Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

1980. április 18., péntek A mai magyar filmről Öt munkahelyi szakszervezeti bizottságot választottak a gyulai óvodák és a közönségről II. / Társadalom — kultúra — film — közönség A közönség orientációt vár a filmművészettől, és ezt az orientációt éppen a lényeges viszonylatokat érintve köve­telheti meg, nem pedig má­sodlagos és harmadlagos té­nyekkel kapcsolatban. Egye­lőre ebből a szempontból kell legalább vázlatosan át­tekinteni az utolsó íél évti­zed magyar filmművészetét. TÁRSADALMI ELLENTMONDÁS — MŰVÉSZETI KONFLIKTUS Még a legszigorúbb sze­lektálás esetén is ki lehet emelni néhány olyan művet, amelyek az adott szempont­ból teljesen kielégítőnek tűn­nek. Szörény Rezső Tükör­képek (1976), Rózsa János Pókfoci (1976), Kardos Fe­renc Ékezet (1977), András Ferenc Veri az ördög a fe­leségét (1978), Gyarmathy Lívia Minden szerdán (1979) című filmje kétségtelenül a legalapvetőbb és legjellegze­tesebb társadalmi ellentmon­dásokat érintették. A Tükör­képek azt mutatta be, hogy milyen emberellenes, em­bertorzító hatásúvá válik az a tömeg, amelyet a közöny, a durvaság, a kis piszkáló- dások és hatalmi visszaélé­sek jellemeznek. Azt az em­bertelenséget leplezte le te­hát a film, amely nem hi­ányzik korunkból és környe­zetünkből, de amelyre elkö­vetőik —■ bagatellnek tarva — nem is figyelnek oda. Szinte ugyanilyen alapon tartja magát a Pókfoci isko­laigazgatója vagy az Ékezet gyárigazgatója megfelelő ve­zetőnek — akkor, amikor mellettük tenyészik a szol­gai alázatú réteg, s amikor még csak meg sem érzik az emberiesség követelményeit, illetve fel sem figyelnek az emberi méltóságot semmibe vevő megnyilatkozásaikra. Ezek a művek, ábrázolásuk gazdagsága révén, sok más­ra is utalnak. Velük szem­ben a Veri az ördög a fele­ségét koncentráltabb, de a legalapvetőbb ellentmondás­hoz kapcsolta az esztétikai minősítését: a fogyasztói magatartáshoz, és az álasz- kétikus életformához. A Minden szerdán pedig azzal az atomizáltsággal, eldologiasodott kapcsolat- rendszerrel foglalkozott, amely lassan csak a funkcio­nális érintkezésnek hagy he­lyet. A FILMHŐS Leegyszerűsítve ez a prob­léma, így fogalmazható meg: a Tükörképek és a Minden szerdán hősei némileg ext­rémek, a vígjátékokban pe­dig, tehát a többi felsorolt filmben, az ábrázolás tekin­tetében igazán a negatív fi­gurák jelentékenyek. A magyar film válsága a hatvanas évek végén, ép­pen a hősábrázolással volt kapcsolatos. S máig sem ké­pes a magyar film olyan, kort tükröző, pozitív hősöket te­remteni, mint amilyenek megjelentek a hatvanas évek filmjeiben, mint amilyen Fábri Zoltán Húsz órájá-nak (1964), Kardos Ferenc Ün- nepnapok-jámak (1967), Zol- nay Pál Hogy szaladnak a fók-jának (1967) és más al­kotásoknak a pozitív hősei voltak. Pedig nem kevés er­re irányuló törekvés szüle­tett, amelyek azonban nem váltak sikeressé. Kovács András Labirintus-ónak (1976) túlkonstruáltsága, esszészerűsége után már nem volt váratlan Bacsó Péter Riasztólövés-ének (1977) és Áramütés-ének (1978) speku­latívsága, vagy a dokumen­tum-játékfilmek némelyiké­nek leegyszerűsítő, minden emberi megnyilatkozást szin­te csak egyetlen tényezőhöz visszavivő jellege. S mind­ezek mellett szaporodtak a jelentős ellentmondásokkal egyáltalán nem törődő fil­mek, csakúgy, mint a pasz- szív irodalmi adaptációk (az irodalom megfelelő lendüle­te nélkül), s múltba fordu­lás, az esztétizmus az igazi kísérletek helyett, s túlságo­san közvetetten — csak az általános emberit érintve — ábrázoló művek. Igaz, hogy tulajdonképpen egy ördgöi kör jött létre. A gazdasági feladatok meg­oldásában nélkülözhetetlenek az aktív, öntudatos hősök (illetve valóságos megfelelő­ik), ezek létrehozásában pe­dig jelentős feladat hárul a legkülönbözőbb társadalmi tudatformákra, köztük nem utolsósorban a filmművé­szetre. Ugyanakkor a film­művészet legadekvátabban mégis csak ezeknek a hő­söknek nem kitalálásával, hanem felfedezésével tehet­né a legtöbbet a valóságos megfelelőjükért. Ugyanakkor a magyar filmművészet meg­lehetősen magára van ha­gyatva ebben a tevékenység­ben. Nemcsak abban az ér­telemben, hogy hiányzik a hatvanas éveket jellemző szellemi mozgás, hanem a kulturálódás konkrétabb vo­natkozásában is. SZEMLÉLET ÉS ÁBRÁZOLÁS Alapvetően a társadalmi ellentmondások szabják meg egy-egy társadalmi szituáció filmhősei valóságos megfele­lőjét, és ezen keresztül nagy­részt a filmhősöket is. Mi­vel a valóságból eltűntek az élet-halál élességű ellent­mondások, sőt nagyon gyak­ran az ellentmondások az átlagos felfogás szerint, nor­mális viselkedésen belül ma­radnak, és nem is igen ész­lelhetők, nyilvánvaló, hogy a filmhősöknek is gyökeresen különbözniük kell azoktól az elődeiktől (ez esetben nem a hatvanas évek közepéről, hanem egy korábbi időszak­ról van szó), akik a legegy­szerűbb viszonylatokban a felszínen nyilvánították meg a társadalmi követelmények­nek megfelelő (vagy esetleg azzal ellentétes) magatartás­beli jellemzőiket. Ehhez, az ilyen ellentmondások felfe­dezéséhez, az ilyen hősök megformálásához . pedig dif­ferenciáltabb szemlélet és nagyobb érzékenység szük­séges mind az alkotó, mind a néző oldalán. Ha a közönség asszociációi nem hagyhatók figyelmen kívül az alkotásnál (már csak azért sem, mert az al­kotó maga is a közönség — a társadalom tagjai — közé tartozik), az asszociációk pe­dig alapvetően függnek ösz- sze a személyiséggel, akkor nyilvánvaló, hogy az asszo­ciációk a kulturáltsággal is összefüggnek, méghozzá na­gyon szorosan. Banális köz­hely az ilyen megállapítás: a kulturált ember többet lát meg, mélyebbre tekint, ér­zékenyebben fogja fe, job­ban átéli a világot. És ép­pen ez az, ami nélkül a mai magyar filmművészet nem léphet jelentősen előre, mert nem képes a társadalom lé­nyeges ellentmondásait adekvátan dramatizálni, meg­felelő hősökhöz kötni. (Folytatjuk) Nemes Károly A gyulai óvodák szakszer­vezeti tagjai április 14-én utoljára ültek össze teljes létszámban a beszámoló és újraválasztó taggyűlés alkal­mából a Béke sugárúti óvo­dában. A házigazdáknak, gondolom, alapos fejtörést okozott a tizenhárom óvodá­ból érkezett több mint 100 óvónő, technikai dolgozó fo­gadása. Hiszen a tágasnak alig nevezhető csoportszobá­ba éppen csak befértek. Pe­dig majdnem teljes létszám­ban megjelent a Pedagógu­sok Szakszervezete gyulai városi bizottságának óvodai csoportja. Ugyanis ezen a választáson nagy változások előtt álltak ... A városban 1976-ban jött létre az öt óvodai munkál­tató egység, ami több szintű állami joggyakorlást jelen­tett az óvodai szakszerveze­ti életben. Sőt, ez év szep­temberétől kezdve az önálló munkáltató vezetők feladat­köre tovább bővül, hiszen ezután a szakmai, gazdasági, tanügy-igazgatási feladato­kat is ők látják majd el. A szakszervezeti csoport titká­ra, Nemes Rolandné a 13 óvoda bizalmijaival végezte 1977. óta — tegyük hozzá, lelkiismeretesen — felada­tát. Pedig nem volt könnyű helyzetben. A szétszórtan el­helyezkedő óvodákban csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudott megismerkedni, közvetlen kapcsolatot terem­teni a szakszervezeti tagok­kal. Főleg csak oda jutott el — ahogy maga is említette —, ahol valami sürgős meg­oldásra váró tennivaló akadt. S az is előfordult, hogy a bi- zalmik tájékoztatása után az egyénenkénti többféle értel­mezés miatt, az általa el­mondottak néha más színe­zetet, értelmet nyertek. Ezért valósították meg — s erről a titkári beszámolóban is rész­letesen szólt —, az úgyne­vezett kihelyezett bizottsági üléseket, ami jó volt arra, hogy a vezetőtestület tagjai mindnyájan megismerkedje­nek a város óvodáiban dol­gozók élet- és munkakörül­ményeivel. / Mert gond éppen az óvo­dák zsúfoltsága miatt akadt elég! Hiszen a 13 óvodából ötben 140 százalék fölötti a helykihasználtság, s ebből egyben 160 százalékos! S ta­lán ennek is tudható be, hogy a kulturális és sport- programok az óvodák dolgo­zói körében nem érték el a kívánt célt. Ugyanakkor a béremelés­ben jelentős eredményről számolhatott be a szakszer­vezeti csoport titkára. A vá­rosban 1976-tól 79-ig a fize­tések 44,8 százalékkal növe­kedtek úgy, hogy emellett ér­vényesítették a differenciálás elvét is. A gondok mellett a titkár örvendetes tényként számolt be arról, hogy a vá­rosban minden óvónői állást betöltötték, képesített óvó­nőkkel. A beszámoló megoldásra váró feladatként említette, hogy a munkáltató egységek vezetői számára a megnöve­kedett gazdasági feladatok miatt mind sürgetőbb szük­sége lenne gondnokra. A be­számolóból nem hiányzott az önkritikus hangnem sem. Ugyanis részben a bizottság tevékenységének hibájaként rótta fel azt a tényt, hogy a város óvónői csak szerény mértékben, a technikai dol­gozók pedig az elmúlt öt esztendő alatt egyáltalán nem részesültek magasabb kitüntetésben. Hasonlóan többet kell tenniük a jövő­ben — állapította meg —, a pályakezdők lakáskörülmé­nyeinek javításáért. Ugyan­akkor elismerően szólt ar­ról, hogy az óvónők, dajkák a megfeszített munka mel­lett is kellő figyelmet tud­tak fordítani a pályakezdők­re s az idős nyugdíjasokra. A dolgozók üdültetésénél csak nagyon szerény ered­ményekről számolhatott be a titkár, de ez a helyzet az országos gondokkal is egy­becseng. A szakszervezeti bizottság titkárának, Nemes Roland- nénak alapos, minden fontos kérdésre kitérő beszámolóját a tagság nyílt szavazással egyhangúan elfogadta. S ezennel a titkár az új szer­vezeti keretekre történő át­térés miatt lemondott, de lel­kiismeretes munkáját többen is megköszönték. A választó taggyűlés feloszlott, s a dol­gozók, az öt munkáltatói egység szerint külön helyi­ségekbe vonultak, hogy meg­válasszák a következő cik­lusra a munkahelyi bizottsá­gokat, azok titkárát, vala­mint a vezetőségi tagokat, akik egyben az egyes mun­káltatói egységek bizalmiai- ból kerültek ki. Ez az alapvető változás — s erre a titkár is utalt be­számolójában —, jobb felté­teleket teremt a hatéko­nyabb, a dolgozók problé­máinak alaposabb ismeretén nyugvó, mert kisebb egysé­gekben folyó munkának. S hogy mennyire komolyan vették az óvodai dolgozók a választást, azt az is bizonyít­ja, hogy az egyik munkálta­tói egységben — ahova há­rom óvoda tartozik —, a je­lölt csak 12:11 arányban nyerte el a titkári funkciót. (Bár bennem élt a kételke­dés ördöge, hogy ez esetleg az előkészítés hiányosságát jelenti.) S ugyanabban a csoport­ban a választást követő ol­dottabb hangulatban, a süte­mények és üdítő ital fogyasz­tása közben az egyik óvónő tréfásan megkérdezte a fris­sen választott bizottság tag­jaitól: — Aztán tudjátok, mit kell majd csinálni? Bizonyára tudják. Hiszen a szakszervezeti tagok bizal­mát megszervezve nemcsak a szervezeti élet felfrissítésén kell munkálkodniuk, vagy a törvényesség, az állami és szakszervezeti határozatok szigorú betartásán, de fele­lősen, áldozatokat is vállal­va képviselni az őket meg­választó közösség érdekeit. S bizonyára ők is érzik: ez nem is kevés! B. gajti Emese Hangversenyek fiataloknak Az. ifjúsági bérleti hang­versenysorozat első évfolya­mos hallgatói részére április 21-én Orosházán és Nagy­szénáson, 22-én Mezőkovács- házán és Mezőhegyesen, 23- án pedig Szarvason és Kon­doroson rendeznek előadást. Az Orosházi kamarazenekart Pechan Zoltán vezényli. A hangverseny címe: A zene­kar. Közreműködik Lőte Eni­kő zongorán. A műsorban Haydn Divertimentója és D- dúr zongoraversenye, vala­mint Mozart Gyermekszim­fóniája hangzik el. A gyulai, a medgyesegyházi, a békés­csabai és a békési első évfo­lyamosok április 28-án, illet­ve 29-én a Gyulai kamara- zenekar műsorát hallgatják meg Herbály András vezény­letével. Műsorismertetőt Var­ga Károly tart. Ugyancsak 21-én kezdőd­nek a 4. évfolyamos ifjú ze­nebarátok hangversenyei. A Debreceni Kodály Kórus, Gu­lyás György vezényletével, a XX. század magyar muzsi­kájával ismerteti meg a fia­talokat. Az előadáson Bar­tók-, Kodály-, Szokolay- és Váry-művek szerepelnek. Közreműködik Failoni Dona­tella zongorán. Tatai Éva szaval. Műsorismertetőt Fa- sang Árpád tart. Az előadást 21-én Gyulán, Csorváson és Békéscsabán, 22-én Endrő- dön és Szeghalmon, 23-án Battonyán, 24-én Gyomán és Újkígyóson, 25-én pedig Sar­kadon hallhatják a fiatalok. ///xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxx ttt/n TAVASZ Fotó: Gál Edit Egy csepp dzsessz Kedd este. Várakozó cso­portok a békéscsabai vas- utasklub-könyvtár előtt. Az első igazán tavaszi estén senkinek sincs kedve idő előtt elfoglalni a helyét oda­bent a nagyteremben. Az előcsarnokban csak a zene­kar tagjai kóláznak. Megle­petéssel látjuk Benkő Ró­bertét. A plakáton Berkes Balázs neve szerepelt bőgős­ként. Később megtudjuk, hogy Balázzsal egy kis bal­eset történt. műsor, amikor váratlanul azt mondja Berki: — „Kö­szönjük, hogy eljöttetek!” Észrevétlenül eltelt egy óra. A dzsessz nagy varázs­ló. Általános vélemény: jó volt, szép volt, csak rövid. Műsor után beszélgetünk a zenekarral. — Ügy tudjuk, ezt a mű­sort előadtátok gyerekeknek is. Milyen hatása volt? Az előjelek így is azt sej­tetik, hogy jó koncert lesz. Szépen gyűlik a közönség, s dzsesszről lévén szó, ez plá­ne örvendetes. Mikor meg­említjük, Berki Tamás lepő­dik meg: „koncert?” — kér­dez vissza. Mi dzsessztörté- neti műsort csinálunk, azt hittem tudjátok. Nem tudtuk. Kezdődik. És a többi már nem meglepetés. A dzsessz- kedvelők tudják, hogy Ber­ki Tamás önmagában is egy komplett műsor. Partnerei, Csik Gusztáv, Jávori Vilmos, Benkő Róbert tudása —sza­vatolt minőség. Egy kis rit­musparádéval kezdenek, ami utalás a dzsessz kialakulásá­nak gyökereire. Afrikai do­bok. Munkadalok. A négerek és fehérek vallásos dalainak keveredése. Az egyik spiri­tuáléban megcsodáljuk Ber­ki Tamás hangterjedelmét és dinamikai készségét. Ragtime (széttördelt dalla­mok). Csik Gusztáv játszik a pianínón. A szó legszebb ér­telmében. Remek techniká­val, egyéni frazírral. A kö­zönség kezd felmelegedni. Dixieland-stílus. A szentek mennybemenetele. Luis Armstrong híres száma. Nagy siker, vastaps! Suúrm-korszak. Szellemes összekötő szöveg, jó zene. Csik Gusztáv és Jávori Vil­mos bravúros négyezése. Végre igazi oldott dzsessz- hangulat, a szólók után nyílt­színi taps. Cool stílus. Dizzy Gilespie, Miles Davis, Char­lie Parker: a nagy úttörők. Remek zenei illusztráció. Vé-i gül a dzsesszrock. Gördül a — A gyerekek a leghálá- sabb közönség, Nyitottak, fo­gékonyak — válaszolja Csik Gusztáv. — A mai tizenéve­sek kizárólag rock- és disz­kózenén nőttek fel. Ha kis­gyermekkorban kontaktusba kerülnek a dzsesszmuzsiká- val, később sem fognak ide­genkedni tőle. — Folytatni kívánjátok a gyermekelőadásokat ? — Ha igény van rá, feltét­lenül. — Jómagam is túl vagyok már a gyermekkoron, nekem nagyon tetszett — kapcsoló­dik a beszélgetésbe a klub­könyvtár igazgatónője, Dá- nyi Pálné. És létrejön az újabb meghívás — őszre. A technikusok végeztek, a zenekar tovább indul Bé­késre. A csepp, amit kap­tunk ebből a zenéből, kicsi volt, de jóízű. Ősszel azok is meggyőződhetnek róla, akik most nem lehettek ott Ber­ki Tamásék estjén. (Köles) Békési Bástya: Szenzáció!!! Békéscsabai Építők Kultúrottho- na: Konvoj. Békéscsabai Szabad­ság: minden előadáson: Szelíd motorosok. Békéscsabai Terv: őszi szonáta. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: A rejtelmes sziget, fél 8 órakor: A burzsoázia diszkrét bája, 21.30» órakor: Spirál. Gyu­lai Petőfi: 3 órakor: Égig érő fű, 5 és 7 órakor: őrült nők ket­rece. Orosházi Béke: Fábián Bá­lint találkozása Istennel. Oros­házi Partizán: fél 4 órakor: Fel­derítők akcióban, fél 6 és fél 8 órakor: Felkavart víz. Szarvasi Táncsics: Az ötös számú vágó­híd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents