Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
1980. m&rchis 9., vasárnap IgNilDI&Ta Húsz év után újra Brecht Rajzsorozat a gyulai vár krónikájáról Beszélgetés a Koldusopera rendezőjével, Találkozás Ruzicskay György festőművésszel Kelemen Pállal Hosszú, 20 éves hallgatás után ismét Brecht-darabot tűzött műsorára a Békés megyei Jókai Színház. Mégpedig az egyik legkorábban született, s a sajátos brechti színház minden jegyét magán viselő darabot, a Koldusoperát, amely az 1928-as berlini bemutatóval egy csapásra világhírnevet hozott szerzőjének. A darab „előéletéről” még annyit érdemes elmondani, hogy egy, a maga korában ugyancsak nagy feltűnést keltő angol — J. Gay — Pepusch szatirikus élű operájának történetét vette „kölcsön” éppen 200 évvel a londoni bemutató után a Bertolt Brecht— Kurt Weill szerzőpáros. Az eredeti, a „Beggar’s Opera” a polgári konszolidáció évtizedeit élő Anglia morális, társadalmi életét átszövő hamis polgári illúziókat rombolja le a szatíra fegyverével. Brecht tehát jó kiindulópontot talált az angol operában ahhoz, hogy a weimári köztársaság ellentmondásokkal terhelt világáról — s még mennyi minden másról! — kiváló kórképet rajzoljon. A Koldusopera az expresszionista stílusból kinövő epikus, didaktikus brechti darabok nagyszerű terméke. Amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a darab bemutatója után több mint hetven esztendővel is a világ színházaiban műsoron van. Hiszen a nézők bíráló, ítélő magatartását megkövetelő brechti mű kemény, nyers formába öntött gondolatai a ma embere számára is tartogatnak aktuális mondanivalót. A Jókai Színházban március 14-én bemutatásra kerülő Koldusopera rendezőjének, Kelemen Ftíl főiskolai hallgatónak — akinek egyben ez a rendezés főiskolai diplomamunkája is — felté- telezem, éppen a darab népszerűsége, szinte felmérhetetlen „előélete” jelentett gondot... S ha ez netán így van, miért választotta mégis ezt a nehezebben járható utat? — Egyszerű. Azért, mert fölkértek rá. S az is igaz, nagyon örültem a lehetőségnek, mert a Koldusopera benne van abban a néhány darabban; amit pályafutásom alatt szeretnék megvalósítani. A kérdés első felére válaszolva ... Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre?, kevés emlékkép él bennem a hazai Koldusopera-előadásokról. Mindössze egyet láttam, Ádám Ottó rendezésében 1965-ben, a Madách Színházban. Tehát előítéletek nem nyomasztanak — teszi hozzá mosolyogva a fiatal rendező. — Felkészülésem során természetesen találkoztam olyan hagyományokkal, amit magam is be tudtam építeni az elképzeléseimbe, de akadt olyan is, amin változtatnom kellett. — Brecht azon ritka színdarabnak sorába tartozik, akik pontos, elég részletes instrukciókat mellékelnek a darabhoz. Nem köti ez meg túlságosan az újraalkotó rendező kezét? — Engem nem zavar, mert nem hiszek az örök életre szóló megkötésekben. A színház térben és időben létezik, s mint ilyen állandó változásban van. Éppen ezért a Koldusopera 1928-as bemutatójának körülményei, technikája már nem érvényes. S úgy vélem, a közönségnek csak igen csekély hányada kérhetné számon a brechtiá- nusabb előadás jegyeit a produkciónkon. A Koldusopera egyébként is olyan kötéltánchoz hasonlítható, amelyben, ha egy kicsit félremozdulok, könnyen sohói bohózatba kerülök, másfelől pedig a nagy shakespeare-i tragédiákba zuhannék. Hiszen a darabban van ez is, az is. De az is tévedés volna, ha egy határozott irányba kellene belepréselni mindent. Mert itt ez a virág — tér át egy egyszerűbb képlet magyarázatára. — Szárai, indája erre is, arra is szétágaznak. De ha egy csőbe akarnám az egészet belepréselni, az már minden lenne, csak ez a növény nem — mutat maga mellé. — Minden rendezőnek lehetősége van arra, hogy saját elképzeléseinek megfelelően súlypontozza az általa feldolgozott művet, ön milyen mondanivalót húz alá a darab nézői számára? — Először is azt: az emberek igenis szeretnek, szenvednek, hibáznak, de mindezzel együtt embermódra akarnak élni. De abban a társadalomban, amelyben az emberi törvények helyébe más törvényeket, mércéket állítanak, ezek az érzések nem érvényesülhetnek. Mert ott ahol a pénz beszél — mint a darabban is —, hiába szereti Peacbek, a' „kolduskirály” a lányát, Pollyt, a társadalom pusztító törvényei ezt nem engedik. Ami fantasztikusan nagy ebben a darabban, az az, hogy már 1928-ban Brecht előrevetítette a fasizálódás lehetőségét améllett, hogy a szocializá- lódási folyamat lehetőségét is felvillantotta, — A színháztörténettel foglalkozók, s a kritikusok sok írógépszalagot fogyasztottak már a brechti elidegenítő hatású, epikus és egyben erősen didaktikus színház, színdarabok elemzésével. Az ön rendezése mennyire épít mindezekre? — Az elméleti Brechtet sokszor eltúlozzák a jó kedélyű, vígságra hajlamos Brechttel szemben. Én inkább Brechttel együtt látom és értem a darabot. Látok egy költőt, aki mindenféle pojácaságra adja magát, de a könnyeit soha nem mutatja. „Húzós” rendezőnek tartom magam, de most kivételesen nem éltem vele, s csak igazán kevés dramaturgiai változtatást tettem néhány hangsúlykiemelés érdekében. — Nem jelentett-e a szokásosnál nagyobb gondot, hogy a csabai társulatból csak néhányon játszottak eddig Brecht-darabban? — Nagyszerűen tudtam együttdolgozni a színészekkel. Már csak azért is, mert nem teoretikus színházat, hanem élő produkciót akarunk A múlt év végén alakult meg a Népművelők Egyesülete, amely 1700 közművelődési dolgozót, köztük sok Békés megyeit is tömörít soraiba. Nemrégiben, tartották elnökségi ülésüket, amelyen összeállították az ez évi munkatervet is. Elhatározták, hogy hamarosan munkacsoport alakul a népművelők élet- és munkakörülményeinek vizsgálatára. Kidolgozza az egyesület javaslatait, elképzeléseit a népművelők képzésével, továbbképzésével kapT csolatosan is. A Kulturális Minisztérium és a SZOT támogatásával áprilisban pályázatot hirdetnek korszerű közművelődési folyamatok bemutatására. A külföldi csinálni. Inkább a színészek meglevő értékeit kívántam úgy beépíteni a darabba, hogy nem rászoktatni akartam őket a brechtiánus stílusra, hanem a meglevő értékeiket működtetni benne. Ügy érzem, jó hangulatban mennek a próbák... — Befejezésül szóljon néhány szót magáról ÍS, — Amiért én erre a pályára adtam a fejem ... Ügy vélem, minden ember tud néhány mondatot mondani a világnak, amit csak ő tud. Én úgy gondoltam, ezt a né-, hány mondatot a színház nyelvén mondom majd el. Egyébként budapesti születésű vagyok. Műegyetemre jártam a főiskolát megelőzően, ahol „jóindulattal” kezelték ottlétem. Ugyanis hamar kiderült; nem arra a pályára születtem ... Voltam népművelési felügyelő is. Aztán 1976-ban megkezdhettem színművészeti főiskolai tanulmányaimat rendező szakon. Hogy mit hoz a jövő? Még semmit sem tudok arról, hogy végzés után hova kerülök. Egyébként is! Először diplomamunkám, a Koldusoperát szeretném becsülettel megcsinálni. Igyekeztem most is szem előtt tartani azt az elvem, hogy a színház nem egy kikockázott, kisakkozott valami. Mostani rendezésemkor is igyekeztem mindig olyan állapotban lenni, hogy az életet erősítsem, s ne az íróasztal mellett ki- ötlött elképzeléseimet kérjem mereven számon. ösztöndíj-lehetőségekről is tájékozódik az egyesület, valamint önköltséges tanulmányutat szervez a nyár végén valamelyik szocialista ország népművelésének tanulmányozására. Az alakuló gyűlés dokumentumait rövidesen nyilvánosságra hozzák, s a tagok mindnyájan megkapják. Egyelőre négy területi sejtet alakítottak; C-songrád, Hajdú-Bihar, Veszprém és Pest megyében, de a többi megyéknél is folyamatos a szervező és testületépítő munka. Az első vándorgyűlést október 17—18-án rendezik Kecskeméten. A Népművelők Egyesületének címe: 1251 Budapest, Corvin tér 8. A gyulai vár krónikájáról alkotta legújabb rajzsorozatát Ruzicskay György Munkácsy-díjas, érdemes művész. Kíváncsiak voltunk a rajzokra, és arra is: mi adta az ötletet a Közép-Eu- rópában páratlan tégla vár történetének művészi feldolgozására? Ezért kerestük fel a mestert. — Festészetemben, művészi szándékaimat mindig valami *cél köré csoportosítottam. Hol a körülöttem levő jelen világot, annak színeit, formáit, mozgásait igyekeztem kifejezni, hol tematikusán az épülő világot, a technikát, egyszóval a modern világ jelenségeit. Az ember élete, gondolatvilága, munkássága nem egy mozzanatból áll, hanem egy egész folyamatból. Ezt igyekeztem több razjsorozatban kifejezni. Szülővárosomban, Szarvason Tessedik Sámuel életét, munkásságát, annak sorsát rajzoltam meg, s a 70 rajzból 1970-ben albumot adtak ki. De én nemcsak Szarvast, hanem az egész Békés megyét szeretem. így jutottam el Gyulára. Képzeletemet mindig foglalkoztatta Gyula, várának emléke, amit már egészen fiatalon láttam, és ennek a várnak régebben kevésbé hangsúlyozott története. Néhány évvel ezelőtt feleségemmel együtt több napot töltöttem Gyulán. Ekkor kezdtem el foglalkozni a „témával”. Minden fellelhető irodalmat felkutattam, -elolvastam. Így lassan eljutottam egy határozottabb képi elképzeléshez és izgatni kezdett a gondolat: rajzban életre kelteni Gyula várának krónikáját. Beszéltem • erről Gyula város vezetőivel, akik nagyon kedvesen, és örömmel fogadták az elgondolást, rendelkezésemre bocsátottak forrásmunkákat. Többek között Mogyoróssy János 1858- ban kiadott, rendkívül figyelemre méltó könyvét. Ebből szeretnék idézni „.. .A történelem tágas tarlóján elszórtan heverő események emlékeit az enyészet örvényéből kimentettem.” A békési tájházban Sok látnivaló fogadja a vendégeket a békési táj házban. A szabadkéményes konyhában az étel készítésének és tálalásának edényei és eszközei közül különösen a kerámiák találhatók meg nagy szárában, változatos színekben. A többnyire vásárokon beszerezhető edények békési, erdélyi, debreceni, vásárhelyi és még sok vidék fazekasainak kézimunkáját dicsérik, a békési parasztok szépérzékét, a népművészet gazdag formakincsét dokumentálják. Kint az udvaron, a fészerben található a múlt század végi és a századunk elején a magyar parasztgazdaságban használt gazdasági eszközök egyik legszebb darabja, a könnyű sárga szekér, melynek farészét Kovács János bognármester, gazdag díszes vasalását pedig Szász Gyula kovácsmester készítette az 1920-as években. A könnyű, sárga szekér B. Sajti Emese Fotó: Kovács Erzsi Elnökségi ülés a Népművelők Egyesületénél Csak akkor láttam, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztam, amikor a város vezetőivel megállapodtunk, és hozzákezdtem a kutatómunkához. Jártam a Magyar Nemzeti Múzeumban, és számos más helyen, hogy ösz- szegyűjtsem a várral kapcsolatos történelmi és földrajzi adatokat. Kezdtem felvázolni azt a folyamatot, amely egy drámai egységben fejezné ki a vár sorsát. Teljes egészet akartam létrehozni, sajátos sorsot, egymástól független történelmi pillanatot. Beszélgetés közben Ruzrcs- kay György hatalmas mappát vesz elő, asztalán is tornyosulnak a jegyzetek, tanulmányok, amelyek arra utalnak: e nagy munkára komoly elmélyültséggel készült a művész. Ügy fogtam fel a vár történetét — magyaráz tovább a mester —, mint egy egyéni sorsot, egy élő szervezetet a maga küzdelmeivel, jó és balsorsával, alakjaival, népével. így például a magyar nép arca is sajátos „jellem”, míg egészen más a török elleni csatában a magyarokkal együtt küzdő németeké, horvátoké és románoké. Sorra vettem és megrajzoltam a történelem nagy alakjait. Szinte hónapokig benne éltem ebben a világban, mert a festő munkája is olyan, mint a színészé, át kell éreznie a szerepet krétával vagy ecsettel. Miért Etelével (Attila) indítja a rajzsorozatot? Ahogy megfigyeltem, minden helységnek megvan a maga történelmi sorsa. Ügy képzelem, már az ősember is élt itt, hiszen jó búvóhelyet talált magának, amit a természet adott. Ez pedig maradt a történelmi nemzedékre. Érthető, hogy évezredek során sok harc dúlt ezen a tájon. így hát ez a hely, ahol később megépült az erős vár, a különböző korokban ugyanezt a célt szolgálta. Annál is inkább megtehettem, mert 448-ban Attila, hun királynál járt bizánci követként Priszkosz Rhetor, a világhírű történetíró, és hátrahagyott írásaiban ezt a környéket rajzolta meg. Korábban Ziridova néven állt itt erődítmény. Több mint egy esztendő kellett ahhoz, hogy a rajzok elkészüljenek. Időközben Párizs város vendégeként több hónapot töltöttem a francia fővárosban, de oda is magammal vittem, és folytattam jegyzeteimet. Szerencsém volt, mert olyan helyen volt a műterem, amely egy ősi történelmi negyedben épült, ahol sok minden emlékeztetett Gyulára. Tudjuk, hogy a honfoglalás után sok francia szerzetes jött Magyarországra, templomokat, kolostorokat, s egyéb létesítményeket építettek, így nyugodtan éltem Párizsban anélkül, hogy megfeledkeztem volna Gyuláról. A rajzsorozat alkotása közben mi okozta a legnagyobb gondot? Ha egy üzem épül,-az építész előtt áll a rajz, a terület, amelyet tartalommal kell megtöltenie, így hát nekem is mindennap az elém kerülő rajzpapírt h?Bett megtel« feni irodalmi tartalommal, építészként a térben elhelyezni a kompozíció különböző elemeit. Őszinte odaadást, mindennap új küzdelmet Kívánt a 'rajzsorozat megalkotása, amelyet nagy- nagy szeretettel és jószívvel csináltam. Amikor már készen voltam a rajzokkal, húztam-halasztottam az időt, hogy minél később adjam át a gyulaiaknak. Nagyon a szívemhez nőtt a várról készült 70—80 rajz. * * * Gyulán dr. Marsi Gyulá- nét, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetőjét kerestük fel. Elmondotta, hogy nagy örömmel vették a rajzsorozatot a művésztől. Nagy boldogság számukra, hogy végre a gyulai várról képző- művészeti alkotást is adhatnak az érdeklődőknek, hiszen egyre nagyobb az idegenforgalom. De véleménye szerint oly szép a rajzsorozat, hogy a történelmi oktatásban is segít majd. A gyulai Városi Tanács gondozásában készül album az egyik jó nevű budapesti nyomdában. A nyomdakapacitást ismerve, 1982-re várható a Gyulai vár krónikája című album megjelenése. Ary Róza A konyhában... Fotó: Gál Edit
