Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. március 9., vasárnap « Kunágota régen és ma A falu 1596-ban a nagy törökdúlás után teljesen lakatlanná vált. Csak a XVIII. század közepén *-jelentek meg rácok a környéken. Száz évvel később egy Göcz nevű kincstári tiszt az Arad, Heves, Gömör és Nógrád megyéből érkező jobbágyokat itt telepítette le, akik azután lecsapolták a mocsarakat. Békés megye városainak, falvainak történetéről írt Ma- day-féle monográfia több érdekes adatot tartalmaz arra vonatkozóan is, milyen politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül a község a múlt századtól az 50-es évek végéig. — Mintegy 350 személyre főznek naponta. Egyébként az iskolába járó diákok 10 százalékát kitevő cigánytanuló mindegyike korábban napközis volt, és most ez a szám 80 százalék körül mozog. Természetesen a többiek is kapnak ebédet. Nemcsak az ő továbbtanulásukkal, hanem a felnőttek oktatásával kapcsolatban j? kedvező tapasztalatokról szóló véleményeket lehet hallani. Sokan esti tagozaton fejezték be az általános, illetve középiskolai tanulmányaikat, vagy szereztek szakmunkásképesítést. — Szeretnék megvásárolni egy EKG-készüléket, néhány laboratóriumi berendezést, és egy fizikoterápiás eszközt is. Például rövidhullámú kezelésre 40 kilométert utaznak az emberek. — Milyen kapcsolata van a lakossággal? — Konfliktusok nincsenek. A tsz dolgozóival is jó a kapcsolatunk, elég sokan jelentkeznek véradásra is. V A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kunágotai sütőüzeméből egy asszony nagy, sötétbarna cipót hoz a A fent említett műből kölcsönözzük az iskolai oktatással kapcsolatos számokat is: 1957-ben Kunágota két általános iskolájában 858 tanulóval összesen 27 nevelő foglalkozott. A jelenlegi Több mint 30 eve van vil lány a faluban helyzetről Kovács István, az intézmény igazgatóhelyettese tájékoztat: — Hogyan lehetne jellemezni a mai állapotokat? — Iskolánkban a 16 osztályon és az 1 kisegítő tanuló- csoporton kívül 5 napközis csoport működik. Pontosan 412 tanulónk és 26, nevelőnk van. A túlórák száma azért magas, mert két orosz—magyar szakos tanári állás betöltetlen maradt. — Milyen az épületek állaga? — Jóllehet a pincében, az udvaron és a gyakorlókertben még most is áll a víz, de maguk az épületek nem rongálódtak meg. Néhány szükségtanteremben még most is tanítunk. Saját beruházásként az újtelepi iskolában szeptember 1-i határidővel két osztálytermet alakítunk ki. A Bercsényi Tsz szocialista brigádja hasonló munkák elvégzésével segített rajtunk az elmúlt évben is. Kunágota főutcáját járva elég kihaltnak tűnik így hétköznap délelőtt a környék. Az üzletek egy része zárva van, s csak a presszó, az étterem és a takarékszövetkezet előtt lehet látni kerékpárokat. Szabó József, az -eszpresz- szó vezetője feleségével és egy „pultos” fiatalasszonynyal együtt látja el a teendőket. — Mennyi a havi forgalmuk? — Ügy 190—220 ezer forint körül van. Rendszerint a délutáni órákban térnek be sokan. — Kik járnak ide? — Általában fiatalok, de más korosztályokhoz tartozók is be-bejönnek. Noha akár 120 ember is elférne a két helyiségben, a lakodalmakat és egyéb nagyobb rendezvényeket az étteremben szokták tartani. A házaspár elégedetten nyilatkozik élet- és munka- körülményéről, no meg arról, hogy rendbontás nemigen fordul elő náluk. Az egyik ház kapujában idős bácsika álldogál. Megszólítjuk és lefényképezzük. Megtudjuk: Fekete Péternek hívják, 82 éves, és a házban egyedül lakik. A fia és a menye ugyan gondoskodik róla, ám ennek ellenére is nehéz elviselni a magányt... <iV így dél körül már kevés beteg van a rendelőben. A két éve átadott új épület és az orvosi lakás minden szempontból megfelel a követelményeknek. Dr. Juhász Ferenc körzeti -főorvos és felesége — aki az asszisztensi teendőket látja el — fogadnak bennünket. Mint mondják, Szerencsről kerültek ide. — Milyen volt a régi orvosi lakás? — Azt mondhatjuk, hogy 10 éven át nagyon rossz körülmények között laktunk ott. Az új rendelő építésével és a korszerű felszerelés beszerzésével sokat javult az egészségügyi ellátás. — Hány adagos a napközis konyha? — Mire lenne még szükségük? Kovács István igazgatóhelyettes: két osztálytermet alakítunk ki kezében. Bent a kerrjpnce előtt két fiatalember annyira belefeledkezik a munkába, hogy kezdetben ügyet sem vetnek ránk. — Mennyi kenyér és péksütemény kerül ki naponta? — Kenyérből — mondja Bánfalvi János szakmunkás — hatszor négy mázsát, kifliből 1800—2Q00, pogácsából 800 darabot sütünk, de szegedit, kalácsot, brióst is készítünk. — Meg vannak elégedve munkahelyükkel és a fizetéssel? — Nem. Különösen amióta emelték a normát. — Mi a baj? A presszóba mindig betér valaki — Nem a nagyobb követelménytámasztást kifogásoljuk, hanem azt, hogy ugyanazokkal az elavult berendezésekkel kell továbbra is dolgoznunk. Rossz a dagasztó-, a kiflisodró gép és nem kielégítő a biztonsági felszerelés, meg túl hideg a lisztraktárunk. A rendelő cs az orvosi lakás 1978-ban épült — Mennyit keresett a normarendezés előtt? — Átlagosan 5500—6000 forintot, azóta viszont csak 4500-at kapok havonta. — Szóltak ez ügyben valakinek? '— Igen, sőt írásban is benyújtottuk kérelmünket, de eddig még válasz nem érkezett. Kunágotát elhagyva böngészgetem még a jegyzettömbben levő adatokat. Közben eltűnődöm: vajon miNehéz elviselni a magányt lyen lehetett az újtelepi korszerű egészségház és orvosi rendelő, amely 1952-ben épült? Az 530 analfabéta közül (Í949) hányán tanultak meg írni, olvasni á községben ... ? Bukovinszky István Rosszak a dagasztócsészék Fotó: Martin Gábor Visszatekintés Füzesgyarmat megyénk azon települései közé sorolható, ahol közvetlenül a fel- szabadulás után indult meg az élet. Kommunisták, s a velük szimpatizáló egyéb baloldaliak látták, hogy eljött a cselekvés órája. A nemzeti bizottságon kívül több párt-, szakszervezet, nő- és ifjúsági szervezet is megalakult abban az időben. Tagjaik konkrét feladatokat kértek maguknak. Közeledtek a választások, és a tömegek új jogokat kaptak. Nem mindennapi eseménynek számított, amikor három ember: B. Nagy Imre, He- gyesi János és Faraghó Sándor elindult Debrecenbe, hogy részt vegyen az Ideiglenes Nemzetgyűlés munká-. jában. „Debrecenben nagy örömmel fogadtak bennünket” •— emlékezett vissza Hegyesi János, azon az összejövetelen, amelyet a Csánki Dezső h on ismereti-hely történeti kör aktivistái rendeztek, ö a Szózat megvitatásakor szólalt fel, és akkor mondta el nagy tetszéssel fogadott beszédét. Megemlítette, hogy „tanakodás” közben Erdei Ferenc kérte fel erre. Arra már nem volt ideje, hogy mondanivalóját leírja. így teljesen szabadon adta elő mindazt, amit lelke és szíve diktált neki. Miután a küldöttek visz- szatértek Füzesgyarmatra, nagygyűlést hívtak össze a faluban. Ezen mintegy 500— 600 ember előtt ismertették a Nemzeti Függetlenségi Front programját és az Ideiglenes Nemzetgyűlésen lezajlott eseményeket. Népi forradalmi hangulat lett úrrá a tömegen. A gyűlés végén Hegyesi János felkérte a jelenlevőket, hogy válaszszák meg szabad akaratukból saját pártjukat. Ö és Fekete Imre szervezte meg a Nemzeti Parasztpártot. A Kisgazda Pártot nem kellett létrehozni, hiszen az már régóta működött a községben. Az SZDP viszont csak később alakult meg ... B. L. Csíramáié az orosházi piacon A hazánkba érkező külföldiek tapasztalata és az idegenbe telepített magyar konyhák jó hírneve világszerte azt a véleményt alakította ki, hogy a magyarok — egyéb jó képességeik mellett — a legjobban tudnak enni. A gasztronómiai könyvek sokasága mellett ezt bizonyítja az is, hogy a népi tudat népköltési formában is számba veszi a sok nemzetiségű és sokféle etnikumú kis ország egyes vidékei táplálkozásának legjellemzőbb sajátosságait. Ezek közül idézzük az alábbi rigmust, egy 1878-ból való népi kéziratból. Megjegyezzük, hogy a rigmus megörökítő- jének anyanyelve szlovák volt, s így az alábbi szöveg helyesírását nemcsak a régies magyar írásmód jellemzi : Kolosvárnak Kápostája Debreczennek Szalonnája Székely főidnek borsoskaja / Komárom fris czipócskája Kecskemit- nek tarhonyája Szegedének paprikája Makónak vörös hagymája / Sopronnak aszalt Szilvaja Sza- batkának szercsikája Po- zonnak mákos buktája ) Pápának sárga ripaja Aradnak burgundiája Gyulának sárga dinyája Miskolc vajos fonatká- ja Ninc óly enni való arszág Mint a magyárok hazája. Ha valaki orosházi elolvassa ezt a „Statisztikát” (a kéziratos könyvecskében ez a címe), joggal gondolhat rá, hogy Orosháza nevével is ki lehetne egészíteni. Mégpedig nem is egy jellegzetességgel. Elsőként idekívánkozik az orosházi házi kenyér, mely messze földön híres, s amiről azt regélik a helybeli öregek, hogy a háború előtt még Amerikába is vitték rendszeresen, repülővel. Minőségének jó hírét őrzi Szabó Pál „Orosházi házi kenyér” című tanulmánya, mely az Orosházi Szépmíves Céh 1937. évi évkönyvében jelent meg, s őrzi egy képes levelezőlap, melyen a magát kínáló kenyér mellett egy szál piros rózsa is látható. rakozók. Az említett időszakban a ..málésok” is csak úgy sorjáztak a piacon, a legutóbbi esztendőkben azonban csak itt-ott látható egy-kettő. Mondják, hogy ennek többféle oka van. Egyrészről a fogyasztói igények — az ízlés — változását emlegetik, többen azonban abban látják a jelenség okát, hogy az új civilizációs folyamatban eltűnnek a házakból a kemencék; igazán finom csíramáiét pedig csak kemencében lehet sütni. De erre még majd visszatérünk. A következőkben — tekintettel e valaha népszerű étel múlónak tetsző divatjára — leírjuk, hogy Orosházán milyen az elkészítés módja. A csíramáié búzából készül. A kimért mennyiségű búzát 8—10 literes vájdlin- gokba teszik. Vízzel leöntik, és így hagyják állni 24 óráig. Majd a fölösleges vizet leöntik, és a búzát 7—8 napig csíráztatják. Közben szükség szerint meglocsolják, és meg is keverik, hogy a csírázás minél egyenletesebb legyen. Amikor a búza már jól kicsírázott, a vájd- lingból gyúródeszkára, vagy az asztal lapjára öntik, és húsdarálón ledarálják. A kicsírázott búzából maroknyi gombócokat formálnak, s ezeket hajtják át a darálón. A vájdlingban levő masszára ismét vizet öntenek, jól átgyúrják, és így hagyják állni, hogy édesedjék. A jól kiázott búzapépet ezután gondosan megtisztított szőlőprésbe helyezik. Az onnan kikerülő képlékeny pépet szitán átszűrik úgy, hogy a szitát a vájdlingba teszik. Az édes léhez lisztet adnak, hogy sűrűsödjék. A kisajtolt léből annyit hagynak, hogy liszt hozzáadásával jó kemény cipókat gyúrhassanak. Ezeket elnyújtva, a tepsi aljára helyezve képezik a csíramáié alját. Erre öntik az előre elkészített pépet, s az egésznek tetejét ugyancsak meglocsolják néhány kanálnyi kipréselt lével, hogy sütés közben le ne égjen. A kemencét szalmával és szárízíkkel jól fel kell fűteCsíramálct árusítanak az orosházi piacon Most azonban egy másik specialitásról kívánunk megemlékezni, mely mint népi eledel sokfelé ismert ugyan, de - vidékünkön Orosházát tartják igazi hazájának. Ez a csíramáié. A tavaszi hónapokban tűnik fel — különösen a nagy piaci napokon. Hétfőn és csütörtökön árulják leginkább, amikor a környékről is nagyon sokan bejárnak a városba. A csíramáié történetéhez hozzátartozik, hogy bár régről ismert eledel, a háborús években sütötték belőle a legtöbbet, a cukorhiány pótlására. Később is nagy keletje volt, s különösen az 1960-as években árultak belőle sokat. Mint a piacon készült fényképfelvételen látható, a csíramálés tepsik mögött fehér köpenyben áll az eladó, asztala előtt pedig (akkor még nem voltak árusító „betonpultok”) türelmesen sorban állnak a csemegére váni. A téglák mutatják, ha jól befűlt, s ekkor a hamu lekotrása után berakják a tepsikbe előkészített csíra- málétésztát. A sütés időtartama általában két óra. A kész csíramáiét a tepsiben hagyva teljesen lehűtik, majd éles késsel feldarabolják. Otthoni fogyasztás esetén tetszés szerinti nagyságúra és formájúra vágják. Amit azonban piaci árusításra szánnak, azt négyzet alakú, mintegy 20 dekagrammos adagokra szelik, és darabonként szalvétával rakják tálcára, vagy vissza a tepsibe. A szalvéta általában zsírpapír: ez nem ázik át. Befejezésként a fentebb elmondottakból megismételjük azt, hogy ez az ínyencségnek számító népi eledel a piacokon egyre ritkább. Egyik-másik orosházi ház ablakában olvasható: „csíramáié kapható”. Bcck Zoltán
