Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

1980. március 4., kedd A megyei pártértekezlet vitája (Folytatás az 1. oldalról) Barna Pál, az orosházi já­rási pártbizottság első titká­ra először a megyei pártér­tekezlet szerepét, jelentősé­gét méltatta, majd megálla­pította: Békés megye párt- szervezetei jelentősen fejlőd­ték. A párttagság összetétele kedvező irányban formáló­dott. Nőtt a munkások, a fi­zikai dolgozók, a fiatalok aránya; javult a tagfelvételi munka tervszerűsége. A me­gyei pártbizottság, a végre­hajtó bizottság nagy gondot és figyelmet fordított a szer­vezeti életre, a fegyelem erősítésére, a párttagság esz­mei, politikai nevelésére. A járás pártszervezetei — köz­tük az irányító pártbizottsá­gok is — elkészítették jelen­téseiket. Nagy igényességgel, felelősségérzettel igyekeztek bemutatni azt a munkát, amelyet a kommunisták pél­damutató magatartásával az egész lakosság javára és se- gitségével elértek. A járás gazdaságai, köztük a terme­lőszövetkezetek, az utóbbi három-négy évben kiemelt feladatként jelölték meg a hatékonyság növelését, az in­tenzív jellegű gazdasági fej­lesztést. A szövetkezetek át­lagos méretei megfelelnek a kor technikai és szervezett­ségi követelményeinek. Az elmúlt öt év tapaszta­lata azt mutatja: minél na­gyobb feladatokat old meg a párt, annál nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a kommunisták sorait olyan friss erővel töltsük fel. akik kiérdemelték az alapszerve­zet, a környezet bizalmát. Az új pártbizottságnak e fontos területre változatlanul meg­különböztetett figyelmet szükséges fordítani. Németh Ferenc, a MEZŐ­GÉP orosházi gyárának vas­esztergályosa, országgyűlési képviselő, Orosháza város küldötteinek nevében szá­molt be megyénk egyik leg- iparosodottabb településének fejlődéséről. Elmondta, hogy a város iparának összetéte­lét azért tartják jónak az itt élők, mert az élelmiszer- ipar és könnyűipar mellett megtalálható a nehézipar, az építőanyag-ipar, a gáz- és olajbányászat, ami együtte­sen azt példázza, hogy a helyes és a jól megválasztott ipartelepítési politika jó eredményeket mutat föl azon a helyen is, ahol nem volt különösebb hagyománya a nagyiparnak. Jó érzés az országban jár­va hallani — jegyezte meg a küldött —, hogy Orosházát nemcsak Darvas József köny­veiből ismerik, hanem üveg­gyártásáról, gázkazánjairól, kukoricabetakarító adapte­reiről, baromfikonzervjéről, gáz- és olajiparáról is. Mind­ez növeli az orosházi kom­munisták felelősségét. A munkások felelősségérzetét dicséri az a tény is, mely szerint a város üzemei 1975- ben tőkés exportra 379 mil­lió forint árut szállítottak, az elmúlt esztendőben pedig már ez a szám elérte a 621 milliót. Hozzászólását Németh Fe­renc azzal zárta, hogy a je­len közgazdasági helyzetben fokozni kell az üzemek kö­zötti együttműködést, s el kell érni azt is, hogy az üze­mek termelését irányító szer­vek a tervezés során ne ke­rüljenek lépéshátrányba. Irházi Lajosné, a Szakszer­vezetek Békés megyei Taná­csának vezető titkára, a me­zőkovácsházi járás kommu­nistáinak küldötteként a szakszervezeti mozgalom Bé­kés megyei eredményeiről számolt be a pártértekezlet résztvevőinek. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt esztendőkben megyénkben is gazdagabb lett a mozgalom tevékenysé­ge. tovább erősödött iránta a tagság bizalma. A szak- szervezeti munka gyakorlá­sában 259 szakszervezeti bi­zottság, 8 ezer 600 bizalmi és bizalmihelyettes, vala­mint több ezer aktivista vesz részt. Nekik valamennyiük- nék igén nagy szerepük van az üzemeinkben dolgozó 4 ezer 200 munka- és szocia­lista brigáddal együtt az üzemi demokrácia tovább­fejlesztésében, a termelési si­kerekben. A szocialista brigádok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra indított verseny után, most a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny­ben ismét bebizonyították tettrekészségüket. Az SZMT vezető titkára figyelmeztetett arra, hogy ezt a lendületet a termelést tervező munka napjainkban észlelhető fo­gyatékosságai megtörhetik, s hogy ebben közös a fele­lősségünk. A szakszervezeték érdek- képviseleti feladatairól szól­va Irházi Lajosné megfogal­mazta, hogy ez utóbbi ma már igen körültekintő tevé­kenységet igényel, hiszen a jogos igények között is rangsorolni kell a népgazda­ság ismert helyzetében. Ezért is fontos, hogy a szakszer­vezeti testületekben fölhal- . mozódott tapasztalatokat, in­formációkat, következtetése­ket a pártszervek minden szinten jobban hasznosítsák. Patkás Sándorné, a Gyulai Harisnyagyár láncoló szak­munkása, Gyula város kül­dötte. felszólalásában a ha­risnyagyár gépi rekonstruk­ciójának végrehajtásáról adott számot. E korszerűsí­tés eredményeként — mint mondotta — jelentősen meg­változott a gyár termékszer­kezete, a divatnak megfele­lő, jól értékesíthető, keresett áruk gyártását kezdhették meg. S miközben a kötők létszáma 360-ról 230-ra csök­kent, az egy munkásra jutó termelés 71 ezer 700 pár ha­risnyáról 135 ezer 850 párra emelkedett. őszintén szólt Patkás Sán- domé arról is, hogy az el­múlt évben a gyár gárdája rajta kívül álló okokból — a fonalak rossz minősége, al­katrészhiány miatt — tervét teljesíteni nem tudta, s így olyan helyzet állott elő, hogy ' azok a szocialista brigádok, amelyek már korábban arany fokozatot értek el a munka­versenyben, most pedig lé­nyegesen többet dolgoztak, mint annak előtte, legfeljebb ha az ezüst fokozatig jutot­tak el. A küldött nem a ma­gasabbra emelt mércét kifo­gásolta, hanem azt, hogy a szigorítást nem a verseny indításakor, hanem annak értékelésekor jelentették be az illetékesek. A termelés nehézségeit kö­vetően a gyári pártszerveze­tek irányításának gondjairól beszélt a gyulai küldött, ki­emelve, hogy van abban is javítanivaló, mivel a párt­megbízatások teljesítését a harisnyagyári kommunisták­tól nem minden esetben kér­ték számon. Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke a tanácsi párt­irányítás sokoldalúságát és konkrétságát elemezte. Az országos és a megyei ta­pasztalatok azt bizonyítot­ták. hogy az 1971-ben életbe lépett tanácstörvény a gya­korlatban jól bevált, erősö­dött a tanácsok népképvise­leti, önkormányzati jellege, javult az államigazgatási munka színvonala. Az új kö­vetelmények azonban még nem mindenütt váltak gya­korlattá. A tanácsi testületek mun­kájáról szólva hangsúlyozta: az eredmények jelentősek, ha arra gondolunk, hogy a hosz- szú ciklus utolsó évében sem esett vissza a tanácstagok ak­tivitása. Persze, a testületek vitája lehetne még érdemibb. A döntések végrehajtásának szervezését, a menet közbe­ni ellenőrzést, a beszámolás színvonalát javítani kell. Az elmúlt esztendőkben -fokozó­dott a tanácsi munka egy­szerűsítése, korszerűsítése. Ennek eredményeként több jó módszer, konkrét intéz­kedés született a korszerű közigazgatás kialakításában. Mindez a bürokrácia csök­kentését is jelenti. A megyei tanács irányítására fejlőd­tek, kialakultak a város kör­nyéki kapcsolatok. Létrejöt­tek a város környéki koor­dinációs bizottságok, a taná­csok gazdasági együttműkö­désén viszont még van ja­vítanivaló. Felszólalásának befejező részében beszélt a megye te­lepüléshálózatának fejlődésé­ről. A párt állásfoglalása, a kormány határozatai alapján megyénkben 1972-ben hagy­ták jóvá a megye település- fejlesztési tervét. Az ered­mények között elsőként em­lítette, hogy ezeket a célo­kat a párt-, állami és társa­dalmi szervek, a lakosság támogatja. Jelentős változás következett be a megye te­lepüléshálózatában és fej­lesztésében. Megváltozott a gazdasági térszerkezet. A megye északi térségén már nem fehér folt, elkezdődött Mezőkovácsháza iparosítása, Mezőhegyes, Battonya, Tót­komlós, Medgyesegyháza fej­lesztése. Fokozódott Gyoma és Endrőd együttműködése. A feladatok teljesítését segí­ti, hogy több hosszú távú tervet dolgoztak ki. Ezenkí­vül figyelembe veszik a te­rületi munkamegosztásban egyre nagyobb szerepet ját­szó Békéscsaba—Gyula—Bé­kés együttműködését, a ku­tatómunka eredményeit. Dr. Eleki János, a mező­kovácsházi Űj Alkotmány Tsz elnöke, Mezőkovácsháza járás küldötte, gazdaságpoli­tikai, ezen belül is a mező- gazdasághoz kapcsolódó kér­désekről szólt. Az Üj Alkot­mány Termelőszövetkezet fejlődéséről elmondta, hogy az, a tájegység természeti adottságait kihasználva, ve­tőmagtermesztését, köze­lebbről a zöldségvetőmag­termesztést fejlesztette leg­dinamikusabban. A szövet­kezet alaptevékenysége ter­melésének bővítésével érte el, hogy éves árbevétele 1979-ben 81 százalékkal volt magasabb, mint 1975-ben. Ehhez hozzájárult a szelle­mi tőke gyarapítása, a tech­nikai színvonal és technoló­giák korszerűsítése, illetve a társulások nyújtotta előnyök kamatoztatása, és a 27 szo­cialista brigádot megmozga­tó munkaverseny. Felszólalása további részé­ben dr. Eleki János a ko­vácsházi járás szövetkezeti mezőgazdaságának eredmé­nyeit és gondjait taglalta, majd javasolta, hogy a me­gye mezőgazdaságában a táj- termelés elvéből kiindulva, valósítsunk meg szélesebb körű munkamegosztást: dé­len a gabonatermesztésre alapozva, elsősorban az ab- raktakarmány-fogyasztó ba­romfi- és sertésállomány bő­vítése, míg északon a szálas- takarmányok termesztésének fokozásával a szarvasmarha- és juhhústermelés jöhetne számításba elsősorban. Ez egyébként a területi tsz-szö- vetségek koordinációs, egyez­tető munkájára, eddigi sike­reire is alapozható. Hunyadi György, a Vésztői MÁV Vontatási Főnökség mozdonyvezetője, Szeghalom járás küldötte. Beszédében legnagyobb hangsúlyt annak adott, hogy a munkába álló fiatalokkal kiemelten kell foglalkozni. A vontatási fő­nökségre érkező pályakezdők fogadása, patronálása, beil­leszkedésük könnyítése a munkahelyi politikai, és tár­sadalmi szervezetek felada­tai között első helyen szere­pel. A vésztői jó gyakorla­tot bizonyítja az is, hogy az elmúlt öt évben 26 fiatal került a párt soraiba, vala­mennyien munkások, s kö­zülük 18 volt a harminc éven aluli. Elismert, tartalmas mun­kát tükröz az is, hogy a fő­nökség fiataljai háromszor nyerték el a KISZ Közpon­ti Bizottság Vörös Vándor­zászlaját, illetve, hogy ezen a munkahelyen a kilépők száma a lehető legkisebbre csökkent. Ezt a jó munka­helyi légkört erősíti a poli­tikai és mozgalmi szervek vezetőinek az a gyakorlata, amely abból az elvből táp­lálkozik, miszerint a felada­tokat csak akkor és úgy le­het végrehajtani, ha a veze­tők a dolgozókkal minden­napos kapcsolatot tartanak. Csak így érezheti minden­ki annak felelősségét, nagy­ságát, hogy pártunk politi­kájának megvalósítása raj­tuk, az egyes embereken mú­lik. Az éves tervből nap mint nap teljesíteni kell az aznapra jutó feladatokat. Ezért azokról nap mint nap kell beszélni, nemcsak éven­te kétszer: egyszer az év ele­jén, a terv ismertetésekor, másodszor pedig év végén, a terv teljesítésének értékelé­sekor. A napi politikai, ter­melési agitációnak természe­tesen csak akkor lehet hatá­sa, ha a vezetők példamuta­tása sem hagy kívánnivalót maga után. Kardos Emőné, a Békés­csabai Konzervgyár igazga­tója, Békéscsaba város kül­dötte hozzászólásában külön nyomatékkai fogalmazta meg: a tervciklus legnagyobb eredményének az élelmi- szer-tartósító ágazatban azt kell tartanunk, hogy a fel­dolgozandó nyersanyagot a konzervgyárnak teljes egé­szében megyénk mezőgazda- sági üzemei adták. Ezt köve­tően több fontos dologról mondott véleményt. Szólt ar­ról, hogy a gyári kollektíva egyetért a készletgazdálko­dás szigorításával, de szerin­tük ebben sem szabad álta­lánosítani, hiszen a konzerv­ipar az alapanyag 70 száza­lékát a harmadik negyedév­ben dolgozza fel, a szükséges segéd- és csomagolóanyag nagy hányadát pedig máraz első negyedévben át kell. hogy vegye. Késztermékeit viszont — saját exportjog híján — más vállalatok igé­nye szerint kénytelen több­kevesebb ideig tárolni. Ez az utóbbi dolog szoro­san összefügg az export gaz­daságosságával, illetve a szer­ződéses fegyelemmel, ame­lyet a konzervgyár igazgató­ja szerint sokkal szigorúb­ban kellene számon kérni. A következetességre, illetve a differenciált értékelésre hív­ta fel a figyelmet Kardos Emőné akkor is, amikor is­mertette, hogy a gyár ma is rég elhasználódott vona­lakon dolgoz fel 37 ezer ton­na paradicsomot évente, mi­közben a konzerviparban fe­leslegesen párhuzamos kapa­citásokat hoznak létre. Hoz­zászólását a vezetők alkal­masságának mélyreható vizs­gálatáról, illetve nagyobb megbecsüléséről megfogal­mazott véleményével fejezte be. Dr. Müller Ferenc, a Hal­tenyésztési Kutató Intézet igazgatója, Szarvas város küldötte. Legelőször azt je­lenthette a megyei pártér­tekezletnek, hogy sikerült előre lépni a kutatási ered­mények gyakorlati átadásá­ban, s hogy ezzel együtt el­mélyült és szorosabbá vált a termelő üzemek és kutató­helyek kapcsolata, néhány tudományterületen pedig si­került nemzetközileg is ki­emelkedő eredményt elérni. Megyénk az elmúlt öt év so­rán gazdagodott a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet révén új tudományos inté­zettel, amelyben már 1974- től megindult egy olyan fej­lesztési program, amit na­gyobb részben a MÉM, ki­sebb részben a FAO finan­szírozott. Így alakították ki az Európában is egyedülálló zárt halnevelő rendszert, épült még egy kísérleti hal- tápüzem. Az intézet szerződéses kap­csolatot alakított ki a tógaz­dasági területek ötven szá­zalékára, ebben érdekelt a Hidasháti Á. G. biharugrai halgazdasága is. Túl ezen, öt év alatt 5 ezer anyahalat ad­tak át a termelő üzemeknek, köztük tavaly 500 olyan pontyhibridet, amely a vilá­gon az első köztenyésztésbe kerülő fajtának számít. Nagy részt vállalnak a megye édes­vízi haltenyésztésének fel­lendítésében is, s ezzel egy időben a nemzetközi kap­csolatok ápolásában: tavaly 23 országból összesen 434 vendég érkezett a Szarvasi HAKI-ba. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents