Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
1980. április 25., péntek jgHdlMTd űz országgyűlés hétköznapjai Nőtt az állandó bizottságok felelőssége 310 ülésen 100 napirend tárgyalásakor 100 módosító javaslat született. Az eló'zctes vitákban a képviselők a választópolgárok nézeteit tolmácsolják a jogszabályok alkotóinak. Az expozékban a tárcák vezetői így figyelen^1 be veszik a bizottsági viták tanulságait. A bizottságok a végrehajtást is ellenőrzik. Június 8-án lejár az országgyűlési képviselők ötéves mandátuma, befejeződik a választási ciklus. Időszerű elvégezni a számvetést, amit végzett az elmúlt öt esztendőben az ország gyűlése, milyen mérleget mutathatnak fel választóiknak a képviselők? A leglátványosabb — és egyben legközismertebb — természetesen az országgyűlési ülésszakokon végzett munka: a törvényalkotás, a miniszterek, beszámoltatása, az interpelláció. Az országgyűlési ülésszakok eseményeit az elmúlt öt esztendőben is folyamatosan, részletesen figyelemmel kisérhettük a lapokból, a rádióból, a televízióból. Kevesebb nyilvánosságot kapott viszont a képviselők tevékenysége a két ülésszak között, kevesebbet beszéltünk az országgyűlési munka hétköznapjairól. Ennek egyik legfontosabb része az ország- gyűlés állandó bizottságainak tevékenysége: az alábbiakban ennek az ötéves mérlegét próbáljuk röviden megvonni. A parlament tíz állandó bizottsága az elmúlt öt évben összesen 310 ülést tartott, több mint 400 napirendi témát vitatott meg. Az országgyűlési bizottságok a törvényelőkészítés fontos „műhelyeivé” váltak. A kormány által előterjesztett valameny- nyi törvényjavaslatot a képviselők előzetesen bizottsági üléseken vitatták meg, és csak ezután terjesztették elfogadásra az országgyűlés plénuma elé. Az ülésszakokon tárgyalt törvényjavaslatokhoz az elmúlt ciklusban a bizottsá-- gok több mint 100 módosító javaslatot nyújtottak be, s a parlament ezek döntő többségét el is fogadta. A képviselők felkészültségének, a törvénytervezetek szakszerű és gondos tanulmányozásának köszönhető, hogy ma már az számít kivételnek, ha a törvénytervezet bizottsági módosító javaslatok nélkül kerül az országgyűlés plénuma elé. Példaként említhetjük a nemrégiben elfogadott törvényt az atomenergiáról. Az ipari valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén a képviselők általában elismeréssel szóltak az atomenergia alkalmazásának minden részletét és egyben az azzal járó felelősséget is szabályozó ' törvényjavaslatról. Többen kifogásolták azonban például, hogy a tervezet nem szól ennek az új energiafajtának az alkalmazásával összefüggő tudományos és technikai ismeretek oktatásáról, a tájékoztatásról. A módosító javaslatokat az igazságügyi miniszter is elfogadta, jogosnak tartotta, s végül a törvény- tervezet már ezekkel kiegészítve került a parlament teljes ülése eléAz egyes tárcák vezetői örömmel fogadják a nagy közéleti tapasztalattal rendelkező, a gyakorlatban jártas képviselők észrevételeit; hozzászólásaikat az egyes törvényjavaslatokhoz. A törvénytervezetek társadalmi vitái ugyanis az elmúlt években egyértelműen igazolták: annál jobbak lesznek ezek a jogszabályok, minél több helyen mondanak róluk már előzetes véleményt, fűznek hozzájuk észrevételeket. S különösen igaz ez a tétel az országgyűlési bizottságok üléseire, amelyeken „sűrítve”, választópolgáraik százainak nézetét is tolmácsolva mondanak véleményt a képviselők. ök tulajdonképpen a gyakorlat, a hétköznapi élet követelményeit „közvetítik” a jogszabályalkotóknak. S - ezt már csak azért is figyelembe kell venni, mert a jogszabályok maguk is a gyakorlatban, az életben vizsgáznak hatályba lépésük után. A törvényhozás műhelymunkája mellett az ország- gyűlési bizottságok az elmúlt öt évben nagy figyelmet fordítottak a végrehajtás ellenőrzésére is. A bizottságok alkotmányos jo gukkal élve egyebek között megvizsgáltak a közművelődési, a külkereskedelmi, a bírósági és az élelmiszertörvény végrehajtásának tapasztalatait. A múlt év eseményei között tallózva: a jogi bizottság „kihelyezett” ülést tartott a nagyfai munkaterápiás alkoholelvonó intézetben, amelyen az igazságügyi minisztert az alkoholizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos törvényerejű rendelet végrehajtásáról számoltatta be. A mezőgazdasági bizottság az illetékes miniszterhelyettest kérte számadásra a szakember-ellátottság javítására tett intézkedésekről. Az építési és közlekedési bizottságnak a közlekedés- és postaügyi miniszter egyebek között az üzemi munkásszállítás helyzetéről adott, számot. A szociális és egészségügyi bizott- ság az ötödik ötéves terv kiemelt beruházási feladatainak végrehajtásáról és az iskolaegészségügyi ellátás fejlesztéséről tájékozódott. És sorolhatnánk hosszasan a példákat •.. Ezeken az üléseken rendszerint még széleskörűbb vita bontakozik ki, mint a jogszabálytervezetek véleményezésénél. Érmek oka, hogy a bizottságok többnyire saját maguk által elhatározott munkaprogram alapján dolgoznak, maguk a képviselők döntik el, hogy mikor milyen kérdéseket tűznek napirendre. Ez alól természetesen kivétel, amikor a parlament munkaprogramjához kell igazodniuk: ilyenkor előzetesen megvitatják azt a miniszteri, legfőbb ügyészi vagy más beszámolót, amelyet az országgyűlés teljes ülése elé terjesztenek. Nemcsak azért fontosak ezek a munkamegbeszélések, mert itt szűkebb körben rendre kötetlenebb, élénkebb viták bontakozhatnak ki, mint a parlament teljes ülésén, hanem azért is, mert így a miniszter, az országos hatáskörű intézmények vezetői az országgyűlésben már úgy tarthatják meg végleges beszámolójukat, hogy a megfogalmazásnál eleve figyelembe veszik a képviselők előzetesen megismert kérdéseit, véleményét, észrevételeit. Az elmúlt öt év tapasztalatai azt igazolják, hogy a bizottságok az országgyűlés munkájának egyre fontosabb színterei lesznek. Az újonnan megválasztott képviselők feladata lesz, hogy erre az értékes örökségre építve, a demokratizmust továbbfejlesztve munkálkodjanak választóik — a köz érdekében. Deák András »* <*v *iv *é> *±> *4> <*> *Í> <i> <í> «1» *1> *i* <i> <í> <ív <[> *1> <i* #1» #1» Az elmúlt napok hideg időjárása következtében, április 22-én a Kékestetőre hét centiméteres hó hullott (MTI-fotó, Tóth Gyula felvétele — KS) Az iparosodó Szeghalom A legutóbbi tanácstagi választások óta eltelt hét év alatt sokat fejlődött Szeghalom. Szembetűnő a változás nemcsak a nagyközség arculatában, hanem a lakosság ellátásában és foglalkoztatottságában is. 1973 óta megváltozott a mező- gazdaságban folyó munka jellege. A korszerű gépekkel ellátott termelőszövetkezetben és állami gazdaságban egyre több szakmunkás dolgozik. Ennek köszönhető, hogy biztonságos és jövedelmező a gazdálkodás. Erre az időszakra esik a település iparosítása. Néhány év alatt sokat fejlődtek a meglevő üzemek, sőt újak is épültek. Korszerűsítették a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységét, és a Fővárosi Ruhaipari Vállalat helyi üzemét. Felépült a paplangyár és a harisnyagyár. Az új Volán-telep segített a közlekedési gondok megoldásában, az autószerviz elkészültekor pedig régi szolgáltatási igény valósult meg. Az ipari létesítmények megszüntették a foglalkoztatási gondokat. A keresőképes lakosság csaknem fele, mintegy 3 ezer ember dolgozik az üzemekben, gyárakban. Együtt 280 évesek. A legifjabb 67, a legidősebb 80 esztendős. Dolgoznak. Ezüs^pharfákat ültetnek az utak mellé. A facsemeték nemcsak díszei lesznek a határnak: ha megnőnek, védik majd az utakat a téli hófúvástól is Fotó: Veress Erzsi Szélmalomharc? ... Nem kifejezetten népszerű és látványos a kereskedelmi ellenőr munkája. Idegességre ingerel az italmérce, a sok-sok jegyzőkönyv, a kiszabott büntetés, de valahogy csak meg kell védeni a vásárlókat! — Hallottál már a modern Don Quijotéről? — süpped a fotelba az egyik ellenőr barátom. — Szélmalomharc öregem, szélmálorpharc ... — Most miért vagy úgy oda? — nézek rá meglepetten. — A múltkor az éjszakai vizsgálat során, kis híján agyoncsaptak... Sóhajt, nagyot csap a térdére és mesél. Első árjáték KEVERMES. A Mezőko- vácsháza és Vidéke ÁFÉSZ 37. számú húsboltja. (— Amikor beléptem az üzletbe, azonnal a Pick-sza- lámin akadt meg a szemem. A csoda tudja miért? Mondtam is a társamnak: én abból kérek negyed rudat, te meg vegyél egy fél tábla füstölt szalonnát. Így is lett, szó szerint. A hentes ügyesen a mérlegre csúsztatta a nemes penésztől csillogó árut és közölte: 54 deka. A papírra pedig ráírta, hogy 108 forintba kerül. Türelmesen vártam, míg a szalonna árát is kiszámolta, így: 27 forint. Tehát legomboltunk 135 forintot, azaz, helyette megmutattuk a szürke igazolványt. — No lám, minden rendben ment, te meg keseregsz itt nekem — vetem közbe szemrehányóan. — Várd meg a végét! Ugyanis kiderült: a szalámi kilóját 195 helyett 200 forintért adták, a szalonna kilójáért pedig 2 forinttal többet kértek. — Nem vagyok Pataki Ferenc, de fejben is kiszámítottam, hogy összesen 7,20 forinttal fogott vastagabban a ceruza — akadékoskodom újra. — Nem is olyan égbekiáltó bűn ez ... — Nevetnem kell rajtad, komolyan mondom — vörö- södik el az ellenőr. — Persze, én kíváncsi ember vagyok. Elővettem a számlát, amelyen csodák csodájára 36 forint szerepelt, csakhogy a négyest át javították hatosra. Végül is 34 forintot lehetett volna kérni a szalonna kilójáért, nem 2 forinttal többet, amennyi az árcédulán is volt. Aztán rájöttünk: 14 kilót drágábban adott el az üzletvezető, és ha nem gyanakszunk ... Egyébként ebben az évben másodszor vonták felelősségre különböző szabálytalanságokért.) Hallgatok. Gondolom, kifogyott a bolti történetekből, és inkább a sporttal hozakodik elő. Megint tévedek. Második árjáták LÖKÖSHÄZA. a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszer- boltja. (— Tudod, a vevőknek sok minden feltűnik, különösen akkor, ha a zsebükre megy a játék — folytatja a barátom. — Furcsállották például azt, hogy Békéscsabán a Komfort öblítőszert 33,60 forintért, a községben viszont 39,50-ért árusítják. — Na és... — tamásko- dom. — A múltkor engem is felhívott egy olvasó, és elpanaszolta: a helybeli boltban 1700 forintért vett egy gyönyörű öltönyt, ugyanolyan ruhadarabot a nagyváros áruházának kirakatában 1500-ért kínáltak. Hogy van ez? — tettem fel a kérdést. — Egyszerű az ügy — mosolyog az ellenőr. — Az öltönyt más-más cég gyártotta. A kalkuláció különbözött, hiszen a költségek sem egyformák. A jövőben erre egyre több példa lesz. — Akkor miért marasztaltátok el a lökösháziakat? — Mert itt rögzített árról van szó. A januári árváltozáskor a szóban forgó tisztítószer 5,90 forinttal lett olcsóbb. Ezt nem vették figyelembe az üzlet dolgozói. Igaz, az árut március végén kapták, és a flakonon a régi ár szerepelt. Azzal védekeztek, hogy elfelejtették megnézni a számlát. — Mindössze 4 tubussal értékesítettek... — Ugyanakkor a cikkek 70—80 százalékának az ára megváltozott. Sajnos, ezeket hiányosan tüntették fel: volt olyan is, hogy az új ár mellől a régit nem tüntették el. A 2200 forint értékű lejárt fogyaszthatósági idejű élelmiszerekről, vetőmagokról már nem is beszélek.) Tényék? Tények. Ezekkel tényleg nehéz vitatkozni. Harmadik árjáték MEZÖBERÉNYI PIAC. K. M.-né pecsenyesütödéje. (— Mostanában kevesebb a panasz a magánkereskedőkre — jegyzem meg, és örülök, hogy az ellenőr bólogat. — Valóban. De ami Mező- berényben történt... Megpróbálom higgadtan előadni. Az asszony ügyesen dolgozott, még mosolygott is, amikor egy kiló 4 deka sütni való nyers kolbászt kértünk, és fizettünk érte 113,90 forintot. Ha szabadáras a termék, egy szót sem szólok, hiszen a 110 forint körüli kilónkénti ár erre engedett kövgtkeztetni. Ezzel szemben a szabály az, hogy a kiskereskedő csak maximált áron, kilóját 70 forintért árusíthatja. — Egyszóval: 41,10 forinttal számolt többet a kelleténél. Talán nem ismeri a rendelkezést... — Mi is azt hittük. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor beismerte, hogy tud a jogszabályról, csak hát...) Szélmalomharc? Lehet vitatkozni rajta. Mindenesetre a szakszervezeti társadalmi ellenőrök mindent megtesznek, hogy kevesebb legyen a szabálytalanság, a visszaélés. De elegendő-e, ha csak ők akarják ... ? Seres Sándor