Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
0 1980. április 23., szerda — Békés megyeiek közt Budán A Moldova-legenda Igazgatásszervezői diplomát kapnak Talán tavasztájt legszebb a Ménesi út, s különösen az a frissen zöldellő hatalmas sarokrész, ahonnan messzire látszik az Államigazgatási Főiskola és a diákotthon csillogó üvegfelülete. Mindkét épület magas, szép, modern és annyira új, hogy a harmadik évfolyam csak az őszszel kezdi meg tanulmányait, a felkészülést felsőfokon, a hivatásul választott tanácsi munkára. A jelenlegi két évfolyam hallgatói — mint az utánuk következők is — az ország minden megyéjéből jöttek. így Békésből is. Pestiek is vannak, de sokkal kevesebben, mint a vidékiek. — Mi, a mostani másodévesek a gólyák gólyái voltunk — mondja a battonyai Borka Sándor —, mi vettük birtokba a főiskolát. Pionírok, és ez nagy dolog- De ugyanakkor: minden előzmény nélkül egyből a mélyvízbe csöppentünk. Nem csoda, hogy az első évet, s annak is az első félévét tart-' juk a legnehezebbnek. Egymást is alig ismertük, nemhogy a tanárokat, azok szokásait, a kívánalmakat. Szörnyen hajtottunk, hogy hiba ne legyen. Még vége sincs a második esztendőnek, de már ^ kezdet múltnak számít. Négyen idézgetik. Három „öregdiák”: a csabai Hazai Magdolna, a csorvási Maglóczki Éva, Bat- tonyáról Borka Sándor és egy új: a kétegyházi Vecsernyés István. A beszélgetés a diákotthonban folyik az előadások és az ebéd végeztével, az egytíc takaros szobában. Kétágyas, az ablaknál két íróasztal, kényelmes, jól lehet mellette tanulni, az ágyak végében pedig — hogy Az elmúlt héten nyitották meg Békéscsabán, a Képcsarnok Vállalat Munkácsy- termében Gera Éva festőművész kiállítását. A több tucat képet felvonultató tárlat a művész utóbbi alkotói éveinek java termését tárja az érdeklődő elé, és készteti arra, hogy átvegye Gera Éva világának fegyelmezetten szép, derűs képi kompozícióit, hogy megérezze a gazdagságot, mely ebből a világból árad. Érzelmek, indulatok kelnek útra ezekről a képekről, és vándorolnak át a kiállítás látogatóiba, gondolatokat keltenek a természetről, házakról, virágokról, hogy miért szépek, miért jó a szemnek végigpásztázni rajtuk, miért igaz mindaz, amit a művész újraalkotva a környező világból, elénk helyez. A mindössze négyoldalas kis meghívó második oldalán mutatkozik be Gera Éva. Elmondja önmagáról, hogy 1951-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, 1948 óta állítja ki képeit, ott volt az 1950-es I. országos nemzeti kiállításon, a berlini, a varsói VIT kiállításain, a kéznél legyen — két könyvespolc. Nagy bokréta nárcisz sárgáll egy vázában, otthonról hozta Magdi, ahogy az ünnep után visszajött. — Nekünk már könnyebb volt — veszi föl az előbb elejtett fonalat Pista — mert itt voltak ők, és mindenbe beavattak bennünket. Még a tanulás rendjébe is, hogy jobb, hogy könnyebb. Mert csak akkor van elég szabad idő, ha jó beosztással dolgozunk, és ez nyilván más, mint a középiskolában voltEz, mint vissza-visszatér- nek rá, azért is lényeges, mert mindnyájan munkából jöttek ide tanulni és nem azonnal érettségi után. Magdi két évet dolgozott a békéscsabai tanácsnál, Éva egy évet gyakornokoskodott Orosházán, Sanyi és Pista ugyanennyit Mezőhegyesen, illetve Kétegyházán. Jó volt és kellett ez a gyakorlat az elméleti felkészüléshez. Van mihez kapcsolni a tantárgyakat. Az első év az alapozás, az általános képzés. Településgazdaságtan, büntető-, polgári és családjogi alapismeretek, szabálysértés. Beszéd- és íráskészségfejlesztés: retorika és stilisztika stb. — Minden hasznos, amit tanulunk — jegyzi meg Éva — s többsége érdekes is. Nekem nagyon tetszett a beszédszerkesztés különböző ünnepi alkalmakra, például házasságkötésre. És mennyire kell! Hiszen a harmadik félév végén már megszereztük az anyakönyvvezetői képesítést, és ki tudja, nem pont erre lesz-e majd szükség? — Engem nagyon érdekelt a pszichológia, az emberekmoszkvai nemzetközi bien- nálén, több alkalommal volt önálló tárlata Lengyelországban és az NSZK-ban. 1973- ban mozaikfalat készített a Pest-Buda moziba, és mintegy húsz éve jutnak el képei a közönséghez a Képcsarnok Vállalaton keresztül. Még egy dátum, ami jelentős: a kel való foglalkozás, a munkahelyi légkör, a vezető és beosztottak kapcsolata szempontjából- Ez az első év anyagában volt, és többet is szívesen tanultunk volna belőle — mondja Magdi — de hát nagyon tömören kaptuk, mert kell az idő másra is. — Mégpedig sok mindenre — felel rá Sanyi — s amit most emberismeretből hiányoltok, majd az élet pótolja. Viszont letettünk a három félév alatt 23 vizsgát... Hogy milyen eredménynyel? A Békés megyeiek jó közepesek, az iskolai átlagon felül vannak. Pedig a tanuláson kívül még menynyi mindent csinálnak. Pezsgő mozgalmi életet élnek, KISZ-tagok. Éva, Sanyi és Pista, mint kollégiumi ösz- szekötők, a vezetőségben dolgoznak. S itt — mivel nincs szétforgácsolva a munka — a KISZ a lelke mindennek. A diákotthon tényleg az otthonuk. Nemcsak azért, mert itt mindent megkapnak, hanem, mert olyan a légkör. Meleg, baráti, őszinte- Az igazgatónő, dr. Boldizsár Mária az első perctől kezdve az önállóságra szoktatta a hallgatókat. Ugyanakkor bármiben fordulnak hozzá, segítséget ad. A látogatást nála fejezem be. • — Érthető, hogy az önállóságra törekszünk, hiszen a mi diákjaink felnőtt emberek. Lehetőségeik nagyok — különösen kulturális téren — mert három évet a fővárosban töltenek el. Maguk szervezik a kinti és benti szórakozásukat. A főiskolai ünnepségekkel, bálákkal már hagyományt teremtettek. Szakkönyvtár és szépirodalmi is rendelkezésükre áll, az utóbbi ötezer kötetes. Koncertre, színházba és múzeumba járnak. Az Operába is sokan vettek bérletet. Napjaink irodalmi, művészeti és társadalmi kérdéseiről 45-féle újság, folyóirat tájékoztat, ennyit járatunk. Viták vannak, neves vendégek, közéleti személyiségek jönnek el hívásukra- És ezt csak úgy hirtelenjében sorolom. Hol van még a többi? A hallgatók érdeklődési köre nagyon széles és egy- egy ember esetében is sokoldalú. Itt mindnek a kielégítésére mód van, minden annak kedvez, hogy az értelmiségi életformát kialakítsák. A főiskolai évek felejthetetlen diákélményei mellett ez a legtöbb, amit még útravalóul kapnak. Vass Márta művész 1965-ben SZOT-díjban részesült. Ez a kellemes, hangulatos, jól válogatott békéscsabai kamarakiállítás bizonyára jó hírverője lesz a művészetnek, sikerét megjósolni nem különösebb feladat. Nem, mert tájképei,, csendéletei. Moldova György a legszínesebb életű magyar írók közé tartozik. 1934-ben született Budapesten, Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakát végezte el; közben és tanulmányai befejezése után is sokfelé járt és dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás, kazánszerelő, dramaturg, építőmunkás, konzervgyári segédmunkás és az írószövetség hajdani futballcsapatának jobbhátvédje (a csapat neve is tőle származik: „Szocre- ál”). Munkásságáért kétszer kapta meg a József Attila- díjat, és elnyerte a SZOT- díjat. A nagy múltú Hungária kávéházban beszélgettünk. — Bolyongásai az országban és sokféle munkahelye azt sejtetik, nehezen talált rá írói útjára. — Az, hogy valaki tehetséges, önmagában nem jelent semmit. Az életnek, s a történelemnek vannak fordulói, buktatói, amik eltéríthetik az embert erre vagy arra. Az én nemzedékem olyan korszakban élt, amikor ez a veszély fokozottan fennállt. Ennek a nemzedéknek több halottja van, mint ahányan élünk: Kamondy László, Szabó István, Gerelyes Endre már nincs köztünk. Nem voltak tehetségtelenebbek, mint én, csak hát kevésbé voltak szerencsések. Az én szerencsém egyebek közt az volt, hogy mindig családban, édesanyámmal, a testvéreimmel, a saját családommal éltem. Szoros kötelékben! És mindig akadtak emberek, akik nehéz időkben mellettem álltak, segítettek. Utólag azt is mondhatom, szerencsés alkatú vagyok. 1957 tavaszán, a főiskola befejezése előtt egy évvel otthagytam- csa- pot-papot, elmentem kazánt szerelni. Nem volt muszáj. A kazánszerelő-élet biztonságot adott — bár addig sem fújt el a szél! —, hogy nem kell életem végéig írónak lenni, másból is megélhetek. Huszonhárom éves voltam, s bár nem éppen névtelen, úgy éreztem, nem szabad kizárólag és mindenáron értelmiségi életformát élni. Jó döntés volt, mert biztos életanyaghoz jutottam. »■ — Témagazdagsága azonban nem csak ennek, hanem a történelmi változásoknak is köszönhető. szobabelsői harmóniát sugallnak, nyugalmat árasztanak. Érdekes, mennyire szereti az ablakokat, ez a motívum legalább fél tucatnyi képén felbukkan. Ügy is, mint a világtól való — talán pillanatnyi elzárkózás — motívuma, de főként, és az előbbivel éppen ellentétesen: az ablakon túli világra való nyitás motívumaként. És, hogy mi mindent lát Gera Éva az ablakokból, az ablakokon túl, milyen kék eget, miféle utakat, tájakat, vidékeket, fákat és virágokat, azt leírni jelentésükben nem olyan értékű szavak egymásutánja lenne csak, mint amit egy-egy képe elmondhat. A képcsarnokbeli kamaratárlat felvonultat néhány különösen kiemelkedő alkotást, ezek közül is talán a Szobabelső, a TéH táj, a Piros virágok, a Nagybörzsönyi táj és a Halas csendélet a legemlékezetesebb, de sorolhatnánk tovább, a Kék csend- élet-et, a Parasztház-at és a többit, melyek kiérlelt művészi látásmódot, technikát, egyáltalán: egyéni stílust mutatnak, mely Gera Éva sajátja, csak az övé. Sass Ervin — Mint minden negyvenöt—negyvenhat éves emberre, rám is a háború, a fel- szabadulás és az ötvenes évek hatottak legjobban. Két rendszert, a kapitalizmust és a szocializmust átélni embernek nehéz, írónak szerencsés dolog. A század legfontosabb és legérdekesebb korszaka volt az a tizenöt év, amiben az én korosztályom felnőtt, formálódott. Az ilyen korszakok persze nem túlságosan kedveznek a vállalkozásnak. Aki nagyra vállalkozik, a bukás lehetőségét is magában hordja. Azt a típust szeretem, azokhoz vonzódom, akik megpróbálkoznak újra és újra ... ahogy Gorkij mondja: „A bátrak esztelenségéről zengtem énekemet!” Nem állhatom viszont, mikor elkenjük a problémákat, s mikor az árulók mennybe mennek. Nem keresek mentséget Görgey árulására, mint sokan, én mindig Kossuthot fogom tisztelni. — Népszerűsége szinte páratlan, hallottam, hogy szocialista brigádok vették fel a nevét, talán még keresztapának is felkérik, mint a hírneves politikusokat hajdanában. Vajon miért e siker? — Igen, tényleg van Mol- dova-brigád, és keresztapának is felkértekr de a legnagyobb dolognak én azt tartom, hogy megveszik a könyveimet, pénzt adnak érte. Miért? Az egyik ok valószínűleg az, hogy sokat írok. A magyar olvasóközönség a százhúsz kötetes írókra van berendezkedve. E körül írt Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, de az élők közül Hegedűs Géza is. Ha három könyv után azt mondja a könyvtáros: „...csak ennyit írt”, az olvasó csalódott. A másik ok, ijgy gondolom, hogy az emberek Magyarországon is egyre zártabb életformát élnek, munkahely, óvoda, szomszéd, hobbikért, mióta autóval járnak, vonaton sem utaznak, megszűntek a családias kiskocsmák, vagyis nincsenek meg az emberi kapcsolatok hagyományos színhelyei. Az érdeklődésük azonban nem csökkent, kíváncsiak, hogyan él a vasutas, a kertész, az asztalos vagy a szövőgyári munkás- lány, és én az írásaimmal sokszor és sokféleképpen hoztam jelentést erről nekik. A harmadik ok, hogy humoros történeteket is írok. Éppen mert tudom, hogy fáradtan, napi nyolc—tíz—tizenhat óra munka után veszik kezükbe könyveimet az emberek. Ezért tudatosan mindig a kalandosabb megoldást választom a szürkébb helyett. Itt keresem a magyarázatát, hogy A magyar atom című szatírakötetem sok száz ezer példányban kelt el. — S a Moldova-legenda? — A legendám, azt hiszem, abból táplálkozik, hogy egyetlen sort sem írtam le, amit szégyellnem kellene. írhattam rosszat, de tisztességtelent nem. A legendabeli Moldova vagány, noha talán nem vagyok az. De ami nem tetszik, abba nem megyek bele sem pénzért, sem sikerért. — Azt mondja, nem vagány? Hogyan él? — Ideális „hadifogoly” vagyok. Korán fekszem, korán kelek, futok, focizom a Sajtó SK futballcsapatában, reggelente viszem a gyereket az óvodába. Fegyelmezetten élek. Valaki azt mondta, az egyetlen igazán forradalmi életforma egy író számára a teljes kispolgári- ság. Az, hogy művész va- "vok, nem ment fel a fele-t lősség alól, amire az kötelez, hogy fiú, apa és férj vagyok. Ismernek az országban, nem okozhatok csalódást a magánéletemmel sem azoknak, akik szeretnek. — Mi vonzza annyira a szociográfiához ? — „A jövő a riporté” — mondta Mikszáth Kálmán. A riport a jelen történetírása. Boldoggá tesz, ha riportot írhatok, mert rengeteget tanulok közben. Ha nem tanulok általa, nem is nyújt élvezetet. Kőbányán harminc évig éltem, mibe kerülne egy riportkönyvet írnom róla? De készből élni nem szeretek. Ha nekem nem megdöbbenés, megtisztulás az anyaggyűjtés és a munka, az olvasónak sem lesz az az írásom. Nem mentem el soha olyan dolgokat keresni, amiket én dugtam el, előre! Keresni mentem és nem megtalálni valamit. Nem az illetékes miniszter mellett vagy ellen indulok el egy-egy területet feltérképezni, hanem azt nézem, az országnak, a nem-! zetnek kell vagy nem kell a valóságról a jelentésem. Ügy tapasztalom, kell. — A magyar nem világnyelv. A hallatlan hazai népszerűség felkeltette-e munkái iránt a nemzetközi érdeklődést? — Biztosan nagy szerencse angol írónak lenni, Krúdy, Tersánszky is többre vitték volna akkor a világban. Én nem keresem az utat a világ felé, ha jó az írás, megvan a maga útja. Eddig összesen körülbelül harminc idegen nyelvű lyioldova-kö- tetem van otthon. — Tervei? — Várom, hogy megjelenjen „A szent tehén” című, a textilmunkásokról szóló szociográfiám. Százezer példányban. Százhatvanezerre tervezték, de papírszűke miatt csökkenteni kellett a példányszámot. Az idén jelenik meg „A törvény szolgája” címmel karcolataim gyűjteménye. És várom, hogy a Magvető Kiadó megjelentesse életműsorozatom első kötetét, A magyar atom címmel. Büszke vagyok, hogy negyvenöt éves koromra itt tartok. Jelenleg a „Szent Imre induló” folytatását írom. Gulay István SZÍNHÁZ, MOZI 1980. április 23-án, szerdán délután 15.00 órakor Békéscsabán: PINCÉRFRAKK UTCAI CICÁK Nyilas Misi-bérlet 1980. április 23-án, szerdán este 19.00 órakor Békéscsabán: SZERELMEM, ELEKTRA Szentpétery-bérlet 1980. április 23-án, szerdán este 20.00 órakor Szarvason: KOLDUSOPERA * * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Élve vagy halva, 8 órakor: Spirál. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Felderítők akcióban, 4 órakor: Utazás a világ végére, 6 és 8 órakor: Robert és Róbert. Békéscsabai Terv: Szenzáció!!! Gyulai Erkel: lél 6 órakor: A híd, fél 8 órakor Szelíd motorosok. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A vad hattyúk, 5 és 7 órakor: Őrült nők ketrece. Orosházi Partizán: fél 4 órakor; A koppányi aga testamentuma, fél 6 és fél 8 órakor: Az ötös számú vágóhíd. Nagybörzsönyi táj Egy szippantás a friss tavaszi levegőből. A képen balról jobbára Borka Sándor, Vecsernyés István, Maglóczki Éva és Hazai Mag<** Fotó: Kristóf László r Gera Éva képei a képcsarnokban
