Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
1980. április 27., vasárnap o mmimagazin Petényi György A Knerben Barabás Mihály Tábor Antal Munkával ünnepeltek „Barátságunk tovább erősödött — Tulajdonképpen ezzel kezdődött — mutat egy 1976- ban keltezett oklevélre Tábor Antal, a békéscsabai Kner Nyomda KlSZ-bizott- ságának titkára. A díszoklevelet akkor kapták a nyomda KISZ-esei, amikor a Kner elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. S minthogy akkor a nyomda dolgozóinak több mint a fele fiatal volt — s közöttük jó néhány KISZ-es — joggal állíthatjuk: az ő gazdasági munkájukat is dicsérte a magas kitüntetés. Most négy év múltán pedig — ahogy Tábor Antal fogalmaz t— a KlSZ-szerve- zet is felnőtt a vállalati eredményekhez. Ennek ékes bizonyítékát itt látjuk, a Kner Nyomda ifjúsági klubjában, az oklevéllel szemközt: a KISZ KB vörös vándorzászlaját, melyet az idei tavaszon nyertek el. A klub égyébként roppant barátságos, ízlésesen berendezett helyiség. Három régi irodából alakították ki a lányok, fiúk. Minden a saját kezük munkáját dicséri, még az ötletes kis puffokat is ők maguk készítették. Itt beszélgetünk Tábor Antallal, aki alapszakmáját tekintve elektronikai műszerész, és most harmadik éve titkára a nyomda KISZ-bizottságának. — Kezdjük tehát 1976-nál? — Igen. A KISZ-fiatalok gazdasági építőmunkájával akkoriban sem volt baj, csak a mozgalmi munka ment gyengébben. Hiányoztak ugyanis a megfelelő szervezeti keretek. Ezért átszerveztük az egészet, úgy, hogy egy adott gazdasági terület KISZ-esei alkotnak egy alapszervezetet. Néhány elkerülhetetlen adat: a Knerben jelenleg 3 KISZ-alapszervezet működik, együttesen 120 taggal. A KISZ-esek többsége fizikai munkás, az átlagéletkor 26 év. Majdnem minden második KISZ-es fiatal szocialista brigádtag. Hét ifjúsági brigád működik, melyek tagjai mozgósítani tudják a KISZ-en kívülieket és az idősebbeket is. Röviden hadd mutassuk be a három alapszervezetet: a legrégebbi Gutenberg nevét viseli, s tagjai zömmel a címkegyártásban dolgoznak. Az ő nagy gondjuk most a költözködés, a címkegyártás ugyanis az északi ipartelepi új üzemükbe költözik. Két mélynyomógép már az új helyen működik. A KISZ-esek vállalták a kiköltözéssel járó átcsoportosítást, s az efféle változással kapcsolatos tennivalókat, a kényelmetlenségekkel együtt. A legnagyobb létszámú az Áchim L. András-alapszervezet. Tagjai a dobozgyártásban, az alkalmazotti állományban dolgozók köréből kerültek ki. S míg a Gutenberg-alapszerve- zet büszkesége a Salvador Allende ifjúsági brigád, náluk működik a szintén jó hírű Tevan ifjúsági brigád. Az előbbi kollektíva az idén, a Tevan brigád pedig tavaly nyerte el a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet. A harmadik alapszervezet a Typographia nevet viseli, s a műszaki osztály, a forma- készítés, a fejlesztés és az igazgatási osztály, valamint a tanműhely fiataljai tartoznak ide. Vajon mit tart a KISZ- titkár a sikeres mozgalmi munka pilléreinek? — Többek között ezt a klubot — mutat körbe —, taggyűléseink azóta sikerülnek igazán jól, amióta itt jövünk össze. Rengeteget számít a környezet, a hangulat, az, hogy itt, mellőzve minden „hivatalos formaságot”, szinte baráti körben zajlanak le az összejövetelek, rendezvények. Ezek a hangulati elemek a kötődés szempontjából döntőek! A klubot egyébként teljesen a KISZ-bizottság hatáskörébe rendelték, s ez a bizalom egyben jelzi a vállalati vezetés és a KISZ kapcsolatát is. A másik, talán a legerősebb pillér: a vállalat gazdasági helyzete. Értem ezalatt azt, hogy nyugodt körülmények között tudunk dolgozni, alapvetően elégedetten. Ez természetesen nem jelenti a jobbra törekvésről való lemondást, hiszen vannak még kihasználatlan lehetőségek. Aztán itt vannak még a személyi feltételek: a nagy beruházás óta körülbelül 10 év telt már el. Az a fiatal gárda, amely akkor került ide, most egyszerre kezd „kiöregedni”, figyelembe kell tehát vennünk, hogy a KISZ-esek többsége a 30. évéhez közeledik. Ennek megfelelő, differenciált programot igyekszünk összeállítani. Nos, a szemléleti változásra jellemző a Knerben, hogy 3 éve még népszerűtlen, hálátlan feladatnak tartották a KISZ-vezetői funkciót. Ma már nemcsak gonddal, a siker adta örömökkel jár mindez. Viták persze adódnak. De nem veszekedések. A klubból átmegyünk a címkegyártó üzembe. Az egyik fémfóliázó gépen Petényi György éppen boros- üvegcímkéket gyárt. — Szereti a vaskúti nagyburgundit? — olvasom le a kész címkékről a nevet. — Hát a Helvécia kékfrankost jobban. Egyébként, ha mi bemegyünk a boltba, nyomdász szemmel nézünk körbe. A múltkor is azért vettem meg egy üveg bort, mert a pécsi nyomda készítette a rímkéjét. Este aztán a haverral értékeltük a pécsiek produktumát. Egy pillanat! — A géphez lép, új aranyszínű fóliacsíkot kell feltenni. — Én egy kétszínnyomó ofszetgépen dolgozom egyébként, de azt most javítják, ezen meg túlórázni kellene a gazdájának, hát idejöttem — folytatja a beszélgetést a fiatalember, a „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetés tulajdonosa. — Különben ez a brigádunk egyik vállalása, mármint a Salvador Allende brigádé. Nem sok olyan brigád van, mint a miénk: még szilveszterezni is együtt szoktunk, nyáron meg együtt megyünk Szanazugba! A brigádvállalásokat beépítjük a KISZ-akcióprogramunkba, és viszont, az akcióprogramból vállal a brigádunk feladatokat. Ami a KISZ-t illeti, néhány ember mindig is sokat dolgozott, lelkesedett, de kiegyensúlyozott közösségi munkáról csak mostanában beszélhetünk. Tulajdonképpen, beérett, amiért „hajtottunk”. Itt van például ez az ifjúsági klub, csak az a baj, hogy most már nekem is ott a két gyerek, hiába szeretnénk járni, ritkán jutunk el. A szomszédos dobozgyártó üzemben dolgozik Barabás Mihály, a Tevan ifjúsági brigád vezetője, párttag, a KISZ-bizottság sportfelelőse. A nagy gépek zajában alig értünk szót, ezért az „üvegkalitkában” ülünk le. Először sorra vesszük, milyen eredmények jelzik a fellendülést a fiatalok sportéletében, áztán ismét a bri- • gádélet kerül szóba. — A fizetésért joggal várható el, hogy ki-ki rendesen dolgozzon, minőségileg [ kifogástalan munkadarabok kerüljenek ki a keze alól. Mi tehát az a többlet, amit a brigádba való tartozással nyújtani tudnak a munka- ; helyükön? — faggatom a fekete hajú, bajszos fiatalem- bért. — Rengeteg. Tavaly pél- j dául két grafikai kiállítást; rendeztünk, a Szanazugban ; megszerveztük a gyermeknapot. Hogy itt a munkahelyen? Mást ne mondjak, nincs segédmunkásunk, ezért : a gépmesterek szolgálják ki magukat. Amit korábban két ember végzett, azt most 75 : százalékban egyedül végezzük. Persze nem járunk rosz- szul. Körülbelül egy ezres pluszt jelent ez havonta. : Igaz, kivan az embernek a j dereka, meg a csuklója. Különben, itt a termelési vállalásunk, 5 pontban: a segédmunkáshiány ellenére is teljesítjük a tervezett termelési értéket; takarékoskodunk az anyaggal; vállaljuk a túlórát; megakadályozzuk, hogy selejt kerüljön a késztermék közé; és vállaljuk, hogy a nyomólemezek mindig időben, jó állapotban kerülnek vissza a formatervezőbe. Leírva, lehet, hogy nem sok, de teljesíteni elég... A magas kitüntetési, a vörös vándorzászlót egyébként munkával ünnepelték a Knerben a KISZ-esek. A zászló átadásának napján KISZ-napot szerveztek, s kiki fél napot dolgozott társadalmi munkában, a pénzt pedig fölajánlották a városi sportcsarnok építésére. T. I. Fotó: Veress Erzsi Nagyon szép élményben volt részünk április 15-én. E nap eseményeiről, és annak előzményeiről szeretnék röviden beszámolni. Az előzmények 1975-re vezetnek visz- sza, amikor az úttörőszövetség és a Magyar Televízió „örsbarátot keresünk” címmel akciót hirdetett. Mi ekkor 7. osztályosok voltunk a Gyulai 3. számú Általános Iskolában, a 108. számú Zrínyi Ilona Üttörőcsapat Csi- polinó őrsében. Elhatároztuk, hogy mi is bekapcsolódunk az érdekesnek ígérkező mozgalomba. Így felvettük a kapcsolatot Stock János vezérőrnaggyal, és volt osztálytársai közül Ficzere Andrással, Kiss Lajossal, Rajnai Endrével és Szilágyi Péterrel. Az első találkozóra, amelyet a televízió is megörökített, 1975. novemberében ke- x' rült sor. A nap legérdekesebb eseményének az őrsi búvóhelyre tett kirándulás bizonyult. Beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk Stock János bácsival és a többi őrsbaráttal, és közben vidáman elfogyasztottuk a „hamuban sült” krumplit. Búcsúzáskor elhatároztuk, hogy ismét találkozunk. Erre 1976-ban került sor, amikor az a megtiszteltetés érte őrsünket, hogy a Magyar Úttörők Szövetségének meghívására mi is részt vettünk a pusztamaród táborozáson. Barátságunk tovább erősödött. Levelezés formájában igyekeztünk János bácsit és az őrs barátait tájékoztatni a velünk kapcsolatos eseményekről, és közben már nagy izgalommal készültünk az 1979. október 11-i találkozóra, melyet ismét Gyulán, „régi és közös” iskolánkban tartottunk meg. Műsorban elevenítettük fel a találkozás óta eltelt 4 év közös és szép élményeit. Búcsúzáskor elhangzott Stock János bácsi meghívása: „Találkozzunk 1980-ban Kecskeméten!” Április elején az úttörőéletből jól ismert és kedvelt „riadóláncunkkal” nagyon hamar értesítettük egymást, amikor megérkezett Stock János bácsi meghívó levele. Nagy örömmel és várakozással tekintettünk e nap elé, izgalommal vártuk, hogy ismét találkozzunk. Igaz, hogy ma már középiskolások, szakmunkástanulók vagyunk, a KISZ-ben dolgozunk, és közel állunk a pályaválasztáshoz, mégis, a találkozáskor a felejthetetlen úttörőbarátság érződött valameny- nyiünkön. A magyar néphadsereg egyik alakulatánál töltött egész napos program egy életre szóló élményt nyújtott számunkra. Ezúton is köszönetét mondunk Stock János vezérőrnagy, Decsov Zoltán alezredes, Káli Lajos alezredes, Szilágyi László hadnagy elvtársaknak, és mindazoknak, akik élethivatásukról, munkájukról olyan szeretettel beszéltek, mindannyiunknak követendő példát mutattak. Régi és új barátainkat most mi hívtök: „Találkozzunk 1981-ben Gyulán”. Bállá Magdolna, volt őrsvezető Együtt a legutóbbi találkozón Diákviccek SZEMINÁRIUMON. Együtt ül a csoport, és még senki nem szólt egy szót sem. Kínos csend. Szemináriumvezető: — Nos, hát összefoglaljam én, vagy tartsunk előbb szünetet? PÁRBESZÉD A FOLYOSÓN. Mit mondott a tanár az első órán? — Semmit. — És a másodikon? — Ugyanezt ismételte. ELSŐ TÁVIRAT HAZA. Fiú: Megbuktam. Stop. Apát felkészíteni. Stop. Anya: Apád felkészítve. Stop. Csak te is készítsd fel magad. Stop. MATEKVIZSGA. A hallgató egyszer csak megakad. — Nos? — kérdi a vizsgáztató. Semmi válasz, a diák hallgat. — Nos? — kérdezi újra a tanár. Ismét csönd. A tanár: — No de kérem, már kétszer segítettem, és még mindig nem megy? * SzóMATEKVIZSCA II. beli beszámoló. Eltelik negyedóra, de tételével senki nem hajlandó kimenni a táblához. A prof türelmetlen. — Aki elsőnek jön ki, annak egy jeggyel jobbat adok — mondja. Ekkor az egyik diák sietve feláll, odalép az asztalhoz, és előveszi az indexét. — Akkor kérem, tessék nekem beírni az elégségest. DIÁKSZERELEM. Negyedéves lány a rongyosbálon. — Hányad éves vagy? — Másod — mondja a srác. — Akkor ne ölelj olyan szorosan! DIÁKSZERELEM 11. — Szeretsz? — Szeretlek. — Akkor meg mért van olyan jó kedved? ADJ TANÁCSOT: két állást ajánlanak nekem, az egyikhez intelligencia kell, a másikhoz testi erő. Melyiket válasszam? — Fütyülj mind a kettőre, és keress magadnak valami olyan állást, ami megfelel a képességeidnek! PAPA, a tanár úr azt mondta, azért születtünk, hogy segítsünk a többieknek. Ez igaz? — Igaz... — És közben a többiek mit csinálnak? Tanácskoztak a rockzenészek nmammmmmm ■■■■■■■ Egy majdani magyar rock- történetben talán külön fejezetet szentelnék annak a tanácskozásnak, amelyet a közelmúltban rendezett meg Budapesten, a KISZ budapesti bizottsága. A téma: a magyar rockzene (popzene? ifjúsági zene?), helyzete, problémái, a műfaj fogadtatása, társadalmi szerepe, megítélése. A rockzenészek 15 évet vártak erre az alkalomra, hogy végre hivatalos fórumon is elmondhassák gondjaikat, nehézségeiket, vázolhassák korántsem tisztázott helyzetüket kulturális életünkben. Az előadásokból, felszólalásokból egyértelműen kiderült, hogy az ifjúság zenéjét, a rockot, a popot — legalábbis a jelenlevők — egységesen önálló műfajnak, mindennapi életünkben is fontos szerepet játszó művészeti ágnak tartják. A tanácskozáson azonban az is egyértelműen kiderült, hogy ezzel a fejlődéssel a műfaj háttere, intézményrendszere, társadalmi megítélése egyáltalán nem tartott lépést. így elhangzott, hogy megoldatlan a menedzselés, a hangszervásárlás, a szállítás, a munkavállalás, a közvetítés stb ügye. Sokan sérelmezték .azt is, hogy a monopolhelyzetben levő, rockzenével is foglalkozó kulturális intézmények, tömegkommunikációs szervek — rádió, televízió, ŐRI, OSZK, hanglemezgyár — irányzatokat, zenészeket mellőznek, és eredeti feladatúknak sem tudnak mindig eleget tenni. A legnagyobb problémát azonban mégsem ezek a gondok, hanem a társadalmi megítélés jelenti. A rockzenét egy arisztokratikus művészetszemlélet jegyében ma is sok helyen lenézik, háttérbe szorítják az úgynevezett autonóm művészetekhez képest. Öröm volt hallani, hogy a zenészek felelősségéről szólva a hivatalos megítélés milyen józanul foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára és Pásztor György, a KISZ budapesti bizottságának munkatársa is megállapította, hogy a rockzene megítélésénél az új, megváltozott körülményeket is figyelembe kell venni. A tanácskozáson már az első kezdeményező lépések is megtörténtek- így bejelentették, hogy megoldódott a zenészek szakszervezeti tagságának kérdése. A tervezetet olvasva bizonyosra vehető, hogy ez az év valóban komoly változásokat fog hozni a magyar rock történetében. És ez nemcsak a konkrét intézkedésekre vonatkozik, hanem inkább a megítélés változására.
