Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
1980. április 18-, péntek .«««fül A robbantórészleg munkájával is megismerkedtek a szakemberek Az egyik leghatalmasabb elem a víz, mely az embernek egyaránt lehet ellensége és barátja. A szeszélyes Körösök az évszázadok során hol segítették, hol pedig veszélyeztették a településeket. Napjainkban már megzabolázva, gátak között engedelmeskednek folyóink. Egy-egy alkalommal viszont alattomosan támad a víz, veszélyezteti a megteremtett értékeinket. Az árhullámmal a vízügyi igazgatóság szakemberei korszerű felszerelések és technika segítségével sikerrel veszik fel a küzdelmet. Erről győződhettek meg a KGST-orszá- gok országos hatóságii vízügyi szakemberei, akik küldöttséggel tartózkodnak hazánkban, s Békés megyébe látogattak. Szerdán megtekintették a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztagának bemutatóját Körösladánynál, a Sebes-Körösön, a duzzasztónál. Az árvízvédelmi osztag búvárai szükség esetén a víz alatti munkákat segítik A hullámverés ellen az egyik legősibb védekezési módot, a rőzseköteggel való védekezést is bemutatták A mentett oldalon az alattomos buzgár elzárása is szerepelt a bemutatón Az árvízvédelmi osztag egy csoportja a mederlezárást mutatta be Fotó: Veress Erzsi Legfontosabb erőforrásunk az emberi tudás, a cselekvés Romány Pál nyilatkozata Világszerte növekszik az élelmiszertermelés jelentősége. Társadalmunk fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy miképpen élünk hazánk természeti adottságaival, és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeivel. Agrártermelésünk helyzetéről és aktuális feladatairól Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. A népgazdasági egyensúly javításában kiemelt szerepe van az agrártermelésnek. Képes-e az ágazat az árualapok további növelésére, és ennek melyek a feltételei? A hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdőgazdaság képes feljebb lépni, több árut adni mind a belföldnek, mind a külföldi vevőknek. Természetesen a különféle termékek előállításához hosz- szabb-rövidebb felkészülési időre és kellő feltételekre van szükség. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az új helyzetben egyrészt mire képes az ágazat, másrészt mire van kereslet. Egyértelmű ma már, hogy az igényeket csak is a többi népgazdasági ágazattal együttesen, tervszerű keretek között lehet kielégíteni. Ahogy az MSZMP XII. kongresszusa is megerősítetfe: elsődleges feladat a hazai lakosság egyre jobb, színvonalas ellátása. A közelmúlt ünnepi napjaiban is mindenki tapasztalhatta, hogy az élelmiszer-ellátás megfelelő, és a választék is mind teljesebb körű. A továbbiakban, a belföldi ellátás színvonalának fenntartása mellett növelnünk kell az élelmiszerek exportját. Ehhez azonban javítani kell az exportra kerülő termékek minőségét és választékát, nagyobb gondot kell fordítani a külső megjelenési formára, a csomagolás korszerűsítésére — a konzerviparban és máshol —, és termékeink jobb propagálására. Igényes kereskedelmi munkával is elő kell segíteni termékeink gazdaságosabb értékesítését, a kedvezőbb árakat. Legfontosabb erőforrásunk most az emberi tudás, az értéknövelő szakmunka. És ezzel kell jobban „gazdálkodnunk”. Az élelmiszerek a világpiacon mind élesebb versenyben vannak. Ebben a helyzetben csakis az a termelő érhet el megfelelő exportsikereket, aki nemcsak követi a kereslet rezdüléseit, hanem „elébe is megy” a várható változásoknak. Ennek egyik lényeges feltétele a termelők és a külkereskedelem kapcsolatának szorosabbá fűzése, érdekazonosságuk elmélyítése, különösen akkor, ha a termékek fele, kétharmada exportra kerül, mint pl. a baromfiiparban vagy a tartósítóiparban. Ezért jobban be kell vonni a külkereskedelmet a termelés szervezésébe, és javítani a kialakult információs és vállalati kapcsolatokat. Jelentősen emelkedett az energiahordozók, a nyersanyagok és a termelőberendezések ára. Mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányban használja fel ezeket. Mindez nem okoz-e megtorpanást agrártermelésünk eddigi lendületes fejlődésében? A mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árának emelkedése tartós tendencia. A műtrágyák és a növényvédő szerek ára az utóbbi tíz évben 50 százalékkal, az üzemanyagoké pedig mintegy kétszeresére emelkedett. Az üvegházak költsége például az utóbbi évtizedben megsokszorozódott. A költségeket alapvetően az anyagi ráfordítások határozzák meg, korszerű ipar nélkül nincs korszerű mező- gazdaság. A munkabér is számít természetesen, de a még mindig viszonylag kézi munka igényes állattenyésztésben is az összes költségnek alig 10 százalékát teszik ki a munkabérek és egyéb költségek. Megtorpanásról azért sem lehet szó, mert a termelő üzemék a gazdálkodásban lépést tartanak a változó világgal. Mind több olyan tartalékot tárnak fel, amely lehetővé teszi, hogy olcsóbban, magasabb értéket állítsanak elő. Ezt segítettük többek között azzal is, hogy 68 olyan típustervet és számos indokolatlan költségtöbbletet okozó hatósági előírást helyeztünk hatályon kívül, amely akadályozta a jobb megoldások elterjedését. Egy tehénférőhely építésének a költsége ma — az áremelkedések ellenére — mintegy 60 százaléka csak a néhány év előttinek, mert egyszerűbb, gazdaságosabb megoldásokat alkalmaznak. Az idén életbe léptetett szobályozórendszer a meny- nyiségileg meghatározott feladatok teljesítése mellett hatékonyabb gazdálkodásra, ésszerű takarékosságra ösztönöz mindenkit. A következő időszak fontos feladata, hogy figyelemmel kísérjük a 'szabályozók „működését”, és amennyiben szükséges, módosítsuk majd azokat. Arra törekszünk, hogy gyorsabban és fokozottabban elismerjük a kezdeményező, eredményes munkát. A tavalyi többlet kukoricatermésért például több millió forint terven felüli prémiumot lehetett kifizetni a munkában részt vevő dolgozóknak. Ez öröm, sok ilyen túlteljesítésre és terven felüli — megalapozott — kifizetésre van szükség. Hogyan fogadták a mező- gazdasági üzemek a gazdálkodás szigorodását? Mint minden újat, kezdetben ezt is különbözőképpen; voltak ellenvélemények és félreértések is. Vass Istvánnal, a Dalmandi Állami Gazdaság állami díjas igazgatójával értek egyet, aki a gödöllői tanácskozásunkon egyebek között hangsúlyozta, hogy a megváltozott feltételek „kikényszerítik a magasabb technológiai és pénzügyi fegyelmet, valamint mindazt, amivel a szükséges eredmények elérhetők.” Meggyőződésem, hogy üzemeinkben még sok helyi lehetőség van a mai gazdasági gondok eloszlatására, csökkentésére. Ezek kulcsa, legfőbb forrása az emberekben van. Ezért fontos az is, hogy a szakember-ellátottságban tapasztalható aránytalanságok, a felkészültségbeli, indokolatlan különbségek mielőbb megszűnjenek. Az encsi járásban például mindössze 135 szakember dolgozik, a területhez képest feleannyi, mint Borsod megye átlagában. A járásból az idén mégis csak hat pályázatot juttattak el egyetemeinkhez, holott húsz álláshely betöltetlen. Ezeken a vidékeken pedig, kedvezőtlen adottság esetén, munkadíj-kiegé- szítést is adhat a megyei tanács. Az emberi tudás, az alkotó- és kezdeményezőkészség, a jó üzemi légkör elengedhetetlen feltétele a tartalékok jobb hasznosításának. Ez adhat teret annak, hogy javítsuk a termés mennyiségét és minőségét befolyásoló komplex agrotechnikát, a viszonyokhoz alakítsuk az üzemszervezést, vagy a tápanyag-gazdálkodást. Tovább lehet és kell mérsékelni a takarmányozás költségeit. Egyebek között a veszteségek csökkentésével, az importfehérje racionálisabb felhasználásával, új, korszerű adalékanyagok, biostimulá- torok felhasználásával kell ezt szolgálni. Gyorsabb ütemben elterjeszthetők az energiatakarékos tárolási módszerek, ha kellő ismeret és eszköz társul a puszta követelményekhez. A tenyésztési, tartási feltételek alakításában különösen fontos szerepe van a szaktudásnak. Hogyan készült fel az ágazat az új gazdasági évre? Az agrártermelés megalapozottan, tervszerűen indult. Országszerte értékelték a vállalatok, szövetkezetek és igazgatási szervek az elmúlt gazdasági év tapasztalatait, és tanácskozások sorozatán készültek fel az 1979/80-as gazdasági évre. A hazai és külföldi szállító vállalatok rendre eleget tettek és — kevés kivétellel eleget tesznek — kötelezettségeiknek. Rendelkezésre áll 1 millió 700 ezer tonna műtrágya, 14 ezer kombájn és 57 ezer traktor, és sok' más nagyüzemi gép. A mezőgazdasági igényeket — pontosabban: a fizetőképes keresletet — a kínálat helyenként meg is haladja. Nagyobb figyelmet érdemelnek azonban a kistermelők. Azért is, mert körük széles, és azért is, mert könnyen lábra kaphatnak körükben megalapozatlan híresztelések. Ezért nem tartom megfelelőnek több helyen az állatforgalmi és húsipari vállalatok szerződéselőkészítő, tájékoztató munkáját. A kistermelők körülményeihez jobban, sok megértéssel kell igazodni. Éppen ezért utasítást adtam arra, hogy vizsgálják felül és egyszerűsítsék a szerződéses előírásokat. Munkánknak vannak olyan feltételei is, amelyek tőlünk függetlenek. Az időjárás, és más természeti tényezők ilyenek. Csekély a hatásunk azokra a tényezőkre is, amelyek más ágazatok sajátjai. Nyilvánvalóan nem mindegy, pedig, hogy a vetés előtt megérkezik-e a külföldi vegyszer, virágzáskor rendelkezésre áll-e a szükséges permetezőanyag. Figyelembe kell venni még azt is, hogy a meglevő eszközöket sem tudja — anyagi lehetőségek hiányában — valamennyi üzem megvásárolni. Nagyok a különbségek az üzemek között az anyagi forrásokban, a felkészülésben. Hitelpolitikai eszközökkel segítünk, de a pénzügyi lehetőségek végesek. A gazdaságok építési és ültetvény- telepítési hozzájárulási igénye mintegy 40 százalékkal nagyobb annál, amennyivel a népgazdasági terv számolt. A tavasz száraz volt, de mégis kedvezően alakul a helyzetünk. Az őszi kalászosok állapota lényegesen jobb a tavalyinál, kétszer annyi a kedvező minősítést kapott vetés, mint 1979-ben. A kései tavasz viszont torlódást okozott az időszerű munkákban. A mezőgazdaság dolgozói jól szervezett, munkával, az ünnepnapokat is kihasználva pótolják a lemaradást. Az ország déli részén 8—10 napon belül végezni tudnak legnagyobb területen termelt gabonánk, a kukorica vetésével. A kukorica több mint 20 milliárd forintot „ér” az éves tervben, de az állattenyésztés „üzemanyagaként” ennél is sokkal többet. Igazi értéke az állati termékek előállításában, a 15 milliárd forintnál nagyobb húsexportban mérhető. Erre fordítanak most nagy figyelmet mindenütt a mező- gazdaságban. Meggyőződésem: mezőgazdaságunk dolgozói, az élelmiszeripar munkásai jól tudják, hogy milyen feladat vár rájuk. Megértették, és munkájukkal támogatják azt az agrárpolitikát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyott, megjelölt.
