Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

1980. március 12., szerda " ngRiWKTiM Menetrend(etlenség) Rettenetesen bánt, hogy a tévések csak ritkán járnak vidékre. Például megkér­dezhették volna tőlünk már­cius 8-án, szombaton dél­előtt, valahol Csanádapáca és Medgyesbodzás között, amint gyalog róttuk az utat, hogy van-e egy fantasztikus ötletünk. Ami azt illeti, lett volna! Többek között az: a Volán 8. számú Vállalat Orosháza—Csanádapáca— Medgyesbodzás útvonalon közlekedő gépkocsivezetői, kalauzai tartsák meg a vá­rakozási időt, ne induljanak el addig, míg a Békéscsabá­ról jövő csatlakozó járat meg nem érkezik. Tudom, meglehetősen fur­csa kívánság ez, hiszen szin­te naponta kutyagolnak a menetrendetlenség miatt há­rom, hat kilométert a gye­rekek, a felnőttek, esőben, sárban. Ügy látszik, Csák Máté óta újabb kiskirály­generáció nőtt fel, s éppen a Volán-buszokon. Gyakran utazom, így megkockázta­tom: gyakorlatilag a kisebb településeket érintő járatok akkor indulnak, amikor akarnak; megállnak úton-út- félen, fittyet hányva a sza­bályzatoknak, az előírások­nak. De, hogy ne vádoljanak általánosítással, visszatérek a konkrét esetre. A szegedi távolsági busz 8.05 órakor pontosan indult a megye­székhelyről. Csanádapácára 8.52-kor érkezett, tehát négy percet késett. A szóban for­gó orosházi járatnak viszont 20 percig, ha precíz akarok lenni, 9.08-ig kellett volna várakozni, hogy az utasok átszálljanak'. Mint kiderült, nem így történt. Aligha elő­ször, és nem is utoljára. Csak azt nem értem, miért? Nincs kedvük hozzá, nem szeretik az utasokat, netán, nincs szükségük a bevételre, vagy egyszerűen így tartja a kedvük? Ki tudja. Van egy másik fantasztikus ötletem: jó lenne megkérdezni tőlük, csak minél hamarabb, mert azonnal indulnak, nehogy le­maradjunk ... — seres — Legkeresettebb a Lada A tavasz eleji időjárás rá­nyomja bélyegét az ember közérzetére. De miután a mínusz 10—15 fokos hidegek elmúltak, azért csak a ta- vaszvárás reménye éltet mindenkit. A békéscsabai Merkur- telepen nincs sok kocsi. Ve­vő annál inkább akad. Hi­szen úgy gondolkodnak leg­többen, hátha most köny- nyebb az áhított típushoz hozzájutni, mint szezonban lehetne esetleg. — Hogyan érzékelik a te­lepen az üzemanyag és a gépkocsik áremelkedését? Van-e kereslet, és milyen a kínálat? — Erről beszélge­tünk Nagy Sándornéval, a telep helyettes vezetőjével. — Sajnos, a kínálat jelen­leg jóval szerényebb, mint ahogy azt szeretnénk. Az időjárás sem kedvezett ed­dig, mert igaz az, hogy a vevő úgy gondolja, most jobban hozzá tud jutni egy jó kocsihoz, az eladó vi­szont a jobb időre vár, hogy több pénzt kapjon a jár­műért. Pedig az időjárás nem befolyásolja a kocsik árát. Egyébként az 1979-es esz­tendő sok változást hozott a telep ügyrendjében. Elsősor­ban az árak megállapításá­ban. Minden erre a tevé­kenységre kijelölt szervezet­nél egységes árképzési rend­szert vezettek be, mely sze­rint egy gépkocsinak csak egy fogyasztási ára lehet, függetlenül attól, hogy bizo­mányi vagy saját formában kerül átvételre. Egy másik igen lényeges változás, hogy a vásárlástól számított 3 éven belül — az új kocsikat — csak kijelölt szervezet, vagy annak köz­reműködésével lehet átru­házni, kivéve azokat, ame­lyeket külföldön vásároltak, vagy külföldről ajándékba küldtek, és a vámkezelés út­ján kerültek az országba. En­nek a rendeletnek hatása­ként a múlt évben csak­nem 300 ilyen, három évnél fiatalabb gépkocsit értéke­sítettünk. Érdekességként jegyzem meg, hogy a leg­nagyobb részarányt a Lada- típus képviselte. A tavaly júliusban érvénybe lépett árintézkedés hatására oly­annyira megnőtt a forgal­munk, hogy az elmúlt év utolsó 5 hónapjában több autót értékesítettünk, mint az év 7 hónapjában. — Van lehetőség arra, hogy OTP-hitelre vásárol­hassunk a Merkúrnál? — Igen. A közületek által leadott, rendszám nélküli gépkocsikat OTP-hitelre is meg lehet vásárolni. A múlt évben ezt 200-an vették igénybe, csaknem 10 millió forint értékben. Az OTP je­lenleg a vételár 50 százalé­káig, de legfeljebb 40 ezer forintig és 18 havi lejáratra ad hitelt. Egyébként az 1980-ban életbe lépett új szabályzórendszer árválto­zást hozott ugyan, de ez a fogyasztói árat nem érinti, a beszerzési árakat igen. En­nek kedvező hatását közvet­lenül az eladók érzik, hiszen többet tudunk fizetni gépko­csijaikért. — Mit tesznek akkor, ha egy autót többen is szeret­nének megvenni. Hogyan döntenek, hogy az igazsá­gos legyen? — A vásárlás menetéről nyitáskor hangosbemondón tájékoztatjuk az ügyfeleket. Megtörténik persze, hogy azonos gépkocsira többen is igényt tartanak. Ilyenkor sorsolással döntjük el az el­sőbbséget. A sorsolás előtt ismertetjük a gépkocsi mű­szaki állapotát, legfontosabb jellemzőit, mellyel segítséget adunk a döntéshez. — Megfelelő műszaki fel­szereltséggel rendelkeznek ahhoz, hogy az eladásra fel­kínált gépkocsit alaposan át­vizsgálják? — Azonkívül, hogy jól képzett és szakmai tapaszta­lattal rendelkező gépkocsi­átvevők vizsgálják az eladás­ra kínált kocsikat, igen kor­szerű műszereink vannak. Például a kompresszió mérő, az Elkon 220 motorvizsgáló, emelő, fényszóróbeállító stb... Beszélgetésünket megsza­kítva egy fiatal nő jön ta­nácstalan arccal, segítséget kérve... A Merkur helyettes vezetője elnézést kér, ma­gára kapja a kabátot, és a szakemberhez kíséri a ked­ves vevőt... Béla Vali Tervek korszerű családi házak épftásáre A Dél-magyarországi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat, illetve a Szegedi Tervező Vállalat közelmúltban meg­szervezett közös fejlesztő­irodájának kollektívája elké­szítette a házgyári panelek­ből kialakítható, korszerű, csoportos családi házak, és ugyanilyen kis társasházak terveinek első sorozatát. A 80—100 négyzetméteres te- tőtér-beépítéses családi há­zak kialakításánál maguk az építtetők házilag is közre­működhetnek. Az e célra fel­használható panelek előállí­tásának feltételeit a szegedi házgyárban teremtették meg. Az új tervekre alapozva mintegy 100Ö lakásos kert­városnegyedet is terveznek. Az elképzelések szerint Sze­ged legszebb részén, Újsze­geden, továbbá a Szeged vonzáskörzetéhez tartozó Domaszéken, Sándorfalván, Szatymazon és Zsombón hoz­zák majd létre az első ház­gyári panelből összeszerelt családi házas lakónegyedet. Március 0., csütörtök dél­után. A megyei rendőr-főka­pitányság épületében folyik az eligazítás. Az országos ak­ció részeként nagyszabású közbiztonsági ellenőrzésre kerül sor Békéscsabán és környékén. Egyen- és civil ruhás rendőrök, társadalmi ellenőrök indulnak el, hogy megnézzék a vendéglátóipari szórakozóhelyeket. Miként viselkednek a fiatalok, kik bontják meg a rendet, ká­rosítják a társadalmi tulaj­dont, a fogyasztókat. Az egyik csoporthoz mi is csat­lakozunk. * * * Fél négykor felsorakoznak a járművek, és mintegy va­rázsütésre elindulnak a szél­rózsa minden irányába. Be­kapcsoljuk az URH-készülé­az ajtót, valami tömény, sár­gásbarna gomoly vágódik az arcunkba. Levegő nincs. Mintha kopoltyúval lélegez­nénk. Mégis jól érzi itt ma­gát sok ember. Az ellenőr beáll a sorba és figyeli a fürge kezű fiatalasszonyt, amint méri a sört, a pálin­kát. — Ellenőrzés! — mutatja az igazolványát, amitől a ki­szolgáló elsápad. Keze alatt hirtelen felborulnak a fél- decis poharak. — Bizonyítsa be, hogy akarattal csináltam — kia­bálja. — Hajtok, mint az ál­lat. Mit molesztálnak állan­dóan? Nézzék meg, a kollé­gám árut vesz át, nincs egy perc nyugtom. Ezt érdem­iem tíz év után? Nem dol­gozom, uraim, ellenőrzés — börtönben, ö volt a harma­dik, de nem kell több, ele­gem van a nőkből. Sohasem házasodok meg — vigyorog és kivillannak sárga fogai. — Abból a gyulai lopás­ból mi lett? — Még nem kaptam idé­zést — áll egyik lábáról a másikra, aztán udvariasan kezet nyújt. * * * Köröstarcsa, 161. számú falatozó. Kék köpenyes asr- szony fehér függönyöket rak az ablakokra. A sarokban gubbaszt egy öregember. Előtte fél deci pálinka. Ital­tól eltorzult tekintetét a pad­lóra szegezi. Legyint, mint­ha azt mondaná: ugráljatok csak, mi közöm hozzá! — Mennyit ivott? — Ééén... — Mióta van itt a kocs­mában? — Ez nem kocsma, elné­zést ... — Ki szolgálta ki? — Senki. — Jó, akkor legyen szí­ves megmutatni a személyi igazolványát. Az öreg dünnyög magában, tapogatja kopott nagykabát­ját. Végül előhúzza a szak- szervezeti tagkönyvét. Béké­si lakcímet mond be, de ki­derül, hogy Köröstarcsán la­kik. A csapostól kérdezzük: — Miért szolgált ki ré­szeg embert? viszont hiányosan van ki­töltve. A gépkocsivezető nem hajlandó kifizetni a 200 fo­rint helyszíni bírságot. A ko­csiparancsnok jogtanácsos ki­jön a csárdából és csodál­kozik: — Miért tőlem kérik szá­mon a szabálytalanságot, a csoda figyelte a táblát — siránkozik és nagyvonalúan odaadja a pénzt a sofőr he­lyett. A mezőmegyeri presszóból a gépzene kihallatszik az ut­cára. A lemezlovas elegán­san ül a „trónján”. Lila, na­rancssárga fénykévék fulla­doznak a füst ködében. Egy­szerre csend és világosság lesz. A fiatalok előtt sörös-, borosüvegek, kóla. Szemben egy pár zavartalanul csóko- lózik. A 17 éves szőke fiú megszeppen: — Igaz, ittam fél deci hu- bertuszt. Ma van a születés­napom. De nem itt, hanem a szomszéd helyiségben szol­gáltak ki. A diszkó után jólesik az andalító cigányzene a Kos­suth étteremben. Elmúlt ki­Telnek a söröskorsók lene óra, majdnem telt ház van. Egy nő mohón kana­lazza a babgulyást, mögötte gyér hajú, őszülő férfi jobb­ján fiatalasszony ül. Egyi­küknél sincs személyi iga­zolvány, pedig békésiek. — Kije önnek a hölgy? — Az ismerősöm. Jelenleg nem dolgozik, gyesen van. — Ki vigyáz a kicsire? Az igazoltatás rendben zajlik két, s tartjuk a kapcsolatot a többiekkel. Utunk első ál­lomása a Sport falatozó. Csak nem falatozik senki. Inkább isznak. Sört, pálin­kát, rumot. Elhalkul a po­hárcsörgés, amint belépünk. Kattan a fényképezőgép. A tétova kezek a kabátok belső zsebét kutatják. Az igazolta­tás rendben, fegyelmezetten zajlik. Az üvegeken megfe­szülnek az izmok. Az ajtó mellett egy fekete kalapos fiatalember riadtan kérdezi: — Tényleg lefényképezett? — Szemetek — mondja a társa és bambán félrenéz. — öregem, igazuk van — szól át a fejek fölött a kék melegítős —, azt a pesti rendőrt is jól elintézték... * * * Még nincs négy óra, de a Berényi úti „Makkhetesben” áll a „bál”. Amint kinyitjuk vágja a poharat a pultra és berohan a raktárba. Előkerül a szonda, amely megbámul: 0,2 ezrelék al­koholt mutat. — Reggel ittam egy pohár sört — védekezik. — Ennyi­vel még kocsit is lehet ve­zetni. Vegyenek vért, szíve­sen állok elébe. Mit tudnak maguk erről a munkáról? Egész nap szívom az alkohol szagát. Csak törkölyből 20 litert adtam el ma. Tessék, uraim, igyanak! — mordul rá a néma tömegre, s újból kézről kézre járnak a sörös- korsók. Közben a hadnagy régi „ismerősre” akad. Pufajkás, borostás arcú férfi mosolyog kényszeredetten. Többszörö­sen büntetett előéletű. — Hol lakik? — Itt a közelben. Elment az asszony. Igen, csücsül a Ezúttal a szonda nem mutat alkoholt — Én nem adtam neki, ké­rem — tárja szét a karját a szemüveges fiatalember. Persze, a tagadással nem sokra megy, hiszen minden­képpen ő a felelős. A két­száz forintos büntetést alig­ha kerüli el. — És mit lehet itt fala­tozni? — kérdezzük. — Sült kolbászt — hang­zik a válasz és bevallja: a mélyhűtőben összefagyott kolbászt csaknem egy hete kapták. A háromnapos fo­gyaszthatósági határidő jócs­kán lejárt. Vajon, mit szólna ehhez a KÖJÁL? * * * A Fiala csárda környéke kihalt. Előtte, a buszmegál­lóban szabálytalanul parkol egy IFA tehergépkocsi és az AD-s rendszámú Mercédesz. A személygépkocsi körül ketten téblábolnak. Buda­pestről jöttek, a menetlevél — Az édesanyám — vágja rá az asszony, s csöppet sem szégyenkezik. Szerencséjük van: az egyik hadnagy ismeri mindkettő­jüket, így elkerülik azt, hogy a rendőrségen tisztázzák ma­gukat. * * * Tíz órakor egymás után érkeznek .meg a csoportok az ügyeletre. Megdöbbentő: mennyien nem hordják ma­gukkal a személyi igazol­ványt, aminek bizony sú­lyos következményei is le­hetnek. A razzia folyamán egy körözött személyt is el­fogtak, több ittas és gyorsan hajtó gépjárművezetőt bírsá­goltak meg, s jelentenek fel. Lopott építőanyagot, italt szállító egyének is „horogra kerültek”. Ezeknek az ügyek­nek a nagy része a bírósá­gon fejeződik be. Seres Sándor És hol van a személyi igazolvány? Fotó: Martin Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents