — fenyőfán teremtek, amelynek tűlevelei a leg- hosszabbak. Ez meg itt a hí­res Pinus Pinea, amely gyö­nyörűen virágzik és igen il­latos. Csehszlovákiában csak nekem van ilyen fenyőfám. Végül nézze meg ezt a kínai növényt, amelyről azt állít­Fenyő, amelynek leghosszabbak a tűlevelei ják, hogy ha Kínában vala­kit bosszant a felesége, a férj az ebből készült bottal veri el. Három órán át jártuk a te­rületet, de még így sem tud­tunk megtekinteni mindent. Közben Jozef Halada meg­jegyezte: — Én hiszek a vi­rágnyelvben. Sokat elárul íz­lésünkről, lakáskultúránkról, kedvteléseinkről és lelkünk érzékenységéről. A virágok olyanok, mint a nők. Mind­egyikük szép, de csak akkor,' ha törődünk velük, és gon­dot fordítunk rájuk. Sztaniszlava Klimova Lengyel harangöntfik A műhellyé átalakított csűr szélesre tárt ajtaja mö­gül harangszó hallatszik, amelynek hullámai eljutnak egészen a Varsó melletti vá­roska — Wegrow főteréig. Antoni Kruszewski harang­öntő műhelye alig öt perc­nyire van a főtértől, a vá­roska bármely lakója útba­igazíthatja a kérdezősködőt. A szakma ma már kihalóban van — Lengyelországban alig néhány harangöntőt tar­tanak csak számon. Így hát Kruszewski mester nem pa­naszkodhat tétlenségre: egy­re újabb harangokra kapnak megrendelést. Utódai is van­nak — két fia, akik közül egyik sem lépte még túl har­mincadik életévén: apjukkal együtt dolgoznak. A harangot ugyanúgy gyártják, mint évszázadok­kal ezelőtt — áprilistól kezd­ve, amikor a talaj már fel­engedett, egészen október vé­géig, az első fagyok beálltá­ig. Antoni mestert egy öreg harangöntő avatta be a szak­ma titkaiba, Antoni pedig átadta tudását fiainak, Ádámnak és Andrzejnak. A hagyomány tehát a család­ban marad. A csűrben hatalmas ke­mence, mellette mély gödör és egy kupac nedves földhá­nyás, a gerendázat alatt sí­nek, amelyekre karikákon súlyos láncokat függeszte­nek ... Előbb homokból és száradni hagyják, tüzet gyújtva alatta. Mikor telje­sen kiszáradt, leemelik róla a formát és a modellt borító agyagot. A modellt újra be­fedik a formával, beássák a gödörbe és egy speciális csatornán keresztül a modell és a forma közötti résbe fo­lyékony fémet öntenek. Már csak két nap várakozás van hátra, mialatt a fém megke­ményedik, és a kész haran­got ki lehet szabadítani a modell és a forma ölelésé­ből. Ezután már — utolsó simításként — színt és fényt kell adni a harangnak. Ugyanúgy készül, mint évszázadokkal ezelőtt Az egyik parókia fiatal papja éppen most jött, hogy átvegye a megrendelt há­rom harangot. A súlyos lán­cok a levegőbe emelik és le­rakják a várakozó teherau­tókra a harangokat. Hat em­ber erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy az 550, 350 és 200 kg-ot nyomó harangok felkerülhessenek a platóra. Kruszewski mester es fiai sovány agyagból el kell ké­szíteni a harang formáját, a formát deszkával elsimítani, s grafittal bevonni. Ezután készül a modell, szintén agyagból, amelynek felüle­tét zsiradékkal vonják be, majd — díszítés után — vi­asszal is. Erre több réteg so­vány és folyékony agyag, majd legvégül egy réteg váz­zal ellátott agyag jön. Ekkor II takarmánytermesztés tökéletesítése Penza megyében Az utóbbi években a me­gye kolhozai és szovhozai sokat tettek az állattenyész­tés fejlesztéséért. Ám a szá­mok azt mutatják, hogy a be­vezetett intézkedések még­sem hozták meg a várva várt eredményeket. Leg­alábbis ez derül ki abból a cikkből, amelyet I. Szpaszi- bo, a penzai mezőgazdasági főiskola docense publikált nemrég a Penzenszkaja Pravdában. A szerző a fő okot abban látja, hogy a jó­szágok számára nincs ele­gendő jó minőségű takar­mány. Különösen a silónö­vények termesztésében mu­tatkozó alacsony termésátlag hátráltatja a hatalmas szarvasmarha-állomány ellá­tását. Az egyik elemzés alapján kimutatható, hogy a gazda­ságok takarmány-előállításá­val kapcsolatos szervező- munkája már nem felel meg a jelenlegi követelmények­nek. Ma is (mint 25—30 év­vel ezelőtt, amikor kevesebb mennyiségű tápanyagra volt szüksége az állatnak, és a gépesítés színvonala alacso­nyabb volt a jelenleginél), úgynevezett „traktoros-m'e- zei” brigádok foglalkoznak takarmánytermesztéssel. Ez azonban azzal jár, hogy az egész technika elaprózódik, és még sok más kedvezőtlen tényező is jelentkezik. I. Szpaszibo ezután néhány olyan tökéletesebb eljárást ismertet, amelyeket sikere­sen alkalmaznak bizonyos gazdaságok. Például — amint írja — a Vertunovszkij szov­hozban a tápanyag előállítá­sára önálló ágazatot hoztak létre. Sőt, még a technológiai rendszert is megváltoztatták. Az üzemegységet megfelelő vezetési és szakmai ismere­tekkel bíró szakember (tech­nológus) irányítja. Az ön­tözött földterületekkel ren­delkező üzemágban nemcsak növénytermesztéssel, betaka­rítással, szállítással, hanem takarmány-előállítással, il­letve -feldolgozással is fog­lalkoznak. A kutató írásában kieme­li, mekkora gondot fordíta­nak az általa említett gazda­ságban az egyes munkafolya­matok jobb szervezésére; s milyen szigorú technológiai fegyelmet és pontos munkát követelnek meg a dolgozók­tól. Így sikerült elérni, hogy az elmúlt télre a tervezett 7,2 ezer helyett 12 ezer ton­na jó minőségű silótakar­mányt, 350 tonna szénát és 400 tonna vitamindús táplisz­tet állítottak elő a szovhoz- ban, s minden tevékenységet tudományosan, rendszeresen ellenőriztek. E pozitív tapasztalatokról szólva nem lehet figyelmen kívül hagyni: a megye gaz­daságainak nagyrészében ed­dig még nem hoztak létre ilyen üzemágat, pedig a gya­korlat is igazolta, hogy ez az eljárás még azokon a he­lyeken is előnyös, ahol ne­hezebb körülmények' köze­pette kell megtermelni a si­lózás céljára alkalmas növé­nyeket. Az üzemszerű takarmány­termesztésre, illetve -előállí­tásra való átállás természe­tesen egyéb problémákat is felvet. Mirdenekelőtt szerve­zési kérdésekkel kell foglal­kozni. A gazdaságok legye­nek' tekintettel arra, milyen földrajzi adottságokkal ren­delkeznek, milyen mértékben biztosítható a gépi erő, mi­lyenek a szállítási feltéte­lek stb. A szerző példának hozzá fel: ha egy gazdasághoz 5—7 ezer hektár szántóföld tar­tozik, és szarvasmarha-te­nyésztésre szakosodott, ak­kor ott feltétlenül érdemes létrehozni az önálló tak'ar- mányüzemet. Nem lehet vi­szont egyértelmű választ ad­ni arra a kérdésre: mit te­gyen az a szovhoz vagy kol­hoz, ahol nagyon jelentős a mezőgazdasági termelés, de igen széttagolt földterületen gazdálkodik ... A 3—4 ezer hektárnál ki­sebb egységekben az önálló takarmány-előállító üzemek helyett célszerű egy külön brigádot alakítani. Az inté­zeti kutató végül nagyon ha­tározottan állást foglal a korszerűsítés mellett. Megál­lapítja, hogy a takarmány­termelés üzemi szintű meg­szervezésével, illetve az egyes technológiai folyama­tok tökéletesítésével a megye gazdaságai gyorsabban és sikeresebben tudják megol­dani azokat a feladatokat, amelyeket az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertaná- . csa 1980-ra — a növényter­mesztés minőségi javításával kapcsolatban — meghatáro­zott. (Penzenszkaja Pravda)

Next

/
Thumbnails
Contents