Békés Megyei Népújság, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
a 1980. április 16., szerda Hivatalok és emberek K orábban sokat sóhajtoztunk: bár a hivatalok, a különböző hatóságok, intézmények, no és persze a szolgáltatóüzemek is tudomásul vennék, hogy az idő — a munkaidő — pénz... Ha valamelyest csökkenthető lenne az a (óvatos becslések szerint is évi 600 millió órára tehető) munkaidőveszteség, amit „törtnapi kiesések” címmel tartanak nyilván a statisztikusok, s aminek oka jórészt az, hogy menni kell a tanácshoz, az OTP-be, a biztosítóhoz; várni kell a szerelőt, a tüzelőt, s ki tudná felsorolni, hogy még ki mindenkit. Illetve: az esetek egy — és egyre nagyobb — részében fogalmazzunk csak múlt időben. így pontosabb. Manapság már mehetünk — mehetnénk! — a napi munka végeztével is a hivatalba... De nem megyünk. Mert megszoktuk? Mert nem tudjuk, hogy például a tanácsoknál, bizonyos napokon „nyújtott” műszakban várják és fogadják az ügyfeleket? Vagy mert a munkahelyek — esetleg maguk sem tudván a rugalmasabb ügy- félfogadási rendről — változatlanul könnyen engedélyezik a napi néhány órás eltávozásokat? Igaz: a szolgáltató vállalatok változatlanul a termelővállalatok munkarendjében dolgoznak, mondván — s tudom ezt néhány szolgáltató- egység vezetőjével való beszélgetésből —, hogy ugyan mi jogon és mi módon „kényszeríthetnék” a munkavállalókat a „normálistól” eltérő munkarendre? Hogy mi jogon? Netán annak jogán, hogy minden vállalat saját maga határozhatja meg és írhatja elő a legcélszerűbb munkaidőrendet. És annak okán, hogy mégiscsak fejtetőre állított helyzet az, ha a termelőüzemek kénytelenek igazodni a szolgáltatóipar munkarendjéhez, és nem fordítva. S hogy mi módon? Például: a Fővárosi Gázművek a háztartási készülékek kötelező ellenőrzését naponta 8 és 14 óra között végzi. Erről a lakókat jó előre értesítik, az időpont megjelölésével. Ilyenkor az „élhetetlenebb- je” egy nap szabadságot kér. az „ügyesebbek” pedig néhány órai eltávozást. Legfeljebb nem jön az a szerelő időben, s ezért a műszák vége előtt jelenhetnek mega munkahelyükön. Vagy még akkor sem... A gázművek azonban viszonylag könnyedén megoldhatná a problémát, ha például a berendezéséket ellenőrző szerelők rugalmas munkaidőben, a kora reggeli, vagy az esti órákban dolgoznának. Űj formák, új módszerek jelentek meg az ügyintézési gyakorlatban, ám az új lehetőségek jórészt kihasználatlanok. S hogy miért, annak okát inkább az ügyfelek, illetve munkáltatóik magatartásában kell keresni. A fővárosban például minden tanácsnál megszervezték a hetenként egy alkalommal, este 6 óráig tartó ügyfélfogadást. Túlzás nélkül mondhatjuk: e napok késő délutáni óráiban a tanácsi ügyintézők szinte zavartalan nyugalomban várhatják a munkaidő végét. Az ügyfelek nem jönnék ... Olyany- nyira nem jönnek, hogy más városokban fel is hagytak a nyújtott munkaidő gyakorlatával, mert a tökéletes érdektelenség esetében minek Baj van a „Frici” miatt Kissé meglepő, de ezt az elegáns nevet egy szabadkí- gyósi, házi borkimérésből vállalativá előlépett italbolt viseli. No, nem hivatalosan, de mert a jónép alig hiszem, hogy ráállna a sorszámok szerinti elnevezésre, hát mindegyikre ráaggat egy, csak rá jellemző, többnyire gúnynevet. Nem etimologizálni óhajtanék, inkább a Frici körül támadt zűrzavarról szeretnék szót ejteni. Mert e jó nevű „műintézmény” ugyanis egy nevezetes műemlékünk környékén fejti ki áldásos tevékenységét. Ami ugyan a nemzetközi hírű műemlék kastélyt talán nem is zavarná, de a benne lakó fiatal diáklányokat, s pedagógusaikat viszont annál inkább. Mert ha közéig az est, a szorgos dolgozók közül az ifjabbak „búfelejtőik” vételezése után immár „fricis” hangulatban, szívesen barangolnak a természetvédelmi kastélypark ősi fái alatt, eljutván így a szakmunkás- képző intézetben működő leánykollégium ablakai alá is. Ott aztán megfelelő hangerővel igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, nem értve sehogyan sem, hogy a szép csendes esték, s az ő jó kedvük miért nem tudja a kislányokat lecsalogatni. S a sikertelen próbálkozások erődemonstrációkkal, azaz ablakbetörésekkel végződnek, ami a helyi üveges állandó foglalkoztatottságát biztosítja. De félre a tréfával! Az intézet vezetői már jó ideje folytatnak hiábavaló küzdelmet a kocsma közelsége ellen. Ez ideig hiába. Pedig a község egyáltalán nem szűkölködik hasonló hivatású intézményekben. A szinte nap mint nap megújuló cirkuszok pedig a nevelők idegeit, de a gyerekekét is már alaposan próbára tették. S ha a Frici nem akarja felmondani a jószomszédinak aligha nevezhető viszonyt, még mindig akadna egy megoldás... Esetleg több millió forintért körül lehetne keríteni a kastélyt, s akkor a pihenni, gyönyörködni vágyókkal együtt ki lehetne rekeszteni a becsületesen viselkedni nem tudókat. Nem tudom, sok ezer embert érdemes-e ettől a rendkívüli szépségű természeti csodától elzárni, a korábban említett, néhány notórius rendzavaró megrendszabályozása érdekében. Hiszen az ilyeneket néhány jól időzített razzia sokkal eredményesebben bírhatná jobb belátásra... A helyzet megoldásán célszerű lenne eltöprengeni. Mert a park tavaszi nagytakarítása már megtörtént. Időszerű lenne eltüntetni az előbb említett egyéb „szégyenfoltokat” is. —ssy is tartanának készenlétben egy terjedelmes apparátust. Hasonló tapasztalatokkal zárult az a — kísérleti jellegű — kezdeményezés is, hogy egyes tanácsok a vállalatokhoz kihelyezett államigazgatási szolgálat megteremtésével próbálták köny- nyíteni az ügyfelek dolgát. Nagyvárosokban ez persze nehezen járható út, mert az emberek többsége másutt lakik, mint ahol dolgozik. Ám a kísérlet még ott is szerény eredményekre vezetett — a szakemberek szerint a megfelelő propaganda hiányában —, ahol egy településen belül egyetlen közigazgatási intézmény működik. Űj abban a tanácsok (panaszügyekben az ügyészségek is) mind gyakrabban küldenek két időpontra szóló idézést, ám hiába. Sokan a munkaidő szempontjából kedvezőtlenebb — viszont a számukra kedvezőbb — időpontban jelennek meg a hivatalokban. Mert a munkahely elengedi őket. S ugyanez a munkahely időről időre elkészíti a törtnapi hiányzások statisztikáit, újra és újra megállapítva, hogy a helyzet csak nem változik. Az államigazgatásban, egy sor szolgáltató jellegű hivatalban (például a takarék- pénztárakban, a biztosító ki- rendeltségeinél) megteremtették a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségeit. A meghosszabbított hivatali munkaidő, az ügyfélszolgálat, a munkahelyekre kihelyezett államigazgatási szolgálat, a rugalmas munkaidő esetleges elterjesztése, az ügykezelési eljárás lehetséges egyszerűsítése ... minden egy-egy mozzanata a hivatali munka és a szolgáltató tevékenység olyannyira óhajtott és sürgetett racionalizálásának. Minden szervezési lépésnek szükségszerűen további következményei vannak: az új módszerek rugalmasabban — és feltehetően gyorsabban — működő szervezeteket hoznak létre, a racionálisabban működő szervezetek pedig a munkamódszerek további ésszerűsítését és egyszerűsítését kényszerítik ki. T ehát gyökeresen változhat az a ma már tarthatatlan szemlélet és gyakorlat, hogy alkalmazkodjék mindenki például az igazgatási rendszer — minden külső tényezőtől függetlenített — rendjéhez, és módszereihez. De ha egyszer változnak a módszerek és tágulnak a lehetőségek, miért nem vesszük észre, és miért nem használjuk ki? Vértes Csaba Nagyszénáson, az Október S Termelőszövetkezet központi épületének ebédlőjében a fel- szabadulás óta eltelt időszak fejlődését bemutató fotókiállítás nyílt. Az anyagot a tervek szerint a szövetkezet telephelyein is bemutatják majd _... roto: ual Edit Kiváló ifjú szakmunkások Orosházán Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-nél nemcsak a szervezett tanfolyamokon, középiskolákon, egyetemeken, főiskolákon tanulók száma jelentős. Az itt említett és magasabb végzettséget, képzettséget nyújtó beiskolázásokon túl évek óta nagy figyelmet fordítanak azokra a 30 éven aluli fiatalokra, szakmai és általános ismereteik gyarapítására, akik az ÁFÉSZ különböző ágazataiban, a kiskereskedelemben, a vendéglátás, a felvásárlás, vagy éppen a házilagos építőrészleg területén végzik — esetenként nem éppen köny- nyű — munkájukat. Az említett ágazatokban szorgoskodó fiatalok számára már hagyománnyá lett a „Szakma Ifjú Mestere” és a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” cím elnyerésének lehetősége. Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy a szóban forgó címek elnyerésének nagyon kemény feltételei vannak az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ- nél. Vagyis, nem elég az adott munkaterületen jól dolgozni. Ez csak része annak a követelményszintnek, amit az említett címek elnyerésének feltételeként a szövetkezet vezetése kidolgozott. Így például a „Szakma Ifjú Mestere” cím elnyeréséhez bizottság előtt tett írásbeli és szóbeli vizsga útján lehet eljutni, míg a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” cím megszerzéséhez szóbeli vizsga szükséges. Hogy a követelményszint mekkora, annak érzékeltetéséhez íme a mindennél többet mondó számok. Hét szakmából a „Szakma Ifjú Mestere” cím megszerzésére benevezett 32 fiatal közül a bizottság előtti számadásra csak 19-en vállalkoztak. És közülük mindössze heten — Szenteczki Attiláné, az orosházi Csillag Áruház ABC-osztályának eladója, Mészáros Tibor, a csanádapácai 1. sz., Vira János, a csorvási 1. sz. vendéglő felszolgálója, Tóth Piroska, a pusztaföldvári iparcikkbolt, Mihalik Csaba, az orosházi Csillag Áruház eladója, Viszkok János, a gádorosi 27. sz. ABC eladója, Zsilinszki László szobafestő — tudták elnyerni a „Szakma Ifjú Mestere” címet. Az is szigorú feltételekre utal, hogy a vegyesbolti és a vas-műszaki szakmából benevezett fiatalok egyike sem felelt meg a cím elnyerését feltételező követelményeknek. A „Kiváló Ifjú Szakmunkás” cím elnyerésére tíz szakmából 14-en álltak a bizottság elé. Közülük öten — Várdai Katalin, az orosházi 51. sz. ABC, Koter Éva, a csorvási cipőbolt, Dán Júlia, a gádorosi Napsugár Áruház, Szilágyiné Horváth Katalin, az orosházi Csillag Áruház ABC-osztálya, Csizmadia Ferencné, a pusztaföldvári iparcikkbolt eladója — tudták megszerezni a „Kiváló Ifjú Szakmunkás” címet. És mert a kétféle cím megszerzésénél mindvégig éreztük a feszített követelményt, nem tudtuk elhallgatni ennek miértjét. A válasszal nem késlekedtek az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ ottlevő vezető szakemberei. „Akik a Szakma Ifjú Mestere cím elnyerésére beneveztek, már több éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Legtöbbjüket jó kereskedőnek tartjuk. Olyanoknak, akik — csak idő kérdése — az adott áruházon, bolton belül, vagy éppen más munkaterületen fokozatosan nagy felelősséggel járó beosztásba kerülnek. Ebből következik, hogy velünk szemben nem tudunk és nem is akarunk elnézőek lenni. Mi úgy ítéljük meg: a szakma ifjú mestere a szavak igazi értelmében legyen mestere az adott szakmának. Nézzenek fel rájuk szűkebb környezetükben dolgozó társaik, mert talán holnap ők lesznek azok vezetői, akikkel együtt indultak el az adott szakmát megszerezni. A Kiváló Ifjú Szakmunkás címet is csak azoknak ítéljük oda, akik mindennapi munkájukkal, szakmai felkészültségükkel kiérdemelték. És ezzel azt is hangsúlyozni kívántuk: mi azt akartuk, hogy a Szakma Ifjú Mestere és a Kiváló Ifjú Szakmunkás cím az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ fiataljai körében a kiemelkedő munkát, az átlagon felüli gyakorlati és elméleti tudást jelentse.” Ehhez aligha kell kommentár. Azt viszont még korántsem mondhatjuk, hogy a megye mind a 16 fogyasztási és értékesítési szövetkezeténél ilyen fontosnak ítélik meg a fiatal szakemberek gyakorlati és elméleti felkészültségének gyarapítását. Balkus Imre A Szegedi Állami Gazdaság fehértói kerületében negyvenhét vagon halat telepítenek át a teleltető medencékből a nagy tavakba. A gazdaság idei terve: száztizenöt vagon halhús termelése (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) üdültetés a szarvasi Szirénben A szarvasi Szirén szövetkezeti bizottsága az elmúlt évben több mint 250 dolgozónak' juttatott OKISZ vagy vállalati üdülőjegyet. A 116 egyéni OKISZ-beutalót a munkahelyi tanácskozásokon osztották el. így — többek között — 33 nyugdíjas és sok fiatal is részt vesz ebben az üdülési formában. Családos beutalót tízet kapott a szövetkezet, amelyből hármat nem vettek igénybe a dolgozók, mert nem főszezonra szólt. A családok üdültetését úgy is segítette az elmúlt évben a szövetkezet, hogy Balatonszépla- kon és Miskolctapolcán bérelt üdülőt. Itt összesen 30 család és 20 fiatal pihent az elmúlt nyáron. A szövetkezet dolgozóinak gyermekei közül 18-an üdültek a szövetkezet támogatásával. Ebben az évben ugyancsak 116 OKISZ- és 11 családos beutalót kapott a szövetkezet.
