Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

1980. április 25., péntek jgHdlMTd űz országgyűlés hétköznapjai Nőtt az állandó bizottságok felelőssége 310 ülésen 100 napirend tárgyalásakor 100 módosító ja­vaslat született. Az eló'zctes vitákban a képviselők a vá­lasztópolgárok nézeteit tolmácsolják a jogszabályok al­kotóinak. Az expozékban a tárcák vezetői így figyelen^1 be veszik a bizottsági viták tanulságait. A bizottságok a végrehajtást is ellenőrzik. Június 8-án lejár az or­szággyűlési képviselők ötéves mandátuma, befejeződik a választási ciklus. Idősze­rű elvégezni a számvetést, amit végzett az elmúlt öt esztendőben az ország gyű­lése, milyen mérleget mutat­hatnak fel választóiknak a képviselők? A leglátványo­sabb — és egyben legközis­mertebb — természetesen az országgyűlési ülésszakokon végzett munka: a törvényal­kotás, a miniszterek, beszá­moltatása, az interpelláció. Az országgyűlési ülésszakok eseményeit az elmúlt öt esz­tendőben is folyamatosan, részletesen figyelemmel ki­sérhettük a lapokból, a rá­dióból, a televízióból. Keve­sebb nyilvánosságot kapott viszont a képviselők tevé­kenysége a két ülésszak kö­zött, kevesebbet beszéltünk az országgyűlési munka hét­köznapjairól. Ennek egyik legfontosabb része az ország- gyűlés állandó bizottságai­nak tevékenysége: az alábbi­akban ennek az ötéves mér­legét próbáljuk röviden meg­vonni. A parlament tíz állandó bizottsága az elmúlt öt év­ben összesen 310 ülést tar­tott, több mint 400 napiren­di témát vitatott meg. Az or­szággyűlési bizottságok a tör­vényelőkészítés fontos „mű­helyeivé” váltak. A kormány által előterjesztett valameny- nyi törvényjavaslatot a kép­viselők előzetesen bizottsági üléseken vitatták meg, és csak ezután terjesztették el­fogadásra az országgyűlés plénuma elé. Az ülésszakokon tárgyalt törvényjavaslatokhoz az el­múlt ciklusban a bizottsá-- gok több mint 100 módosító javaslatot nyújtottak be, s a parlament ezek döntő több­ségét el is fogadta. A kép­viselők felkészültségének, a törvénytervezetek szakszerű és gondos tanulmányozásá­nak köszönhető, hogy ma már az számít kivételnek, ha a törvénytervezet bizottsági módosító javaslatok nélkül kerül az országgyűlés plénu­ma elé. Példaként említhetjük a nemrégiben elfogadott tör­vényt az atomenergiáról. Az ipari valamint a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság együttes ülésén a képvi­selők általában elismeréssel szóltak az atomenergia al­kalmazásának minden rész­letét és egyben az azzal já­ró felelősséget is szabályozó ' törvényjavaslatról. Többen kifogásolták azonban példá­ul, hogy a tervezet nem szól ennek az új energiafajtának az alkalmazásával összefüg­gő tudományos és technikai ismeretek oktatásáról, a tá­jékoztatásról. A módosító ja­vaslatokat az igazságügyi mi­niszter is elfogadta, jogosnak tartotta, s végül a törvény- tervezet már ezekkel kiegé­szítve került a parlament teljes ülése elé­Az egyes tárcák vezetői örömmel fogadják a nagy közéleti tapasztalattal ren­delkező, a gyakorlatban jár­tas képviselők észrevételeit; hozzászólásaikat az egyes törvényjavaslatokhoz. A tör­vénytervezetek társadalmi vitái ugyanis az elmúlt évek­ben egyértelműen igazolták: annál jobbak lesznek ezek a jogszabályok, minél több helyen mondanak róluk már előzetes véleményt, fűznek hozzájuk észrevételeket. S különösen igaz ez a tétel az országgyűlési bizottságok ülé­seire, amelyeken „sűrítve”, választópolgáraik százainak nézetét is tolmácsolva mon­danak véleményt a képvise­lők. ök tulajdonképpen a gyakorlat, a hétköznapi élet követelményeit „közvetítik” a jogszabályalkotóknak. S - ezt már csak azért is figyelem­be kell venni, mert a jog­szabályok maguk is a gya­korlatban, az életben vizs­gáznak hatályba lépésük után. A törvényhozás műhely­munkája mellett az ország- gyűlési bizottságok az el­múlt öt évben nagy figyel­met fordítottak a végrehaj­tás ellenőrzésére is. A bi­zottságok alkotmányos jo gukkal élve egyebek között megvizsgáltak a közművelő­dési, a külkereskedelmi, a bí­rósági és az élelmiszer­törvény végrehajtásának ta­pasztalatait. A múlt év ese­ményei között tallózva: a jo­gi bizottság „kihelyezett” ülést tartott a nagyfai mun­katerápiás alkoholelvonó in­tézetben, amelyen az igaz­ságügyi minisztert az alko­holizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos törvényerejű ren­delet végrehajtásáról szá­moltatta be. A mezőgazdasá­gi bizottság az illetékes mi­niszterhelyettest kérte szám­adásra a szakember-ellátott­ság javítására tett intézke­désekről. Az építési és köz­lekedési bizottságnak a köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter egyebek között az üzemi munkásszállítás hely­zetéről adott, számot. A szo­ciális és egészségügyi bizott- ság az ötödik ötéves terv ki­emelt beruházási feladatai­nak végrehajtásáról és az is­kolaegészségügyi ellátás fej­lesztéséről tájékozódott. És sorolhatnánk hosszasan a példákat •.. Ezeken az üléseken rend­szerint még széleskörűbb vi­ta bontakozik ki, mint a jog­szabálytervezetek vélemé­nyezésénél. Érmek oka, hogy a bizottságok többnyire sa­ját maguk által elhatározott munkaprogram alapján dol­goznak, maguk a képviselők döntik el, hogy mikor mi­lyen kérdéseket tűznek napi­rendre. Ez alól természete­sen kivétel, amikor a parla­ment munkaprogramjához kell igazodniuk: ilyenkor előzetesen megvitatják azt a miniszteri, legfőbb ügyészi vagy más beszámolót, ame­lyet az országgyűlés teljes ülése elé terjesztenek. Nem­csak azért fontosak ezek a munkamegbeszélések, mert itt szűkebb körben rendre kötetlenebb, élénkebb viták bontakozhatnak ki, mint a parlament teljes ülésén, ha­nem azért is, mert így a mi­niszter, az országos hatáskö­rű intézmények vezetői az országgyűlésben már úgy tarthatják meg végleges be­számolójukat, hogy a meg­fogalmazásnál eleve figye­lembe veszik a képviselők előzetesen megismert kérdé­seit, véleményét, észrevétele­it. Az elmúlt öt év tapaszta­latai azt igazolják, hogy a bi­zottságok az országgyűlés munkájának egyre fontosabb színterei lesznek. Az újon­nan megválasztott képvise­lők feladata lesz, hogy erre az értékes örökségre építve, a demokratizmust tovább­fejlesztve munkálkodjanak választóik — a köz érdeké­ben. Deák András »* <*v *iv *é> *±> *4> <*> *Í> <i> <í> «1» *1> *i* <i> <í> <ív <[> *1> <i* #1» #1» Az elmúlt napok hideg időjárása következtében, április 22-én a Kékestetőre hét centiméte­res hó hullott (MTI-fotó, Tóth Gyula felvétele — KS) Az iparosodó Szeghalom A legutóbbi tanácstagi vá­lasztások óta eltelt hét év alatt sokat fejlődött Szeg­halom. Szembetűnő a válto­zás nemcsak a nagyközség arculatában, hanem a la­kosság ellátásában és fog­lalkoztatottságában is. 1973 óta megváltozott a mező- gazdaságban folyó munka jellege. A korszerű gépekkel ellátott termelőszövetkezet­ben és állami gazdaságban egyre több szakmunkás dol­gozik. Ennek köszönhető, hogy biztonságos és jövedel­mező a gazdálkodás. Erre az időszakra esik a település iparosítása. Néhány év alatt sokat fejlődtek a meglevő üzemek, sőt újak is épültek. Korszerűsítették a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységét, és a Fővárosi Ruhaipari Vállalat helyi üze­mét. Felépült a paplangyár és a harisnyagyár. Az új Volán-telep segített a köz­lekedési gondok megoldásá­ban, az autószerviz elkészül­tekor pedig régi szolgáltatási igény valósult meg. Az ipari létesítmények megszüntették a foglalkoztatási gondokat. A keresőképes lakosság csak­nem fele, mintegy 3 ezer ember dolgozik az üzemek­ben, gyárakban. Együtt 280 évesek. A legifjabb 67, a legidősebb 80 esztendős. Dolgoznak. Ezüs^pharfákat ültetnek az utak mellé. A facse­meték nemcsak díszei lesznek a határnak: ha megnőnek, vé­dik majd az utakat a téli hófúvástól is Fotó: Veress Erzsi Szélmalomharc? ... Nem kifejezetten nép­szerű és látványos a keres­kedelmi ellenőr munkája. Idegességre ingerel az ital­mérce, a sok-sok jegyző­könyv, a kiszabott büntetés, de valahogy csak meg kell védeni a vásárlókat! — Hallottál már a modern Don Quijotéről? — süpped a fotelba az egyik ellenőr ba­rátom. — Szélmalomharc öregem, szélmálorpharc ... — Most miért vagy úgy oda? — nézek rá meglepet­ten. — A múltkor az éjsza­kai vizsgálat során, kis hí­ján agyoncsaptak... Sóhajt, nagyot csap a tér­dére és mesél. Első árjáték KEVERMES. A Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ 37. számú húsboltja. (— Amikor beléptem az üzletbe, azonnal a Pick-sza- lámin akadt meg a szemem. A csoda tudja miért? Mond­tam is a társamnak: én ab­ból kérek negyed rudat, te meg vegyél egy fél tábla füstölt szalonnát. Így is lett, szó szerint. A hentes ügye­sen a mérlegre csúsztatta a nemes penésztől csillogó árut és közölte: 54 deka. A papírra pedig ráírta, hogy 108 forintba kerül. Türelme­sen vártam, míg a szalonna árát is kiszámolta, így: 27 forint. Tehát legomboltunk 135 forintot, azaz, helyette megmutattuk a szürke iga­zolványt. — No lám, minden rend­ben ment, te meg keseregsz itt nekem — vetem közbe szemrehányóan. — Várd meg a végét! Ugyanis kiderült: a szalámi kilóját 195 helyett 200 fo­rintért adták, a szalonna ki­lójáért pedig 2 forinttal töb­bet kértek. — Nem vagyok Pataki Fe­renc, de fejben is kiszámí­tottam, hogy összesen 7,20 forinttal fogott vastagabban a ceruza — akadékoskodom újra. — Nem is olyan égbe­kiáltó bűn ez ... — Nevetnem kell rajtad, komolyan mondom — vörö- södik el az ellenőr. — Per­sze, én kíváncsi ember va­gyok. Elővettem a számlát, amelyen csodák csodájára 36 forint szerepelt, csakhogy a négyest át javították hatos­ra. Végül is 34 forintot lehe­tett volna kérni a szalonna kilójáért, nem 2 forinttal többet, amennyi az árcédu­lán is volt. Aztán rájöttünk: 14 kilót drágábban adott el az üzletvezető, és ha nem gyanakszunk ... Egyébként ebben az évben másodszor vonták felelősségre különbö­ző szabálytalanságokért.) Hallgatok. Gondolom, ki­fogyott a bolti történetekből, és inkább a sporttal hozako­dik elő. Megint tévedek. Második árjáták LÖKÖSHÄZA. a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszer- boltja. (— Tudod, a vevőknek sok minden feltűnik, különösen akkor, ha a zsebükre megy a játék — folytatja a bará­tom. — Furcsállották példá­ul azt, hogy Békéscsabán a Komfort öblítőszert 33,60 fo­rintért, a községben viszont 39,50-ért árusítják. — Na és... — tamásko- dom. — A múltkor engem is felhívott egy olvasó, és el­panaszolta: a helybeli bolt­ban 1700 forintért vett egy gyönyörű öltönyt, ugyan­olyan ruhadarabot a nagyvá­ros áruházának kirakatában 1500-ért kínáltak. Hogy van ez? — tettem fel a kérdést. — Egyszerű az ügy — mosolyog az ellenőr. — Az öltönyt más-más cég gyár­totta. A kalkuláció különbö­zött, hiszen a költségek sem egyformák. A jövőben erre egyre több példa lesz. — Akkor miért marasztal­tátok el a lökösháziakat? — Mert itt rögzített árról van szó. A januári árválto­záskor a szóban forgó tisztí­tószer 5,90 forinttal lett ol­csóbb. Ezt nem vették figye­lembe az üzlet dolgozói. Igaz, az árut március végén kapták, és a flakonon a régi ár szerepelt. Azzal védekez­tek, hogy elfelejtették meg­nézni a számlát. — Mindössze 4 tubussal értékesítettek... — Ugyanakkor a cikkek 70—80 százalékának az ára megváltozott. Sajnos, ezeket hiányosan tüntették fel: volt olyan is, hogy az új ár mel­lől a régit nem tüntették el. A 2200 forint értékű le­járt fogyaszthatósági idejű élelmiszerekről, vetőmagok­ról már nem is beszélek.) Tényék? Tények. Ezekkel tényleg nehéz vitatkozni. Harmadik árjáték MEZÖBERÉNYI PIAC. K. M.-né pecsenyesütödéje. (— Mostanában kevesebb a panasz a magánkereske­dőkre — jegyzem meg, és örülök, hogy az ellenőr bó­logat. — Valóban. De ami Mező- berényben történt... Meg­próbálom higgadtan előad­ni. Az asszony ügyesen dol­gozott, még mosolygott is, amikor egy kiló 4 deka süt­ni való nyers kolbászt kér­tünk, és fizettünk érte 113,90 forintot. Ha szabadáras a termék, egy szót sem szólok, hiszen a 110 forint körüli kilónkénti ár erre engedett kövgtkeztetni. Ezzel szemben a szabály az, hogy a kiske­reskedő csak maximált áron, kilóját 70 forintért árusít­hatja. — Egyszóval: 41,10 forint­tal számolt többet a kelleté­nél. Talán nem ismeri a rendelkezést... — Mi is azt hittük. A leg­nagyobb meglepetés akkor ért, amikor beismerte, hogy tud a jogszabályról, csak hát...) Szélmalomharc? Lehet vi­tatkozni rajta. Mindenesetre a szakszervezeti társadalmi ellenőrök mindent megtesz­nek, hogy kevesebb legyen a szabálytalanság, a visszaélés. De elegendő-e, ha csak ők akarják ... ? Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents