Békés Megyei Népújság, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-25 / 71. szám
A KISZ ünn NÉPÚJSÁG-------1 980. március 25., kedd © Kalocsai, matyó, beregi... Téli hidegben cserépkályha padkáján hímezni, ez igen! Szép, régi szokás. A cserépkályha a könyvtárban áll. Annak a padkáján hímeznek a sarkadkeresztúri asszonyok minden hétfő este. A községi könyvtár alkalmi kiállítóteremmé lép elő. A könyvespolcokra terítik ki a szemet gyönyörködtető hímzéseket, subákat, makramékat. A látnivaló lenyűgöző: hófehér batiszt terítő kalocsai mintával, matyó párna, faliképek Békés megyei motívumokkal, furtai fehér hímzés ... S amíg fürgén öltögetnek, jut idő a beszélgetésre is. Két asszony piac — tartja a régi mondás —, három asz- szony vásár, hát még ha húsz jön össze! Szó esik a kertről, a háztájiról, a mindennapos asszonyi teendőkről, a falu gondjairól. Nem ritkák a vaskos tréfák, a jókedvű nevetések. S közben készül a gyönyörű kézimunka. Asszonyfórum ez a javából! Az erősebb nemet mindössze egy férfi képviseli, Rajki-Tóth László tanár, aki a hímzőszakkört patronálja, így Papp Mihályné szakkörvezető segítője. Ma este is az asszonyok karéjában ül, a kirándulást szervezik, ami immár hagyomány a szakkör életében. Tavaly Kalocsán, azelőtt Mezőkövesden voltak. Az idén Szeged, Mohács és Pécs lesz az útvonal. Némi vita a részvételi díjak és a buszban elfoglalt helyek körül. Néhány perc és salamoni döntés születik: aki első ,a jelentkezésben, első lehét a helyfoglalásban is. Egymásra licitálnak, hiszen senki sem akar lemaradni. Az eredmény mindenképpen megéri; két nap gondtalan pihenés, népművészeti értékek megtekintése, tapasztalatszerzés vár rájuk. Lassan visszaáll a szokott nyugalom. A szakkörvezető kihasználja a lélegzetnyi szünetet, elmondja, hogy az idén a kalocsai díszítőművészettel foglalkoznak bővebben. Szétosztja a mintadarabokat, azt fogják majd kivarmi, bemutatni az asz- szonyok. Szó esik a kalocsai különböző formáiról, a „korai” és a „szomorú” kalocsairól. Jó tanácsok el-el- hangzanak, ami az öltésfajtákat és a hímezést illeti. A legfontosabb a hagyományok ápolása, az eredetiség — vallja Pappné. Mintegy végszóra érkezik a könyvtáros, Szabó Imré- né, két hírrel. A héten két előadás lesz a könyvtárban. A községi orvos a gyógyszerek és vegyszerek hatásairól beszél. Koszta Rozália festőművészt is várják, aki már többször volt itt vendég. Egy-egy ilyen rendezvényre a falu egész lakosságát megpróbálják bevonni. Több-kevesebb sikerrel! A szakkör életében természetesen vannak gondok is. Szakkörvezető-változás, az összejövetelek időpontja is más. Akkor megsínylette ,a közösség. De ez már a múlt. Manapság a hétfői estéken benépesül a barátságos olvasóterem. A padkák és az asztalok mellett hímeznek az asszonyok. Készülnek a lakásdíszítők és ruhára kerülő hímzések. Mire a szakköri foglalkozás véget, ér, egy makramé nyakék is kész, amit én kapok ajándékba Mihucz Irénke hatodikos kislánytól. Adók Mária Nemzetiségi néptáncfesztivál Tótkomlóson Nemrégiben adták át közönségének a tótkomlósi művelődési házat, de máris nagy jelentőségű eseményeknek ad otthont az új intézmény. A napokban rendezték a nemzetiségi néptáncegyüttesek minőségi bemutatóját és versenyét. A nézők zömében idős emberek voltak, akik még emlékeznek az élő népművészetre, ismerték a táncokat, s ezúttal arról is meggyőződhettek, hogyan vették át a fiatalok a hagyományokat. Bevezetőül a 10 éve megalakult tótkomlósi úttörőzenekar mutatott be indulókat és más zenekari műveket, majd a táncosok következtek. A méhkerékiek eredeti román táncokat adtak elő. Művészeti vezetőjük Rúzsa János. Figyelemre méltó volt Nyisztor György és felesége szólótánca, mindketten a Népművészet Mestere kitüntetés birtokosai. Egy méhkeréki táncossal, Csotye Jánossal, a gyulai gimnázium első osztályos tanulójával beszélgettünk az előadás szünetében: — Ahhoz, hogy valaki népi táncos legyen, jó ritmusérzék, a zene szeretete és sok-sok gyakorlás kell — mondta. A tánc szeretetét szüleimtől örököltem, akik sokat táncoltak a régi román bálokon. Ezt egyébként minden évben karácsonykor rendezik mostanában is. Az együttessel hetenként kétszer próbálunk, s ez kikapcsolódás számomra, nem megy a tanulás rovására. Régebben sokat jártunk lakodalomba, ott szerettem meg igazán a táncot, ezért lettem táncos én is. Az eleki tánccsnnnrt 1947ben alakult meg, azóta nemzedékek váltották egymást, adták át helyüket a fiataloknak. Művészeti vezetőjük Gaál György. A csoport sokat szerepelt Budapesten az Erkel Színházban, ahol nívódíjat kaptak és elnyerték már a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést, is. Tompáné Ravasz Katalin, az eleki művelődési otthon munkatársa így vallott a csoportról: — A néptánc hagyományait mi is az idősebbektől vettük át. Régebben élt az a szokás, hogy vasárnap délutánonként a táncházban megrendezték az úgynevezett „zsok”-ot. Ez általában két órától este hatig tartó mulatság volt, táncolt ki meddig bírta. A csoport idősebb tagjai ma is szívesen táncolnak együtt a fiatalokkal, hogy még eredetibb formában adhassák elő a román táncokat és népdalokat. A legnagyobb sikert talán a helyi tótkomlósi tánccsoport aratta. Ők 1949- ben alakultak, sokat szerepeltek már Szlovákiában, s a Szocialista Kultúra kitüntető cím, valamint egy miniszteri dicséret birtokosai. Istvánná Racskó Anna irá_ nyitásával tanulják táncaikat. A jól sikerült találkozó részesei voltak még a tótkomlósi citeraegyüttes tagjai is. A nemzetiségi táncegyüttesek bemutató és minősítő versenyén a hagyományőrző tánccsoportok kategóriájában az eleki nemzetiségi népi együttes arany, a méhkeréki együttes ezüst, míg a tótkomlósi tánccsoport a néptánc kategóriában ezüst Amatőr művészeti szemlék Kovácsházán és Orosházán A mezőhegyesi úttörők rockbalett-paródiája Fotó: Tót György és Szekeres Lajos Dr. Grestyák Gizella ünnepi köszöntőjét mondja. A színpadon a mezőhegyesi énekkar néptánccsoportok közül a Battonya—Dombegyház és Vidéke ÁFÉSZ nemzetiségi együttesének délszláv késes táncának előadása tetszett, amelyet Roczkó Milán tanított be. A kitűnően szervezett, változatos szemle Zahorán Róbert diszkójával a késői órákban, kitűnő hangulatban zárult. * * * Az orosházi járási amatőr képzőművészeti kiállítást Lehoczky János nyitotta meg Az alkotó és építő hétköznapok után ezekben a hetekben a KISZ tagjai ünnepnapjaikat élik. A „három tavasz” forradalmi öröksége újra és újra megfelelő elánnal indítja útra az új évet. Az ünneplés napjai a számadás időszaka is. A Tanács- köztársaság évfordulóján amatőr művészeti szemléket rendeztek a járásokban a Művészet és Ifjúság elnevezésű akciósorozat keretében. Pénteken este zsúfolásig megtelt a mezőkovácsházi járási művelődési központ nagyterme. Dr. Grestyák Gizellának, az MSZMP járási bizottsága titkárának köszöntő szavai után Roczkó Milán járási KISZ-titkár kitüntetéseket adott át az elmúlt időszakban legjobban dolgozó közösségeknek, aktíváknak. Ezt követően a mezőhegyesi 614-es számú Szakmunkásképző Intézet fiúkórusa A harcban nem szabad megállni! című moz- ' galmi dalokból összeállított, tartalmas műsorát adta elő. Pénteken délelőtt rendezték meg a járás kisdobosainak, úttörőinek és KISZ- eseinek szavalóversenyeit. A legjobbak, valamint a járás néptáncegyüttesei mutatkoztak be az esti szemlén. Szatmári Beáta a középiskolások, Kúrái Imre a dolgozók, Szabó Magdolna a szakmunkás- tanulók kategóriájában lett első helyezett szavaló. A Csaknem félszáz, előzetesen zsűrizett képző- és ipar- művészeti alkotás került az orosházi művelődési központ előcsarnokában felállított tárlókba, paravánokra. A járás fiataljainak munkái. Szombaton délután Lehoczy János, a járási KlSZ-bizott- ság titkára nyitotta meg a bemutatót. A meglehetősen váltakozó színvonalú munkák közül Tóth Bálint szürrealista ihletésű olajképei, Molnár Istvánná portréi, Csarejs János Barátnők című olajképe, Kovács Pál Gondoskodás című gyermekfotója, Kishonti Pál mestermunkájú bőrsallangjai, Hoffman Ferenc színes természetfelvételei és Tóth György Holtág című felvétele tetszettek. A szép számú közönség szavazatai alapján különdíjat is odaítéltek; a legjobb alkotásokat az országos bemutatón láthatják majd az érdeklődők. A kiállításmegnyitó után tizennyolc amatőr művészeti csoport és szólista — köztük bábosok, néptáncosok, szavalok, szólóhangszeresek, kisegyüttesek — lépett pódiumra. A szereplőket szakmai és társadalmi zsűri minősítette. (N. L.) KÉPERNYŐ Ollantay, az Andok vezére A történészek és irodalom- történészek a tévében csütörtök este bemutatott inka dráma eredete, keletkezése fölött lassan egy évszázada tartó vitát folytatnak. Az egyetlennek tartott inka dráma különös sorsa az, ami éppen felcsigázta érdeklődésemet, s a sorozat korábbi rossz tapasztalatai ellenére is nagy várakozással ültem hát a képernyő elé. Sajnos, kezdeti lelkesedésem hamar lelohadt, s lassan bosszúságba fordult. Mert a gyönyörű, számunkra ismeretlen morális, társadalmi kérdéseket feszegető, XVIII. századi inka dráma helyett egy meglehetősen primitív, elektromos technikával agyoncsapott giccset kaptunk. Ha már a technikánál vagyunk. A „Televíziós mesék felnőtteknek” sorozat éppen abban „nagy”, hogy az egyébként igazán jelentős, sőt ritka irodalomtörténeti értékekkel bíró alkotásokat — ki tudja milyen meggondolásból ? — egyszerűen elgügyögi. S mivel képernyőről van szó, éppen a képi megfogalmazásra érvényes elsősorban ez a megállapítás. Az egykor szájhagyomány útján terjedt ősi inka legendát a drámaíró valószínű a spanyol gyarmati uralom alatt vetette papírra. (Bár éppen ezen folyik a vita). A lényeg az, hogy a magyar drámairodalomban leginkább Bánk bánhoz hasonlítható szerepű Ollantayról készült inka dráma a spanyol gyarmati uralom alatt nyögő indiánok függetlenségi törekvéseinek kifejezője lett. A 18. század második felében az inka előkelőségek udvarában — a nemzeti ébredés jeleként — igen gyakran bemutatták. A nagy indián háború vezére, Tupac Amaru, aki egyben az Andok legnagyobb kereskedőjeként isismert volt, az elsők között mutatta be udvarházában a drámát. E rövid kis elmélkedést azért engedtem meg magamnak, hogy általa talán világosabbá válik, hogy a nemzeti hősként tisztelt, egyszerű harcosból lett nagyvezér, Ollantay csodaszép, igaz története mivé silányodott Rajnai András rendező keze alatt. S akkor a témához egyáltalán nem igazodó, periodikusan ismétlődő „tévémesés” zenéről nem is szóltam! Pedig a sorozat szerkesztőjét még dicséret is illetné a nálunk ismeretlen drámagyöngyszemek felkutatásáért, ha következetesen nem mást mutatna be az eredeti alkotások helyett. Azért a sorozat korábbi darabjaihoz képest most némileg sikerültebb díszletet (Nagy Sándor munkája) láthattunk. S a színészek: Bárdi György, Juhász Jácint és Némethy Ferenc szerencsére megérezték; trükkök, mese ide vagy oda, ők egy nagyszerű dráma megformálásában vehettek részt. B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1980. március 25-én, .kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: KOLDUSOPERA József Attila-bérlet 1980. március 25-én, kedden este 19.00 órakor Sarkadon: OLYMPIA * * * Békési Bástya: 4 órakor: A blokád folytatása I., II. rész, 8 órakor: Skalpvadászok. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Fábián Bálint találkozása Istennel. Békéscsabai Terv: Pantaleon és a "hölgyvendégek. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Detektiv két tűz között, fél 8 órakor: Fierro fiai. Gyulai Petőfi: Szenzáció. Orosházi Béke: 5 órakor: Fapados szerelem, 7 órakor: Férfiak póráz nélkül. Orosházi Partizán: Az asszony, aki énekel. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: NADA csoport, 22 órakor: Milyen a világ?
