Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
1980. április 23., szerda o Tervek olcsóbban és célszerűbben Beszélgetés Körösfalvy Pállal, a tervező vállalat igazgatéjával Elkészült az évi százhetvenezer köbméter kapacitású betonüzem a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárában. Az automata gépekkel felszerelt korszerű létesítmény — amely már próbaüzemei — a tervek szerint az idén több mint negyvenötezer köbméter betont amt eio (MTI-fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) Díjnyertes formatervezett termékek a könnyűiparban Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az ipari tárcákkal és az Iparművészeti Tanáccsal karöltve 1979-ben pályázatot hirdetett formatervezett ipari termékekre. A pályázatra beérkezett könnyűipari munkák közül az értékelő bizottság nyolcat ítélt díjra érdemes és a Nívódíjas Ipari Forma megkülönböztetett jellel felruházható terméknek. Kádár Anna textiltervező iparművész (Magyar Divat Intézet) a Magyar Posztógyár tervezőjeként készítette el a Marokkó és a Lugano elnevezésű vils gyapjúszöveteket. Ezek könnyű blend- anyagok, karakterül megfelel az 1980—81-es évek divatrendjének. Széles skálájú mintázásra van lehetőség; az alapszövet fehér, amelyet színes noppos díszítő fonal tesz eltérő színhatásúvá. A csíkok és kockák léptéke változtatható, mégpedig úgy, hogy három méreten belül egymásnak1 a többszörösei. Anyaga magyar gyapjú- és Elana (lengyel) poliészter fonal, SZTB szövőgépen készül, kikészítése egyszerű. Könnyen kezelhető, mosható. Kedvezőek viselési tulajdonságai; nem gyűrődik, formatartó. Tóth Ilona textilmérnök, Oláh Enikő iparművész és Schwarcz Jenőné technológus munkája a lenkarakterű lakástextilcsalád: textiltapéták, fényáteresztő, illetve sötétítő függönyök'. Mindhárman a‘Lenfonó- és Szövőipari Vállalat munkatársai. A termékcsalád előnye, hogy sikeresen valósították meg a mai formatervezés alapgondolatát, az anyagszerűségből kibontakozó dekorativitást. A szövetek összhangban vannak a tárgyakkal, s jól illeszkednek a korszerűen kialakított belső környezetbe. Az együttes sokféle változatban felhasználható, alkalmas egységes skandináv jellegű belső terek kialakítására. A lakástextíliák1 hazai anyagból, nagyüzemi technológiával kedvező hatásfokkal gyárthatók. Függönyből az évi gyártás 300 ezer négyzet- méter. Németh Ágnes művészeti vezető, Sperczel Jánosné, Gál Mária, Hornyák István tervezők, a kesztyűgyár (Pécs) szakemberei, húsz darabból álló bőr szabad idő öltözködési kollekciót alakítottak ki. A termékek sertésvelúr bőrből készültek, jól alkalmazkodnak a divat változásaihoz, ízlésesek, célszerűek. A kordbársony díszítő elemek alkalmazásánál jól élnek az anyagban rejlő lehetőségekkel. A hazai sertésvelúr bőr felhasználásával hiánypótló és választékbővítő feladatot teljesítettek. Egyidejűleg importot pótolnak, és exportnövelési lehetőséget teremtettek. Hulladékanyagból teljes értékű termékeket — sapkát, táskát — állítottak elő. A Békéscsabai Kötöttáru- gyár szakemberei: Hiczkó Katalin modelltervező, Mészáros Sándor kelmetervező és Kulcsár Ferenc technikus korszerű otthoni, illetve szabad idő csecsemő-, gyermek- és felnőttruházati termékeket készítettek; amelyek alapanyaga forma és szín tekintetében egyaránt jól alkalmazkodnak a divatigényekhez. A ruhadarabok külső megjelenését, fazonját, a kötés szerkezetét, valamint a viselési tulajdonságokat jól összehangolták. A csecsemőruhák esztétikai értékét a színek és az applikációs díszítések is kihangsúlyozzák. Munkájukkal jelentősen növelték a ruházati csoport választékát. A Torlen alapanyag felhasználásával exportlehetőséget is teremtettek. A köntösökből 1979-ben a fejlett tőkés országok piacán 150 ezer darabot, a csecsemőárukból belföldön 340 ezer darabot értékesítettek. A Nomád férfi-, kamasz- és bakfis-, valamint az Isol- da kamaszingért Kisgyörgy Sándorné és Paszkasz Ká- rolyné modellszerkesztők, Grimm Judit és Szűcs Ágnes gyártmányfejlesztők, a FÉRŐN Ruházati Vállalat munkatársai kaptak elismerést. A termékesaládot a Jeans-öltö- zékek kiegészítésére szánták; sikerült megvalósítani a funkció, a forma és a szín összhangját. A méretezésnél és formaváltozatoknál az általános rend követelményein kívül figyelembe vették a fiatal korosztály alkati tulajdonságait is. Jó viselési tulajdonságokat nyújt a ruhadarabok alapanyaga: mérettartó és könnyen kezelhető. A fiatalok körében keresett és népszerű termék. 1980-ban- 300 ezer darab értékesítését tervezik. Farkasinszky Zoltán, a BUBIV belsőépítésze tervezte a Réka elnevezésű elemes szekrénysort. A szekrények és az egyes elemek jól megfelelnek rendeltetésüknek, méreteikben és jellegükben rugalmasan alkalmazhatók a különböző nagyságú lakásokhoz, és változatos kombinációk kialakíthatók. A legsokoldalúbban használható, s ezért legjobban keresett bútorból 1978-ban 69, 1979- ben 85 millió forint értékűt adtak el. Az idei tervezett értékesítés 125 millió. A Székesfehérvári Bútoripari Vállalat Timi kamasz- bútorcsaládját Heinz Gábor faipari mérnök', Palócz Sándor belsőépítész, Rácz Lajos és Kotrobay Lászlóné technikus alkotta. A korosztály sajátosságainak jó megfelel, esztétikailag újszerű. A gyártást a vállalat az ismert Garzon típusára alapozta, s ez, valamint a sikeres fejlesztés a feltétele a gazdaságos gyártásnak. Az idén a belföldi értékesítésre 10 millió, exportra pedig 9 millió forint értékben kötöttek szerződést. Palócz Sándor, a Bútoripari Fejlesztési Intézet belső- építésze, a Firenze és a Sellő lakószoba, a Komplex gyártmánycsalád, valamint a fémvázas irodabútor-család . tervezéséért kapott díjat. Sikeres tervezői munkásságát a pályamunkák újszerűsége, a több változat kialakításának lehetősége, esztétikai színvonala és minősége jelzi. A bútorok gazdaságosan gyárthatók: a Firenzéből 1965-től 970 millió, a fémvázas irodabútor-családból 1965-től 340 millió, a Sellő, illetve a Komplex gyártmánycsaládból 1977-től 27, illetve 20 millió forint értékűt hoztak forgalomba. A díjak odaítélése a tervezők és az alkotó kollektívák sikeres munkája elismerésén túl az iparművészek, formatervezők alkotó tevékenységének fokozódó megbecsülését is mutatja. A díjakat Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter április 1-én adta át a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében rendezett ünnepségen. Az utóbbi hónapokban mind gyakrabban esik szó beruházásainkról. A népgazdaság teherbíró-képessége csökkent, egyes építőipari termékek ára változott, s a takarékossági intézkedések is fokozottabban jelentkeznék, A tervező felelőssége ho- •gyon érvényesül egy-egy létesítmény megálmodásakor? Erről beszélgettünk Körös- falyy Pállal, a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatójával. — Mi mindent várnak el ma a műszaki tervezőtől? — A műszaki tervezés az egyik legösszetettebb tevékenység. A tervezőnek sok elképzelést kell egy időben egyeztetnie- Ebből csak a két leglényegesebbet: esztétikai és használati értéket kell egyszerre terveznie. Emellett a megvalósíthatóság is fontos. Mindezen követelményeket az országos szinten kialakult költségráfordítások mellett kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy a szocialista országokból beszerezhető anyagok, berendezések, felszerelések alapulvételével oldható meg a legeredményesebben a tervezőmunka. A konkrét tervezési tevékenység mellett a beruházók — akiknek rendszerint nincs megfelelő műszaki szervezetük — igénylik, hogy célkitűzéseik konkrét megfogalmazásában, a tervezési programok kialakításában szaktanácsot kapjanak a tervezőtől. Eddig is. kívánalom volt, de a VI. ötéves terv időszakában is jobban körülhatárolt keretek között, egészen a tervezett létesítmény kivitelezésének befejezéséig, teljes körű intézkedési 'joggal kell közreműködnie a műszaki tervezőnek. A létesítmények megvalósításánál a célunk, hogy legkevesebb -.élőmunkával legyen az megvalósítható, és a lehető legkisebb energia-, valamint anyagráfordítást igényeljen. Ezenkívül a benne folyó tevékenység lehető legkisebb költségráfordítással legyen megoldható, s jól illeszkedjen a környezetébe, azzal se ne keljen versenyre, se ne rontsa igénytelen megjelenésével az összhatást. Az így megfogalmazott igények egyik csoportja számszerűsíthető, a másik nem- Mindkét követelmény alternatív megoldások kidolgozása, azok összehasonlítása, és a legkedvezőbb megoldás kiválasztása révén elégíthető ki. — A beruházókkal és a kivitelezőkkel milyen a tervezők kapcsolata? — A műszaki tervezőnek a beruházóval és a kivitelezővel való kapcsolatát az az ellentmondás határozza meg, ami közöttük fennáll. Vagyis: a kivitelező gazdasági érdekei révén a nagyobb árbevételt a lehető legkevesebb munkaráfordítással szeretné elérni. A beruházó viszont a rendelkezésére álló anyagi eszközökből a lehető legtöbbet kívánja megvalósítani, így a tervező mindkét szélsőséges törekvést kénytelen ellensúlyozni. A beruházó igényének valós szinten tartásában segítséget jelent az idestova egy évtizedé érvényben levő műszaki-gazdasági norma. így a beruházó egy létesítménynek nem silányíthatja le a műszaki, esztétikai megoldását csak azért, hogy nagyobb programot valósítson meg. Ä kivitelező viszont a rendeltetési egységek megvalósításáért nem kérhet többet indokolatlan műszaki igények támasztásával, mint amit a norma előír. Ezen túlmenően a tervező az általa megtervezett műszaki megoldásoknál köteles figyelembe venni a kivitelező adottságait, mellyel a tervezett létesítmények megvalósításához rendelkezik. Sem újabb eszközök beszerzésére nem kényszerítheti, sem arra, hogy a már meglevő korszerű eszközeit ne tudja alkalmazni. — Az új árrendszer hogyan hat a tervező munkájára? — A kivitelezésekben bevezetett új költségelszámolási rendszer — mely a vállalati tevékenység eredményességének értékelésénél az úgynevezett hozzáadott értéket ig méri — tompítani fogja a kivitelezőnek azt a törekvését, hogy minél költségesebb megoldásokat szorgalmazzon. Ez különösen a felújítási, fenntartási munkák szempontjából nagy jelentőségű. Eddig ugyanis éppen az tartotta vissza a kivitelező vállalatokat az ilyen jellegű munkáktól, mert egy építőipari dolgozó ezen a területen — mivel a munka nem annyira anyagigényes — nem tudott időegység alatt olyan magas termelési értéket produkálni, mint új létesítmények építése esetében- Viszont a nemzeti vagyon, melynek jelentős hányada épületekből, egyéb létesítményekből áll, igényli a felújítást, illetve a folyamatos karbantartást, esetenként a korszerűsítést. Ez az igény a tervezési profil további változását követeli a felújítás, fenntartás, korszerűsítés tervezése révén. — Mennyivel jelent köny- nyebbséget a tervezőknek a kivitelező vállalatok fejlődése? — A kivitelező vállalatok technikai színvonalának fejlődésével arányosan csökken rugalmasságuk is. Ez azt jelenti: a kivitelezés során alkalmazott technológia választéka szűkül. Abból és úgy tudja az épületeket, létesítményeket megvalósítani, amilyen berendezésekkel rendelkezik. Ezt a műszaki tervezés során figyelembe vett' műszaki megoldásoknál is tiszteletben kell tartanunk. Ez már eleve kötöttebb pályán tartja a tervező fantáziájának szárnyalását. Viszont könnyebbséget jelent azért, mert lehetőséget ad, ugyanakkor egy meghatározott irányú gondolkodásra, előrelátásra, tervszerű műszaki fejlesztésre. Lehetővé teszi, hogy a korszerű előre gyártott beton- és acélszer- kezeteket minél szélesebb körben lehessen alkalmazni. — Hogyan tudja meggyőzni a tervező a beruházót arról, hogy korszerű szerkezet alkalmazását tudomásul vegye? — Minden beruházásnak az elhatározástól számított lehető legrövidebb időn belül meg kell valósulnia. Ez a beruházó alapvető igénye. Ezt elérni az élőmunka-takarékos műszaki megoldásokkal, vagyis korszerű szerkezetek alkalmazásával lehet. Ugyanakkor ez a technológia sokkal magasabb szintű szervezést igényel a kivitelezőtől, mint a hagyományos, s ha ez nincs meg, a megvalósítás ideje nemhogy rövidebb, hanem hosszabb lesz- A beruházó ilyenkor mindig mérlegeli a többlet- költséget és a rövidebb időn belüli megtérülést. Ez utóbbi a termelés korábbi megindulásával, annak eredménye révén kiegyenlítheti a többletberuházási költséget. Ennek kimunkálásával és megtartásával lehet a beruházót legjobban meggyőzni a korszerű megoldások alkalmazásáról. — A tervező mi mindennel tud takarékoskodni? — Az első és legfontosabb, hogy az épület, egyéb létesítmény annyi anyagból valósuljon meg, amennyi feltétlenül szükséges annak állékonyságához, esztétikai megjelentetéséhez. A másik: az építkezés körülményeit úgy tervezze meg, hogy a szükséges anyagok optimális külső szállítással és munkahelyi belső mozgatással jussanak a beépítés helyére. Előre gyártott elemekből készülő épületek esetében az alkalmazott elemeknél lehetőleg azonos súlyúakat tervezzen, így a szállító, emelőberendezések folyamatosan kihasználtak. Másik: a tervező olyan épülethatároló anyagokat alkalmazzon, hogy a belső légállapot biztosítása a lehető legkevesebb energiaveszteséggel történjen. Az alkalmazott technológia legkisebb energiafelvétellel üzemeltethető legyen. A termelés során az anyagmozgatás a legrövidebb távolságot vegye igénybe Ez a raktárak, feldolgozó egységek megfelelő kapcsolatával oldható meg. Az egyes igénybevételekkel szemben a legcélszerűbb anyagokat használja, pl. burkolás. Itt az elv az legyen, hogy se olcsóbbat, sem drágábbat a kelleténél- A hőközpontokat a kalorikus központba helyezze el, így a fűtővezetékek hossza optimálisra vehető, ami a hőveszteséget, egyéb ellenállásból adódó veszteségeket csökkenti. Elektromos ellátásnál fázisjavító berendezéseket alkalmazzon stb. — A beruházási lehetőségek szűkülése hogyan érinti a tervezőket? — Több idő jut egy-egy tervezési feladat kiérlelésére. Az eddig általánosan elhanyagolt több ütemű tervezés — tanulmányterv, beruházási program, kiviteli terv — gyakorlatát általánossá lehetne tenni. Itt általában akadályt a beruházó ésszerűtlenül takarékoskodó szemlélete jelenti. Pedig meg sem közelíti az a kifizetett többlettervezési díj azt — a beruházás megvalósítása során lehetséges — megtakarítási összeget, ami egy minden szempontból megfelelő megoldást tartalmazó terv révén lehetséges. A másik lehetőség a már említett felújítások tervezésére felszabadítható kapacitás. Az ismert beruházási lehetőségszűkülés további előnye lehet, hogy a műszaki tervezésben évtizedek során kialakult tervező-kivitelezői tevékenység merev elkülönítését felszámolja. Ez a megrendelési és megvalósítási tervfajták visszaállítását tenné lehetővé. Elsőt a tervező készítené, ami a koncepciót tartalmazza, a második a megvalósítás részleteire adna megoldást. Ez utóbbit a kivitelező vállalat készítené, amire jelenleg megfelelő személyi feltétellel általában nem rendelkezik, és ezért szükségessé válhat a műszaki tervező szervezetektől szakemberek átcsoportosítása — mondotta Körösfalvy Pál. Szekeres András
