Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
1980, április 23., szerda A tanácsok szociálpolitikai munkája Űregek és elesettek istápolói Alig múlik el hét, hogy ne érkeznék híradás öregek napközi otthonának megnyitásáról. Hovatovább a legtöbb faluban is lesznek ilyen intézmények — mert emelkedik az átlagos életkor, s mert mind több társtalan, idős ember keresi a hozzá hasonlók körében magányának feloldását. Közel nyolcszáz ilyen otthon működik már országszerte, s a lakosság, az üzemek, vállalatok, szövetkezetek is mind több segítséget adnak továbbiak létrehozásához. Gazdáik azonban a tanácsok. Ez is része annak a kiterjedt szociálpolitikai gondoskodásnak, amiről — általában nem beszélünk. Valamiféle álszeméremből inkább hallgatunk arról, hogy vannak emberek az országban, akik szociális gondozásra szorulnak. Pedig elhallgatni ezt már csak azért sem kell — mert a gondozást meg is kapják. Van úgy, hogy a családi viszonyok miatt szükséges a tanács közbelépése: sokgyermekes családnak nagyobb lakás kell; alkoholista apa gyermekeit gondozásba kell venni; egész életét végigdolgozta az idős asz- szony, s magán-munkáltatója hibájából még nincs igazolható munkaviszonya. Hosszan lehetne sorolni az eseteket, hiszen — mint a tanácsi dolgozók mondják — minden egyes szociális ügy szinte egy regény szomorú zárófejezete. Viszonylag ugyan nem sok emberről van szó, de alapelv, hogy senki sem maradhat támasz nélkül. S ahol nincs eltartásra kötelezhető hozzátartozó — a támasz: a tanács. Rendszeres szociális segélyben — hosszú évek óta szinte változatlanul —mintegy 51 ezer ember részesül. S bár a rászorulók száma alig pár száz fővel emelkedett, az ilyen célra kifizetett összeg 1970-ben 131 millió, 1978-ban pedig csaknem 400 millió forint volt. Még nagyobb mértékben emelkedett azok száma, akik szociális étkeztetésben részesülnek. A leggyakoribb: idős házastárs halála után a másik nagyon sok esetben kénytelen igénybe venni ezt a szolgálatot. S ha magától nem jelentkezik — a helyi tanács szociális előadója jár utána: van-e, aki az öregembernek, asszonynak enni adjon? Mégpedig nem népkonyhái színvonalon: általában mindenütt kulturált körülmények között, télen jól fűtött helyiségben, tiszta asztaloknál ülve fogyaszthatják el az idős emberek a meleg ételt. Elsősorban a tanácsok körültekintő, humánus tevékenységét dicséri, hogy a szociális étkeztetést igényibe vevők száma nyolc év alatt ötszörösére nőtt. De figyelmeztet is ez a szám: mind nagyobb probléma az elmagányosodás. Magyarán szólva: sok család esetében igaz az a régi mondás, hogy két szülő el tud tartani akár nyolc—tíz gyereket is, de megannyi gyerek sem tartel egy szülőt... Sokan azok közül, akik így teljesen magukra maradtak, szociális otthonba kérik felvételüket. Igaz, hogy az otthonok befogadóképességének növekedése a tanácsok és az otthonokat fenntartó többi testület minden erőfeszítése ellenére sem tud lépést tartani az egyedül maradt öregek számának emelkedésével. Az is tény viszont, hogy akadnak öregek, akik semmiképpen sem akarnak szociális otthoniba menni, bár elerőtlenedve már nem képesek magukat ellátni. Több mint 30 ezer idős férfi és nő él jelenleg szociális otthonban, s ezeknek az intézményeknek döntő többségét a tanácsok tartják fenn. Más idős emberekről otthonukban gondoskodnak a tanácsok. A fővárosban éppúgy, mint nagyobb és kisebb városokban, sőt falvakban is házról házra járnak a szociális gondozónők, ennivalót visznek, elvégzik az idős ember körüli teendőket. Olyan ellátást természetesen nem nyújthatnak nekik, mint a szociális otthon, de szinte minden szociális nővér tapasztalja, hogy szeretetteljes türelmetlenséggel várják érkezésüket a magukra maradt öregek. Számuk 1970 óta a kétszeresére növekedett ... A tanácsok szociális tevékenységei körébe tartoznak azok is, akik megsérülték vagy megrokkantak munka közben, s ezért nem tölthetik be korábbi munkakörüket. A „megváltozott munkaképességűek munkaviszonynyal összefüggő segélye” évente több mint százmillió forintra rúg. További 250 millió forintot kapnak a vakok, akik számára 1976-ban vezették be a személyi járadék fizetését. A tanácsok gondoskodnak azokról is, akik életük végéig szenvedik a háborúban szerzett betegségüket, a világégés tette őket munka- képtelen rokkanttá. Harmincöt év telt el a második világháború befejezése óta, a természet törvénye szerint egyre csökken a számuk — de még mindig évi 90 millió forint körül jár az az ösz- szeg, amit kifizetnek nekik. Aligha lehet pontosan körülhatárolni, mi minden tartozik a tanácsok szociálpolitikájához. Elsőrendű feladatuk, hogy szemmel tartsák a „veszélyeztetett’ ’ családokat, vagyis azokat, ahol a család valamelyik tagjának alkoholizmusa vagy bűnözése miatt veszélybe kerül a többi családtag, főleg a gyerekek. De szociálpolitikai tevékenység az is, hogy minél több gyereket tudjanak a bölcsődében, óvodában fogadni, noha ez már a tanácsok másmás osztályaira tartozik. Még az is a szociálpolitika körébe tartozik, hogy minden iskolás korú gyereket beírassanak szüleik — és megtörténik, hogy az ennek elmulasztásáért felelős apa a tanácstól kapott egyszeri szociális segélyből fizeti ki a büntetést. Ezt ugyan nem lehet helyeselni — de a helyi viszonyok, az adott család helyzetének ismeretében olykor kényszerhelyzetbe kerülnek a jó szándékú tanácsi ügyintézők. A családpolitikai, szociálpolitikai tevékenységet • választási ciklusonként legalább egyszer — az ide vonatkozó rendelkezések értelmében — megtárgyalja a tanács végrehajtó bizottsága. S ha csak az öt év előttivel veti össze mindazt, amit e téren tett — lesz miről beszámolnia az ülésen éppúgy, mint választóknak.- Várkonyi Endre Igazságügyi országos értekezlet Bazárból is megárt a sok „A magánkereskedelem a szocialista kereskedelem kiegészítője, bár egy részük tevékenysége nem indokolt. A jövőben az a fontos, hogy a minden ízlést nélkülöző termékeket forgalmazó kiskereskedők körét szűkítsék. A helyi tanácsok a működési engedélyek kiadását a törvényes előírásokkal összhangban jobban mérlegeljék, azok megtartását fokozottabban ellenőrizzék.” (A megyei pártértekezlet beszámolójából) — A társadalmi méretű bűnmegelőzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, a büntetésvégrehajtás és az utógondozás csak egymással teljes ' összhangban, egységes cselekvéssel válthatja ki az oly kívánt sikert a bűnözés elleni harcban. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter fogalmazott így a Büntetésvégrehajtási Intézet vezetőinek országos értekezletén. Kétnapos a tanácskozási program, az igazságügyi munka soron következő feladatainak kijelölése a célja. A téma fontosságát jelzi — miként az értekezletet megnyitó dr. Petrik Ferenc igazságügyi miniszter- helyettes is utalt rá —, hogy egységes jogértelmezési és jogalkalmazási gyakorlatot kell kialakítani az olyan új jogszabályokkal kapcsolatban, mint az egy évvel ezelőtt megalkotott új Büntető törvénykönyv, a büntetésekről és intézkedésekről szóló törvényerejű rendelet, illetve az új büntetésvégrehajtási szabályzat. A KISZ mezőkovácsházi járási bizottsága az ifjúsági nemzetközi szolidaritási nap jegyében egész napos programot szervezett április 19- én, szombaton, amelyre meghívott egy chilei és egy vietnami diákot, akik hazánkban tanulnak. A vendégeket Mezőkovácsházán, a KISZ járási bizottságán fogadták az ifjúsági szövetség helyi vezetői, majd elkísérték őket a most épülő KISZ központi építőtábor megtekintésére. Ellátogattak a helyi ifjúsági és úttörőtáborba, a gimnáziumba, és megnézték az éppen zajló járási úttörő tűzoltóverseny néhány mozzanatát is. Ezután Battonyára látogatott a két vendég, ahol megkoszorúzták a felszabadulási emlékművet, majd MezőheÜlést tartott az Országos Környezetés Természetvédelmi Tanács Tegnap ülést tartott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács a MÉM tanácstermében. A testület — Straub F- Bruno akadémikus elnökletével — foglalkozott az egészségügy környezetvédelmi szerepével és feladataival. Felhívta az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökét és az egészségügyi minisztert, hogy egyeztessék a feladatokat a veszélyes hulladékok, a zaj és a káros rezgések elleni védekezésben. A két intézmény ezirányú tevékenységében külön gondot kell fór— Valóban, a megye kereskedelmének összforgalmából a magánkereskedők mindössze 0,7 százalékban részesednek — mondja dr. Sebestény József, a KISOSZ megyei titkára. — A kiegészítő szerep égyben meg is határozza a kis üzletek lét- jogosultságát, a fejlesztési lehetőségeket. Ott és olyan szakmákban van szükség kiskereskedőkre. ahol az állami és a szövetkezeti kereskedelem nem képes a lakossági igényeket teljesen kielégíteni. Ugyanakkor hasznosak az árualapok bővítésében, a gyesre utaztak. Itt az ifjúsági klubban megtartott baráti találkozón Agonás János, a KISZ mezőhegyesi nagyközségi bizottságának titkára üdvözölte a két- fiatalt, akik beszélgetés keretében szóltak életükről, a chilei, a vietnami ifjúság életéről. Este Mezőkovácsházán, a művelődési házban szolidaritási gyűlést rendeztek, amelyen mintegy 100 fiatal vett részt. Csisszári Anna, a KISZ mezőkovácsházi nagyközségi bizottságának titkára megnyitója után Zsótér László, a nagyközségi párt- bizottság titkára mondott beszédet, méltatva az ifjúság nemzetközi szolidaritásának eszméjét, majd a mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium diákjai adtak emlékműsort. dítani a párhuzamosságok elkerülésére. A tanács Baranya megye környezet- és természetvédelmi helyzetével is foglalkozott. Eszerint további intézkedésekre van szükség a megye egészséges ivóvíz-, a szennyvíztisztító kapacitások és a csatornahálózat bővítése érdekében. A tanács indokoltnak tartja a megye szennyezett levegőjű ipari városaiban a levegőtisztaságvédelmi beruházások támogatását, és a megyei ipari hulladéklerakd, és -kezelőtelep komplex kiépítésének befejezését. választék szélesítésében is. Az egységek fenntartása nem terheli a népgazdaságot, és a vásárlók olykor szívesen keresik fel az ízlésesen berendezett boltokat. Giccsek — Ügy tudom: megyénkben ez idő szerint 411 kiskereskedő dolgozik. Számuk két év alatt 23-mal nőtt, hiszen 104-en visszaadták az engedélyt, míg új jogosítványt 137-en kaptak. Elégedett ezzel az eredménnyel? — Ami a számszerű növekedést illeti, igen. Az is jó: a korátlag 1978-hoz képest 55-ről 40 évre csökkent. Tehát fiatalodik a tagság. Az más dolog, hogy az ifjú kereskedők egy része ugródeszkának tekinti ezt a foglalkozást. Közérthetőbben fogalmazva: a gyors meggazdagodás reményében szabálytalanságokat követnek el, természetesen a vásárlók kárára. —' A jövedelmekre még visszatérünk. Közbevetőleg engedje meg, hogy megkérdezzem: melyek azok á területek, ahol rendet kellene teremteni? — A szakmák összetétele sajnos nem egészen felél meg a lakosság alapvető igényeinek. Sok a használtcikk- kereskedő, a bazáros, a tök- magárus — folytatja a megyei titkár. — Ezek művelői gyakran visszaélnek a lehetőségekkel. Üj farmernadrágot, giccset árulnak. Különösen Orosházán dívik az ízléstelen cserepek forgalmazása. Kilóra megvett harisnyákat tasakokban kínálnak, két párat, egy áráért. Csupán az a bökkenő, hogy e termékek általában hibásak. A tökmagot pedig többen engedély nélkül mérik. Ezeknek az ellenőrzés szigorításával lehet elejét venni. — A KISOSZ érdekvédelmi feladatot lát el, de a fegyelmező szerepkörét tovább szükséges erősíteni. Hogyan egyeztethető össze a két funkció? — Mi abból indulunk ki: amikor kiállunk a kiskereskedők jogaiért, a vásárlók érdekeit is védjük. A döntés és a büntetés a tanácsok szakigazgatási szerveinek a feladata. Sajátos szervezeti eszközeinkkel bátran és következetesen fellépünk a nem kívánatos jelenségek ellen. Kölcsönök — Mi az oka annak, hogy még mindig kevés a magánkézben levő vegyesbolt? — Szűkebb hazánkban 23 ilyen üzlet van, és a 46 dohányárus túlnyomó része idős ember — vélekedik dr. Sebestény József. — De topább megyek. Szeszmentes kifőzde, falatozó egyáltalán nincs. Tejivó, papír- és írószerbolt egy-egy működik. Még jobban együtt kell működnünk a helyi tanácsokkal, különös tekintettel az idegenforgalomra. A nyáron Gyopárosfürdőn állandó, Gyula-Városerdőn és Póste- leken mozgóárusok kínálják az élelmet, az üdítő italt. Az biztos, a kiskereskedők kétszer is meggondolják, hogy hol és mikor költenek beruházásra. Meglehetősen tőkeigényes a periférián megnyitott üzlet, és nem biztos, hogy ez megéri a tulajdonosnak. A tanácsok erejükhöz képest segítenek: telket, üzlethelyiséget adnak. Az OTP pedig építési, árubeszerzési kölcsönt juttat. — Van egy rendelet, amely az állami és a szövetkezeti Jó az áruellátás a battonyai ABC-ben Fotó: Balkus Imre Ifjúsági szolidaritási nagygyűlés Mezőkovácsházán boltok bérbeadását szabályozza magánkereskedőknek, ha annak fenntartása részükről nem gazdaságos. Gyakori ez megyénkben? — Pontosabban arról van szó, hogy addig egyetlen ilyen üzletet sem szabadna bezárni, amíg a KISOSZ igent, vagy nemet mond. A tanácsok azonban nem minden esetben jelzik a redőny lehúzását. Tavaly kibéreltük a megyeszékhelyen, a Szamuely utcai vegyesboltot és folyamatban van, ugyancsak Békéscsabán, a Szarvasi úton, a ZÖLDÉRT egyik szaküzletének az átvétele. — Az engedélyeket az illetékes tanácsok szakigazgatási szervei adják. Figyelembe veszik-e az önök véleményét? — A KISOSZ javaslatát minden esetben kikérik a tanácsok, főleg szakmai kérdésekben. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy 42- ről 34-re csökkentettük a már említett használtcikk - kereskedők létszámát és új engedélyt nem is adunk ki. Békéscsabán külön megállapodásunk van erről a városi tanáccsal. Adók — Ennek ellenére egyes kereskedők, üzletkörüket túllépve, nem azt árusítanak, amire engedélyük van. Erre több példát lehetne mondani Békéscsabától Bé- késsámsonig. — Igaz — bólogat a megyei titkár. — Kötött-divatáru forgalmazására 1977 júniusa óta nem adunk engedélyt. Az ügyeskedők ötletei viszont kiapadhatatlanok. Sport-, ajándék- és rövidáruüzletben divatcikkeket árusítanak. Pedig a szakmai irányelvekben konkrétan megszabták: mit szabad kínálni. A sorozatos szabálytalanság az iparigazolvány bevonásával jár. Persze, nem ez a jellemző. A kiskereskedők többsége rugalmasan követi az ármozgásokat. Igazodnak az állami és a szövetkezeti kereskedelemhez. Szezonvégi kedvezményes kiárusítást rendeznek, a vendéglátóüzletekben az olcsó, választékos kiszolgálást tartják szem előtt. — Vannak, akik azt tartják: a magánkereskedők sokat keresnek, nagy lábon élnek. Mi erről a véleménye? — Zömük tisztességes állampolgár, teljesíti a kötelezettségét. Értékelik azt a megbecsülést, amit a társadalom nyújt nekik. Jellemző, hogy megyénkben három olyan kereskedő van, akiknek az évi tiszta jövedelmük meghaladja a 200 ezer forintot. Ebből 90 ezer forint az adó. Számoljuk ki: kisegítő családtagokkal dolgoznak és havonta 10 ezer forintot keresnek. A többség átlagos évi jövedelme 60—70 ezer forintra rúg, tehát egy hónapban 5-6 ezer forint „üti a markukat”. Nem szabad elhallgatni azt sem: akad közöttük segélyre szoruló, elesett ember is. — Az adóbevallás körül minden rendben van? — Nem egészen. Előfordul még, hogy a valós jövedelmet eltitkolják. A társadalmi adóztatás rendszere bevált. Az idén megtartott véleményező bizottsági üléseken több mint 50 kereskedő mondta el a véleményét társai jövedelméről. Jobban érvényesítettük a differenciált adóztatás elvét. így egy-egy kereskedő jövedelemadója átlagosan egy év alatt 1750, forgalmi adója 965 forinttal nőtt. Ugyanakkor a különböző kedvezmények összege csaknem 700 ezer forint volt. Kicsik és nagyok, fény és árnyék. Aligha így kell értékelni a szocialista és a magánkereskedelmet. Jól megférnek egymás mellett, közösen töltik be feladatukat: a lakosság minél jobb áruellátását. Seres Sándor
