Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
1980. március 30., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Szellemi export 10—20 helyen megy fel a függöny Az olvasás válogatás is Az Interkoncert immár 20 éves. Működésének kezdetén csupán néhány magyar művész utaztatásával foglalkozott. Most pedig évente hét- nyolcezer utazást bonyolítanak a Nemzetközi Koncertigazgatóság munkatársai. Az intézmény kereskedelmi forgalma az elmúlt tíz évben majdnem megháromszorozódott, 1979-ben nyeresége megközelítette a kétmillió dollárt — mondja Horváth József igazgató. — Az említett nem kis eredményeket elsősorban a nemzetközi enyhülésnek és a magyar művészek kiváló teljesítményének köszönhetjük, valamint annak, hogy a zene nyelve nemzetközi, bárAz élet célja Tizenkét esztendeje dolgozott már a házán Gábor Imre, amikor elvált tőle a felesége. Megunta az örökös malterhordást, téglapucolást? Vagy egyszerűen csak reményét vesztette, s nem hitte már, hogy valaha is befejeződik az építkezés? Nem tudni, mindenesetre Gábor Imre néhány hónap múlva túladott a félkész házon, s vett a város másik végében egy rokkant vályogviskót. Ezt követően elvett feleségül egy újabb nőt, akinek csodálatos tervrajzokat mutogatva lelkesen elmagyarázta, mi nő majd ki a vályogfalak helyén pompázatosán és emeletesen. A kette® számú feleség esténként az asztalra könyökölve, csillogó szemmel hallgatta a fantáziadús előadásokat, és talán látta is, hol lehet majd felmenni a tetőteraszra, hogyan kéklik majd a kerti medence vize, és, hogy a nappalit beragyogó délutáni napsugár hány négyzetméter üvegfalon keresztül cirógatja meg őket. Hanem aztán az előadások végén mégis csak megrettent az ifjú asszony és megkérdezte : — De hát, honnan szerzünk mi ennyi pénzt? — Bízd rám — simogatta meg Gábor Imre az asszony fiús haját, majd a fülébe súgta kedveskedőn: — A nagy dolgoknak különben sincs közük a pénzhez. A fiatalasszony kishíján sületlenségnek nevezte ezt a megállapítást, de aztán arra gondolt: hátha mélyértelmű igazságot rejt, olyan mélyet, amihez ő képtelen alábukni, ráhagyta hát inkább: a pénznek a kétszintes villához tényleg semmi köze. Gábor Imre azután hozzálátott a tervrajzok megvalósításához. Anyagbeszerző volt egy kereskedelmi vállalatnál, ráadásul talpraesett, üzleti érzékkel többszörösen is megáldott negyven év körüli férfi. Olyan kétértelműen tudott fogalmazni, mint egy erotikus vicclap és úgy értett a megvesztegetéshez, mint egy ötszázas bankjegy, Gábor Imre pedig hamarosan nekilátott, hogy fölépítse az egyszoba-konyhás szükségépületet. hol hangzik is fel, megértik a hallgatók. Azt szeretnénk, hogy a magyar művészek a világ minél több koncerttermében megforduljanak, ismertek legyenek, és Magyar- országon minél több külföldi előadó lépjen fel. Célunk tehát kultúrpolitikai. Módszerünk kereskedelmi jellegű. Tevékenységünk az előadóművészet csaknem minden területére kiterjed: a zene-, a tánc- és a színház- művészettel egyaránt foglalkozunk. Ezen belül a köny- nyü és a komoly műfaj érdekeit is képviseljük. — Vajon az Önök által könnyen áttekinthető nemzetközi színpadokon és az Interkoncert tevékenységében e • — Ez lesz az első lépés, szivecském — magyarázta a feleségének —, tavasz végétől már ellakhatunk abban is, az a 800 pedig, amit albérletért fizetnénk a bontás után, megmarad nekünk. — De hát... — vett mély lélegzetet az ifjú asszony, ám férje gyöngéden megsimogatta, és azt mondta: — Sok oldallépést kell megtennünk ahhoz, hogy egyenesen célba érjünk. Nyár fejére fölépült a szükséglakás, ekkor Gábor Imre előhozakodott újabb ötletével. — Itt, a kert végében fölépítjük a gazdasági épületsort. Kamra, fásszín, tyúkól, disznóól? — És ott lakunk ezentúl? — Abból lakunk, kis szívem. A malacokból, a hibrid csirkékből... Felesége ekkor sírva fakadt, és Gábor Imrének éjszakába nyúló magyarázkodásra volt szüksége, hogy a „járulékos beruházások” fontosságát bebizonyítsa. De bebizonyította, és az ifjú asz- szony tovább kevergette hétvégeken a maltert, cipelte a cementeszsákokat, adogatta a téglát a növekvő falakra, őszig tartott a munka, akkor kiderült, hogy a szükséglakást is át kell építeni, mert csak nyári laknak volt jó. Télen újabb toldalékkal gyarapodott a gazdasági épületsor, de a nyúlházat már nem bírták benépesíteni, mert elfogyott a pénzük. Gábor Imre ekkor hulladék- anyagból lakhatóvá varázsolta a fásszínt, áthurcol- kodtak ide, a szükséglakást pedig kiadták albérletbe. Ez az ötlet teremtette meg a jövendő villa anyagi alapját, melynek valódi alapját az újabb tavaszon lerakhatták. — Egyelőre csak kétszobás lesz —' mutogatta feleségének a módosított tervrajzot, aiknek szemében már semmiféle csillogás -nem volt. Fásultan hallgatta férjének lelkes szavait, és arra is igent mondott, amire nemet kellett volna. — És persze, egyszintes. De jövőre már fölhúzzák az emeletet. A kétszobásból egyszobás lett. A fürdőszoba falaiból kimaradt a vezeték, a parhogyan alakul e két terület aránya? — Állami intézmény voltunkból adódóan a komoly műfajt nagyobb támogatásban részesítjük. De ez egész tevékenységünkkel összefüggő, anyagi kérdés is. Tíz évvel ezelőtt rendezvényeink 70 százaléka a könnyű műfajból került ki, ma már ez az arány 50—50 százalékra változott. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a kiegyenlítődést nem a könnyű műfaj csökkentésével értük el, hanem a két terület egyidejű növelése mellett. Forgalmi adatokkal kifejezve, 1979- ben 2700 olyan komoly zenei rendezvény zajlott a világban, amelyen magyar műkettát kátránypapírral helyettesítették. De az újabb esztendő újabb ötletet adott Gábor Imrének: lebontotta a szükséglakást és fölépítette belőle a garázst. A garázst kiadta bérbe, de mert nem volt kifizetődő, a következő évben ezt is lebontotta, és az anyagot fölhasználta kazánháznak. Aztán két szobára osztotta az egy szobát, de mert kicsinek találtatott mind a kettő, kiütötte a konyhai közfalat, minek utána a konyha pótlására átalakította a fürdőszobát. Felesége ekkoriban már úgy viselkedett, mint egy siketnéma rabszolga: föladta a téglát, ha föl kellett adni, és levette, ha le kellett venni. Kiürült tekintettel haladt át a meszesgödrökkel lyugga- tott, gerendákkal és téglahalmokkal eltorlaszolt udvaron, s közönyösen végezte a házimunkát tértől, időtől függetlenül; már nem kérdezte meg, hogy hová fér be a gáztűzhely, ha majd fölhurcol- kodnak a padlásra. Valaha szép volt a mosolya és arcán kislányos ámulat ült, ha férje terveit hallgatta, ma már azonban a fáradt, közönyös vonások véglegesen megtelepedtek rajta. Ügy érezte, meglepetés már nem érheti, az élet bizonyára hamarabb elmúlik, mint az építkezés. Mégis érte meglepetés. Férje az egyik estén újabb tervrajzot teregetett ki előtte. Kétszintes, tetőteraszos villa volt. — Na, mit szólsz hozzá? Nem szólt semmit, tenyerét bámulta, s arra gondolt, nincs férfi, aki azt kívánná: simogasson vele. — Arra gondoltam — fejtegette férje —, hogy így, ahogy van, eladjuk a házat, telket, mindent, és a Kisrét- ben kezdünk el építkezni. Már kis is néztem egy telket, jó nagy, igaz, nincs köz- művesítve, de... Az asszony sikított. Nem tudta, nem is észlelte, hogy sikít, csak valami elemi, kétségbeesett tiltakozást érzett, ami akarata ellenére tört ki belőle, s betölti a szobát, betölti és bezengi; nem tehet róla, de mindjárt megrepedeznek a falak, kiesnek keretükből az ablakok és alá- zuho| a mennyezet... Gábor Imre az új telken már a harmadik feleségével kezdte el az építkezést, aki ekkor még nem is sejtette, hogy az élet célja az építkezés maga. vészek is közreműködtek. A könnyűzenében ez a szám nem éri el a kétezret sem, de az említett arány fennáll, mert az ún. vendéglátóipari tevékenységünk is a könnyű műfaj igényeit elégíti ki. Évente kb. 500 magyar előadóművész dolgozik huzamosabb ideig, egy hónaptól két évig terjedő intervallumban külföldi mulatóhelyeken. Mindezek azonban csak számok. Az az igazi eredmény, hogy világhírű együttesek, énekesek, hangszeres szólisták és táncosok képviselik hazánkat a legrangosabb koncerttermek és operák pódiumain és a nemzetközi fesztiválokon. — Beszéljünk az Importról Is! Milyen rendezvények vÍrják a magyar közönséget 1980-ban? — Évente körülbelül 700, külföldi művészek részvételével lebonyolított, főként komoly zenei előadást szervezünk Magyarországon. Ez már nemigen növelhető. Hazánkban ugyanis a vendég- szereplések alkalmával is olcsók a jegyek, a rendezvények nem térülnek meg anyagilag a vállalkozóknak. A hasznot főként a könnyű műfajban nehéz elérni. Helyiséggondjainkon ugyan a most épülő új sportcsarnok segíteni fog, de így is legfeljebb 3-4 nevesebb együttest fogadhatunk évente. A könnyűzene kedvelőit mégis megnyugtathatom: 1980-ban fellép hazánkban a Super- max és az Eruptin együttes, s a Smofcie-val is tárgyalunk. A komoly zene iránt érdeklődőket is gazdag programmal várjuk! A májusi svéd zenei napokra és az októbertől november elejéig tartó szovjet kultúra napjaira kitűnő művészek és együttesek érkeznek e két országból. Érdekesnek ígérkezik a sajátságos japán hangszerekkel, ún. kísérleti zenét játszó japán ifjúsági zenekar műsora is. A Budai Parkszínpadon lép majd fel a Martinique- ról érkező, a mexikói és a Fülöp-szigeteki népi együttes. Októberre várjuk a Bécsi filharmonikusok zenekarát, s hogy a szólisták se maradjanak ki: Nikolai Ged- da és Lamberto Gardelli vendégszereplésére is sor kerül. A Bartók-centenárium kapcsán pedig meg kell említeni — bár ez jövőre, 1981-ben lesz —a világnap alkalmából nagyszabású koncertet rendezünk Budapesten, amelyet, reméljük, az egész világon közvetíteni fognak. — Ez a gazdag program azonban, Budapest-ccntrlkus- ságánál fogva, csak a fővárosi közönségnek nyújthat kulturális élményt. — Intézményünk, erejéhez mérten, mindent megtesz a vidéki zenekedvelő közönség érdekében. Saját rendezvényeink egy részét nem is Pesten szervezzük. Az Interfórumot most már másodízben rendezzük Keszthelyen, a Bartók-szeminári- umra pedig Szombathelyen kerül sor. A megújult győri lehetőségek kiaknázását is célul tűztük. Vidéki városainkban azonban a kivételt képező győri leánykar, a pécsi balett és a debreceni Kodály-kórus mellett nincsenek világhírű együtteseink. Természetesen szeretnénk, ha vidéki kultúr- központjaink idegenforgalmát nemzetközi zenei rendezvényeinkkel is fellendíthetnénk. Hiszünk abban, hogy — ha javulnak a rendezési körülmények, ha növekszik a vállalkozókedv — vidéken is több, elsősorban fesztivál jellegű rendezvény lebonyolítására kerülhet sor. Mátraházi Zsuzsa Néhány héttel ezelőtt azt fejtegettem, hogy az olvasás olyan öröm és szórakozás, amelynek nincs szüksége fenkölt indokokra, hiszen önmagában hordja jutalmát. Szellemi kielégülést nyújt, valódi élvezetet, aminek ugyan vannak különböző fokozatai, de együtt az egész a sokféle érdeklődés adta eredmény — végül is mindig az egyén kulturáltabbá válását jelenti. Vagyis azt, amire közművelődési politikánk alapvetően törekszik. Ez igaz, mondták többen, de ki merné állítani, hogy ez minden könyvre egyformán vonatkozik, mikor annyiféle létezik, s pont a legtöbbet olvasó emberek tudják legjobban, mennyi az éppen csak elolvasható. S olyan is jócskán akad, amit többszöri nekifutás után abbahagyunk. Valóban ez a helyzet, de hozzá kell tenni, hogy mióta olvas az ember, azóta válogat is, és ez természetes. Vitathatatlan tény és szükséges, már csak azért is, mert mindenkinek véges az ideje, és nem mindegy, hogy azt mivel tölti el. Senki sem állíthatja — akár a jelent vizsgálja, akár messzire visszanéz az időben —, hogy minden egyes kiadott kötetre elmondható: nagy veszteség érte volna a világot, ha nem írják meg. Vannak pótolhatatlan könyvei a világirodalomnak — beleértve a magyar irodalmat is — ugyanakkor gyengébbek, sőt kifejezetten rosszak is. De egy- egy író, költő életműve sem egyforma színvonalú, alig találni olyat, aki egész életében azonos nívón mozgott. Még a legnagyobbak is voltak kezdők és hagytak hátra zsengéket, vagy alkotóképességük teljében, talán a túlhajtott munka miatt kevésbé sikerült mű is került ki tőlük. Ha nagyon pontatlanul és leegyszerűsítve fogalmazunk, s a jót és kevésbé jót szembeállítjuk, nagy általánosságban az utóbbihoz az unalmasat soroljuk. De az ilyen sommás ítélet sohasem volt jó, mert nem tételezi fel az olvasók sokféleségét, még az ízlésbeli különbségeket sem. Azt, hogy ugyanaz a dolog — még egy kiválóan elkészített étel is — lehet az egyik embernek kitűnő, a másiknak meg ugyanakkor alig élvezhető. Az elragadtatás és fenntartás sok mindenből eredhet: leginkább a szokás, a beidegzettség motiválja. A könyvtől is ezek alapján várunk valamit; attól függően mást, hogy min nevelkedtünk föl, merre irányított a szülői ház, az iskola, a barátok és a tágabb társadalom. Ízlésünk és értékítéletünk formálói. Aztán ott vagyunk mi magunk, a kialakítók és Varga Géza: Kakas kialakítottak. Van-e érzékünk a humorhoz, milyen a beleélési képességünk, adunk-e a gondolatok tiszta és szigorú megformálására, vagy milyen stílust élvezünk, értékelünk? Speciális-e az érdeklődési körünk, vagy általános: mindent kívánó és magábafogadó? Hogy csak egy keveset vegyünk ahosz- szú sorból, amibe szedni lehetne mindazt, ami meghatározó. De nemcsak ezek befolyá- solók, s döntik el, mit szeretünk, vagy mit tartunk jónak. Pontosabban inkább azt kellene mondani: mit szeressünk és mit tartsunk jónak, mert erről van szó. S ezzel a mindig létező divathoz és az adott társadalom által kialakított értékrendhez értünk. Befolyásuk óriási, bár a kettő nem mindig esik egybe, sőt időnként harcban áll egymással. A divat előnye — így az irodalmi divaté is — az, hogy vonzó. Felkap valamit, és aki ad magára, nem akar lemaradni, hiszen akkor ezáltal ki is maradt abból a legtöbbször szűk körből, amely talán épp utat tört egy valódi új irányzatnak, olyannak, amely előre mutat. Itt a veszély az, hogy nehéz az ocsút a búzától elválasztani, viszont ez a gond nem a tömegek, hanem a kevesek problémája, és csak ritkán a magyar irodalom adja fel a leckét. A nagy többség olvasási szokásainak kialakításában és fejlesztésében már sokkal nagyobb szerepet játszik a magyar irodalom, ebből is a mai, az élő. Néha annyira, hogy a mai magyar kifejezés már értékítéletnek érződik. Az, hogy élő irodalmunk kapja meg a kellő helyet és propagandát, mindenképpen dicséretes, hiszen a 4 jelen kérdéseinek művészi megfogalmazása, az arra adott válasz a máról és a mának, a most élő emberek- . nek szól elsősorban. És átvezetés a jövőbe. De az egyoldalúság itt is veszélyes: nem mind arany, ami fénylik, s attól, hogy mai egy mű, egyáltalán nem biztos, hogy értékes is.- Az pedig, hogy maradandó lesz-e, majd később derül ki a többségről; egyetlen kor sem bővelkedik annyi vitathatatlan tehetséggel. Főleg nem annyival, ahány kiadóhoz jut. De a középhadra is szükség van, még a sereghajtókra is. Csak a mérce ne legyen túl alacsonyra állítva, hogy minden nehézség nélkül, aránytalanul kis teljesítménnyel a nagyok közt szerepelhessen valaki. Pusztán csak azért, mert: mai magyar. Vass Márta Képeink Mai Köröstájunkban Varga Géza szobrászművész néhány alkotását mutatjuk be. 1951-ben, Budapesten született. Komáromi gyermekévei után a budapesti képző- művészeti gimnázium tanulója volt, majd 1970 és 1976 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult, illetve szerzett diplomát. Mesterei voltak Miklós Sándor és Somogyi József szobrászművészek. 1976-ban került Békéscsabára, jelenleg a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola rajz szakos tanára. Három évvel ezelőtt elnyerte a Derkovits-ösz- töndíjat. Rendszeresen részt vesz egyéni és közös kiállításokon, tárlatokon. Több éremre és köztéri szoborra kapott megbízatást, számos alkotása közgyűjteménybe került. Tavaly a békéscsabai Városi Tanács kü- löndíját, az alföldi tárlaton pedig a Derkovits- ösztöndíj nívódíját kapta meg elismerésképpen. Tamási István tárcája i
