Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

Lenin nyomában

1980. április 18., péntek

1. Beszélgetés a szobrok között

Fehér asztalnál ülünk, s bár nem damaszt borítja, hanem — mintha lisztpor lepné — apró gipszszemcsékből képződött finom réteg vonja be, mégis könnyen megered mellette a szó. Fehér minden az Uszijevics utcai műteremlakásban, ahol vésők, csiszolókorongok, öntőformák, minták, félkész szobrok vallanak az itt lakók

foglalkozásáról. Moszkva két ismert szobrászművészének vendégei vagyunk. Apa és fia — az 53 éves Jurij Grigorievics Orehov és a 30 esztendős Jurij Jurievics Orehov. Ugyanannál a tanárnál tanultak a Moszkvai Művészeti Főiskolán. Másik közös jellemzőjük, hogy mindkettőjük munkássága jószerivel Lenin alakja köré fonódik. Műtermükből több köztéri Lenin-szobor került már ki. Egy Moszkvában látható, egy a rosztovi terület Azov városának főterén, egy pedig Kazányban, s ugyancsak oda, Lenin egyetemi tanulmányainak színhelyére kerül most az a hat méter átmérőjű kompozíció, amelyet Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. évfordulója tiszteletére készített a két Orehov.

Az új szobron már csak néhány simítás van hátra, mégis szünetel most a munka, mert népes társasággal zavarkodunk Orehovéknál. Rajtunk, a nemzetközi újságíró-küldöttség tagjain kívül — szerencsés véletlen — itt vannak a Vlagyimir Iljics nevét viselő villamossági gépgyárból is néhányan.

Mit jelent Lenin a mai szovjet ember számára? A kultikus méretet öltő tisztelet és hagyományápolás mindig csodálkozásra készteti a külföldieket.

— Tőlem is sok külföldi megkérdezte már — mondja az idősebbik Orehov —, mi ösztönzött arra, hogy Lenin alakjának megformálására fordítsam munkásságom java részét. Számukra ez a kérdés úgy vetődik fel, hogyan lehet Leninről annyi szobrot készíteni — számomra pedig úgy, miképpen lehetne még teljesebben kibontani a személyiségét. Ahogy minden népnek vannak kimeríthetetlen hősei, nekünk akár Puskin, akár Lenin az. Sololdalúságuk, szellemi hatalmasságuk és elévülhetetlen örökségük nap mint nap csodálkozásra, tiszteletre késztet. Ha megpillantjuk egy-egy képét, ha elhaladunk valamelyik szobra előtt, ha műveit olvassuk, ez az érzés tovább erősödik bennünk, mert mindig újabb vonását fedezzük fel kimeríthetetlen gazdagságának. Lenin gondolataival, munkájával, távlatokat nyitó eszméivel, személyes példájának erejével szüntelenül jelen van a világtörténelemben. Napjaink hősét kell tehát megformálnom benne.

Az „iljicsevecek” — így nevezik magukat a villamos- sági gépgyár munkásai — egyetértőén bólogatnak. S ha már ilyen fordulatot vett a műalkotásokról folytatott beszélgetés, Alekszandr Sza- harov, az üzem párttitkára hozzáteszi:

— Ha Leninről beszélünk, ne csak azt lássuk, ami önmagában véve is világtörténelmi jelentőségű, hogy megalapította a világ első szocialista államát, hogy megteremtette az új típusú marxista pártot, hogy mint teoretikus és gondolkodó szoros egységbe ötvözte az elméletet és a gyakorlatot, hogy az ellenforradalom és az imperialista intervenció ellen küzdő fiatal szovjetköztársaság élén állt, hanem azt is, hogy a gondolkodásban mindig megelőzte korát, és előre megrajzolta azokat a változásokat, amelyeknek tanúi lehettünk és tanúi vagyunk, nemcsak nálunk, de szerte a világban.

Órákat beszélgetünk, lámpák gyulladnak a moszkvai műteremben, de észre sem vesszük az idő múlását. Qre- hovék teát, pirogot, gyümölcsöt hoznak a „fehér” asztalra. A néma szobrok árnyékában sűrű cigarettafüst gomolyog. Amikor egy fiatal munkás, Nyikolaj Pavlovsz- kij arról beszél, hogy Lenin mint vezető mennyire emberi volt, hogy egy óriási államot vezetve sem feledkezett meg a látszólag apró ügyekről, hogy mennyire ostorozta a bürokráciát, a hanyagságot és a fegyelmezetlenséget, lengyel kollégám emlékeztető figyelmeztetést küld felém, mintha csak tegnapi beszélgetésünkre célozna. Ry- szard Swierkowski, a varsói Perspektywy munkatársa ugyanis azzal mutatkozott be utunk kezdetén, hogy elővette Gyurkó László Lenin, október című munkájának lengyelre fordított változatát, és azt mondta: „Ezt tartom a Leninről szóló legkitűnőbb könyvnek, elsősorban a szemlélete, a megközelítése miatt. Ily módon kellene Lenint minden nyelven bemutatni.”

Azt — szerénységből talán — már nem tette hozzá, hogy Lengyelországban ő törekszik erre, de később mégis kihozta a szó.

A műteremben eközben egy megtermett, kissé kopaszodó „iljicsevec” veszi át a szót:

— A mi brigádunk vállalta, hogy április 22-re, Lenin születésnapjára teljesítjük az ötéves tervet. A vállalás nem könnyű, feszített tempót követel, de megcsináljuk. Ez is a lenini ügy szolgálata. Hiszen jómagam és sok millió honfitársam neki köszönhetjük, hogy mindaz, ami előbb csak ábránd, később elmélet, majd mozgalom volt, 1917 után társadalmi-gazdasági valósággá vált. A jólétet. A békét. Azt, hogy kedvemet lelem a munkában. Lenin tervek egész sorát dolgozta ki. Ez is az örökségéhez tartozik- A mi feladatunk, hogy megvalósítsuk.

Egyszerűen beszélt, keresetlen szavakkal, de annál meggyőzőbben. Föl akartam írni a nevét, a mellettem ülő munkáshoz fordultam segítségért.

— Nyikolaj Metyelkinnek hívják — mondta. — Kovács a foglalkozása. A szocialista munka hőse, állami díjas brigádvezető. Küldött volt az SZKP XXV. kongresszusán.

Juhani Nagy János

(Következik: 2. Vendégségben Iljicsnél)

A fiatalabbik Orehov, Jurij Jurievics, a lenini Komszomol kitüntetett szobrászművésze

lavult a hatósági munka Békéscsabán

Környezetvédelmi program Orosházán

Megyénkben a múlt évben a tanácsoknál az ügyiratforgalom meghaladta a 336 ezret. Az ügyeknek mintegy 16 százalékát a békéscsabai tanácsnál intézték el. Szám szerint több mint 51 ezret. A megyeszékhely dinamikus fejlődésének következtében nagyobb számban fordulnak elő a városban a beruházásokkal, a kisajátításokkal kapcsolatos bonyolult ügyek, mint más településeken. Az öt városkörnyéki községi tanács tevékenységét segítő felügyeleti feladatoknak is Békéscsabán kell eleget tenni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ennek ellenére javult az ügyintézés színvonala, noha a tanács apparátusának létszáma nem emelőt évvel ezelőtt egyesült a gyomai és az endrődi fogyasztási szövetkezet. Ekkor célul tűzték az alapellátás javítását, az egységek korszerűsítését, a felvásárlás bővítését. Meghatározták a dolgozók élet- és munkakörülményeivel, a mozgalmi élettel, a jobb gazdálkodással kapcsolatos teendőket.

Mit sikerült ezek közül megvalósítani? Mindenekelőtt sokat fejlődött az üzlethálózat. Gyomán, a község központjában ABC-áru- ház létesült, a Dózsa György úton pedig modern üzletház épült. Eltűntek a szatócsjel- legű boltok. Endrőd szintén új, vagy felújított kereskedelmi, vendéglátóipari üzletekkel gazdagodott. A boltokat hűtőszekrényekkel, vitrinekkel, gépekkel szerelték

kedett, hanem csökkent. A törvényes jogalkalmazás bizonyítéka az is, hogy az összhatározatokhoz viszonyítva a fellebbezések száma elenyésző. A múlt évben csupán 0,3 százalékot tett ki.

Az államigazgatási jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei és a hatósági munka között szerves az összefüggés. A irányelveket az ügyintézés során jól alkalmazták. Szabálysértési feljelentésre két esetben került sor, 36 esetben pedig egyéb intézkedésre. A gyámügyi és az egészségügyi szervek elismerésre méltó következetességgel érvényesítették az irányelveket. A városi tanács a szocialista demokrácia tartalmi szélesítésére is figyelmet fordít.

fel, így egyre több a korszerű táplálkozást szolgáló élelmiszert kínálnak. Nemsokára átadják az új cukrászüzemet.

Az összevonás óta duplájára nőtt a szakcsoportok tagjainak a száma. Ezek hozzájárulnak a helyi áruellátás javításához. Előreléptek' a különböző mezőgazda- sági termékek forgalmazásában. Megkezdték a vágóhíd rekonstrukcióját.

Tovább szélesedett a mozgalmi élet. Látogatottak a politikai, kulturális és sport- rendezvények, sokat fejlődött, tartalmasabb lett a szocialista brigádmozgalom. Mindez az elismerésekben is kamatozott, hiszen fél évtized alatt két ízben nyerték el a kiváló szövetkezeti címet.

Orosházán újjászervezték a Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottságát, amely tartalmas programot készített az idei évre. A városi pártbizottság és a városi tanács által összehívott értekezleten az üzemek, intézmények, szövetkezetek vezetői, képviselői előtt ismertették a környezetvédelmi bizottság vezetői, milyen feladatokból kellene részt vállalni az egyes munkahelyeknek ahhoz, hogy tovább szépüljön, gazdagodjon a város. A tervekkel valamennyi résztvevő egyetértett, sőt többen meg is toldották további vállalásokkal.

A szóban forgó program- tervezet lényegében társadalmi munkafeladatokat tartalmaz, zömmel fásítást, játszótéri berendezések elkészítését. Összesen 63, a városban működő munkahely számára jelöli meg azokat a feladatokat — kinek-kinek konkrét, testre szabott tennivalókat —, amelyek' révén összesen 10 millió forinttal gyarapodhat Orosháza.

Érdemes néhányat, a példa kedvéért külön is megemlíteni: a sütőipari vállalat a déli ipartelepen fásítja a gyár környékét, a vas-, műanyagipari szövetkezet — ahol egyebek között műanyag KRESZ-táblákat is készítenek — felújítja a KRESZ-park tábláit. A DÉLÉP három ivókutat létesít a város zöldterületén, az ÁFÉSZ egyebek között 20 szemétgyűjtőt állít fel a boltok közelében, s hasonló feladatot vállalt az Univer- zál Kisker. Vállalat is. Az állami gazdaság zárt csatornát létesít a Dózsa György utcai központi épülete előtt,

több alkalommal gondoskodik a gyopárosi társadalmi munkához autóbuszokról. A DÉMÁjSZ az Árpád-kerti vitrinek' világító testjeit köti be a villamos hálózatba, és május 1-re elektromos dekorációt készít. A DÉGÁZ a zöldterületeken a gázvezeték lerakása után * helyreállítja a terepet. A GELKA, együttműködve a DÉMÁSZ-szal, részt vesz a május 1-i elektromos dekoráció készítésében. A háziipari szövetkezet pingpongasztalhólókat, toll- teniszhálókat készít, a Kinizsi Természetbarát Egyesület fásítja a Gyopáros-fürdői északi tó egyik, a horgászegyesület a tó másik oldalán, és a déli tó egyik oldalán a területet. A közútépítő vállalat felszámolja a telephelye melletti szeméttelepet, aszfaltozza a játszótéri dühöngőt. Az általános és középiskolások' a parkok tisztán tartásából, takarításából, iskolájuk környékének rendben tartásából veszik ki alaposan a részüket.

Tartalmazza a program azt is, mit várnak a környezetvédelem érdekében a lakosságtól. Ilyen feladat a lakótelepeken az épület és a járda közötti zöld területek karbantartása, a magántulajdonban levő parlagterületek felszámolása, a tisztaság megőrzése. A városi költségvetési üzem kertészete a játszótéri berendezések gyártásához rendelkezésre bocsátja a munkahelyeknek a terveket. Ugyancsak a kertészet egyezteti a munkákat, és megfelelő feltételeket teremt ahhoz, hogy az idei évre szóló környezetvédelmi terveket valóra válthassák a társadalmi munkások.

Öt év Gyomén és Endrédén

Nemcsak feleség, harcostárs is volt

Kora ifjúságom egyik legmaradandóbb élményt nyújtó olvasmánya volt Gorkij: Anya című regénye. Újra megelevenedtek emlékezetemben, amikor egy vasárnap délelőtt hallgattam ele- ki lakásán Kemény József né regényesnek mondható élet- történetét.

♦

— A századforduló elején születtem, itt, Eleken, egy szegény, sokgyermekes csalódba, és ez a hovatartozás egész életemre meghatározta az utamat, a cselekedeteimet. Elég fiatalon halt meg édesapám. özvegy anyámra maradt a gyermeknevelés és kenyérkereset vállat nyomasztó terhe. Akkor természetes volt, hogy már 8 éves koromban cselédnek mentem el. öt év múlva, 13 éves fejjel már felnőtté kellett érnem. Nagyképűségnek hangzana, meg nem is lenne igaz, ha azt mondanám, hogy tudatosan kerültem a mozgalomba.

Amikor nem volt a határban munka, akkor a kőművesek mellé jártam segíteni. Három évvel később — már nagylánynak számítottam, 16 éves voltam —, amikor a kőművesek is sztrájkba léptek. ök akkor már szervezett munkásoknak számítottak, velem együtt 12 lány dolgozott mellettük. A lányok engem bíztak meg a képviseletükkel. Amikor

mentünk a mesterhez — a vállalkozóhoz —, rám mordult: te is itt vagy? Ugyanis már ismert, mert a fiú, akivel együtt jártam, nála dolgozott. Korán férjhez mentem, 17 éves koromban. Most már nem sokat mond a mai fiatalodnak, ha elmesélném, milyen nehéz volt az életünk. Elég az hozzá, hogy a férjem, aki akkor már kőműves volt. nem tartozott a könnyen formálhatók közé. Mindig elégedetlenkedett,

Elkapálgatok idehaza a kiskertben

mindig szemben állt a munkaadókkal. Nem is volt maradása sokáig Eleken. Elkerült Érdre, emlékszem, hogy ne költse a szűkös keresetét, kétszer biciklivel tette meg az utat hazáig. Én meg idehaza maradtam, mosni jártam úri házakhoz.

Nem sokáig bírtam az egyedüllétet, mondom a páromnak 1935-ben, amikor közeledett a tavasz, és újra útnak akart készülni, hogy maradj most már idehaza, vagy megyek veled én is. Végül abba maradtunk, hogy a gyerekeket itthagyjuk anyámra, és megyek az urammal. Fent Pesten neki már voltak ismerősei, meghúzódtunk egy albérletben. Ekkor már tudatosan kerestem a kapcsolatokat az elvtársakkal. Jól emlékszem, szombatonként volt a fizetés, bevontak a Vörös Segély munkájába, és ott a ligetnél volt az összejövetelünk, ott gyűjtöttük a szűkös fizetésekből leadott filléreket. Német Feri bácsinak

adtuk át az összegyűlt pénzt. Hogy kikkel találkoztunk ott? Az ismertebbek közül sűrűn találkoztunk Brutyó, Apró, Prieszol, Reszegi elvtársakkal. Nem a kőművesekkel dolgoztam akkoriban, mégis megválasztottak bizalminak.

A MÉMOSZ-székházban minden csütörtökön találkoztunk, ott tartottuk a gyűléseket. Én beöltöztem falusi parasztlánynak, a ház előtt ődöngtem, és ha gyanús emberek közeledtek, egy hosz- szút és két rövidet csengettem, ez volt a jelzés. Akkor a gyűlés átalakult kártyázó, sakkozó, dominózó játékteremmé. Amikor megszálltak a németek, egyre nehezebbé vált a helyzetünk. Azt mondták az elvtársak, mindenki menjen, aki csak teheti, vidékre. Így jöttünk haza. 1942-ben már itthon arattunk. Hajnal volt, amikor láttuk a gépnél, már mesz- sziről, hogy két csendőr közeledik. Letartóztatták a férjemet. Megláncolták, úgy vitték el, mint egy rabló- gyilkost. Azt mondták, Pestről kapták a parancsot. Ez augusztus 12-én volt, én 20- án mentem utána. Rohantam én az elvtársakhoz, hogy miként juthatnék be a Margit körúti fegyházba, hogy lássam a férjemet. Azt mondták, erre semmi remény. Én azért addig mentem, könyörögtem, sírtam, amíg hozzájutottam a papírhoz. Borzasztó volt, amikor megláttam. Ha behúnyom a szemem, még most, majdnem 40 évvel később is magam előtt látom. Szép, hullámos haja volt, melegfényű szeme az én uramnak, és amikor bevezették, a szép haja kitépve, a melegfényű szemek helyén két vérgolyó. Mintha meg is lett volna zavarodva. Rettenetesen megkínozták. Hat hónapot kapott. „Csak”, azért ennyit, mert nem tudtak bizonyítékokat szerezni ellene. Amikor kiszabadult, minden héten máshová mentünk lakni, mert figyelték. 1943-ban azt mondták az elvtórsak, igyekezzek bejutni Horthy egyik államtitkárához bejárónőnek. Sikerült. Sok mindent megtudtam, meghallottam, mert nagy házat vezettek, sok vendég jár hozzájuk, még maga „ÖfÖméltósága” és a „Kegyelmes asz- szony” is.

Aztán megint más megbízást kaptam. Egy olyan helyet szerezni, ahol veszélytelenül hallgathatom a rádió külföldi adásait. Egy bank- igazgatóhoz kerültem, egyedül élt. Reggel 10-től este 6- ig nem tartózkodott odahaza. Nála takarítottam, és persze hallgattam a rádiót. Moszkvát és Berlint, és odahaza a térképen mindig megjelöltük a szovjet csapatok előnyomulását. 44-ben ismét hazajöttünk a behívó elől.

Aztán könnyebb lett minden. Megalapítottuk a faluban a pártot, felszabadultan dolgoztam, mentem mindenhová a férjemmel. Nyolc évig Bicskén laktunk, ott ért az ellenforradalom. Persze, hogy minket is bezártak. A férjemet ezek is megkínozták annyira, hogy utána már nem is tudott dolgozni. 1969- ben meghalt. Én újra hazajöttem. 57-ben községi párt- titkár voltam, aztán a tsz-be kerültem, még most is ott tevékenykedem, mint az ellenőrző bizottság tagja. Ezenkívül a községi népfront nőfelelőseként dolgozom. Büszke vagyok, hogy részt vehettem a párt VII., IX. és XI. kongresszusán.

♦

özvegy Kemény Józsefné 1940. óta a párt tagja; 1966- ban megkapta — elsők között a megyében — a Munka Érdemrend arany fokozatát, két évvel később a „Szocialista Hazáért” érdemrendet, 1970-ben a Jubileumi Emlékérmet, 1975-ben a „25 éves tanácsi munkáért”, 1977-ben a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, az idén pedig a „Szocialista Magyarországért” érdemrendet.

Kép, szöveg: Béla Ottó